Bihari Napló, 2002. április (13. évfolyam, 76-98. szám)
2002-04-16 / 87. szám
2002. április 16. Szavalóvmeny az anyanyelvért Az elmúlt héten lezajlott érmihályfalvi rendezvények, előadások, könyvbemutató után a helyi református egyházközség is megemlékezett a költészet és az anyanyelv ünnepéről. A vasárnap délelőtti istentiszteleten Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor hirdetett igét, imájában áldást kérve az anyanyelv művelőire, védelmezőire, továbbadóira. „A haza több, mint földrajzi határ. A haza ott van, ahol él az anyanyelv”, fogalmazott a tiszteletes asszony. Az istentisztelet keretében a helyi MIDESZ tagjai Reményik Sándor verseiből összeállított műsort adtak elő. „Kevés olyan nép van, mely akár több határt átlépve is anyanyelvén tudja megértetni magát”, mondta Szabó Réka FIDESZ-elnök bevezetőjében, majd a 16 tagú előadócsoport lépett a mikrofonhoz. Délután a Reményik Sándorról elnevezett szavalóverseny döntője zajlott, amely közel másfél száz óvodást és általános iskolást mozgatott meg. Az elődöntők után hatvanhét versenyző állt a zsűri elé. Mind Báthori Ferenc tanár, a zsűri elnöke, mind Balázsné Kiss Csilla lelkész megköszönte a tanítók, óvónők és tanárok előkészítő munkáját, kihangsúlyozva a résztvevők nagy számát. A zsűri az óvodások kategóriájában minden indulót győztesnek nyilvánított, az iskolások között pedig huszonöt díjat osztott szét. Minden résztvevő emléklapot kapott, a díjazottak pedig kolozsvári kiránduláson vesznek részt, amikor is fölkeresik a tavaly megnyitott Reményikemlékszobát. R. Cs. Össznépi társasjáték Románia utóbbi tíz-tizenkét éve valóságos kincsesbánya lesz évtizedek, évszázadok múlva a numizmatikusoknak. Összeszámolni is nehéz, hogy az arra illetékesek az évek során ■hány pénzérmével és papírbankóval lepték meg a lakosságot. A lej értékvesztését is jól nyomon lehet követni az újabb és újabb címletek megjelenésével, illetve azok megjelenítésével. Emlékszünk még a hivatalosan a forgalomból ki nem vont apró vörösréz egylejesre, majd az ötösre, az 1989-es eseményekre emlékeztető tízlejesre, a sárgaréz húszasra, ötvenesre. És persze a papírpénzek! A rövid ideig „élt" kétszázas Grigore Antipával, a barna, majd a kék ötszázas Brancusi-sal, az 1991-ben kiadott nagy ezres Eminescuval, a lila ötezres Avram láncával, a vörös tízezres Iorgával. Mára már mindet újak váltották fel. A nagy össznépi pénzkirakós társasjáték legújabb darabja a szögletes kerületű fém ötezres, amit a játékszabályokat diktáló Nemzeti Bank szinte hajszálnyira azonos méretre készített el, mint az alumínium ötszázast, így mindennapossá vált, hogy idősebbek és fiatalabbak vásárláskor egyaránt összekeverik az érméket. A szó szoros értelmében pénzre játszott kirakósban az a vesztes, aki ötezressel fizet ötszázas helyett, a nyertes a fordítottja. Az állam talán ezzel a kis hiuncutsággal próbálja ébren tartani a mindennapok taposómalmába belefásuló adófizetők éberségét. Tervezik, hogy jövőre levágják a nullákat a túl nagyra nőtt árak végéről, ami valószínűleg új fizetőeszközöket is jelent. Tessenek tehát felkészülni, a játék folytatódni fog! Rencz Csaba megyei író . Az iskoláról már lemondtak Magyarkakucs a Megyejáró áprilisi faluja A magyarkakucsi templom a 13. század elején épült, román stílusban. Hajdan harangláb állt mellette. Az 1893-as átépítés során elvesztette stílusjegyeit, kiszélesítették az ablakokat, lebontották a faragott és festett karzatot, a kazettás mennyezetet. Templomukhoz ragaszkodnak a