Fáklya, 1988. május (43. évfolyam, 103-128. szám)
1988-05-01 / 103. szám
FÁKLYA 2. OLDAL MÁJUS 2 - HAZÁNK IFJÚSÁGÁNAK NAPJA „Az ifjúság szocialista nemzetünk jövője" — hangsúlyozta pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, megfogalmazva ezáltal mindazt a törődést, mindazt a bizalmat, amellyel pártunk és államunk az ifjú nemzedék felé fordul. Az a tény, hogy hazánkban az ifjúság napja az egész nép ünnepévé vált, bizonyítja azt a nagyfokú megbecsülést, amelynek az ifjúság örvend. Az ifjúság napjának ez évi megünneplésére abban az elkötelezett és hazafias-forradalmi légkörben kerül sor, amely egész népünket, közte az ifjú nemzedéket is jellemzi a párt XIII. kongresszusa határozatainak, az Országos Pártkonferencián megfogalmazott feladatoknak, a Nicolae Ceausescu elvtárs orientációinak és útmutatásainak a megvalósításáért folytatott szorgos munkában. Az ünnep általában mérlegkészítésre ösztönöz. Hazánk ifjúsága hazafias büszkeséggel összegezheti nagy megvalósításait, mert forradalmár ifjaink aktív részesekként hozták létre a Nicolae Ceausescu korszak nagy megvalósításait. Megyénk ifjúsága hasonlóképpen erőfeszítéseket nem kímélve, életkoruk sajátos lelkesedésével, ugyanakkor a forradalmi felelősségtudat diktálta komolysággal munkálkodik a gyárakban, szántóföldeken, az oktatási intézményekben, a társadalmi élet minden területén feladatai példás teljesítéséért. Bizonyítja ezt az elért tervteljesítéseken és túlteljesítéseken túl, az a tény is, hogy ebben az évben több mint 200 millió lej értékű hazafias munka elvégzését vállalták és vállalásukat az ifjúság napja tiszteletére máris 55 százalékban teljesítették. Az ifjúság forradalmi szervezete, a KISZ keretében megyénk ifjai értékes kezdeményezésekkel tették hatékonyabbá a termelőmunkát, „A selejt pere", a „KISZ- es önellenőrzés“, a „Megtakarítások naplója" elnevezést viselő, újonnan indított akciók jelentős eredményeket hoztak. Ezen a szép tavaszi napon méltó büszkeséggel köszöntjük hát az ifjakat, szocialista hazánk építésének aktív részeseit, akik a jövő győzelmeinek biztosítékát is jelentik! eme fénye volt az I “T édesanyjának, büszkesége édesapjának. Gondolom, Sanyijával azóta sem változott a helyzet. Legalább is nem sokat. Napjaink divatja szerint nevelték. Mindent megkapott, amihez szülei hozzá tudtak jutni. Efelől bizonyos vagyok. Nézem a kedveskedő fiatalembert s felsejlik bennem az emlék ... Hangos csókolommal ront be a szobába a kisdiák. Ledobja az iskolástáskát s már ugrik is ki a rendezett udvarra. Néhány pillanat múltán csapódik az utcaajtó. Kis barátunk pedig, pecázó bottsal a kezében, rohan a városkát átszelő patakhoz... A kissé hűvös levegőjű legénylakás mintha alkalmatlan hely lenne az emlékek s a valóság összeegyeztetésére. A tegnapi, enyhén dundi gyermek helyett itt ül velem szemben egy nyúlánk fiatalember, akit dús bajusza miatt sem tudok hová tenni. Nagyapjának csodálója voltam, az édesapjának beható ismerője. Bajuszt egyik sem viselt. Igaz, az állatok irányában sem mutatott egyik sem különösebb érdeklődést. Városi gyermeket ritkábban sodor sorsa a mezőgazdálkodás felé. Bár az aranyhörcsöggel rendszerint megismerkednek, állatbaráttá kevesebben válnak. Még ritkábban olyanokká, akik életük értelmét vélik látni az állatokhoz fűződő, tartós kapcsolatokban . A kérdést nem lehet megkerülni. Miként, hogyan kezdődött? — Talán a vakációkkal, amelyeket nagymamáéknál töltöttem. A kies fekvésű faluban, Fméj-en. Irigyeltem kis barátaimat, a szomszéd fiúkat. Megőrzés, terelés végett valamennyire bíztak egy-két bárányt, malacot, pár libát. Először segítettem nekik. Aztán követelőztem. Nagymamáért engedtek. Akkor, bár rettenetesen boldog voltam, nem hittem az állatokkal való tartós barátságban. Pontosabban, ilyesmire nem is gondoltam. Pár esztendővel később tudatosan alapozza a maradandó ismeretséget. Olyan licrumba iratkozik, amelyikben állattenyésztést tanítanak. Innen jutott be az egyetemre. Diplomával a zsebében pedig vissza, szülő s nevelő megyéjébe. Ifj. Oláh Sándor állattenyésztési mérnök. 