Bihari Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-15 / 9. szám
2 POLITIKA NAPRÓL NAPRA BUSH BOMBA BÚCSÚJA GYORSULÓ TEMPÓBAN A külföldi hitelek kihelyezési rendszerének megszigorítását ígérte Nicolae Vacaroiu a szerdai kormányülésen. A miniszterelnök szerint elődjei mindeddig elég sok pénzt elherdáltak, és lassan ideje lenne figyelembe venni, hogy a felvett hitelek az ország adósságállományát növelik. A kormány az új adózási rendszer — a hozzáadott értékre kivetett illeték — minél hamarabbi bevezetését is szorgalmazza, ugyanis ez a termelők szelektív támogatása révén lehetővé tenné az export volumenének növelését. Az ülésen határozat született az 1992-es évi 66-os számú törvény kitételeinek gyakorlatba ültetéséről. Ez az intézkedés főleg a nagy tartozásokat felhalmozó vállalatokat érinti kellemetlenül, ugyanis a határidőre ki nem fizetett (áru)hitelek után jelentős büntetőkamatot ró ki az adósra. Bár a kormány ettől a rendelkezéstől azt reméli, hogy a cégek ezentúl szigorúan tiszteletben tartják a fizetési határidőket. Vásárdiyék valószínűleg csupán azt fogják elérni, hogy a gazdaságot sújtó pénzügyi zárlat miatt amúgy is fizetésképtelen vállalatok bezárhatják kapuikat, és az elbocsátott alkalmazottak nagy száma a munkanélküliség jelentős mértékű növekedését idézheti elő. Ezt tovább súlyosbítja az a tény, hogy a jogszabályok sem a szanálást, sem a csődeljárást nem szabályozzák, és a törvényhozás csak a későbbiekben fog hozzá a csődtörvény véglegesítéséhez. Ami a társadalomvélelmet illeti, Jacob Zelenco, a végrehajtó szerv meghatalmazottja, már szerdán megtette az első lépéseket a szakszervezetekkel folytatandó ár- és béregyeztetések útján. Az aláírt megállapodás alapján tegnap le is zajlott a béremelésekkel foglalkozó tárgyalások első fordulója, és január 20-án a munkaadók szövetségeinek (patronátus) bevonásával megkezdik az új kollektív munkaszerződések tartalmának vitáját. (králik) KÖRBEMUTOGATÁS Ion Solcanu, a Demokratikus Nemzeti Megmentés Frontjának alelnöke, tegnapelőtti sajtóértekezletén határozottan visszautasította azokat az egyes kormánytisztségviselők részéről érkező vádakat, miszerint pártja torpedózta volna meg a parlamentben a beterjesztett törvényeket. Úgy értékelte: a DNMF-nek nincs semmi esélye, hogy átpréselje a jogszabályokat a törvényhozás fogaskerekein, amíg nem rendelkezik a parlamentben abszolút többséggel. Az egykori NMF-es szavazógépezetet visszasirató honatya ezzel persze a csatlósokra hárította át a felelősséget. Hozzáfűzte, hogy pártja egymás után áll elő a jobbnál jobb ötletekkel, amelyeket a többiek nem értékelnek kellőképpen. Így tovább folytatódik a körbemutogatás: a hiányzó jogszabályok miatt a kormány a DNMF-re, a DNMF a csatlós pártokra, a csatlósok az ellenzékre, az ellenzék pedig a Väcäroiu-kabinetre hárítja a felelősséget. Solanu azért nem sértődött meg: védelmébe vette a kormányt, amely ugyan szerinte csak független szakértőkből áll, de jól végzi munkáját, és azt sem szabad a szemére vetni, hogy hatékony működése érdekében egyelőre csak a különféle beosztású tisztségviselők, illetve a prefektusok cserélgetésével foglalkozik. A DNMF-es politikus szerint az ellenzék fölöslegesen akadékoskodik, mivel a Konvenció által követelt törvénytervezetek nagy része már elkészült, és már csak arra várnak, hogy a parlament össze üljön. (K. L. I.) Tévedtek tehát azok, akik azt hitték, hogy