Evangélikus Népiskola, 1932 (38. évfolyam, 6-12. szám)

1932-06-01 / 6. szám

Hadipótlék. Oly régen volt, hogy szinte már el is felejtettük azt, hogy az evangélikus tanítóságot nagy sérelem érte azzal, hogy a hadipótlékot nem kaphatja meg. Mint tudjuk, a kormány intézkedése folytán min­den köztisztviselő megkapta a törvényben megszabott hadipótlékot, csak a tanítóság volt az, akinek különleges helyzete miatt késett az ügy elintézése. A református és római katholikus iskolai hatóság in­tézkedése folytán bár valamennyit késve, az arra jogosult tanítók már évek óta élvezik a hadipótlékot, mely havonta néhány pengő fizetés­­többletet jelent. Kérésünkre a mi egyházi hatóságunk is hozott egy határozatot ebben az ügyben, amelynek azonban alig vettük hasznát, mert nem rendelkezésről volt benne szó, hanem arról, ,,hogy minden egyház megadhatja " a hadipótlékot tanítóinak! Kiváncsi volnék, hogy hány evangélikus tanító részesült abban a kivételes szerencsében, hogy a hadipótlékot fel is vette?! Most esedékesek a tanítói gyűlések. A kormány intézkedése foly­tán már oly érzékeny az az összeg, amit fizetésünkből levonnak, hogy életművészet kell ahhoz, hogy a legszerényebben, tiszteségesen meg tudjunk élni. Önmagunk és családunk ellen vétünk, ha ezt a kérdést nem tesszük szóvá a tanítói gyűléseken és nem kívánjuk ennek a kérdésnek a rendezését. Ha nem is visszamenő hatállyal, de a jövőre vonatkozólag követeljük, hogy a hadipótlékot megkapjuk legalább addig, amíg fizetésünkből levonásokat eszközölnek. Ma a háztartásban egy pengő is nagy pénz, nem volna helyes, ha a törvényesen járó illetményünk kiutalását nem szorgalmaznák. K. B. Gondolatok a gyakorlati irányú működés kimélyítéséről. Irta: Somogyi Béla Legutóbbi körmendi pedagógiai szemináriumunk alkalmával tar­tott előadásomban megrajzoltam a régi és új iskola jellegzetes voná­sait és az új iskola, a jövő iskolája mellett szálltam síkra. Különösen az öntevékenység szerepét vizsgáltam akkor a magyar nyelvi tárgy­körben és ezirányú gyakorlati tapasztalataimról számoltam be. Út­mutatást igyekeztem nyújtani arra nézve, miképen építsük ki isko­­­olánkban a rendelkezésünkre álló eszközökkel a jövő iskoláját. Már akkor ígértem, hogy egy későbbi szemináriumi előadásban tovább folytatom ezirányú vizsgálódásaimat és újabb tapasztalatokból leszűrt tanulságokat sorakoztatok fel, hogy ilyen módon, ha kis lépésekkel is.

Next