Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-07 / 23. szám
Az MV rásszantokban Szerkesztőségünk közreadja azokat az adatokat, amelyeket a TV-elnöki pályázat résztvevői is megkaptak. Érdemes böngészgetni. Mostanában sokat hallottunk az MTV nehéz anyagi helyzetéről, a korábbi vezetéstől örökölt hiányról. Ezzel szemben az adatokból kiolvasható, hogy az MTV 1995-ben a tervezett 23 milliárd 563 millió forint helyett 31 milliárd 192 millió forintot költött, úgy, hogy a bevétele harmincmilliárd 563 millió volt, és ehhez még pluszban elverte az előző évi pénzmaradványt, azaz 1 milliárd 127 millió forintot. 1995-höz képest az előző év 1994 volt, az az esztendő, amikor még jobbára a Nahlik Gábor vezette csapat gazdálkodott. Szó sincs tehát olyan hiányról, amit a Nahlik-vezetés nyakába lehet varrni. A másik érdekesség, hogy az 1996-os esztendő tervszámai mennyire csökkentettek. A kereskedelmi bevételt 17 milliárd 864 millióról csak 13 milliárd 309 millió forintra tervezték, komoly áremelések ellenére. Ez még akkor is furcsa, ha már számoltak a médiatörvény hatásaival. A működési kiadások 1995- ben ténylegesen 5 milliárd 210 millió forintra rúgtak, teljes képtelenségnek tűnik, hogy 1996-ban ez mindösszesen 968 millió forint legyen, az előző évinek 1/5-e. A bérköltség ugyanakkor 8 milliárd 220 millióról 9 milliárd 497 millióra emelkedik. A tervezés komolytalanságát mutatják ezek a számok, azt, hogy a Magyar Televízió vezetése nem veszi komolyan a pályázókat, a közvéleményt és a parlamentet sem, mert ilyen adatokkal „eteti” a nyilvánosságot. Ami pedig a 80 ezer dolláros ügyvédi honoráriumot illeti: állítólag szintén igaz, mind a mai napig ennyit fizet az MTV egy külső ügyvédi irodának havonta, miközben önálló jogi osztálya van házon belül. Nevezhető-e ez pazarlásnak? Úgy gondoljuk, igen! " . —J— Vidám színpad. J „Chippendale jellegű show”-t hirdetett nemrégiben az egyik budapesti színpad. A plakáton két fiatal férfi meztelen hátsója ígért — úgymond — pikáns mulatságot a hölgyeknek. (Bízzunk benne, hogy a színház feltehetően hűtött nézőteréről azért az öntudatosabb meleg urakat se tartotta távol ez a kirekesztő szöveg...) A valóság persze ebben az esetben is fölülmúlja a művészetet. Immár két éve feszít a politika porondján egy szociálliberálisnak öltözött koalíció, miközben az országban egyre több embernek lóg ki a nadrágból a feneke. A kormány nem győzi dicsérni ezt a produkciót. Azt hiszem, ez több, mint pikáns. Ez a perverz... óvár ! Életk értem Nem értem a miniszterelnököt, és nem vagyok egyedül az értetlenségemmel. Nem akadt beszélgetőtárs az elmúlt napokban, aki igazán értette volna Horn Gyula legutóbbi ötletháborúját a Központi Nyomozóhivatallal kapcsolatban. Több mint egy hónapig bizonygatta: kell ilyen, lesz ilyen. Külföldön is van, nekünk is kell. Már az állampolgárok nagy részét is meggyőzte. Az egyik közvélemény-kutatás szerint ugyanis a megkérdezettek 49 %-a, tehát a fele vélte úgy, hogy a miniszterelnök keresztülviszi akaratát, és valószínű igaza is van, a korrupció és a gazdasági bűnözés ellen ez szükségszerű lesz. A megkérdezetteknek mindössze 15 %-a adott esélyt az SZDSZ-nek a terv megfúrására. A kormányfő még szombaton, a rádió 16 óra című politikai magazinjában is arról beszélt, hogy megcsinálja a KNYH-t, legfeljebb nem törvényi módosítással. Ezt idézte az esti Híradó is. És mit ad Isten hétfőn? Koalíciós Egyeztető Tanács. De nem ám reggeltől estig, erőlködve, győzködve. Nem. Hanem a parlamenti ülés szünetében randevúzott öt ember: Hám, Szekeres, valamint Pető, Kuncze és Magyar Bálint, így, három-kettő arányban. Már ez is gyanús. És a vége: alig egy órás beszélgetés után a miniszterelnök maga jelenti be, hogy nem lesz Központi Nyomozóhivatal. Az ember ül a tévé előtt és megcsipkedi magát. Jól látom, amit látok? Jól hallom? Mi volt ez az egész elmúlt egy hónap hercehurca? Hülyének néztek bennünket? legalább egy kicsinykét beavatnának bennünket is, hogy mi történt a parlamenti ülés szünetében! Mi volt az a fontos érv, ami most először hangzott el, amit a kormányfő egy hónapon át nem hallott, nem tudhatott, mi győzte meg? Mi késztette a visszakozásra? Valamit az érvekből, ha szabadna, talán mi is értenénk. De nem, magyarázat nincs. Mit szól ehhez az MSZP? Annyira csavaros eszű kormányfőnk van, hogy már nem is tudjuk követni, vagy valóban követhetetlen? Nem értem és nem vagyok egyedül az értetlenséggel. Valami ízléstelen játékhoz kellettünk közönségnek? Ám mi ezen megsértődhetünk. Előbb-utóbb megunhatjuk, és akkor?? Kellünk mi ilyenjátékokhoz”? Egyáltalán a választásokhoz? Vagy majd akkor is összeül néhány vezető és csendben szavazgatnak. Egymásra. Mi meg egymásra? Kivételezett tömegek A nagy tavaszi koalíciós fogadkozás után (hogy aszongya: az év hátralévő részében már nem kell az embereknek további megszorításokat elviselniük) egyebek közt megdrágult a benzin és a sör. Vannak, akik afféle szokásos politikusi szószegésre gondolnak ilyenkor. Fene tudja. Szerintem inkább a balliberális kormány szociális érzékenysége mutatkozott meg ebben az esetben. A megnyugtató szavak nyilván azokra az elszegényedett milliókra vonatkoztak, akiknek tényleg kimutathatóan nem változik majd az életformája az említett áremelések hatására. Tudniillik ők már a tavalyi megszorítások óta nem tudják sem az üzemanyagot, sem a hűsítő árpalét megfizetni. EZ A HÉT