Bihari Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-21. szám)

1995-01-03 / 1. szám

2 filmlinet - kivételekkel Már nem tudni, hogy valójá­ban Jimmy Carter közvetítésének köszönhetően-e, de az új év első napján négy hónapos tűzszünet lépett életbe egész Bosznia-Herce­govinában. Ahogy ezt a világ már megszokhatta, a délszláv válság­térségben negyedik éve, a bosnyák köztársaságban pedig harmadik éve zajló háborúban, az általános fegyvernyugvási egyezményt tel­jes egészében ezúttal sem tartják tiszteletben: a nyugat-boszniai Ve­­lika Kladusánál tovább dörögnek a A korkedvezményes nyugdíjazásról Múlt héten a szenátusban 79 igen, 24 nem és 8 tartózkodás mel­lett fogadták el a korkedvezményes nyugdíjazást szabályozó törvény­tervezetet. A román törvényhozás felsőházában a kezdeményezést ugyanabban a formában szavazták meg, mint a képviselőházban. A jogszabályjavaslat szerint azok a személyek, akik kellő szolgálati idővel rendelkeznek,a kérésre történő nyugdíjazás törvényében meg­szabott korhatár előtt legtöbb öt évvel hamarabb kérhetik nyugdíjaz­tatásukat. E törvénytervezet értelmében csak azok a személyek kér­hetik nyugállományba helyezésüket, akik az ide vonatkozó jogsza­bály által megszabott maximális ideig részesültek a kilenc hónapig folyósított munkanélküli-segélyben és a 18 hónapig járó támogatási pótlékban, valamint akiknek nincs bérmunkából vagy állandó jellegű szakmai tevékenységből származó jövedelmük. A nyugdíjazási kor férfiaknál nem lehet kevesebb 55 évnél, a nők esetében pedig 50 év­nél. A nyugdíj értékét az állami társadalombiztosítási nyugdíjra vo­natkozó 1977/3. számú jogszabály alapján határozzák meg. E tör­vénytervezet alapján nyugdíjazott személyeknél felfüggesztik a nyugdíj folyósítását, ha bérmunkát vállalnak, ha kisipari szövetkeze­tekbe lépnek be, vagy szakmunkával állandó jövedelemre tesznek szert. A korkedvezményes nyugdíjazásról szóló törvénytervezetet várhatóan az Alkotmánybíróság is véleményezi. Ha ez megtörténik, és az Alkotmánybíróság törvényesnek ítéli meg a kezdeményezést, valamint ha az államelnök aláírja a képviselőház és szenátus által el­fogadott javaslatot, és az megjelenik a Hivatalos Közlönyben, a tör­vény akkor léphet csak hatályba.­­ A kormány képviselői és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának honatyái - bár megszavazták a kezdeményezést - úgy vélik: jelenleg nem időszerű a korkedvezmények nyugdíjazási tör­vényjavaslat, mivel a közeljövőben várható a romániai nyugdíjrend­szer általános szabályozása. Néhány politikus szerint a tervezet alkal­mazása komoly következményekkel járhat a társadalombiztosítási költségvetésre nézve. A törvénytervezet szenátusi vitája kapcsán olyan vélemények is elhangzottak, hogy a javaslatnak csupán propa­­gandisztikus jellege van, beterjesztése előtt alaposan meg kellett vol­na vizsgálni esetleges alkalmazásának összes következményeit. A törvénytervezet részletes ismertetésére visszatérünk. (Rais) AZ ÉV UTOL­SÓ PARLA­MENTI MUNKANAPJÁN mind a szenátus, mind a képvi­selőház elfogadta azt a törvény­­tervezetet, amely felhatalmazza a kormányt arra, hogy rendele­teket bocsásson ki a törvény­hozói testület “téli vakációjá­nak” idején. Romániában ez be­vett szokássá