1986. december elsejétől farmvezető a Rostom-i mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Nem könnyű a dolga a 25 esztendős legényembernek. Hétszáz szarvasmarha, 1800 birka, 45 ló gondja-baja az övé. S ez még nem minden. Nyaranta, az üresen maradt istállókban, 5—6 rendben, pecsenyecsirkéket nevel. Egy-egy tételben 10—12 000 darabot. S ami legújabb: rövidesen sertések kerülnek a már kész szálláshelyekre. Van tehát munkája bőven az ifjú szakembernek. A kérdésbe, ami legidőszerűbb feladataival kapcsolatos, belerejtettük a vizsgáztatás, a próbára tevés szándékát. — A zöldtakarmányok betakarítása, feletetése — jött a válasz. Kímélni igyekszünk a legelőt. Május 15- én, semmivel sem korábban, erős, dús pázsitra szeretnénk terelni az állatokat. Addig a typhonnal, a rozzsal, a jó szalmával s a kevés abrakkal igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy növekedjék a tejhozam. Tudom, a jelenleginél fejtek már többet is Vajdan. Előbbre lépünk, ezt biztosra veheti. A rétek kímélése mellett a legeltetésre való alapos felkészülésben is ez a szándék vezérel bennünket... Az eddig megtett út nem volt különösebben nehéz, nem bizonyult göröngyösnek. A fiatal szakember szerencsésnek érezheti magát. Jó helyre, kiváló gazdaságba került. Tapasztalt és törekvő emberek közé, akik nem szeretnek helybe ragadni. Életútjának rázósabb szakasza elé most néz ifj. Oláh Sándor. Lassan eljön a bizonyítás ideje. Ha már meg nem érkezett. A diplomát meg kellett szerezni. Az elismerésért, a szakmai tekintélyért meg kell küzdeni! A kettő nem egy és ugyanaz. Különböznek az arénák, eltérő a fegyverzet, akárcsak a végső cél, amit elérni terveztek. Tanulni kellett a diplomáért is. Nyilván nem akárhogyan. Nem lehetett mellőzni az ambíciót sem. Ám az út jelenlegi szakaszára ennyi tarisznyába való kevés lehet. A bizonyításhoz kell az erős akarás, a folyton többre s jobbra serkentő, törhetetlen szándék, az újítói kedv, ha úgy tetszik, a becsvágy. Tanulni is fontos. Mostantól kihagyások nélkül, az élet nagy, nyitott könyvéből. Ami pedig a leglényegesebb: a tudás gyümölcsöt kell érleljen. E nélkül, mármint a növekvő hozamok, a gyarapodó állomány, a javuló hatékonyság díjában, nincsen, nem lehet bizonyságtétel! Szerencséjére (a mienkére is) mindezekkel tisztában van a fiatal szakember. Tudja, mit várnak tőle a gazdaság vezetői, mivel tartozik a tagságnak. „Ha az ember el akar érni valamit, következetes, kitartó munkával célba ér“. Talán feleslegesen írjuk le: az állattenyésztés mérnökét idéztük. Akinek most, a munka ünnepén, nem kívánhatnánk jobbat a valóban sikeres tevékenykedésnél. Kívánunk önzetlen segítőtársakat a rázósnak ígérkező útszakaszra. Na és azt, hogy tudjon bizonyítani. Tegye, tehesse ezt meggyőzően, saját örömére és mások megelégedésére. ANTAL FERENC ÚTSZAKASZOK 1988. május 1, vasárnap Fiatalos lendülettel ,a Mecanica Vállalat KISZ-szervezete alapvetően hozzájárul a gazdasági előirányzatok maradéktalan teljesítéséhez, valamint az ifjúsági alapszervezetek politikai-ideológiai és kulturális-nevelő tevékenységének fejlesztéséhez. A több mint 1300 KISZ-tagot számláló vállalat élenjáró fiatal munkaerői közé tartozik Lakomcsik Marianna és Ioan Seichel is, akiknek részletesebb bemutatását a vállalat KISZ-bizottságának titkára, Petru Tirla elvtárs is ajánlotta. Lakomcsik Marianna a fővárosi Automatica Műegyetem számítógép- és automatika szakterületén szerzett mérnöki diplomát 1086-ban, és tudatos, előre megfontolt választás következtében, egyenesen az iskola padjaiból került a vállalathoz — ismervén Oradea municípium ipari övezetének ugrásszerű fejlődését, amelyhez szervesen kapcsolódik a Mecanica is. Ennek tudatában, számos fiatal munkaerő — és most nem csak a diplomásokra gondolurat — döntötte el határozott szándékkal, hogy a gépgyártó ipar szóban forgó egységénél szeretné gyümölcsöztetni szakmai tevékenységét, hiszen a Mecanica a Nicolae Ceausescu-korszak éveiben megyénk termékeny virágzásnak induló, és egyik legnagyobb beruházással rendelkező vállalatai közé tartozik. Lakomcsik Marianna nem véletlenül került az automatika szakra és erre a pályára, hiszen már gyermekkorában érdekelték,és foglalkoztatták a számítógépek