Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 40 FILLÉS Finomítani kell a mutatószámokat... BÉRKÉRDÉS AZ SZB ELŐTT Rendkívüli ülést tartott a BÚBIV szakszervezeti bizottsága december közepén. Az ülésen bérgazdálkodási kérdésekről volt szó. Már korábbi alkalommal is tárgyaltak arról a problémáról, hogy a közvetett dolgozók — például a szállítók, az üzemfenntartók — bére helyenként jobban emelkedett, mint a teljesítménybérben dolgozó közvetlen termelőké, és ez esetenként feszültséget okoz. A munkaügyi osztály vizsgálata szerint a közvetett dolgozók évi alapbér-emelkedése általában meghaladta a 4—5 százalékot, s ezt minden különösebb többletmunka nélkül érték el. A feszültség voltaképpen innen ered, éppen ezért jobb mutatószámos ösztönzési rendszer kialakítására törekszenek, így ezeknek a dolgozóknak a bérét is a teljesítménynyel kívánják arányosítani lehetőség szerint, és meggátolni azt, hogy ügyeskedéssel, kilépéssel való „fenyegetőzéssel” lehessen jobb keresethez jutni. Premizálási képlet Az szb elé került javaslat, amit a munkaügyi osztály dolgozott ki, több tényezőt figyelembe vett a különböző területek közvetett dolgozói bérének érdekeltségi rendszeréhez, így az üzemfenntartók, a tmk-üzemrész dolgozóinak premizálására egy képletet ad, amely négy tényezőre épül: a gépmunkások ledolgozott óraszámára, a gépmunkások által elért teljesítményre, a tmk-üzemrész dolgozóinak ledolgozott óráira és a gyáregység havi termelési százalékára. Az a meggondolás van emögött, hogy ha a gépmunkások ledolgozott órái növekszenek, feltehetően több a géphiba a nagyobb használattól; a tmk dolgozóinak jó, vagy nem kielégítő munkája tehát feltétlenül befolyásolja a gépmunások teljesítményét, mert ha késnek a gépjavítással, a gépmunkás teljesítménye csökken. Az anyagmozgató segédmunkásokkal kapcsolatban az ülés résztvevői is hangsúlyozták, fontos a keresetüket összefüggésbe hozni a szakmunkásokéval, akiket anyaggal látnak el, mert a munkaidejük nincs rendesen kihasználva. A szállítókkal kapcsolatban vitatták, hogy mindent megold-e, ha csak a kiszállítandó kész bútorok jönnek számításba a premizálásnál. Az üzemekben ugyanis nem ritka eset, hogy kiszállítás éppen nincs, viszont volna mit szállítani, anyagmozgatást végezni, és jó volna, ha ebben is érdekeltek lennének, következésképpen elvégeznék a szállítók. Mennyi anyagmozgató kell? A szállítóknál két tényezőre épül a mutató számos premizálás: a gyáregységből kiszállítandó kész bútorokra, amelyekre fajtánként különböző idő van meghatározva, valamint a szállításra fordított órákra — közéjük számítva a túlórákat is. Ami az anyagmozgatókat illeti, a javaslat szerint statisztikailag vagy műszakilag meg kell állapítani, hogy műhelyrészenként ténylegesen és pontosan mennyi anyagmozgatóra van szükség, s ennek alapján anyagmozgatói órakeretet meghatározni. Majd a mutatószámos premizálás képletében a gépműhelyi anyagmozgatóknál három tényező viszonya döntsön: a gépmunkások ledolgozott óráié, az általuk elért teljesítményé és az anyagmozgatói órakereté. Kimutatni az állóórabért A szakszervezeti bizottság élénken vitatta a javaslatot, s végül úgy döntött, hogy dolgozzák át. Véleménye szerint meg kell vizsgálni, hogy az üzemfenntartói-tecmikás területeket hogyan lehetne szorosabban az üzemvezetői szinthez kapcsolni. Továbbá állást foglaltak, hogy feltétlenül rögzítendő: minden területen egyértelműen ki kell mutatni az állóórabéreket. 1973. JANUÁR 2. Új forácslapüzem Szombathelyen Ünnepélyes gyáravatás Szombathelyen átadták rendeltetésének a Nyugatmagyarországi Fűrészek 270 millió forintos költséggel épült faforgácslapgyárát. A gyáravató ünnepségen megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Miután átvágta az üzemcsarnok felavatását jelképező szalagot, megindította egy gombnyomással az automata gépsort. Az új létesítmény Közép-Európa egyik legkorszerűbb ilyen üzeme. Világszínvonalú gépi berendezéseket vásároltak az NSZK-ból és Svédországból. A gépeken kívül megvásárolták a legkorszerűbb gyártási technológiát is, amely lehetővé teszi, hogy évente 80 ezer köbméter faforgácslapot gyártsanak, sőt, ezt a termelést növelni is tudják. A forgácslapot a bútorgyárak, valamint az építőiparban az alagútzsalus technikával épülő lakóházaknál