Állami gimnázium, Fehértemplom, 1903
Kirándulás az Aldunán. A paedagogia régen elismerte az utazásról, hogy az a nevelésnek hasznos eszköze. De gyakorlatilag csak az újabb időben kezd tért foglalni. És ez természetes. A Locke és Rousseau kora az utazást csak a legvagyonosabb osztályoknak tette lehetővé, míg a mai olcsó közlekedési eszközök a legszegényebbek előtt is megnyitják a világot. Az iskola feladata azonban nem lehet az, hogy mindjárt a nagy világba vezesse az ifjakat ; ismerjék és szeretni tanulják először a hazai földet, annak emlékeit, a világot érettebb ésszel mint felnőttek járják be maguk. Tudom, hogy a Forum Romanum sok iskolát csábít évente magához , de véleményem szerint mi vidéki iskolák helyesebben tesszük, ha elvisszük tanítványainkat a Rákos mezejére, megnézzük Hunyadi Mátyásunk templomát a budai várban, szülővárosát , Kolozsvárt stb. Főgimnáziumunk először a közvetlen környéket akarja megismertetni az ifjúsággal. Ezért rándultak ki ezelőtt két évvel Resicára, ezért mentünk most Orsovára és Herkulesfürdőre. Az igazgató úr előkészítő intézkedései után elindultunk május 21. az Al- Dunára. Báziásig vasúton mentünk, itt hajóra szállottunk s 10 órakor már megindultunk a pünkösdi kirándulóktól zsúfolt hajóval. Nem akarom utunkat részletesen leírni, hiszen a Dunának ezt a Báziás-Orsova közötti szakaszát számtalanszor ismertették már, sokszor igazán mesteri tollal, mint a Jókaié is. Nem lankadó érdeklődéssel néztük a magyar és szerb part fel- és eltűnő községeit, hol megművelt, hol erdővel borított, hol kopár hegyeket. A történelmi emlékek : Tiberius és Tráján táblája, Galambóc és Lászlóvára a rég letűnt korok munkáját és küzdelmeit idézték vissza lelkünkbe. A magyar parton húzódó hatalmas műutat szemlélve nemcsak a „legnagyobb magyarra“ gondoltunk, aki azt megalkotta, hanem összehasonlítva a magyar partot a szerbbel, ennek elhagyatottságát, szegénységét látva, büszke örömmel állapíthattuk meg a mi országunk haladottságát, fölényét amazé fölött. Örömünk azonban lassan kint szánakozássá vált, különösen mikor a hajónkra szállt szerb katona ruházatának állapotából még közvetlenebb következtetést vonhattunk a szerb állam anyagi visszonyaira, így érkeztünk Orsovára, honnan félórás veszteglés után tovább indult hajónk hogy elvigyen benünket a Vaskapuhoz s az új Magyarországnak ezt a hatalmas alkotását bemutassa. Végig hajózva a csatornán, nem mentünk tovább, megfordultunk s visszajövet kikötöttünk Ada-Kalén. Jó félórát töltöttünk ezen a sajátságos területen, ahol a sok törököt látva már-már Törökország kell.