vált az eltelt öt év parlamentarizmusában, s ez egymagában nem volna baj, de az is lassan hagyománynak kezd minősülni, hogy a kormány ilyen­kor úgy gondolja, azt tehet, amit akar. Mint ismeretes, az emlé­­­kezetes kapupénz-rendeletet is egy ilyen időszakban hozta a Vacaroiu-kabinet, s annak elle­nére, hogy ezt az Alkotmánybí­róság később az ország alaptör­vényét sértő határozatnak minő­sítette, mindmáig alkalmazzák. A ROMÁNIAI EGÉSZSÉG­ÜGY HELYZETE az idén sem lesz jobb, mint a tavaly volt, s ezt maga Iulian Mincu tárcavezető is elismerte egy nemrég megjelent szakcikkében. A hazai egészségü­gyi hálózat­­ infrastruktúrájának kvázikatasztrófájáról értekezve Ceansescu egykori háziorvosa, a tudományos étkeztetés kitalálója nem kevesebbet állít, mint hogy az ország kórházainak felét le kel­lene bontani. Sajnos ebben lehet valami igazság is, tény viszont, hogy Mincu egy szót sem szólt új egészségügyi intézmények építé­sének lehetőségéről. Erre jó oka volt, hiszen nincs az a romániai költségvetés, amelyből egy ilyen grandiózus terv akár egy századát is finanszírozni lehetne. A tehetet­len döntéshozók és a minden szin­ten túltengő bürokraták szócséplé­­sének hallgatása mellett az átlag­polgár számára marad tehát az egyetlen egészségügyi célkitűzés: meg nem betegedni.. PI POLITIK fegyverek, s tegnap Szarajevó köz­pontjában is becsapódott egy grá­nát, mégpedig a Holiday Inn szál­lodánál. Áldozatokról nem érke­zett jelentés, de az eset megkérdő­jelezte a szerb-muzulmán fegy­­vernyugvási egyezmény életké­pességét; a másik kivétel esetében talán még lehet mentegetőzni az­zal, hogy ott muzulmán-muzul­mán összecsapás zajlott-zajlik Ab­­dics szakadárjai és Izetbegovics kormányerői között. Az ENSZ- katonák szerint a boszniai szerbek lőtték ki a szolitáris gránátot, ám erre még nekik sincs bizonyítékuk. Ami nem szorul bizonyításra, az az, hogy újabb békelehetőség kör­vonalazódik a méltatlanul sok szenvedést megélt exjugoszláv tagköztársaságban, de pár felelőt­len harci cselekmény elég ahhoz, hogy az összes többihez hasonlóan ez is szertefoszoljék. Beindult köz­ben a ’95-ös nemzetközi békete­remtő diplomácia is. Rose tábor­nok, a boszniai ENSZ-erők pa­rancsnoka Mosztárba utazott, hogy rávegye a horvát vezetést is a szerb-muzulmán fegyvernyugvási egyezményhez való csatlakozásra. (­net) Bihari Napló UUUUUUUUUIJIJ UUJJUI HALÁLOSAN MEGFE­NYEGETTE az izraeli minisz­terelnököt egy szélsőjobboldali zsidó csoport. A magát Dávid kardjának nevező szervezet árulónak bélyegzi Jichak Ra­bint, aki szerinte kiárusítja Je­ruzsálemet, és eltűri, hogy az arabok zsidó vért ontsanak. A szervezetnek néhány tucat akti­vistája van, s tagja az a mozga­lom is, amelyet törvényen kívül helyeztek a 29 arab életét köve­telő, tavaly februári hebroni vé­rengzés miatt. BEIKTATTÁK BRAZÍLIA ÚJ ELNÖKÉT. Fernando Hen­­rique Cardoso tavaly októberben a dél-amerikai állam történetében szinte páratlan többséggel nyerte a választásokat. Államfőként társa­dalmi igazságtételt, gazdasági fel­lendülést ígért. Ünnepélyes beik­tatását követő beszédében kijelen­tette, hogy harcolni fog a szegény­ség és az éhezés megszüntetéséért, a hivatali korrupció ellen. Az or­szág modernizálása érdekében el­sődleges