Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-07 / 45. szám
Mi az ábrát Sokan nem értik, vajon miért kellett a Magyar Televízió kettes programját a nézők többsége elől olyan ukmukfukk elrejteni. Mindennek valószínűleg a közszolgálati televízió állítólag 28 millió forintba került „új arculata” lehet az oka. Ebből a piti pénzből ugyanis a kettes csatorna úgynevezett logóját sajnos nem sikerült befejezni, ezért eleinte csak kinagyított képét mutogatták nekünk, mit is keressünk. Szegény bemondók még csak meg sem próbálták a mostani torzót legalább körülírni. Nem csoda. Mondták volna azt, hogy a képernyő jobb felső sarkában egy fehér színű, vakoknak való bumerángot kell keresni, vagy netán azt, hogy aki akarja, kapcsoljon át az albínó banánra...? De meglehetősen furcsán hangzott volna ez is: a kedves nézők akkor látják a kettest, ha egy relaxáló cserebogárpatona lelnek... Persze, hogy végül inkább fellőtték az egészet egy műholdra, minél kevesebb embert bőszítsen ez a félbehagyott embléma. A médiatörvény értelmében az „új arculatú” MTV-sek nyilvánvalóan így tudtak a leginkább megfelelni a közszolgálatiság általuk közismerten oly nagy becsben tartott—elvének... Óvár I. Tamás Új népszokás született...? Sokáig csak olyan unalmas, régimódi, népi gyökerű, hogy ne mondjam, földhözragadt vidéki eseményekről számolhattak be így ősszel a lapok, mint amilyen pl. az alma-, vagy szőlőszüret. Pár éve aztán megtört a jég: megjelent egy új, modern kezdeményezés, az ún. szemétszüret. (Ha valaki nem ismerné, ez az, amikor egész évben szorgalmasan szanaszét kell szórni, meg dobálni mindent, hogy egy szép napon aztán minél többet felszedhessenek...) De ez még semmi. A metrón utazván nemrég a következő, vastag betűs címre figyeltem föl a szomszédom újságjában: DIPLOMATASZÜRET IZSÁKON. Jól nevelt ember lévén - no, meg épp otthon is hagytam a szemüvegemet-, sajnos, nem olvashattam el az apró betűs cikket. Gondolom, a különleges esemény a következőképpen történhetett: az elegáns diplomata hölgyek és urak (szmoking, nagyestélyi stb.), eredetileg szemétszüretre érkeztek Izsákra, de - micsoda pech! -, a tiszteletükre gondosan felsöpört főutcán hiába keresgéltek, már nem találtak semmi érdemlegeset. Bánatukban ezért aztán túl sokat ittak az izsáki pezsgőből, fölmásztak a fákra, a derék helybeliek meg szépen leszedték őket. Megeshet, hogy nem pontosan így volt, de az biztos: egy címadás erejéig mindenképp sikerült lepipálni minden, eddig ismert szüretet... -Ó, Eifleó - Jó napot miniszter uram! -Jó napot. - Szívesen vennék önöktől néhány gyárat. - Gyárat? Gyárak eladva. Vegyen valami mást. -Na jó. Megvenném szívesen - mondjuk -, az önök energiaszektorait. Rögtön fizetek (aprópénzzel). - Energiaszektor eladva. Tetszene talán választani valami mást. - Mást? Na jó, néhány szállodájuk csak maradt? - Elfogyott áram. Kicsit korábban kellett volna jelentkeznie. - Hát mégis, maradt valami eladó egyáltalán? -Ó hogyne uram, van itt még sok-sok minden eladó. Megvehető. -Például? -Például megvehetné a Dunát, az egészet, vagy annak egy részét. -Vizet nem veszek. -Jó, akkor vegyen hegyet. Mit szólna a Tokaj-hegyaljához? Ott terem az aszú. Ilyen nincs az egész világon! - Na ne mondja! Csinálok a laborban aszút és ráteszek egy tokaji címkét. -Akkor vegye meg a hegyet aszú nélkül. Szép kilátás nyílik a tetőről. - Tetőre nem megyek, szédülök. Van még valami ajánlatuk? -Hogyne, vegyen szép síkvidéket, ott nem tetszik szédülni. Mondjuk, megvehetné a nagy magyar Alföldet egészben, vagy részletekben is. - Várjon, ez nem is rossz ajánlat. Mibe kerül ez nekem? - Megszámítjuk olcsón. —Nézze, százmilliárd és punktum. Ez az első és utolsó ajánlatom. - Százötven. - Na jó, de akkor kérem ráadásnak az Alföldön legelő birkanyájat, meg marhacsordát is. -Marhacsordát is? Mit tetszik gyátani a nyájból meg a csordából? - Kolbászt, kolbászt miniszter uram. Van még valami eladó? - Persze, sok minden. Például eladnánk mondjuk öt darab Dunahidat. - Mit kezdjek én egy Duna-híddal ? - Hídpénzt tetszik szedni rajta. - Na jó, majd meggondolom. Más eladnivaló? - Kérem, eladnánk még a Dunántúl meg az egész Pest levegőjét. Olcsón megszámítjuk. - Levegőt nem veszek. - Miért? Van benne sok madár meg méhecske és miegyéb. -Meg füst ugye, az is van az önök levegőjében. Azt is vegyem meg? -Hát ha úgy tetszik gondolni. A füstért csak minimális fizetséget kérünk. - Mit kezdjek én a füsttel? -Füstadót lehet szedni a néptől, nagyon jövedelmező. - Na, végül maradt még valami eladnivalójuk? - Igen, ha meg tetszene venni a lelkünket, azt is eladnánk. - Maga ravasz. Azt már önök eladták. -F-