Bihari Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 150-170. szám)
1993-08-06 / 153. szám
9 JÖN, JÖN! Ion Iliescu elnök négy országot érintő dél-amerikai körútja a végéhez közeledik. A helyszínről érkező hivatalosabbnál hivatalosabb közleményeket fürkészve levonhatunk néhány örök érvényű következtetést: 1. az ottaniak közül majd mindenkivel hagyományosan jó kapcsolataink vannak; 2. a közös latin gyökér is letagadhatatlan, ám a románságnak van egy behozhatatlan előnye az ibériai származékokkal szemben, mégpedig az, hogy a gyökérnek dák nyúlványa is van; 3. Románia lesz az a kapu, amelyen keresztül Dél-Amerika beléphet Európába (egy Ion Iliescunak nevezett klasszikust idéztünk), igaz ennek érdekében sietnünk kell, hogy előttük érjünk oda a fent említett kapuhoz; 4. nem értem, miért volt szükség négy díszbeszédre a négy ünnepélyes repülőtéri fogadáson (a szöveg úgyis egy lére ment); 5. az elnök úr spanyol tudósa dicséretesen fejlődött, ezt még a spanyolhoz nem konyító is észreveheti. Elnökünk tehát hazajön. Itt sok munka várja. Sztrájkok, újabb sztrájkok, bányászok és egyebek. Lehet, változások lesznek, lehet, hogy nem. Mindenesetre azt hiszem, előbb-utóbb ő is megtudja, hogy az életszínvonalunk, a Duna vizének szintjéhez hasonlóan, emelkedőben van. Ennek biztos örülni fog. Erőst. — ghem — AZ „ELMEBAJ” „Te nem vagy normális!“ — mondták aggódó ismerőseim, amikor híre ment, hogy legalább főhadnagyi rendfokozatot és szolgálati autót kértem (sofőrrel együtt természetesen, hiszen jogosítványom nem volt) attól a bizonyos intézménytől, amelynek nevét nem szoktam kimondani, és amely égett a vágytól, hogy bizonyos tekintetben együftműködjön velem. „Bátor vagy“ — szóltak, mikor a havasi forrásnál megtöltöttem a kulacsomat, pedig én nem is láttam a medvét, mert egyébbel voltam elfoglalva. „Hülye vagy" — vélték GYŐZELME többen is —, hát nem érted, hogy téged szemeltek ki szolgálatos baleknak? Te viszed el a balhét! Orvos mikor látott utoljára?“Épp aznap reggel futottam össze az utcán K. doktorral, aki lelkembe mélyesztve aggódó tekintetét, azt mondta: „Kapcsolja ki magát, vagy intézkedjen a temetéséről.“ Egy ember több mint negyvennapos éhségsztrájkkal tiltakozott az ellen a gyalázat ellen, amit egészségügyi költségvetésnek és kórházi ellátásnak nevezünk. Szakmai köröktől gondosan előkészítve kiszivárogtatták, és az egész város, sőt az ország tudomására hozták, hogy ő nem az elemi szociális jogokért harcoló állampolgár, hanem egy pszichopata. Közérthetően: hiányzik a kereke. A felettes hatóságnak és a még felettesebb hatalomnak viszont egy kerékkel több van. Azt képzeli, hogy az elemi módon jogos igények is eltiporhatók brutális jogtalansággal, vagy olyan szánalmas diverziókkal semlegesíteni lehet a jogok és a szociális védelem minimumát, hogy pszichopatának nyilvánítsuk azt, aki kiáll értük. A kiképzőőrmester tisztességesebb, hiszen dühtől tajtékozva, minden mellébeszélés nélkül ráförmed az újoncra: „Kuss! Feküdj!" BOKOR ANDRÁS CSÖKKENŐ ÁLLAMADÓSSÁGGAL? Miközben a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank azzal büntet minket, hogy leállítja az újabb hitelek folyósítását, csodák csodája, de anélkül, hogy bármilyen tartozásunkat visszafizetnénk, adósságállományunk folyamatosan csökken, legalábbis a