célja az oktatási rendszer átalakítása. Cardoso előzőleg pénzügyminiszterként tevékeny­kedett, s jelentős szerepe volt az infláció csökkentésében. KIS-JUGOSZLÁVIA EL­NÖKE elégedett a jugoszláv­­magyar kapcsolatok alakulásá­val. Zoran Lilics szerint a vi­szony főleg azóta javult, hogy a szocialisták kerültek hatalomra Magyarországon. A jugoszláv államfő azt nyilatkozta, hogy a kapcsolatok fejlesztését jelenleg az országára nehezedő ENSZ- szankciók akadályozzák. Értel­mezése szerint nincs szükség új szerződésekre Magyarország­gal, a régieket kell tartalommal megtölteni. Lilics ugyanakkor elutasította a vajdasági magya­rok autonómiáját, mondván, hogy Kis-Jugoszláviában vala­mennyi nemzetiség azonos jo­gokkal rendelkezik, s a magya­rok esetleges önállóságával sé­rülne az egyenjogúság össz­hangja. Büszkeségre nincs ok A békefenntartó erők büszkék lehetnek eddigi tevékenységükre - írta az ENSZ valamennyi alkalma­zottjának küldött újévi üzenetébert a világszervezet főtitkára. Sajnos, nem oszthatjuk teljes mértékben a Boutros Ghali véleményét - gon­doljunk csak a kéksisakosok dics­telen boszniai szereplésére vagy a Szomáliai polgárháború újbóli fel­lángolásáról szóló hírekre. A ke­let-afrikai ország fővárosában fegyverropogással köszöntötték az új évet, s a rivális csoportok tűz­­párbajának több halálos áldozata, száznál több sebesültje volt. A Szomáliai polgárháború 1992-ben tört ki, s az amúgy is nyomorgó la­kosságot rövidesen az éhhalál fe­nyegette. Az Egyesült Államok ’92 végén küldött tengerészgyalo­gosokat Afrika szarvára “kizárólag humanitárius célokból­­, a polgári lakosság védelmére és az ellátá­sukra szánt segélyszállítmányok célba juttatására. A Remény fedő­nevű hadművelet során sikerült­ valamelyest rendezni a káoszt, s felszámolni a fegyveres gerillacso­portok egy részét. Az odavezé­nyelt ENSZ-alakulatoknak a nehe­zen megteremtett békés állapo­tokat kellett volna megőrizniük,de mint annyiszor, erre most sem vol­tak képesek. Miután tavaly márci­usban hazatértek az USA egysé­gei, a kéksisakosok nem tudtak kellő eréllyel fellépni a hatalomra törekvő Aidid tábornok csapatai ellen. A két hónapon belül kivonu­ló ENSZ-erők egy újabb megol­datlan válságon .hagynak maguk mögött: döntsenek a fegyverek. , Mis. ígéretünkhöz híven elkezdjük közölni a Tőkés László nevéhez és személyéhez kapcsolódó, az ötödik évforduló táján tetőzött rágalom­­hadjárat néhány vonatkozó dokumentumát. Mint az elmúlt évek alatt annyiszor, ismét bebizonyosodott, hogy a hatalmon lévők, ki­szolgálóik, de még az olyan hatalmat) kívül rekedtek is, akikben túl­teng a magyarellenesség, ellenséges indulatból, a rombolás, a hitel­rontás, a történelemhamisítás vagy “csupán” a szenzációhajhászás szándékával igyekeznek lejáratni, befeketíteni a számukra kényel­metlen személyiségeket. Az erkölcsi lejáratás egyik leggyakoribb esz­köze a Securitate által üldözött, éveken, évtizedeken át zaklatott sze­mélyektől kicsikart nyilatkozatok összefüggéseiből kiragadt, tenden­ciózusan tálalt és nyilvánosságra hozott “dokumentumokként” való manipulálása. Az a gyakorlat, mely révén igyekeznek több-kevesebb sikerrel egy szintre rángatni a kommunista diktatúra ellen küzdőket (például a “hallgatás