használják fel belső válaszfalként. A régi üzemben évente csak 25 ezer köbméter forgácslapot gyártottak, mégpedig több munkaerővel, mint a most átadásra került gyárrészben. Az is előnye az üzemnek, hogy másféle felhasználásra kevésbé alkalmas, 7—8 féle lombos fából készítik a forgácslapot. Az új üzemcsarnok átadásával azonban nem fejeződik be a fejlesztés, mert a napokban írták alá a 116 millió forintos költséggel épülő faforgácslap felületnemesítő üzemének beruházását. Az itt készülő felületkezelt színes lapok ellenállnak a savas, lúgos anyagoknak, könnyen tisztíthatók. Igen célszerűek kórházakban, óvodákban, egészségügyi intézményekben, iskolákban. A gyár berendezésére versenytárgyalást hirdetnek meg angol, osztrák, olasz, NSZK-beli cégek részére. Az ünnepség után a Savaria Szálló télikertjében dr. Dimény Imre miniszter mondott ünnepi beszédet, ahol vázolta a fagazdaság eredményeit és 1973. éves feladatait. Majd utána kitüntetéseket adtak át a forgácslapgyártó csarnok kivitelezésében végzett kiváló munkáért a dolgozóknak. Tizenketten kapták meg a „Faipar kiváló dolgozója” kitüntetést, ketten kaptak miniszteri dicséretet, 11-en „Kiváló dolgozó” jelvényt. Jutalomban 133-an részesültek. A jutalmazás összege 274 000 forintot tett ki. Koppány György A gyártósor és a vezérlőpult Korszerűsítés nagyban Magyarországon tíz beépített bútor közül nyolcat, minden tíz nyílászáró, redőny és árnyékoló szerkezet közül hatot az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat készít, s az ő gyáraiból kerül ki a parketta és fa padlóburkoló termékek 45 százaléka is. Nagy vállalat, nemcsak neve szerint, hanem az ország — az építkező ország — ellátásában is. Tizenkét gyára van — szám szerint ugyanannyi, mint elődjének, az 1949-ben alakult egyesülésnek. De csupán szám szerint. Hiszen a rendelkezésre álló legrégebbi — 1952. évi — adathoz képest is négy és félszeresére nőtt máig a vállalat termelési értéke. És még mindig több terméket várnak az építkezések tőle. Hogy e várakozásnak eleget tudjon tenni a vállalat, széles körű rekontsrukciós és fejlesztő munkába fogott, amelynek már jelentkeznek az első eredményei. Cél: az építkezések gyorsítása — A mennyiségi fejlesztésen kívül az a fő célkitűzésünk volt — mondja Szvetkó Nándor, a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese —, hogy üzemben felületkezeljük, üvegezzük, tehát teljesen készre gyártsuk a nyílászárók minél nagyobb részét, elsősorban az állami építőipar lakásépítkezéseire gondolva. Ezzel az építkezések szűk keresztmetszetét tágítjuk, a szakipari munka csökken és rövidül. Ezen kívül a felületkezelt nyílászárók minősége, használati értéke jóval nagyobb a hagyományosan készített, festett nyílászárókénál, tartósabbak. A felületkezelt ajtó vagy ablak nem vesz föl nedvességet, nem görbül, nem fordul elő az, hogy használat közben beszárad, s aztán nem zár rendesen. S ha már a száradásról esett szó, hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a felületkezelés alapja a száraz faanyag. Ezért mesterséges szárítóberendezéseket létesítettünk a rekonstrukció keretében, és 1973-ban már kilencvenezer köbméter fűrészárut száríthatunk ezekkel. Mellesleg, ezeket részben hulladékkal, fűrészporral üzemeltetjük, ez is haszon. Vállaláson felül . A nyílászárókat a legkorszerűbb módon két budapesti gyárunk állítja elő a rekonstrukció után. Zuglói gyárunkban — ahol kétszintes üzemcsarnok is épült — lakköntő eljárással fognak készülni az ajtólapok. A sugárzásos szárítóval ellátott automata gépsorban egy ajtólap szárítása 5—7 percet vesz igénybe, míg ez a korábban korszerűsített lágymányosi gyárunkban 80—90 percbe kerül. Az ablakokat és az ajtótokokat ferencvárosi gyárunkban locsolószórásos eljárással oldjuk meg. Mivel ez a két gyárunk meglehetősen beépített, csak úgy lehetett ezt a több, és minőségileg korszerűbb terméket adó rekonstrukciót elvégezni, hogy a szabászatot máshova helyezzük. Az alapanyag szárítása és elkészítése nyers méretre ócsai üzemünkbe kerül, ahol közel harmincezer köbméteres szárítókapacitást alakítunk ki — emellett Lentiben és Sopronban is van szárítókapacitásunk. A rekonstrukció nemcsak az említett fővárosi gyárakra terjed ki, jóllehet, már ezek fejlődése is népgazdasági jelentőségű, és érthetően a