román kormány nyilvántartásaiban. Míg a februárban nyilvánosságra hozott legesleghivatalosabb statisztikákból az derült ki, hogy múlt év végén az államadósság meghaladta a 3,9 milliárd dollárt, a román kormány mostani, legújabb adatai szerint ez év január 1-jén Románia tartozásai csak fi,1 milliárd dollárra rúgtak. Hogy mi történt a hiányzó 1,8 milliárddal? A magyarázat: ezeket a lekötött hiteleket a román állam állítólag még nem vette fel. Anélkül, hogy vitába bonyolódnánk, ezek az adatok mennyire valósak, ilyen, az eddig elismertnél is kevesebb adósságállomány mellett még szégyenletesebb, hogy Románia a fizetésképtelenség és az adósságátütemezés közelébe került. A jövő héten a kormány újrakezdi a tárgyalásokat az IMF-fel, ám félő, hogy a megbeszélések nem hoznak semmilyen eredményt. Nem is csoda, hiszen csak a szerdai kormányülésen merült fel először a Valutaalap által sürgetett költségvetési törvény módosítása, s ez is csak ötlet szintjén. Pedig ahhoz, hogy a nemzetközi pénzintézetből újabb hitelrészlet folyósítását csikarjuk ki, nem csupán elmélkedni, kellene a súlyos problémákon, hanem cselekedni is. (králik) Mindig féltem főnök lenni. (Igaz, akik azzá tettek volna, sincsenek sokan, de ez más tál tészta...) Az ok — legalábbis amit hajlandó vagyok elismerni — egyszerű: mindnek lesz valami baja. Egyesek megfeneklenek, mások az ügyeket futtatják zátonyra. Egyesek természetes halált halnak, mások természetesen meghalnak. Egyesek belefulladnak a gondokba, mások fejükre gyújtják a házat. Megtörténhet, hogy lemondatják őket, sőt az is, hogy miután ez megtörtént, lemondanak! De az emberi találékonyságnak nincs határa. Csak két példát említek. Mindkettőt a napokból. Borisz Jelcin megfeneklett. Mindenki tudja, hogy nagybeteg. Csak azt nem értem, honnan sikerült ezt hamarabb kiszagolniuk a németeknek, mint az oroszoknak, sőt, mint neki magának. Két-három nappal ezelőtt a világ pánikba esett. Mi lesz velünk a cár atyuska nélkül? Nemzeti büszkeségre adhatott volna ugyan okot az, hogy a véd A FŐNÖKÖKET BAJ ÉRI ka döntötte ágynak, de ez sem biztos, ugyanis az elég drága, s nem is kapható mindenfelé... Mindenesetre Borisz talpra állt, s bement dolgozni. Éppen évfordulót ünnepeltek. Ötven éveset. Ott ugyebár mégiscsak adnak egy kupica vodkát is. Mire mások estek pánikba: mi van, ha nem ELÉGGÉ beteg?! Bettino Craxi minden volt már. Csak két funkciót említek: volt a Szocialista Internacionálé alelnöke és Olaszország miniszterelnöke. Tegnap óta egy szikrányi parlamenti immunitás sem védi. Pénzügyi okokból. Amikről senkinek nem szólt egy szót sem. (Talán a felesége sem tudott róluk...) Most Önök azt kérdik, mit akarhat már megint ez a pacák. De én semmit nem akarok. Csak Iliescu délamerikai látogatására gondoltam, azokra a bizottságokra, amelyek a korrupció vírusát próbálják „elintézni", a hajókra, melyeknek egyre változtatják a nevét, mert a görögök képtelenek kiejteni... De elnézést — ez megint más tál tészta ... — moldovan — 1993. augusztus 6. ÚJABB AGGODALOM Ezúttal Boutros Ghalié. Aki az idő múlásával a legelfoglaltabb ENSZ-főtitkárrá válik. Az afgán és tadzsik hatóságokhoz intézett szerdai felhívásában azt kérte, óvakodjanak mindentől, ami az övezetbeli konfliktus súlyosbodásához vezethetne, és kifejezte növekvő