Falvak Dolgozó Népe, 1979 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1979-01-09 / 2. (1547.) szám
NÖVÉNYVÉDELEM ÉS KÖRNYEZET MIT TANULTAK A NAGYKÁROLYIAK? A mezőgazdasági termelés növeléséhez hozzájáruló növényvédő és gyomirtó vegyszerek helyes alkalmazásának, valamint a természeti környezet védelmének összefüggő kérdése országos tanácskozás témáját képezte. Vegyészek és növényvédő szakemberek folytattak erről november folyamán gyümölcsöző tapasztalatcserét Constantán. Arsene Vasile mérnökkel, a nagykárolyi növényvédő központ igazgatójával a Constantán hallottakról s azok Nagykároly környéki alkalmazási lehetőségeiről beszélgettünk. — A gyomirtó szerek hatásával foglalkozó csoport vitáján vettem részt. Érdekes, s nálunk kétséget kizáróan hasznos tapasztalataikról szóló beszámolót hallhattam a kalászosok vegyszeres gyomtalanításáról. Nagykároly vidékén több mint 12 000 hektáron termesztenek kalászosokat. Akár a vetésterület nagyságát, akár a hektárhozamokat nézzük, Szatmár megye legjelentősebb kenyérgabonatermesztő övezete ez. Az idén is az átlagtermés meghaladta a hektáronkénti 3000 kg-ot. Mezőfény, Mezőpetri — hogy a legjobb gazdaságok közül csak kettőt említsek — 6000 kg-os hektárhozamokat is elért egyes parcellákon. Nem mindegy tehát, hogyan végezzük ezeken a területeken a gyomirtást. Különösen hasznosnak tartom, hogy a tanácskozáson részletesen foglalkoztak az ICEDIN gyomirtó szer szakszerű alkalmazásával. Mi ezzel a felénk sajátos módon igen elterjedt ebszékfűt irtjuk. Eddig csak a gyom fejlettségét tartottuk szem előtt, alkalmazása idejét attól tettük függővé. Constantán felhívták rá a figyelmünket s kísérleti adatokkal bizonyították, hogy csakis a kalászosok bokrosodásának idején, tehát nálunk legkésőbb március utolsó dekádjában és április első napjaiban tanácsos az ICEDIN-nel kezelni a vetést. Bokrosodás előtt használva, fejlődést gátló „mérgezést“ okozhat, a bokrosodás után pedig sterilizálhatja a növényt. Egyszóval szakszerűtlen alkalmazása a hektárhozamot 5—600 kg-mal csökkentheti. Esetünkben 6000 tonnát is jelenthet ez. — Nagykároly környéke nemcsak búza termesztéséről, hanem gyümölcseiről is híres. A környezetvédelem, a vegyszerek szakszerű alkalmazása itt is fontos követelmény. Hozott-e újat ezen a téren a tanácskozás? — A gyümölcstermesztés külön nem került szóba. Érthető, hisz a szántóföldi növényekhez viszonyítva a gyümölcsösök területe meglehetősen kicsi.. Az általános alapelvek azonban éppúgy érvényesek a gyümölcsfa, a kalászosok vagy egyéb kultúrnövények növényvédelmi munkálataira. A gyümölcsösök permetezése s az ezzel kapcsolatos környezetvédelmi problémák különben is ismertebbek. A vegyszerek térhódítása a kalászos növények termesztésében még csak a kezdetén van, míg a gyümölcsösökben, ha csak Nagykároly, Szatmár és Nagybánya környékére is gondolok, már a század elején világszínvonalon állt. A Károly környéki homokon — Csanálos, Csomaköz, Horea, Reszege, Szaniszló, Mezőfény és Piskolt gazdaságaiban — közel félmillió fát permetezünk. Környezetszennyeződést eddig sohasem okoztunk. A környéken hat jól képzett növényvédő csoportunk dolgozik, ők permetezik a lakosság kertjeinek fáit is. