Fáklya, 1988. május (43. évfolyam, 103-128. szám)

1988-05-01 / 103. szám

FÁKLYA 2. OLDAL MÁJUS 2 - HAZÁNK IFJÚSÁGÁNAK NAPJA „Az ifjúság szocialista nemzetünk jövője" — hangsúlyozta pártunk fő­titkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, megfogalmazva ezáltal mindazt a tö­rődést, mindazt a bizalmat, amellyel pártunk és államunk az­ ifjú nemzedék felé fordul. Az a tény, hogy hazánk­ban az ifjúság napja az egész nép ün­nepévé vált, bizonyítja azt a nagyfokú megbecsülést, amelynek az ifjúság ör­vend. Az ifjúság napjának ez évi megünneplésére abban az­ elkötelezett és hazafias-forradalmi légkörben ke­rül sor, amely egész népünket, közte az ifjú nemzedéket is jellemzi a párt XIII. kongresszusa határozatainak, az Országos Pártkonferencián megfogal­mazott feladatoknak, a Nicolae Ceausescu elvtárs orientációinak és út­mutatásainak a megvalósításáért foly­tatott szorgos munkában. Az ünnep általában mérlegkészítés­re ösztönöz. Hazánk ifjúsága hazafias büszkeséggel összegezheti nagy meg­valósításait, mert forradalmár ifjaink aktív részesekként hozták létre a Nicolae Ceausescu korszak nagy megvalósítá­sait. Megyénk ifjúsága hasonlóképpen erőfesz­ítéseket nem kímélve, életkoruk sajátos lelkesedésével, ugyanakkor a forradalmi felelősségtudat diktálta ko­molysággal munkálkodik a gyárakban, szántóföldeken, az oktatási intézmé­nyekben, a társadalmi élet minden te­rületén feladatai példás teljesítéséért. Bizonyítja ezt az elért tervteljesít­ése­­ken és túlteljesítéseken túl, az a tény is, hogy ebben az évben több mint 200 millió lej értékű hazafias munka elvégzését vállalták és vállalásukat az ifjúság napja tiszteletére máris 55 százalékban teljesítették. Az ifjúság forradalmi szervezete, a KISZ kereté­ben megyénk ifjai értékes kezdemé­nyezésekkel tették hatékonyabbá a ter­melőmunkát, „A selejt pere", a „KISZ- es önellenőrzés“, a „Megtakarítások naplója" elnevezést viselő, újonnan in­dított akciók jelentős eredményeket hoztak. Ezen a szép tavaszi napon méltó büszkeséggel köszöntjük hát az ifjakat, szocialista hazánk építésének aktív ré­szeseit, akik a jövő győzelmeinek biz­tosítékát is jelentik! eme fénye volt az I “T édesanyjának, büsz­­kesége édesapjá­nak. Gondolom, Sanyijá­val azóta sem változott a helyzet. Legalább is nem sokat. Napjaink divatja szerint nevelték. Mindent megkapott, amihez szülei hozzá tudtak jutni. Efelől bizonyos vagyok. Nézem a kedveskedő fiatalembert s felsejlik bennem az em­lék ... Hangos csókolom­­mal ront be a szobába a kisdiák. Ledobja az isko­lástáskát s már ugrik is ki a rendezett udvarra. Néhány pillanat múltán csapódik az utcaajtó. Kis barátunk pedig, pecázó bot­­tsal a kezében, rohan a városkát átszelő patak­hoz... A kissé hűvös le­vegőjű legénylakás mint­ha alkalmatlan hely lenne az emlékek s a valóság összeegyeztetésére. A teg­napi, enyhén dundi gyer­mek helyett itt ül velem szemben egy nyúlánk fia­talember, akit dús bajusza miatt sem tudok hová ten­ni. Nagyapjának csodálója voltam, az édesapjának be­ható ismerője. Bajuszt e­­gyik sem viselt. Igaz, az állatok irányában sem mu­tatott egyik sem különö­sebb érdeklődést. Városi gyermeket rit­kábban sodor sorsa