Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7-8. szám
241 Mindez tartalma a közös nemzeti (állampolgári) műveltségnek és ez segíti elő az egység és az egész nép növekedését. A német Führerek ebben látják a német iskola küldetését. Ennek az iskolának kell a népközösség belső ellentéteit áthidalnia és nem szabad világnézeti kötöttségek által az ellentéteket kiéleznie, vagy mélyítenie. Teljes értékű magas célkitűzése már nevében — népiskola — jut kifejezésre. Az állam a 19. századbeli német iskolatípusok káoszából egészséges, szilárd alapon nyugvó iskolatípust teremtett, mely a nép összes rétegeit a neki megfelelő műveltségi tartalommal meg tudja tölteni. Az állam az egyes iskolatípusokat sok tagú szervezetbe illesztette és mindnek alapjául az általános tankötelezettséget és népiskolát tette. Az általános műveltséget nyújtó tanügy törzséhez hozzáfűzte a különböző szak- és hivatásra előkészítő iskolák sokágú rendszerét. Az állam tehát az egész szervezetet maga kelti életre, ő rendelkezik felette, ő szabja meg irányát és ő gondoskodik eredményes működéséről is. Vagyis, a tanügynek új alapokon történt felépítése, a műveltségi alkotmánynak megteremtése és biztosítása által : az állam az ifjú nemzedéknek, a népnek megadja az állampolgári érettséget és képesíti azt közgazdasági teljesítményekre. És sokan ma mégis a német állampedagógia csődjét emlegetik. Ez mindenesetre túlzás. Az eredménylehetőségek természetesen olyan feltételektől függnek, melyek a mai életkeretek közt nincsenek meg oly nagy mértékben, mint voltak azelőtt. A nép műveltségének alkalmazkodnia kell gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi adottságaihoz. A német nép műveltségi állapota sok kerületben nem felel meg az egész alkotmányt tartó alapnak és azért államnevelési vonatkozásokban sem tud kielégíteni. Nem felel meg a gazdasági alapnak, mert a közgazdaság és fejlett technika által megszabott kultúrkorszakban nem rendelkezik olyan tudásbeli kincsek felett, melyekre egy modern embernek szüksége van, ha ezen döntő kultúr- és életszférákban érvényesülni akar. Nem felel már meg a társadalompolitikai kifejlődésnek, mert demokratikus államszervezetben, minden erőlködés ellenére lényegileg mégis csak a dualisztikus műveltségi fejlődéshez ragaszkodik és nincs abban a helyzetben, hogy a fiatal embert az őt környező világból az őt ugyancsak körülvevő társadalmi és politikai világba kielégítő mértékben bevezesse. Nem felel meg a szellemi állapotnak sem, mivel eddig azon törekvésében, hogy az embert átalakítsa, a hatalmas technikai és gazdasági haladást szellemileg és lelkileg nem tudta legyűrni. A kudarcnak bizonyos fokig oka tehát a nyilvános iskolaszervezetnek konzervatizmusában, a gazdasági és szociális változások gyorsaságában, az iskolaalakzatok hiányos fogékonyságában, a nép öszszes tagjait, rétegeit irányító és átfogó világnézet nemlétezésében, valamint a régi vezető humanisztikus eszméhez, mint tipikus és kontemplatív szellemi közkincshez való ragaszkodásban keresendő. Siemson A. ezt így fejezi ki : „Németország a gyermek szemszögéből tekintve, a földmíves és kézmíves eszményi Németországa, az egyénileg körülkerített foglalkozások, a biztosított nemzeti és családi tradíciók országa , romantikus és festői Németország, amelybe csak itt-ott csöppentettek bele egy kis szentimentális ipari impressziót. Nagyon érdemes és tanulságos azt vizsgaszemmel áttekinteni, amit pedagógiai reformtörekvések, modern tananyag címén, az iskola részére olvasókönyvekben és füzetekben összehalmoznak.