egy héttel visszavonulása előtt az amerikai elnök már nem indíttat támadást legnagyobb ellenségének országa ellen. Tévedett maga Szaddam Huszein is, aki egy lépéssel tovább ment annál, amit Washington még el tudott volna tűrni. Az akció a 32. szélességi foktól délre eső katonai célpontok ellen irányult — tehát azt a zónát érintette, amit az ENSZ — az ott élő síita kisebbség védelmében — reptilalmi övezetnek nyilvánított. A szövetségesek a jelentések szerint négy rögzített és több mozgatható légvédelmi rakéta-indítóállomást bombáztak; a csapásmérésben — csakúgy, mint tavalyelőtt ilyenkor — a csúcstechnikát is felvonultatták. Az amerikaiak használták a lézervezérlésű bombákat hordozó 10 A 6-os jelzésű gépeket és a szaúd-arábiai támaszpontokról indított, a légvédelmi radarok számára láthatatlan lopakoló-bombázókat, s a levegőből zavarták az iraki rakéták rádióirányítását. A több mint száz harci gép között ott voltak a francia Mirage RDI jelzésű, illetve a brit Tornado nevű vadászbombázók is. Amúgy gyakorlatképpen felküldtek egy üzemanyag-szállító repülőgépet is, amelyik menet közben töltötte fel az elfogó vadászokat. A katonai jelentések szerint az ellenállás minimális volt: az iraki légvédelmi ütegek nem tudtak olyan magasra lőni, amilyen magasan a szövetségesek repültek. Az akció világpolitikai vonatkozásait még sokáig fogják elemezni, s ha a támadás netán megismétlődne, a következtetések még messzebb menőek lesznek. Annyi bizonyos, hogy Bush elnök bizonyítani akart Szaddamnak: packázásai nem maradnak büntetlenül, függetlenül attól, hogy Washingtonban hatalomváltásra készülődik mindenki. Clinton ezt a bombák által továbbított üzenetet megerősítette azzal, hogy kijelentette: a szárazföldi csapás lehetőségét sem lehet kizárni, ha Szaddam tovább űzi kisded játékait. A leendő elnök azért azt is hozzátette, hogy abban az esetben, ha Bagdad a nemzetközi előírásokkal összhangban kezd politizálni, úgy a későbbiekben a két ország norrealizálhatja kapcsolatait. Az arab világ reakciója vegyes volt: míg Líbia például elítélte a támadást, addig Egyiptom csak „sajnálkozott", de Mubarak elnök azt is elmondta, hogy mindez Szaddam „felelőtlen viselkedésének“ köszönhető. Jasszer Arafat PFSZ-vezér azt kifogásolta, hogy az USA nem jár el következetesen: amíg a BT- határozatok megsértése miatt Irakot megbünteti, addig Izraellel szemben — ahol szintén fütyülnek a Biztonsági Tanács állítólag kötelező érvényű döntéseire — nem tesz semmit. S itt jön be a képbe az, ami tényleg zavaró: Irakellenes támadások pótcselekvésnek is tűnhetnek, hiszen az Egyesült Államok és az ENSZ évek óta képtelen más válsággócokat felszámolni, s a kudarc érzését iraki bombázgatásokkal próbálja enyhíteni. Szaddam megreklámozásával egymagában egyet is lehet érteni, ám kezdeni kellene már valamit Boszniával, Szomáliával, Angolával, Kambodzsával stb. is. Attól függetlenül, hogy utóbbi helyszíneken kevesebb a kőolaj ... WAGNER ISTVÁN KÜLÜGYI TÁJÉKOZTATÓ A román külügyi szóvivő konstruktívnak nevezte Antall József szilveszteri beszédét, miszerint a magyar kormányfő az erdélyi magyarság számára nem területi, hanem kulturális autonómiát tart kívánatosnak. Simona Minculescu bukaresti sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a magyar miniszterelnök beszéde a kapcsolatok javítását szolgáló erőfeszítések sorába illeszkedik. A külügyi szóvivő ellenben nem volt