a me­zőgazdálkodás felé. Bár az aranyhörcsöggel rendsze­rint megismerkednek, ál­latbaráttá kevesebben vál­nak. Még ritkábban olya­nokká, akik életük értel­mét vélik látni az álla­tokhoz fűződő, tartós kap­csolatokban . A kérdést nem lehet megkerülni. Mi­ként, hogyan kezdődött? — Talán a vakációkkal, ame­lyeket nagymamáéknál töl­töttem. A kies fekvésű fa­luban, Fméj-en. Irigyeltem kis barátaimat, a szomszéd fiúkat. Megőrzés, terelés végett valamennyire bíztak egy-két bárányt, malacot, pár libát. Először segítet­tem nekik. Aztán követe­lőztem. Nagymamáért en­gedtek. Akkor, bár rette­netesen boldog voltam, nem hittem az állatokkal való tartós barátságban. Pontosabban, ilyesmire nem is gondoltam. Pár esztendővel ké­sőbb tudatosan ala­pozza a maradandó is­meretséget. Olyan licr­um­ba iratkozik, amelyik­ben állattenyésztést taní­tanak. Innen jutott be az egyetemre. Diplomával a zsebében pedig vissza, szü­lő s nevelő megyéjébe. Ifj. Oláh Sándor állat­­tenyésztési mérnök. 1986. december elsejétől farm­vezető a Rostom­-i mező­­gazdasági termelőszövetke­zetben. Nem könnyű a dolga a 25 esztendős le­gényembernek. Hétszáz szarvasmarha, 1800 birka, 45 ló gondja-baja az övé. S ez még nem­­ minden. Nyaranta, az üresen ma­radt istállókban, 5—6 rendben, pecsenyecsirké­ket nevel. Egy-egy tételben 10—12 000 darabot. S ami legújabb: rövidesen ser­tések kerülnek a már kész szálláshelyekre. Van tehát munkája bőven az ifjú szakembernek. A kérdésbe, ami legidőszerűbb felada­taival kapcsolatos, belerej­­tettük a vizsgáztatás, a próbára tevés szándékát. — A zöldtakarmányok be­takarítása, feletetése — jött a válasz. Kímélni igyek­szünk a legelőt. Május 15- én, semmivel sem koráb­ban, erős, dús pázsitra szeretnénk terelni az álla­tokat. Addig a typhonnal, a rozzsal, a jó szalmával s a kevés abrakkal igyek­szünk úgy gazdálkodni, hogy növekedjék a tejho­zam. Tudom, a jelenleginél fejtek már többet is Vaj­­da­n. Előbbre lépünk, ezt biztosra veheti. A rétek kí­mélése mellett a legelte­tésre való alapos felkészü­lésben is ez a szándék ve­zérel bennünket... Az eddig megtett út nem volt különösebben nehéz, nem bizonyult göröngyös­nek. A fiatal szakember szerencsésnek érezheti ma­gát. Jó helyre, kiváló gaz­daságba került. Tapasztalt és törekvő emberek közé, akik nem szeretnek hely­be ragadni. Életútjának rázósabb szakasza elé most néz ifj. Oláh Sándor. Lassan eljön a bizonyítás ideje. Ha már meg nem érkezett. A diplomát meg kellett szerezni. Az elisme­résért, a szakmai tekinté­lyért meg kell küzdeni! A kettő nem egy és ugyan­az. Különböznek az aré­nák, eltérő a fegyverzet, akárcsak a végső cél, amit elérni terveztek. Tanulni kellett a diplomáért is. Nyilván nem akárhogyan. Nem lehetett mellőzni az ambíciót sem. Ám az út jelenlegi szakaszára ennyi tarisznyába való kevés­­ le­het. A bizonyításhoz kell az erős akarás, a folyton többre s jobbra serkentő, törhetetlen szándék, az újí­tói kedv, ha úgy tetszik, a becsvágy. Tanulni is fon­tos. Mostantól kihagyások nélkül, az élet nagy, nyi­tott könyvéből. Ami pedig a leglényegesebb: a tudás gyümölcsöt kell érleljen. E nélkül, mármint a nö­vekvő hozamok, a gyara­podó állomány, a