Falusi Vasárnap, 1960 (3. évfolyam, 1-39. szám)
1960-09-04 / 36. szám
í A sertéshizlalás időszerű kérdései Lapunk legutóbbi számában beszámoltunk a sertéstenyésztés átmeneti nehézségeiről. Nem kielégítő sem a kocák, sem a süldők száma. Fokoznunk kell tehát a kocatartást, az elletést, hogy jövőre már kellő számú süldőt állíthassunk be hizlalásra. Addig is, amíg a sertésállomány jelentősen nem emelkedik, megfelelő megoldást kell keresnünk a húsellátás biztosítására. Ha az ország jelenlegi hízóállományát csak a tavalyi átlagsúlyra hizlaljuk, nem birkózhatunk meg a feladattal. Arra törekedjünk, hogy a gazdaságosság határain belül nagyobb vágósúlyt érjünk el. A lakosság húsfogyasztása jelentősen emelkedett az utóbbi években. Ugyanakkor változott a fogyasztók ízlése is. Évtizedeken át kedveltebb volt a zsíros hús, ma viszont szívesebben vásárolják a soványabb húst. Ez a körülmény sem lehet akadálya annak, hogy az eddigi 100—110 kg átlagos vágósúly helyett 130—140 kg-ra hizlaljunk. Kétségtelen, hogy a nagyobb súlyra hizlalt sertés húsa zsírosabb, azonban ugyanakkor minőségileg javul, érettebb lesz, s csökken a víztartalma. A nagyobb súlyú sertés több fehérárut termel, azonban bizonyos súlyhatárig jelentősen emelkedik a hús mennyisége is A jelenlegi viszonyaink mellett a kis súlyra való hizlalás hátrányos. A gazdaságok, a sertéshizlalók arra törekedjenek tehát, hogy tervet teljesítsék túl egyedi a súlyban, ne elégedjenek meg az eddigi hizlalási átlagsúllyal. A gazdaságok ezzel elősegítik a nehézségek áthidalását, ugyanakkor a gazdaságosság szempontjából is előnyt élveznek. A hizlalási átlagsúly megállapításánál több szempontot vegyünk figyelembe. Irányadó a sertés fajtája is. Végezzünk számításokat az átlagsúly megállapítására. Ellenőrizzük rendszeres mérésekkel a takarmányértékesítést. A gazdaságosság megállapításánál a takarmány értéke is irányadó, nemcsak a mennyisége. Többnyire fehérjehiánnyal küzdünk, s a jobban értékesülő állati fehérjében különösen nagy hiány van. Hizlalásnál a fehérjét elsősorban a kisebb súlykategóriába tartozó fiatal hízók számára biztosítsuk, mert ennek hiánya feltétlenül a húsminőség rovására, továbbá az önköltség emelkedésére vezet. A hizlaló takarmány legyen minél ízletesebb. A sertés nem mondható igénytelen állatnak, bár mindenevő. A hízósertés még válogatósabb. Hanyagság, gondatlan kezelés következtében romolhat az abrak íze. A befülledt, savanyodott, dohos, penészes takarmányt nem fogyasztja szívesen a hízósertés sem. Döntő most, hogy ha minőségi engedményekkel is, de biztosítsuk a szükséges húst. A háztáji gazdaságokban, vagy az egyéni tulajdonban lévő nagyszámú hízósertés súlya is nagyobb legyen. Bérből élő dolgozók is jelentős számban hizlalnak szükségletükön felül értékesítésre, szerződésre. Egy fó tanács végül a hizlalók számára. Mind a szövetkezeti, mind pedig a személyi tulajdonban lévő hízósertést ajánlatos elhullás ellen biztosítani.I •• 0 KÜLÖNLEGES MONOPOR, GYAPJÚ SELYEM. NYLON ANYAGOKHOZ és máris kész a szénsavas, finom, narancsízű üdítő ital. Ismét kapható az élelmiszerboltokban. 