aggodalmát, amiért a két ország határán fokozódnak a feszültségek (és a harcok). A Pamír-fennsík egyre veszélyeztetettebb. Az oroszok ismét harci helikopterekkel és tüzérséggel támadtak néhány afgán helységet, mialatt a mudzsahedinek tagadják, hogy bárhogyan is beavatkoznának Tádzsikisztán belügyeibe... KÖTELEZŐ LEMONDÁS A japán választások (jól ismert) eredményének birtokában, immár a gyakorlati lépések következnek. Tegnap reggel Miazawa kormánya testületileg lemondott, ahogy illik is egy ilyen bukás után. Még ha az ennyi év után következett is be... A rendkívüli ülésszakra összegyűlt parlament új miniszterelnököt választott. Nevét lapzártáig nem sikerült megtudnunk, de minden valószínűség szerint Morihiro Hosokawáról van szó, a hét koalíciós párt jelöltjéről. A Liberális Demokrata Párt hosszan tartó uralkodása zárult most. És sokan — japánok és idegenek — úgy vélik, hogy a következő kormány a második világháború utáni időszak legnyitottabb kabinetje lesz. Hát, majd meglátjuk. FOGY A TÜRELEM (Folytatás az l. oldalról) l amivel óvatosabb, ő csupán magyarázza a bizonyítványt, és próbálja jobb belátásra bírni a bányászokat, ám az ipari valamint társadalomvédelmi tárca illetékesei nem finomkodnak, s mintha Nicolae Vacaroiu miniszterelnök ellen dolgoznának. Az ipari miniszter Cosmát felbujtással vádolja, míg a társadalomvédelmi minisztérium egyik hivatala olyan valós, de eddig eltitkolt adatokat hozott nyilvánosságra, amelyek a közvéleményt teljesen a Zsil-völgyi bányászok ellen fordíthatják. Kiderült, hogy ezer lej értékű ottani barnaszén kibányászása az államnak 7500 lejébe kerül. El kell ismernünk, hogy a föld alatti szénbányászat a világ szinte minden táján veszteséges, de nincs még egy olyan ország, mint Románia, ahol a ráfizetés hét és félszeres lenne! Ezt azonban Miron Cosmával és vájáraival nehezen lehet megértetni, s ami aggasztó: a sztrájkolók türelme egyre fogy. Bár paradoxonnak tűnik, megtörténhet: Vacaroiu kabinetje épp abba fog belebukni, hogy legalább egyszer megpróbált a sarkára állni. (K.L.I.) Az RMDSZ tisztségviselőinek figyelmébe KÖZLEMÉNY Szükségesnek tartom eloszlatni azokat a félreértéseket, amelyeket az 1993. július 15— 17-i, neptuni tanácskozás sajtóvisszhangja okozott. Mivel többen is fordultak hozzám ilyen kérdéssel, elöljáróban megismétlem azt, amire már régebben is fölhívtam a figyelmet, hogy a brassói kongresszus határozatai értelmében egész szövetségünket politikailag valamilyen formában elkötelezni, az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. Neptunon, az amerikai Project on Etnic Relations (PER) szervezésében létrejött találkozón, az RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízatásuk nem volt, és — amint erről ők maguk a sajtóban is nyilatkoztak — magánszemélyekként voltak jelen, akárcsak a kormány, az elnöki hivatal tisztségviselői, illetve a német kisebbség képviselője is. Rendes körülmények között, anélkül, hogy a szándék fontosságát alábecsülnénk, a tanácskozásnak semmiképp sem kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a Romániában, az utóbbi években, nemzetközi közreműködéssel lezajlott konferenciáknak, értekezleteknek, szimpóziumoknak. Ezeknek a rendezvényeknek a gyakorisága is bizonyítja, hogy a kisebbségi kérdést nemcsak mi véljük