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a méhészek megyei szövetségével s úgy válogatjuk össze virágzáskor a vegyszereket, hogy azok ne pusztítsák a virágok beporzásában nélkülözhetetlen méheket. A constanţai tanácskozás a gyümölcstermesztés terén nem hozott újat, növényvédelmi munkánk mégis jobb, hatásosabb lesz jövőre, mint volt az idén. Az említett hat specializált csoport munkáját ősztől ugyanis egy mérnök irányítja, ugyanakkor olyan és annyi új gépet kaptunk már december elejéig, hogy periodikus kezeléseink időtartamát tavasztól egy nappal megrövidíthetjük, semmiképp sem lépjük majd túl az optimális határidők egyikét sem. Már idén ősszel az eddigieknél operatívabban dolgoztunk. Az idejében és szakszerűen végzett növényvédelem kevesebb vegyszert igényel, hatásosabb, a környezetre pedig ártalmatlan. Lejegyezte: Batizi András A 940 ÉSA December legelején írásbeli felszólításban értesítette nyolcvan tagját a biharszentjánosi téesz: ha nem jelenik meg a munkában, elveszíti jogát 1979- re a kerti föld használatához, s 1978- ra minden ár háztáji után 100 lejt kell kifizetnie, függetlenül attól, hogy hány normát teljesített a közösnek. Bajban volt a gazdaság. Egész sor tennivaló váratott magára kint a mezőn: a kukorica betakarítása, a kóróhordás — nem kevesebb mint 110 hektáron —, a terep előkészítése az őszi mélyszántáshoz, s a tennivalók között voltak előbbről elmaradottak is, például a szalmabálák elszállítása 27 hektárról. Ezek a sürgősségek magyarázták a felszólítás egyértelmű szigorát. Amire a válasz: néhányan kimentek a határba dolgozni... De csak egypár napra... Az eset többet sejtet, semhogy napirendre lehetne térni fölötte: mögöttes körülményeket, a szövetkezet már régebbről datált nehézségeit, krónikussá vált baját. Szükséges behatóan szólni róla. Frissebb adatok híján az 1977. éviekhez fordulok. Tehetem ezt annál is inkább, mert az eléggé biztos prognózis szerint, a most készülő újak, sajnos, nem lephetnek meg semmi újjal. .. A szentjánosi nagyüzem évi egyezményes munkanorma-szükséglete az utóbbi időszakban 110 000. Ennyi volt 1977- ben is, 1978-ban is. A tavalyelőtt csak 80 348-at használtak fel belőle, a múlt esztendőben pedig csak vagy 85 000-et. Ez a tény sok mindent megértet a vizsgálódóval. Hogy miért marad például a szalma aratás után hónapokig a mezőn, miért betakarítatlan a tengeri egy része még december vége felé is, nem beszélve a kóróról... De vegyünk ennél még fájóbb igazságokat! A közös elég nagy területen, 50 hektáron foglalkozik zöldségkertészettel, minthogy a városközelség folytán meglehetősen nagy a fogyasztói kereslet. Termett az említett területen az előirányzott 1150 tonna zöldség helyett csak 250... Fogadjuk el „mentő körülményként" — objektív okként —, hogy rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás erre az üzemágra is. Mint ahogy másutt. Marad így is a sokkal nyomósabb szubjektív tényező: nem dolgozták meg a kertészet földjeit. Elhanyagolták a növények ápolását, 30 hektáron krumplit termesztettek. Ennek átlaga: csak 5000 kiló, összesítetten a zöldséges és a krumpli 80 hektárjára, a tervezett hozamok arányában, 12 315 normát irányoztak elő. És ténylegesen csak 2200-at fordítottak rá. . . Az igazsághoz tartozik, hogy a megyei szakvezérigazgatóság mereven ragaszkodott az említett nagyságú, túlméretezettnek bizonyult zöldséges területhez, anélkül, hogy figyelembe vette volna a gazdaság belső helyzetét. Munkaigényes az üzemág. Kellett volna az 50 hektárhoz vagy 100 személy. Reálisan azonban csak 30-ra lehetett számítani. .. (A látásmód szerencsére a valóságossághoz igazodva megváltozott: 1979-ban csak 10 hektáron kertészkednek a szentjánosi közösben, s olyan zöldségnövényekkel foglalkozhatnak, amelyek kevesebb munkaerőráfordítást igényelnek.) 