hajlandó reagálni az elnöki palotához közel állónak számító Dimineata napilap azon cikkére, amely élesen bírálta az Antallinterjút. A sajtótájékoztatón szó esett a már hetek óta a belgrádi kikötőben veszteglő négy román felségjelű hajó sorsáról is. Bár a szerb hatóságok néhány napja bejelentették, hogy az uszályokat útjukra engedik, nem tartották be szavukat: a hajók továbbra sem hagyhatják el a jugoszláv „felségvizeket“. AKIK.LESZERELNEK ÉS AKIK NEM A párizsi UNESCO-központban javában zajlik az a megdöbbentő számú külügyminiszter jelenlétében rendezett csúcstalálkozó, melynek során földünk több mint száz országa erősíti meg, hogy be kell szüntetni a kémiai pusztító eszközök gyártását, s tíz év alatt a meglévő készleteket is meg kell semmisíteni. Az ünnepélyes eseményt az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének vezérigazgatója, a spanyol Federico Mayor nyitotta meg, miután a világszervezet főtitkára, Mitterrand francia elnök és Kinkel német külügyminiszter kapott szót. A vegyi fegyverek átfogó tilalmáról szóló nemzetközi egyezmény fél évvel azután lép életbe, miután az aláíró államok parlamentjei ratifikálják az okmányt. Megfigyelők szerint ez a procedúra 1995-ig is eltarthat. Kitételeinek betartását egy később megalakuló ENSZ-szervezet ellenőrzi majd, melynek székhelye Hágában lesz, s amely be nem jelentett „villámlátogatások" során néz majd az aláírók körmére. A hosszú diplomáciai bürokráciát igénylő ratifikáció-sorozat akkor is óriási eredményt jelent, ha konkrét következményei esetleg csak a jövő évezred elején mutatkoznak. A sok sebből vérző világnak feltehetően akkor is megnyugvást jelent majd, hogy egy tömegpusztító fegyverkategóriával kevesebb marad a bolygón. A csúcsnak természetesen szépséghibája is van: az Izrael körüli arab államok nem írják alá a leszerelési konvenciót, mert tartanak attól, hogy ellenkező esetben védtelenek maradnának a zsidó állam atomfegyvereivel szemben. Remélhetőleg az elkövetkezendő években sikerül enyhíteni a közel-keleti válságon is, s akkor a térség államai is társulhatnak az egyezményhez. W. I. Hankiss Elemér szociológussal beszélget Vitézy Zsófia POLITIKA ÉS MORAL — Egy nemrégiben tartott konferencián a politika és morál kapcsolatáról is beszélt egy előadásában. Milyen viszonynak kellene lennie köztük ön szerint, s milyen az valójában? — Az emberiség írott emlékezete óta a politika és morál kapcsolata újra és újra előkerül. Sokszor előfordult már, hogy néhányan úgy ítélték, nincs más lehetőségük, mint hogy morális integritásuk és bátorságuk példáját állítsák szembe a politikai hatalommal. Havel egyik híres könyvében (A hatalom nélküliek hatalmában) azt mutatta ki, hogy az akkor Csehszlovákiában hatalmon lévő diktatúrával szemben egyetlen lehetőség van: a morális tiltakozás. Leírja, az elnyomás lényege a hazugság, s amikor minden hazug, azzal lehet tiltakozni — és előbb-utóbb megdönteni a diktatúrát —, ha elhatározzuk, hogy soha többet nem hazudunk. Egy elnyomó hatalommal szembeni tiszta morális tiltakozás klasszikus példáját valósították meg, és ugyanígy tettek Michnikék is. A két kör egymást jól ismerve, megfogalmazott egyfajta „új evolucionizmust“: úgy vélték, hogy az általuk kezdeményezett morális megújulás a társadalomban kiszorítja a diktatúra intézményeit, s kiépíti lassanként a sajátját. — Nem volt utópisztikus ez az elképzelés? — A történelmi fejlemények