Evangélikus Népiskola, 1906 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1906-05-01 / 5. szám
151 érdeméhez szólanék, kijelentem, hogy csak azon szempontból vállalkoztam az írásra, hogy a kérdés valahogy felelet nélkül ne maradjon, mert igaz ugyan, hogy többen vagyunk négyszáznál, akikhez a kérdés intézve lett, de akinek annyira módjában volt megismerni, hogy mi tanítók, milyen rettenetes télviszonyban szenvedünk, mint nekem, az feltételezheti azt is, hogy a kérdés válasz nélkül marad. Tehát: ezideig a lelkész nem járt ki a filiákba, mert hivány i- tag nem volt erre kötelezve, most azonban egy új egyezség után bizonyos fizetésért kimegy, de csak miután az anyagyülekezet meg bizonyos fizetésért beleegyezett, hogy a lelkész a kialkudott időben ne tartson otthon istentiszteletet. A dolog tehát így áll : a lelkésznek prédikálni kell, a különbség csak az, hogy azt nem otthon végzi el, hanem elmegy hazulról, tehát új terhet nem vett magára mást, mint az elmenést, ezért meg kap új díjazást. Az anyagyülekezet jóváhagyta azt az egyezséget, s azon bizonyos díjazás fejében lemondott arról, hogy lelkésze a meghatározott napokon otthon prédikáljon. Helyes logikával ebből az következik, hogy azokon a napkon, a kárpótlás fejében isteni tisztelet nélkül marad az anyagyülekezet. De hát, a tanító — mint az általánosan tudva van — nem azért tanító, hogy vele szemben helyes logikát alkalmazzanak, s épen ezen felfogás alapján az után, meg is oldották a dolgot úgy, hogy: a lelkész megkapja az elmenésért a díjazást, az egyház megkapja az átengedésért a kárpótlást s hogy a tanító se maradjon semmi nélkül, az meg végezze el e külön fizetett lelkész dolgát, a külön kárpótolt egyháznak ingyért! Hát kedves N. N. kortárs úr, ön ezt nem köteles elvégezni, ha csak önnel is külön egyezséget nem kötnek, s a más helyett végzett munkáért külön díjazást nem adnak, de még arra sem kötelezhető, hogy új egyezséget kössön, ha nem akar. A lelkész és tanító egyformán szerződött hivatalnokai az egyháznak, a részükre kiállított hiány épen olyan mértékben kötelező az egyházra, mint ő rájuk nézve. A lelkészek alkalmazásáról intézkedő szabályrendelet III. fejezete a hiványt így határozza meg : „20. §. A hivány a megválasztott lelkésznek hivatala után járó összes illetményeit és az egyházi törvényekben, illetve szabályokban előírt kötelességein kívül megállapított teendőit foglalja magában“. Ha a tanítók alkalmazásáról intézkedő szabályrendeletet tanítók tervezték volna, vagy legalább lettek volna a bizottságban amely azt készítette, úgy bizonyára egyszerűen átvették volna fenti meghatározást, mert hivány hivány, akár lelkésznek akár tanítónak a számára van az kiállítva, de ami szabályrendeletünk előadója, nem tudom lealázónak tartotta volna-e ezt a lelkészi karra, vagy a tanítói kart nem tartotta méltónak arra, hogy legalább a hiványa a lelkészekével egyformán legyen meghatározva, szóval bármi indokból, de megelégedett rosszabb meghatározással és a szabályrendelet III. 7. §-ban azt