legnagyobb lakásépítkezések helyszínén van a legnagyobb keresete termékeiknek. Közel 470 milliós összegű rekonstrukcióik és beruházásaik számos gyárra kiterjednek. Lenti 75 millióval, Kecskemét 127 millióval, Lágymányos 14 millióval, Sopron, Zugló, Ferencváros, Kiskunhalas és az ócsai üzem együttesen 251 millióval veszi ki részét a fejlődésből. A teljes összegnek körülbelül negyede került ki a vállalat alapjából, ennél több költségvetési hozzájárulásból, egy kisebb része a tanácsoktól, és jelentős része hitelből. Az állami támogatásért vállaltak is, egyebek között nyílászáróból több mint 686 ezer, parkettából 300 ezer négyzetméter többletterméket — ezzel szemben az előbbiből egy és negyed millió, az utóbbiból pedig félmillió négyzetméter valósul meg. Több parketta A vállalás megvalósításához fűzi hozzá Szvetkó Nándor a következő megjegyzést: — Lentiben eredetileg valóban háromszázezer négyzetmétert terveztünk parkettából. De idén, 1973-ban már négyszázezret adunk, azt követően pedig félmilliót. Ugyanígy növeltükKecskeméten a normálparketta gyártását: 1971-ben háromszázezer négyzetméter volt, tavaly félmillió, idén pedig hétszázezer. Részben Budapestről áttelepítendő gépekkel, részben átszervezéssel, fejlesztéssel oldjuk meg. A további parkettaigényt az fogja megoldani, ha Kecskeméten 1973 végére vagy a következő év elejére ötszázezer négyzetméteres kapacitással majdnem teljesen automatizáltan munkába lép három rétegű, felületkezelt táblás parkettát készítő gépsorunk. Ez egymagában több mint százmillió forintos értékű fejlesztés. De hadd említsem meg, hogy — bár a fejlesztésről szólva rendszerint nagy értékű és kapacitású vásárolt gépekről emlékezünk meg — saját gépkísérleti üzemünk is sokat tesz fejlődésünkért. Különböző célgépeket gyárt, s nem is csak egyszerűeket. Például: ajtólap komplex megmunkáló gépet. S a fejlettebb technika fogadására tanfolyamokon képezzük tovább szakembereinket. A számokból és az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezek a befektetések hatékonyak. Arról azonban nem esett szó, hogy miként kell gazdálkodni a beruházónak. Kínálkozó kérdés például, hogy az építőanyagok árváltozásai időközben hogyan érintették őket. Hogy gazdálkodik a beruházó? — Mi 1968-as árszinten terveztünk — mondja a vezérigazgató-helyettes. — Időközben hivatalos árváltozások voltak, és különböző építőipari anyagok ára emelkedett. Már a tervezés időszakában nagyobb költségek merültek fel, mint a beruházási programban számítottuk. Ezért menet közben két alkalommal revíziót csináltunk, hogy a kereten belül maradva tudjuk megvalósítani célkitűzéseinket. Egyes helyeken egyszerűbb technológiai megoldásoknál kötöttünk ki, egyes dolgokat elhagytunk. Időközben néhány gép ára is emelkedett, különösen a külföldi gépeké. Így különböző kiszolgáló berendezéseket elhagytunk, illetve kísérleti üzemünkkel készíttettünk el. Az áremelkedések némileg kihatottak a dinamikus szinttartásunkra is: eredeti terveink szerint erre maradt volna egy szerény hányad, a nagyobb költségek miatt azonban 1973-ban nem marad fejlesztési alap. Ezt elsősorban azok az üzemek érzik meg, ahol nem volt rekonstrukció. Helyzetükön enyhíteni próbálva, a rekonstrukciónál felszabadult gépeket ezekre a helyekre visszük. Egyébként a rekonstrukciók az eredeti terv szerint 1974 végére valósultak volna meg, ezzel szemben a soproni 1972 végére, a többi ez év derekára elkészül. Előbb termelnek — már megvalósítás közben termelni kezdtek —, s hamarabb képződhet nagyobb termelés után fejlesztési alap. Ily módon 1974-ben már lesz pénzünk a dinamikus szinttartásra. — A rekonstrukció korábbi befejezéséért előbb is kell fizetni. — Így van. Előbbre kell hozatnunk — megelőlegeztetnünk — az 1974-re ütemezett hitelt. Sok adminisztrációval jár, de azt hiszem, az ország beruházási politikájának megfelelő a korábbi befejezés. Valóban. Ezért is mutattuk be részletesen az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat fejlesztési munkáit. Németh Ferenc Eredményekben gazdag, békés, boldog tíz esztendőt kíván az építő-, faés építőanyag-ipar minden dolgozójának és kedves családjának a szakszervezet elnöksége . TERMELNEK SZOMBATHELYEN Az aprítógép felé indul a forgácslap nyersanyaga Kész faforgácslapok a gyártósor végén