4 Nyitva az út az ember előtt Mikor utazhat az ember az űrbe? — kérdezték a világlapok összesereglett tudósítói azon a sajtóértekezleten, amelyet Moszkvában rendeztek a második szputnyik-űrhajó szerencsés Földre érkezése után. Topcsiev akadémikus válasza rövid volt: „Akkor küldünk embert a kozmoszba, amikor a repülés és a biztonságos visszatérés minden technikai és egészségügyi feltétele együtt lesz.” A legutóbbi kísérlet bebizonyította, hogy kilőni és a Földre visszajuttatni már most is lehet élőlényeket, anélkül, hogy azok szervezete károsodást szenvedne. Topcsiev akadémikus végül hozzátette: már ezzel az űrhajóval is utazhatott és visszatérhetett volna ember. Mégis: további vizsgálatok és kísérletek szükségesek az első ember útrakeléséig. Tudjuk, hogy ami eddig történt: szputnyikok és űrhajók fel-, pontosabban kilövése (hiszen a világűrben nincs fent és lent) mind az ember űrrepülését szolgálta, s a biztonságos kozmikus repülést hozta közelebb. Minden szputnyik, illetve rakéta egy-egy lépcsője volt a kísérletsorozatnak ; olyan kísérletnek, amelyet csak „természetes" környezetben lehet elvégezni, hiszen laboratóriumi körülmények között nem lehet például tartós súlytalanságot teremteni. Az első szputnyik sikere azt az elméletet bizonyította, hogy legyőzhető a Föld nehézségi ereje, s hogy rendkívül pontos „célzással” (a súly, a hajtóerő, a kilövés irányának és idejének összehangolt meghatározásával) előre kijelölt pályára lehet juttatni mesterséges égitesteket. A Lajka-kísérlet már élettani szempontból is fontos volt, a második kozmikus űrhajó pedig azt bizonyította, hogy teljesen kiszakadhat ember alkotta égitest a Föld vonzóköréből. S most eljött az idő, amikor földi rádióparancsra le tudták téríteni pályájáról az űrhajót, amely aztán visszatért a Földre. Nyitva tehát az út az ember előtt, s nemcsak kifelé, a világűrbe, hanem, aminek megvalósítása sokkal nehezebb volt — visszafelé is. Mikor indulhat tehát az első ember? A Szovjet Tudományos Akadémia említett sajtóértekezletén összegyűlt tudósítók százmilliók kérdését fogalmazták meg. A kérdésre — többek között — azok a vizsgálatok adnak majd választ, amelyeket most folytatnak a „kozmikus Noé bárkája” visszatért utasaival. Mert igaz ugyan, hogy a két kutya sértetlenül ért Földet. Különösebb hatás nélkül viselték el a gyorsulás okozta rendkívüli nyomást — amely pedig szinte a kabin falához préselte őket —, a tartós súlytalanság sem okozott látható elváltozást szervezetükben. Sokkal kisebb a meteorveszély is, mint eddig hitték, a kozmikus sugárzás hatása sem végzetes. (A szputnyik űrhajó pályáját úgy választották meg, hogy elkerülje a mesterséges holdak műszerei által korábban már felderített intenzív sugárzási övezeteket.) Minden rendben van tehát, gondolhatja az olvasó, mégis alapos vizsgálat mondja majd meg, milyen következményei voltak az útnak az élőlényekre. A napilapok beszámolóiból tudjuk, hogy egereket is helyeztek el az űrhajó fedélzetén. Különlegesen érzékeny feketeegereket azért, mert szőrük színének elváltozása — megfehéredése —, mint valami precíz műszer, — a legkisebb mértékű káros kozmikus sugárzást is jelzi. Közönséges egereket pedig azért, hogy az űrutazás örökléstani hatását vizsgálják. Tudjuk, hogy a Hirosimára dobott atombomba hatása sok esetben csak az utódoknál mutatkozott. Sugárfertőzést szenvedett szüleik (ők maguk talán nem is tudtak betegségükről) gyermekei elváltozott testtel, hiányzó végtagokkal jöttek a világra. A rendkívül gyorsan szaporodó egereknél viszonylag rövid idő alatt két-három, vagy több generációt is meg lehet