sürgősnek, halaszthatatlannak, hanem mások is. A neptuni találkozót a közvélemény előtt az különbözteti meg más rendezvényektől, hogy itt, a résztvevők nyilatkozatai szerint, a kormány és az elnöki hivatal képviselői, nem hivatalosan ugyan, ha ígéretet tettek bizonyos problémák megoldására. Ezek az ígéretek máris a jelenlegi román hatalom melletti pozitív propagandát szolgálják külföldön, például a New York Timesban megjelent, kiszámíthatóan nagy hatású újságcikkben, amely egyébként számos, véletlennek aligha nevezhető tényhamisítást is tartalmaz. Hangsúlyoznom kell, hogy mi valóban elvárjuk a kormánytól és az elnöki hivataltól a magyarság helyzetének rendezésére vonatkozó tárgyalási szándékot, és ha létezik egy ilyen irányú reális politikai akarat, azt üdvözölni fogjuk, de egyelőre csak ígéreteket kaptunk, és bár ezek eddig már megvalósíthatóak lettek volna, beváltásukat egyre halogatják. Ilyen ígéretek elhangzottak már régebben is, egy részük szerepel az Európa Tanács jelentéseiben. Az RMDSZ összeállította a sürgősen megoldandó kérdések listáját, amelyet benyújtottunk az Európa Tanács jelentéstevőinek és az itthoni, illetékes kormányzati szerveknek is, több alkalommal. A brassói kongresszuson elfogadott autonómia-program alapján kialakított elképzeléseinkből eddig sem engedtünk, és ezután sem engedhetünk. Az olyan félmegoldások például, mint az, hogy a történelmet és a földrajzot (csak) az elemi osztályokban magyarul lehessen tanítani, számunkra nem jelentenek eredményt, hanem a további diszkrimináció bizonyítékai. Az RMDSZ nem feledkezhet meg arról sem, hogy az elmúlt három és fél esztendőben Románia-szerte számos állami egyetem létesült, ám mi nem kaptuk vissza az egyetlent, a Bolyai Egyetemet. Mint ahogy a kisebbségi tanácsról is annyit mondhatunk egyelőre, hogy mindaddig, amíg konkrét eredményt nem látunk, csak kirakat-intézménynek tudjuk tekinteni, és mint ilyen, hitelesítéséhez nem fogunk hozzájárulni. Eddigi tapasztalataink is arra ösztönöznek, hogy ne ígéretekből, hanem már érvényesített megoldásokból vonjuk le a következtetéseket. Románia európa tanácsi felvétele előtt újból meg kell állapítanunk, hogy az általunk igényelt változások nem következtek be, a kisebbségi kérdés megoldását halogatják, miközben a központi és helyi intézményekben folyik a politikai visszarendeződés és diszkrimináció, aminek vegyes lakosságú helységekben egyértelműen etnikai jellege van. Ilyen körülmények között, az utóbbi időben meg-megújított, de be nem váltott ígéretek nyilvánvalóan a jelenlegi román kormányzat propagandisztikus céljait mutatják: bebizonyítani, hogy Romániában minden a lehető legjobb úton halad a demokratikus kibontakozás felé, a nyugati közvéleményt megnyugtatni, és a figyelmet elterelni arról, hogy fontos kérdésekben nincs előrelépés, sőt, olyan általunk elfogadhatatlan intézkedések történtek, mint például a Hargita és Kovászna megyei prefektusok leváltása. Véleményünk szerint a kisebbségi kérdés megoldásához megvannak a megfelelő politikai eszközök, többek között az akár a parlamentben, akár más szinteken lefolytatott hivatalos párbeszéd, és ha arra majd valós szándékot tapasztalunk, az RMDSZ kész lesz a dialógusban a romániai magyarság legitim képviselőjeként részt venni. MARKÓ BÉLA, szövetségi elnök