falának” lerombolók) az önkéntes, a fizetett és a besúgásra kényszerített együttműködőkkel. Ezek után elképzelhe­tő, hogy ha korunkban élt volna Pál apostol, nem a kereszténység leg­nagyobb apostolaként ünnepelnék, hanem a damaszkuszi fordulat előtti keresztényüldöző Saulként gyaláznák a mai napig... g . I­n Semitite markéban A sokéves gyakorlatnak meg­felelően, a romániai román nyelvű sajtó egy része az 1989-es forra­dalmi események ez évi - ötéves - évfordulóján is ellenséges propa­ganda-hadjáratot indított elle­nem. Az első kerek évfordulóra időzített támadások minden eddi­­gin túltettek. A lejárató-befeketítő kampány középpontjában azon - állítólagos - beismerő nyilatkozatom állott, melyet egy december 15-i sajtó­­konferencián tettem volna, s mely szerint a múltban együttműködtem volna a Securitatéval. A Renaste­­rea Bana­eana, a Cronica Ro­mana, a Ziua, a szatmári Informá­lja Zilei - hogy másokat ne említ­sek - és legvégül a témát notóriu­san menedzselő Tinerama című lapok, egyik a másik után, azzal a szenzációs híreszteléssel állottak elő, hogy„ Tőkés László pásztor beismerte, hogy a Securitate ügy­nöke volt” (lásd a felsorolt lapok december 16-21-i számait). Az érdekelt sajtóorgánumok és szenzációhajhászok, valamint a propagandaakció irányítóinak a legnagyobb sajnálatára, ezennel kénytelen vagyok megcáfolni az al­jas szándékból elindított hamis híresztelést, melyet a nagyobb hi­telesség meggyőző látszata céljá­ból annak kiagyalói éppen az én számba adtak. Mellékelten szó szerinti szöveghűséggel közrea­dom a nevezett sajtóértekezleten ezen tárgyban általam mondottakat. A szövegből kitűnik, hogy a nyilvánosság előtt megjelent állí­tások nem egyebek, mint rágal­mazások. Rágalmazások azon egyszerű oknál fogva is, mivel én soha nem kollaboráltam a román titkosszolgálattal, nem írtam alá semmiféle együttműködési köte­lezvényt (angarament), s nem vol­tam informátor - következéskép­pen nem volt mit “beváltanom”. Ami egyes, a Tinerama által nyilvánosságra hozott nyilatkoza­tok (declara­ți) hitelességét illeti, soha nem is tagadtam, hogy ilye­neket életem folyamán nagy szám­ban voltam kénytelen írni - ép­pen a Securitate általi állandó zak­­lattatásom miatt. Ki ne tudná, akinek valaha is baja volt a Securi­tatéval, hogy egy-egy kényszerű kihallgatás soha nem múlhatott el “deklaráció”-írás nélkül. Ennek megfelelően a Securitate hírhedt dossziéi minden valószínűség sze­rint száz- meg százezer román ál­lampolgár nyilatkozatait tartal­mazzák, s minden bizonnyal az él­vonalbeli romániai értelmiség szinte teljes írásminta-gyűjtemé­­nyét össze lehetne állítani belőlük. Én magam 1975-ben, kezdő brassói lelkipásztorként kerültem először közvetlen kapcsolatba a Securitatéval. Azóta soha nem szálltak le rólam - s íme, 1989 óta is kivételes gondjuk van rám. Az 1975-1989-es időszakban - ha jól összeszámolnánk - együttvéve mintegy másfél-két hónapot töl­töttem kihallgató-irodáikban, Brassóban, Désen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron és Menyőben, illetve Szilágyszegen (Sálárig), és az elkerülhetetlen be­­kísérések vagy elhurcolások nyo­mán parancsszóra írt "deklará­cióim” feltehetően több száz ol­dalra rúgnak. Tőkés László püspök (Folytatjuk)

Next