140 HEKTÁR A norma-ráfordítások tervezetten felüli többletét lehet, természetesen, indokolni — például a tervezettnél nagyobb hozamokkal — ugyanígy lehet indokolni a mínuszt is, ha fokozódott a gépesítés vagy a vegyszerezés. De Szentjánoson ilyen jellegű lényeges változások nem voltak az év folyamán. Mégis a szükségesnek tartott 110 000 helyett 80—85 000 volt csupán a felhasznált normák száma. Kétségtelen, hogy nincs arányban a gazdaság effektív munkavégzési szükséglete a tagok kötelező évi normaszámával. Ez utóbbi a nőknél 80, a férfiaknál 120. Alacsonyak a határok. Igazítani akarták őket a reális szükségletekhez, felemelni 100-ra, illetve 150-re. Nem fogadták el. A megvétózó kifogás így hangzott annak idején a vezetőtanács felé: a nyugdíjkorhatára (65. életéve) felé közeledő férfi, s a hatvanadik felé közeledő nő nem bírja ezt a terhelést... Egy kicsit megtévesztő lehet ez az indoklás... Annak, aki nem ismeri a szentjánosi sajátos helyzetet. De én ismerem! Ezért állítom: a többletkötelezettséget a közösben azért nem vállalták magukra a tagok, mert akkor kevesebbet foglalkozhattak volna a háztájival... Állítom ezt annak tudatában, hogy nem mindenkinek egyformán, s ugyanaddig szolgál az egészsége... A nyugdíjtörvényre, amely nem annyira az évek számához, hanem az évi ledolgozott napok számához igazítja a jogosultságot — gondolni kellene!... 200 munkanapról van szó... Megint az 1977-es adatokhoz fordulok, s megintcsak a fenti kiegészítéssel. 1977-ben részt vett itt a munkában 434 személy: 201 férfi, 219 nő. A férfiak teljesítménye, összesítve, nem sokkal haladja túl a nőkét. Nem teljesítette a kötelező normaszámot: 85 férfi. Az adatok további elemzéséből kitűnik : a 470 munkaképes téesz-tag közül egész évben, kritikus helyzetekben is, 170—180 emberre lehet számítani, inkább nőkre. Hiszen 189 aszszony és lány évi átlagos teljesítménye 80—120 norma között volt, tehát 1—40-nel több az elvártnál, a kötelezőnél. Hol vannak a férfiak? Az már közhelyszámba megy, hogy a fiatalok ipari szakmát tanultak, a középkorúak is elhúzódtak az ipartelepekre, amelyek közvetlenül a faluig terjeszkedtek az utóbbi 15 évben. Különleges helyzet. Még ingázni sem kell. Sőt... A legújabb üzemekhez, gyárakhoz gyalog is elér 10—15 perc alatt a szentjánosi férfi. De nem is annyira az állandó alkalmazottak miatt van a baj, hanem a 60—70—80 személy miatt, akik a közeli szezonmunkák miatt esnek ki a termelőszövetkezeti tevékenységből. A falu melletti 85 hektáros üvegházkomplexumban, a ciklusok közötti időszakban, amikor a talaj fertőtlenítése, előkészítése folyik a következő beültetésekhez, naponta 100— 120—150 lejt is lehet keresni. Nem lehet semmi kifogás a zárt rendszerű termelés munkaerőigénye ellen. Az ellen sem, hogy valaki a többet keresés kínálkozó lehetőségét kihasználja, mert nagyon szükséges munkát végez, nagyon becsületesen. Különben nem javadalmaznák úgy, ahogy javadalmazzák. .. De az ellen már lehet joggá kifogás, ha valaki bár