magyarkakucsiak, látogatják is szorgalmasan, de a magyar iskoláról már lemondtak. Az egyházi ügyekről a későbbiekben írunk, jelenleg az oktatással szeretnénk foglalkozni. Amint már régebben is említettük, a helyi iskolát rendbe tette a Tanács, de 1989-ben megszűntek a magyar osztályok, és csak román óvoda van. Nem erőszakosan szüntették meg sem az iskolát, sem az óvodát. Megfogyatkoztak a magyar gyerekek. Az a néhány magyar szülő pedig, akinek iskoláskorú gyereke volt, nem volt hajlandó aláírni az összevont oktatásnak. Barabás Dezső nyugdíjas tanító még emlékszik arra, amikor nyolc -osztályos iskola volt a településen. Amikor a magyar oktatás megszűnt, Kakucson már csak 7 iskoláskorú gyermek volt. Három éven át egyetlen magyar gyerek sem született. 1993-ban megpróbálták újraindítani a magyar oktatást, de nem sikerült. A szülők inkább Élesdre ingáztatják csemetéiket. Jelenleg a helyi iskolába járó 13 gyerek közül három magyar. Az Élesdre ingázó diákok bérletének árából ebben a félévben 800 ezer lejt az élesdi Tanács fizetett. A kisiskolásoknak igen fárasztó a mindennapi utazás. Barabás Dezső szerint az összevont tanítás nem olyan rossz, amint azt sokan hiszik, mert az alsóbb osztályosok sokat tanulhatnak a felsősöktől. „Volt olyan idő, amikor egy tanító foglalkozott 7 osztállyal Magyarkakucson - mondta Barabás Dezső. - Hatvanan voltunk beiratkozva, és legalább ötvenen mindennap jelen voltunk. Biztos nem volt könnyű a tanítónak, ennek ellenére sok egyetemet végzett ember került ki a faluból.” Albert Ferenc Barabás Dezső nyugdíjas tanító. A felesége most már román osztályban tanít (A szerző felvétele) Erdősünk leválna E hónap 21-én, vasárnap 7-21 óra között népszavazást tartanak Erdőgyarakon, Mezőbajon és Hlyén, hogy Erdőgyarak elnyerje-e a független községi státust. Az erdőgyarakiak régi álma ez, hiszen 1968-ig külön község volt a település, akkor csatolták őket Hlyéhez. Az önállósághoz minden szükséges feltételt teljesítenek, megvan a gazdasági potenciáljuk is. Megunták már, hogy az illyei Tanács bevételének több mint hatvan százaléka tőlük folyik be, s alig juttatnak vissza valamit. A mezőkajiak állítólag egyetértenek velük, de az illyei polgármesternek érthető módon nem tetszik a dolog, úgyhogy a memorandum szervezőbizottsága arra kéri a lakosokat, hogy minél többen menjenek el szavazni. A F. Testvéri kezet nyújtottak egymásnak Ünnepi presbiteri gyűlés keretében, közvetlen és meleg hangulatban kötött testvérgyülekezeti kapcsolatot egymással Hegyközkovácsi és a magyarországi Nyírbogdány református közössége az elmúlt szombaton. Forró László (képünkön) hegyközkovácsi református lelkész Pál apostol szavainak tolmácsolásával köszöntötte az egybegyűlteket, a házigazda kovácsiakat és a nyírbogdányi vendégeket: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” A magyarországi és az erdélyi gyülekezetek között kialakult kapcsolatról a lelkész kifejtette: ez nem egy újdonsült dolog, hanem csak megerősíti azokat a szálakat, amelyek évtizedeken át léteztek az anyaországi és az elszakított országrészek települései között. A testvérgyülekezeti kapcsolatokban pedig a legfontosabb a hitben, lélekben való egyesülés, fejtette ki Forró László. - Nem vagyunk itt ünneplő ruhában, de szívünk azért fel van öltöztetve - mondta Angyalossy Zsolt nyírbogdányi lelkipásztor. - Ez nemcsak egy felületes kézszorítás a két gyülekezet között, hanem valódi testvéri üdvözlet. Azzal a szándékkal jöttünk ide, hogy mi is felajánljuk azt a baráti jobbot, amit a