Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1937-07-01 / 7-8. szám

241 Mindez tartalma a közös nemzeti (állampolgári) műveltségnek és ez segíti elő az egység és az egész nép növekedését. A német Führerek ebben látják a német iskola küldetését. Ennek az iskolának kell a nép­közösség belső ellentéteit áthidalnia és nem szabad világnézeti kötöttségek által az ellentéteket kiéleznie, vagy mélyítenie. Teljes értékű magas cél­kitűzése már nevében — népiskola — jut kifejezésre. Az állam a 19. századbeli német iskolatípusok káoszából egészséges, szilárd alapon nyugvó iskolatípust teremtett, mely a nép összes rétegeit a neki megfelelő műveltségi tartalommal meg tudja tölteni. Az állam az egyes iskolatípu­sokat sok tagú szervezetbe illesztette és mindnek alapjául az általános tankötelezettséget és népiskolát tette. Az általános műveltséget nyújtó tan­ügy törzséhez hozzáfűzte a különböző szak- és hivatásra előkészítő isko­lák sokágú rendszerét. Az állam tehát az egész szervezetet maga kelti életre, ő rendelkezik felette, ő szabja meg irányát és ő gondoskodik ered­ményes működéséről is. Vagyis, a tanügynek új alapokon történt felépí­tése, a műveltségi alkotmánynak megteremtése és biztosítása által : az állam az ifjú nemzedéknek, a népnek megadja az állampolgári érettséget és képesíti azt közgazdasági teljesítményekre. És sokan ma mégis a német állampedagógia csődjét emlegetik. Ez mindenesetre túlzás. Az eredménylehetőségek természetesen olyan feltéte­lektől függnek, melyek a mai életkeretek közt nincsenek meg oly nagy mértékben, mint voltak azelőtt. A nép műveltségének alkalmazkodnia kell gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi adottságaihoz. A német nép műveltségi állapota sok kerületben nem felel meg az egész alkotmányt tartó alapnak és azért államnevelési vonatkozásokban sem tud kielégíteni. Nem felel meg a gazdasági alapnak, mert a közgazdaság és fejlett technika által megszabott kultúrkorszakban nem rendelkezik olyan tudás­beli kincsek felett, melyekre egy modern embernek szüksége van, ha ezen döntő kultúr- és életszférákban érvényesülni akar. Nem felel már meg a társadalompolitikai kifejlődésnek, mert demok­ratikus államszervezetben, minden erőlködés ellenére lényegileg mégis csak a dualisztikus műveltségi fejlődéshez ragaszkodik és nincs abban a helyzetben, hogy a fiatal embert az őt környező világból az őt ugyancsak körülvevő társadalmi és politikai világba kielégítő mértékben bevezesse. Nem felel meg a szellemi állapotnak sem, mivel eddig azon törek­vésében, hogy az embert átalakítsa, a hatalmas technikai és gazdasági haladást szellemileg és lelkileg nem tudta legyűrni. A kudarcnak bizonyos fokig oka tehát a nyilvános iskolaszervezet­nek konzervatizmusában, a gazdasági és szociális változások gyorsaságá­ban, az iskolaalakzatok hiányos fogékonyságában, a nép öszszes tagjait, rétegeit irányító és átfogó világnézet nemlétezésében, valamint a régi vezető humanisztikus eszméhez, mint tipikus és kontemplatív szellemi közkincshez való ragaszkodásban keresendő. Siemson A. ezt így fejezi ki : „Németország a gyermek szemszögéből tekintve, a földmíves és kéz­míves eszményi Németországa, az egyénileg körülkerített foglalkozá­sok, a biztosított nemzeti és családi tradíciók országa , romantikus és festői Németország, amelybe csak itt-ott csöppentettek bele egy kis szentimentális ipari impressziót. Nagyon érdemes és tanulságos azt vizsga­szemmel áttekinteni, amit pedagógiai reformtörekvések, modern tananyag címén, az iskola részére olvasókönyvekben és füzetekben összehalmoznak.

Next