elkötelezte magát a téesznek (elsősorban oda kötelezte el magát!) Mégsem tesz eleget az igazán minimálisra méretezett kötelezettségeinek. Erről van szó. És még valamiről... A téesz 940 hektáron gazdálkodik, s használnak a tagok — és nem tagok! — háztájiként 140 hektárt. E két területhez való viszonyulás kirívó különbözőségéből fakad a nagyüzem szinte minden gondja-baja. A város mellett van a falu. Ez kiváló lehetőség a zöldségtermesztésre. Még inkább a legkedvezőbb értékesítésre. Meg is valósul ez, de nem a közös révén, sajnos, hanem a személyi használatú parcellákon, azok által... Az arányok — az említett nagyságrendekhez mérten — eltolódtak. Mondhatnám: eltorzultak. Nagy a gyanúm, hogy az apró tagocskák összesítve — s a családok szükségleteit kivonva a megtermett mennyiségeikből — sokkal több zöldséget adtak-adnak a városnak, mint a nagyüzemi kertészet. Hogy ott egy-egy áron sokszorosan több terem, mint a közösén. Hát ez nem torzulása-e a dolgoknak ? De érdemes részletekbe menni. A hivatalos kimutatás szerint a faluból 93 személy nagyobb területet használ, mint amennyi az alapszabályzat értelmében megilleti. E többletek 1—30 ár között váltakoznak. Akadnak tehát olyanok, akik a megengedettnek háromszorosán gazdálkodnak!... Olyan jövedelmekkel, amelyek „felbátorítják" arra, hogy egészen mellékesnek tekintse a termelőszövetkezet életét, tevékenységét, benne a maga kötelezettségeit, sőt még az onnan várható javadalmazását is.. . Becslésekbe bocsátkozni hagyok másokat. Az elnök, Karajos Géza mondta: van vagy ötven termelőszövetkezeti család, amely a háztájiból él. Hát nem furcsa ? Végignéztem a 93 személy adatait. 50-en közülük nem téesz-tagok. Vannak olyanok, akik Szentjánoson házat vettek, letelepedtek, s a valamikori egész telket (tehát a ma megengedett 2 és fél áron felüli többletet is) a magukénak tekintik. A többletben használt területekért mindenki fizet, akár téesz-gazda, akár nem. Az évi tarifa 100 lej egy ár után. Ennek többszörösét, sokszorosát lehet kihozni belőle. Ezért általában akadékoskodás nélkül törlesztik a 100 lejeket, amelyek a terület nagyságától függően 3000 lejben is összegeződnek. Gondjai azért így is, ezekkel is vannak a gazdaságnak. Listákat kell készíteni, felszólításokat küldeni a vállalatokhoz, folyamodványt, hogy levonják kinek-kinek a javadalmazásából a gazdaságnak járó tartozást. S el-eljutnak az ügyek a bírósági eljárások szintjéig is. Vagy addig, hogy az 1500 lej adósság fejében le kelljen foglalni valakinek a tévékészülékét... így vetődik fel a kérdés: vajon elég-e annyi, hogy a többletekben használt területrészek után kivetik kinek-kinek a törlesztendő összeget? Megoldás-e az, hogy a 140 hektár, illetve annak többletként használt része miatt súlyos gondok „teremjenek“ a 940 hektár sorsáért?... Hogy téeszcsaládok tízei bizonyos törvényes kötelezettségeik teljesítése jogán — és ürügyén is ugyanakkor! — kivonhassák magukat a közös gazdálkodás szabta feladataik alól, ne dolgozzanak a szövetkezetben, vagy csak tessék-lássék módra?... Milyen megoldás az, amely az egyéni érdeket a közösségi fölé növesztheti, az eredetileg ösztönzést szolgáló jövedelemkiegészítési lehetőséget pedig az érdektelenség és passzivitás felé fordíthatja? Döntsék el ezt Szentjánoson! Gy. Szabó Gyula 2 Falvak Dolgozó Népe Szabó József felvétele