hegyközkovácsiak nyújtottak felénk. Egymás hite által épülve megerősítsük egymást mind hitben, mind magyarságunkban. Két kicsiny gyülekezet akar testvéri kezet nyújtani egymásnak, és segíteni egymást ebben a világban. Valóban, és valódi baráti kötelékek kezdjenek el feszülni egyháztagok és egyháztagok között, gyülekezet és gyülekezet között, falu és falu között, országrész és országrész között. Ha sikerül valóban tartalommal megtöltenünk a kapcsolatot, másoknak is példaként szolgálhatunk. A mindvégig közvetlen, meleg hangulatú együttlét keretében szó esett a gyülekezeteket érintő, egyéni és közös problémákról is. Súlyos kérdés például nálunk és Magyarországon is az ifjaknak a gyülekezetekbe való betagolása, a fiatalok nagy része a konfirmációt követően elvész az egyház számára. A hegyközkovácsiak a közelmúltban templomjavításba kezdtek, ami jelentős anyagi megterhelést jelent a kicsiny gyülekezetnek. A kölcsönös ajándékozások során a nyírbogdányiak kellemes meglepetésként százezer forinttal járultak hozzá a hegyközkovácsi református templom szépítéséhez. Tököli Magdolna Saját kezükbe vennék sorsukat A jelenleg Diószeghez tartozó Biharfélegyháza 1968-ig alkotott külön községet Az ottaniaknak most újra lehetőségük van arra, hogy Biharvajdával és a románok lakta Mihai Bravuval együtt saját kezükbe vegyék a települések irányítását. Egy 2001 júliusában megjelent törvényhatározat lehetővé teszi, hogy új községek alakuljanak, illetve hogy visszaálljanak azok a közigazgatási formák, amelyek évtizedeken keresztül működtek. Ennek vannak bizonyos feltételei is. Többek közt az, hogy a leválni kívánó falvakban legyen 1500 lakos, és a települések rendelkezzenek olyan épületekkel, amelyek helyet tudnak adni a közintézményeknek. A leválásról népszavazást kell tartani, amelyen az egész község lakossága részt vesz. A kérvények alapján, mint már beszámoltunk róla, ilyen referendumokat fognak tartani április 21- én Biharon (Paptamási önállósulásáról), Cséffán (Gyapjú, valamint Oláhszentmiklós önállósulásáról), Hegyközcsatárban (Hegyközpályi önállósulásáról), Illyén (Erdőgyarak önállósulásáról), valamint Bihardiószegen (Biharfélegyháza leválásáról). Mint Barta József községi tanácsostól megtudtuk, az összlélekszám tekintetében Biharfélegyháza bőven eleget tesz a követelményeknek. A külön községet alkotni kívánó Félegyházának, Biharvajdának és Mihai Bravunak körülbelül háromezer lakosa van. Jól állnak közintézmények tekintetében is. Van orvosi rendelő és gyógyszertár, állatorvosi rendelő és állatpatika, I-VIII. osztályos iskola, óvoda. A református templom szomszédságában fekvő régi tanácsépületben bőven van hely a polgármesteri hivatal, az adminisztratív ügyintézés számára. Ha a vasárnapi népszavazáson a különválásról szóló döntés születik, akkor Bihardiószeg Jankafalvával alkot majd községet, körülbelül hatezer lakossal. „Volt Diószegen is gyűlés, és úgy látom, úgy érzem, hogy az ottaniak is jó szívvel állnak az ügyhöz, hiszen a kicsi községeket közigazgatásilag is jobban kézben lehet tartani” - mondta Barta József. A településeken osztottak szórólapokat, és közgyűlés megtartását is tervezik, hiszen nagyon fontos, hogy az emberek tájékozottak legyenek, és a vasárnapi referendumon minél nagyobb számban elmenjenek szavazni. T M Nemcsak megfelelő középületek, hanem Teleház is van Biharfélegyházán. Az udvaron még dolgoznak a helybeliek, de a gyönyörűen felújított régi épületben egy idő óta már működik a számítógépterem a fiataloknak (A szerző felvétele)