és az ezekhez kapcsolódó egzakt tudományok. Az egyetem évei alatt felhalmozódott erővel és fiatal lendülettel kezdte munkáját, és megkísérelt, sőt reméli, hogy azóta sikerült is neki beilleszkednie az egyik legfiatalabb munkaközösségbe, a vállalat Számítóközpontjának hivatalába. Munkájuk rendkívül felelősségteljes és hasznos a vállalat szempontjából, hiszen a számítógépes eljárással ellenőrzik — mert másképp lehetetlen lenne az átfogó áttekintés — a raktáron mozgó anyagokat és alkatrészeket, a termelés folyamatát és elszámolását, a szakmánybér és javadalmi állomány megalapozását, valamint a személyzet nyilvántartását. Munkatársai már kezdettől fogva a bizalmukba fogadták és konkrét feladatokkal bízták meg, amelyeket maradéktalanul teljesített. A hivatal számára óriási fejlődést jelentett az elmúlt esztendőben kapott mikro-számológépek beiktatása. Persze, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a munkaközöség soraiba való beilleszkedéshez merőben hozzájárult az ifjúsági szervezet támogatása. Eleitől fogva részt vett a KISZ-bizottság politikai-ideoógiai és kulturális-nevelő tevékenységében. A vállalat brigádcsoportjának tagjaként fellépett a Megéneklünk, Románia fesztiválok rendezvényein, valamint a különleges történelmi eseményekhez fűződő versenyeken végzett alkotó munkát. És többnyire az élmezőnyben végeztek a brigádműsorral — fűzi hozzá Ivan Tirla KISZ-titkár —, és amit Marianna szerényen elhallgat, de mindenképpen az igazsághoz tartozik, hogy lelkesítő tevékenysége merőben hozzájárult a brigád sikereihez. IU megjegyezhetjük azt is, hogy Labomcsik Mariannul a KISZ propaganda-osztályának helyettes titkára. Tervei a jövőre nézve? Egyáltalán nem árul el titkot, hiszen láthatóan minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben kisbabát vár. Egyelőre — érthetően — ez foglalkoztatja őt is, meg a férjét is, aki szintén gyakorlómérnök a vállalat melegmegmunkáló részlegén. Talán elsődleges célnak, ez is elég, a többi pedig biztosan kialakul, hiszen a nehezén már túl vannak mindketten. Joan Setcher az Ipari Líceum öntő-formázó profilját végezte el, 1981-ben került a vállalathoz rögtön a szakképesítés után, és szemtanúja volt annak a történelmi pillanatnak, a amikor a gyár akkori legújabb részlegén először került formákba a folyékony acél. Az acélöntöde hatalmas beruházási részleg, és rendkívüli jelentőséget képvisel a Mecanica vállalat gazdasági fejlődésében. Magas szintű szakmai ismeretének, valamint fiatal munkatársait serkentő, lelkesítő képességeinek és szorgalmának következtében kinevezték a formázó csoport vezetőjének a 2-es vonalon. Csoportjával egyetemben hozzáértő, tevékeny munkával segíti elő az acélöntő-részleg tervfeladatainak, vállalásainak maradéktalan teljesítését. Az ő kétkezi munkája is benne van a különböző alkatrészek formálásában és öntésében, amelyeket ezelőtt óriási költségek áldozatával szereztek be szerződéses vállalatoktól főleg az erőgépek, exkavátorok és mezőgazdasági gépek alkatrészeit. Jelenleg az egyik váltóasztalos formázógépen dolgozik. A szakmai tevékenységgel párhuzamosan, Joan Seichel aktívan kiveszi részét a KISZ-szervezet munkájából is. Már évek óta a 20-as számú alapszervezet titkára, és a vállalat KISZ-bizottságának vezetőségi tagja. Mint széles látókörű, gazdag perspektívákkal rendelkező káder, részt vett a Timisoara-i Megyeközi Pártiskola KISZ-kurzusain. Megvalósítandó tervei között szerepel a jövőben, hogy minél tökéletesebben kifejlessze szakmai tudását, valamint biztos támasza és útmutatója legyen az öntő-formázó szakmát kedvelő és betöltő fiataloknak. A magánéletben pedig a családalapítás gondolatával barátkozik, és a sorsformáló esemény bekövetkezése után, a vállalat részéről ígéretet kapott a jelenlegi garzonnál tágasabb lakás kiutalására. Talán ennyi egyelőre a nagy tervekből, és most siet, mert öntéshez készülődnek. Lejegyezte: BALLA ISTVÁN Lakomcsik Marianna figyelemreméltó és felelősségteljes tevékenysége rendkívül hasznos a vállalat szempontjából (MARIAN ANTAL felvételei) Joan Seichel csoportvezető az acélöntő részleg egyik váltó-asztalos formázógépének kezelője