javuló hatékonyság díjában, nin­csen, nem lehet bizonyság­­tétel! Szerencséjére (a mienkére is) mindezekkel tisztában van a fiatal szak­ember. Tudja, mit várnak tőle a gazdaság vezetői, mivel tartozik a tagságnak. „H­a az ember el akar érni valamit, következetes, ki­tartó munkával célba ér“. Talán feleslegesen írjuk le: az állattenyésztés mérnö­két idéztük. Akinek most, a munka ünnepén, nem kí­vánhatnánk jobbat a va­lóban sikeres tevékenyke­­désnél. Kívánunk önzetlen segítőtársakat a rázósnak ígérkező útszakaszra. Na és azt, hogy tudjon bizo­nyítani. Tegye, tehesse ezt meggyőzően, saját örömé­re és mások megelégedé­sére. ANTAL FERENC ÚTSZAKASZOK 1988. május 1, vasárnap Fiatalos lendülettel ,a Mecanica Vállalat KISZ-szervezete alapve­tően hozzájárul a gazdasá­gi előirányzatok maradék­talan teljesítéséhez, vala­mint az ifjúsági alapszer­vezetek politikai-ideológiai és kulturális-nevelő tevé­kenységének fejlesztésé­­hez. A több mint 1300 KISZ-tagot számláló válla­lat élenjáró fiatal mun­kaerői közé tartozik La­­komcsik Marianna és Ioan Seichel is, akiknek részle­tesebb bemutatását a vál­lalat KISZ-bizottságának titkára, Petru Tirla elv­társ is ajánlotta. Lakomcsik Marianna a fővárosi Automatica Mű­egyetem számítógép- és automatika szakterületén szerzett mérnöki diplomát 1086-ban, és tudatos, elő­re megfontolt választás következtében, egyenesen az iskola padjaiból került a vállalathoz — ismervén Oradea municípium ipari övezetének ugrásszerű fej­lődését, amelyhez szervesen kapcsolódik a Mecanica is. Ennek tudatában, számos fiatal munkaerő —­ és most nem csak a diplomásokra gondolurat — döntötte el határozott szándékkal, hogy a gépgyártó ipar szó­ban forgó egységénél sze­retné gyümölcsöztetni szak­mai tevékenységét, hiszen a Mecanica a Nicolae Ceausescu-korszak éveiben megyénk termékeny virág­zásnak induló, és egyik legnagyobb beruházással rendelkező vállalatai közé tartozik. Lakomcsik Marianna nem véletlenül került az automatika szakra és erre a pályára, hiszen már gyermekkorában érdekel­­ték­,és foglalkoztatták a számítógépek és az ezek­hez kapcsolódó egzakt tu­dományok. Az egyetem é­­vei alatt felhalmozódott e­­rővel és fiatal lendülettel kezdte munkáját, és meg­kísérelt, sőt reméli, hogy azóta sikerült is neki be­illeszkednie az egyik leg­fiatalabb munkaközösségbe, a vállalat Számítóközpont­jának hivatalába. Munká­juk rendkívül felelősség­teljes és hasznos a válla­lat szempontjából, hiszen a számítógépes eljárással ellenőrzik — mert más­képp lehetetlen lenne az átfogó áttekintés — a rak­táron mozgó anyagokat és alkatrészeket, a termelés folyamatát és elszámolá­sát, a szakmánybér és javadalmi állomány meg­alapozását, valamint a sze­mélyzet nyilvántartását. Munkatársai már kezdettől fogva a bizalmukba fogad­ták és konkrét feladatok­kal bízták meg, amelyeket maradéktalanul teljesített. A hivatal számára óriási fejlődést jelentett az el­múlt esztendőben kapott mikro-számológépek beik­tatása. Persze, nem­­­ szabad fi­gyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a munka­­közöség soraiba való beil­leszkedéshez merőben hoz­zájárult az ifjúsági szerve­zet támogatása. Eleitől fog­va részt vett