Magyar évkönyv, 1984 (New York)
CSERES TIBOR: Justh Zsigmond szerelme Várta, mikor hozzák már a tisztát. Három hete, szombatonta, idehozatja a kastélyba asztali katonájának, asztalinasának, Mihálynak váltó fehérneműjét, azzal az ürüggyel, hogy nem nélkülözheti egy percre sem a legény szolgálatait. Ez a mai nap a negyedik szombat. Mért engeded édes fiam, hogy ez a paraszt bebüdösítse a fürdőszobádat - korholta anyja a múlt vasárnap. A kulcsárnő súghatta be neki a szagot, vele szokott elbeszélgetni a mama a szokásos esti rendelkezések után. - Valahol kell tisztálkodnia - ellenkezett ő kedvesen, s rátette kezét a fehér, ráncos kézre. - Csempés kádban? Erre nem felelt. Küldd le a konyhába - folytatta az anyja - a szolgálókhoz! Adjanak neki egy lavórt. S ha nem, hát ott van a tó! Oda még urak is lejárnak! Le, az igaz. Orosházáról jönnek hintán, fiakeron. Megmagyarázhatatlan volt, miért kellett s kell Czombos Mihálynak az árkádjában fürödnie. A dolgozószoba ablaka arra a kerti útra nézett, amely a kaputól szelíd kanyarodással a kastély felé hozta az érkezőt. S közeledett az idő, mikor jönnie kell a tisztának. Függöny mögül figyelte a kertet. Ha valaki látná várakozását, s tudná mostani gondolatát, azt hihetné, az egész színi játékot csak evégett csinálja, csináltatja nyaranta, hogy ezt elérje. Pedig igazán nem, hiszen akkor nem lenne szükséges, hogy inasa fürdetéséhez folyamodjon. Megtudhatná ezt a gondolatot valaki? Nincsen olyan a környéken. Egyedül csak a tulajdon szive tudja. Szeretett szivére s nem eszére támaszkodni egy idő óta. Összerezzent. Nesztelenül a szőnyeg szélére állva, Mihály szólalt meg mögötte. Fürödhetek már, nagyságos úr? Mindenben ellentéte urának: zömök, csupasz, pozsgásképű s kerek a feje, alakja izmos mindenütt. Ellenkezik urával abban is, hogy lesunyja szemét, ha valamit kér vagy kérdez. -Várjál még. A legény mozdulatot tett kezével, nincs egyéb dolgom, várhatok. - Lemehetnék az alsó házba is - kezdte el megint, mert neki is szólt a Kulcsárné. Az úr szórakozottan majdnem azt mondta, hogy menj hát, ha olyan nagyon akarsz, de idejében eszébe jutott, akkor a tisztát is le kell vinni, s az nem lesz jó. Intett kezével, hogy nem. - Mingyárt gyónnék a fehérrel. Újra felelni akart, kérdezni: kik jönnek? Ki jön ma? Maradj nyugton - s csak most szégyellte el magát, hogy ez a fiú látja, tudja, mert lesz az útra. De Mihály megelégedett azzal, hogy nem lehet még fürödni, pedig muszáj fürödni, s zaj nélkül kisomfordált. Bar Vera jönne s egyedül! Csak állt az ablaknál, karbatette kezét, néha, néha szakállába nyúlt. Tavaly Antigonét keresett, nem talált itten, a majorban alkalmasat. Az itteni lányok gömbölyűségre, nevetésre hajlók. Moliére-t győzik, de Sophoklészhez más kell. Komolyabb, méltóságosabb. 109