végül kedveztek neki. Biztosan volt szerepe ennek a morális magatartásnak is abban, hogy megbukott a kommunista rendszer, bár nem ez volt a döntő erő. Mindenesetre szép szimbólum volt, és tagadhatatlan, hogy az új politikai elit egy részét ez a mozgalom adja a cseheknél és a lengyeleknél is. „Kitermeltek“ egy morálisan értékes és erős csoportot, amely átmenetileg képes volt átvenni a hatalmat. — Akkor lehet tehát tisztán morális eszközöket alkalmazva „politizálni", ha nincs demokrácia vagy nem működiő tökéletesen? Egy jól működő demokráciában már elfogadhatatlan lenne egy ilyenfajta szembenállás? — Minden társadalomban újabb és újabb problémák merülhetnek fel, és még a jól működő demokráciák sem mindig tudnak ezeken elég gyorsan úrrá lenni. A demokratikus intézmények egyik feladata, hogy minden újonnan felmerülő társadalmi problémát gyorsan felszívjanak és megoldjanak. Németországban például a hatvanas évek elején nem volt a tágabban értelmezett környezetnek és a hozzá kapcsolódó emberi jogok védelmének kellő helye a nagy pártok, szakszervezetek vagy érdekszövetségek programjában. Ezért kellett megindulnia a zöldmozgalomnak. Később a mozgalom párttá alakult, illetve a nagy pártok fölvállalták a zöldeszmék és -ügyek egy részét, s ezek így mintegy intézményesültek. Hasonló folyamaton megy át most a menekültek és vendégmunkások kérdése is. Amíg az intézményrendszer képtelen gyorsan reagálni és megtalálni a jó megoldást, addig a probléma az utcára kerül. A politikai lét két szférája közül az egyik az intézményes. Ezen belül működik a parlament, a helyi önkormányzati intézményrendszer, az érdekvédelmi egyesületek, a szakszervezetek stb. A másik szféra az intézményen kívüli. Ott is sok mozgáslehetőség, stratégia létezik. Néhányuk erőszakhoz kötődik, például a lincselés, polgárháború, terrorizmus, a maffia. Mások nem erőszakosak, mint például a pro test-mozgalmak, nem erőszakos tüntetések, sztrájkok és ülő- vagy éhségsztrájkok. Hasonló a passzív rezisztencia is, amikor az emberek nem mennek el szavazni. Ezek közül majdnem mind előfordul demokráciánkban is. A morális tiltakozás stratégiái mindenképpen indokoltak a diktatúrában, az autoriter társadalmakban és kevésbé indokoltak, de azért megvan a helyük és szerepük a demokráciákban is. — Hogyan dönthető el, hogy egy morális tiltakozás jogos vagy nem? — Nagyon nehezen. Az, hogy Tőkés László püspök úr tiltakozik egy diktatúrában, vagy még nem működő demokráciában, az morálisan igazolható és elfogadható. De Réti képviselő úr éhségsztrájkját egy működő demokráciában, olyan kérdés miatt, amelynek megoldásán a parlament — amelynek ő is tagja — dolgozik, nem tartottam indokoltnak és jogosnak. A jelenlegi politikai rendszerben neki, mint kormánypárti képviselőnek, rengeteg lehetősége volt és van a parlamentben arra, hogy az általa képviselt érdekeknek érvényt szerezzen. Ilyenkor, amikor az egész országnak az az érdeke, hogy megerősödjenek az új intézmények, minden olyan akció, amely gyengíti az intézményrendszert, ártalmas. Ez pedig gyengíti, mert a törvényesség helyett a lelkiismeretre épít. Nem szabad morállal keverni és föllazítani a még úgyis gyenge intézményrendszer határait, kereteit. Képzeljük el, milyen groteszk lett volna ha beindult volna akár egy éhségsztrájk-láncreakció, ha elkezdtem volna én is éhségsztrájkolni azért, hogy Réti úr hagyja abba, és iev tovább. (Folytatjuk) EU