a KISZ-bi­­zottság politikai-ideo­ógiai és kulturális-nevelő tevé­kenységében. A vállalat brigádcsoportjának tagja­ként fellépett a Megének­­lünk, Románia fesztiválok rendezvényein, valamint a különleges történelmi ese­ményekhez fűződő verse­nyeken végzett alkotó munkát. És többnyire az élmezőnyben végeztek a brigádműsorral — fűzi hoz­zá Ivan Tirla KISZ-titkár —, és amit Marianna sze­rényen elhallgat, de min­denképpen az igazsághoz tartozik, hogy lelkesítő te­vékenysége merőben hoz­zájárult a brigád sikerei­hez. IU megjegyezhetjük azt is, hogy Labomcsik Mariannul a KISZ propa­ganda-osztályának helyet­tes titkára. Tervei a jövőre nézve?­ Egyáltalán nem árul el titkot, hiszen láthatóan minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben kis­babát vár. Egyelőre — érthetően — ez foglalkoz­tatja őt is, meg a férjét is, aki szintén gyakorló­­mérnök a vállalat meleg­megmunkáló részlegén. Ta­lán elsődleges célnak, ez is elég, a többi pedig bizto­san kialakul, hiszen a ne­hezén már túl vannak mindketten. Joan Setcher az Ipari Lí­ceum öntő-formázó profil­ját­­ végezte el, 1981-ben ke­rült a vállalathoz rögtön a szakk­épesítés után, és szemtanúja volt annak a történelmi pillanatnak, a a­mikor a gyár akkori leg­­újabb részlegén először ke­rült formákba a folyékony acél. Az acélöntöde hatal­mas beruházási részleg, és rendkívüli jelentőséget képvisel a Mecanica válla­lat gazdasági fejlődésében. Magas szintű szakmai ismeretének, valamint fia­tal munkatársait serkentő, lelkesítő képességeinek és szorgalmának következté­ben kinevezték a formázó csoport vezetőjének a 2-es vonalon. Csoportjával e­­gyetemben hozzáértő, tevé­keny munkával segíti elő az acélöntő-részleg terv­­feladatainak, vállalásainak maradéktalan teljesítését. Az ő kétkezi munkája is benne van a különböző al­katrészek formálásában és öntésében, amelyeket ez­előtt óriási költségek áldo­zatával szereztek be szerződéses vállalatoktól főleg az erőgépek, exka­vátorok és mezőgazdasági gépek alkatrészeit. Jelen­leg az egyik váltó­asztalos formázógépen dolgozik. A szakmai tevékenység­gel párhuzamosan, Joan Seichel aktívan kiveszi ré­szét a KI­SZ-szer­vezet munkájából is. Már évek óta a 20-as számú alap­szervezet titkára, és a vál­lalat KISZ-bizottságának vezetőségi tagja. Mint szé­les látókörű, gazdag pers­pektívákkal rendelkező ká­der, részt vett a Timisoa­­ra-i Megyeközi Pártiskola KISZ-kurzusain. Megvalósítandó tervei között szerepel a jövőben, hogy minél tökéletesebben kifejlessze szakmai tudá­sát, valamint biztos táma­sza és útmutatója legyen az öntő-formázó szakmát kedvelő és betöltő fiata­loknak. A magánéletben pedig a családalapítás­ gon­dolatával barátkozik, és a sorsformáló esemény be­következése után, a válla­lat részéről ígéretet kapott a jelenlegi garzonnál tága­sabb lakás kiutalására. Ta­lán ennyi egyelőre a nagy tervekből,­­ és most siet, mert öntéshez készülőd­nek. Lejegyezte: BALLA ISTVÁN Lakomcsik Marianna figyelemreméltó és felelősségtel­jes tevékenysége rendkívül hasznos a vállalat szem­pontjából (MARIAN ANTAL felvételei) Joan Seichel csoportvezető az acélöntő részleg egyik váltó-asztalos formázógépének kezelője

Next