vizsgálni, hogy űr utas ősak nem szenvedett-e esetleg csak az utódoknál mutatkozó káros hatást, sugárfertőzést. A Föld légköre, mint valami védőburok, óvja az élőlényeket: nemcsak a kozmikus sugárzást „szigeteli”, hanem csökkenti a Nap ultraibolya és röntgenkisugárzásának hatását is. De mi van a védőfalon kívül? Milyen erős ott ez a hatás, milyen következményei lehetnek a szervezetre és hogyan lehet ellene a leghatásosabban védekezni? Erre is választ adnak majd a most folyó vizsgálatok. Sokszor hallhatjuk, hogy tökéletes földi körülményeket kell teremteni az űrrepülő számára. Biztosítani kell az egyenletes földi légköri nyomást, a levegőt, a keletkező hő elvezetését, a sugárzás és a meteorok elleni védelmet, a táplálékot — kis helyet foglaló koncentrátumot — és a táplálkozást. Mert ez az utóbbi is gond a súlytalanság állapotában, amelyben — mint ezt már mondtuk — nincs lent és nincs fent, s így az étel sem megy le. El kell látni energiaforrással az űrhajót, s bizonyos mozgási lehetőséget is kell teremteni az űrutas számára, hiszen csak egy holdkörüli út is több napig tart, nem ülhet annyi ideig mozdulatlanul, lekötözve. E felsorolás közel sem teljes, mégis, ezeknek a feladatoknak megoldása is rendkívül sokoldalú, bonyolult munkát ró a szakemberekre. (Különösen, ha meggondoljuk, hogy a berendezésnek korlátot szab az űrhajó mérete is.) A kettősfalú űrhajóban utazó, kettősfalú, különleges ruhába öltözött utas (a két réteg között levegő, illetőleg gáz cirkulál, hogy elvezesse a test termelte hőt) levegőellátása látszik az egyik legbonyolultabb feladatnak. Nem egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy biztosítani kell az oxigént, hanem el kell vezetni a kilégzett gyilkos széndioxidot is. Rövidebb út esetén erre a célra úgynevezett regenerációs kamrát alkalmazhatnak. A hermetikus kabin kilégzett levegője a kamrában különböző szűrőberendezésekbe jut, s megtisztul a káros anyagoktól. A kamrában friss oxigént adagolnak a levegőbe, amelyet villamos ventillátorok nyomnak a kabinba. Lehetséges az is, hogy biológiai úton biztosítsák a széndioxid elnyelését, az oxigéntartalom felfrissülését. A chlorealia nevű alga, amelyet a második szovjet űrhajó szputnyik fedélzetén is elhelyeztek, rendkívül alkalmas ilyen célokra. Ugyanis nagy mennyiségű széndioxidot nyel el és igen sok oxigént termel újra. Ebből az algafajtából nagy tápértékű ételt is készíthetnek a jövő űrutasai. Mindez ma már megvalósítható — ezt bizonyítja a szputnyik-űrhajón utazó élőlények szerencsés visszatérése is, s további kísérletek csak azért szükségesek még, hogy többszörösen ellenőrzött irányító és védelmi berendezéssel ellátott űrhajóban kelhessen útra az első ember. Hogy mikor? Ezt természetesen nem lehet ma még tudni, de bizonyos, hogy közel az idő, amikor ember is átlépi majd a világűr kapuját. Antal Károly : Egy kétszemélyes űrhajó rajzának keresztmetszete. 1. Mérőműszereik és elemeik. 2. Hermetikusan elzárt kabin két ülőhellyel, TV kamera, mikrofon, légzőberendezés, stb. 3. Tároló antenna. 4. Hermetikusan elzárt leszálló kabin. 5. Különleges ejtőernyők. 6. Leüzemanyag tartály, járat a leszálló kabinba. 7. Szilárd I A második szovjet szputnyikűrhajóban elhelyezett ketrecek, tartályok és üvegek. Az előbbiben egerek, a tartályban földbe ültetett növények, az üvegekben pedig legyek utaztak