Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-11 / 37. szám
Székesfehérvár, 1881. szeptember 11. 37-i2. szám., II. évfolyam. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ. A lap ára KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA, jutányos áron számíttatnak. VEGYESTARTALMU TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (megyeház utcza 8. szám) intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések a kiadóhivatalhoz (megyeházutcza 8. szám) küldendők. Hirdetések Lapunk számára hirdetések felvétetnek: Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Hasenstein és Vogler, H. Schalek, Oppelik L. és Mossa Rudolf. Rotter & C. Frankfurtban: Daube & Comp. házhoz hordással vagy postán küldve: Egy évre ... 4 frt. — kr. Fél évre ... 2 frt. — kr. Negyed évre . . . frt. — kr. Egy szám ára . — frt — kr. Rízt kell tudni egy gazdásznak? (Vége.) ■ A múlt czikkemben elmondottakra azt válaszolja igen sok gazda, hogy túlságos sokat kívánok a gazdától, az én fogalmam szerint minden gazdának avárott kell végezni, reggeltől estig könyvek közt búvárkodni s a sok tanulás mellett nem marad idő a gyakorlati mezőgazdászaira. A falusi kisbirtokosok pedig a szokott szólásformát fogják használni. „Édesapám sem bújta a könyveket, mégis megélt, szerzett is s hagyott rám , vagy ha telket s én is megélek, ha a régi módon gazdálkodom is, csak az isten esőt adjon.“ Igaz, hogy megél az ember s szerez is valamit, de hátha okszerű gazdálkodás mellett több kényelmet s több vagyont szerezhetett volna, mert ha csak az esőre támaszkodunk, akkor könnyen felkopik az állunk. A gazdálkodás olyan mesterség, melyen nincs megállapodás, ott folytonosan haladni s tanulni kell. Igenis még azt is megkívánom, hogy ismerje a természettant. A gazdának az ott környező természettel egyetértésben kell lennie; fülének minden perezben meg kell hallani a természet törvényeit s nincsenek körülmények a mikor azok előtt bedughatni, a gazda szemének figyelemmel kell kisérni a természet változatos működését s a természet törvényei alapján kutatni, hogy ez miért történt így és nem amúgy. Ha a természet törvényeit mellőzve azok ellenére teszünk, ha a természet tenyésztő erejét túlfeszítjük, szóval bármely túlhajtás s erőltetés nyújthat eleinte némi előnyt, de azután megboszulja magát, mert a pillanatnyi előnyt tartós hátrány követi, amire a növények elfajzása s az állatok elkorcsosulása elég szomorú példát nyújtanak. Legjobb a természettel karöltve haladni, törvényeitől el nem térni, akkor minden órának leszakasztjuk virágát. Csak tudományos ismeretek árán lehet miveltséget ébreszteni, nevelni s hatalommá emelt oly hatalommá, amely nemcsak erélylyel halad, hanem eredményt is képes a gazdászat terén felmutatni, oly eredményt, mely^nemcsak az élet szükségleteit elégíti ki, hanem jólétet teremt,azáltal életünk egész derültté teszi s örök jó kedvben ringat. A" Mindaddig mig a gazda csak annyi haladást tesz, hogy vakon utánoz; mindaddig, mig kutatva s szakismerettel nem működik, folyvást azon veszélynek van kitéve, hogy balfogásokat tesz, amelyek gyakran végromlást, pusztulást okozhatnak. Az ilyen tapogatódzó s szakismeret nélkül tett kísérleteket követő pusztulások idézik elő azután az újítások iránti bizalmatlanságot, aminek bizony nem a tudomány az oka, hanem saját szemünk, a mely nem látott be a dolgok mélyébe és saját eszünk, mely a más lábán járt és saját tapasztalatlanságunk, mely majmolt, kapkodott s nem az egyenes után járt. Megczáfolhatatlanul igaz ez a mondat: „A földmivesnek semmire sincs oly nagy szüksége, mint a gondolkozásra.“ A gondolkozásra pedig a tudomány és a gazdálkodás mostani elhanyagolt állapota elég anyagot nyújt. Gyakorlat és elméletnek karöltve kell haladni a gazdálkodás terén, ha ok- és czélszerűen azaz úgy akarunk gazdálkodni, hogy az ne csak a reáfordított fáradságot jutalmazza meg, hanem a vagyonosodást is előmozdítsa. Csak az okszerűen űzött gazdálkodás fejlődhetik azzá, aminek kell lennie, jelesül az államjólét alapkövévé. Aki elegendő elméleti ismerettel bír, csak az képes kizsákmányolni azon jelenségeket s tapasztalatokat, melyeket a gyakorlat nyújt, mert az képes egyúttal a hatás okát is kifürkészni és felismerni. Hogy azonban a szükséges elméleti ismereteket magunkévá tehessük, szükséges az önképzés, mely ismét képessé tesz arra, hogy az okszerű gazdálkodáshoz szükséges segédtudományokat megszerezhessük. A tulajdonképeni földmivelési ismeretek megszerzésére legalkalmasabbak volnának a gazdasági tanintézetek, mint földmivelési népiskolák, melyekben az elméleti segédtudományokat el lehetne sajátítani. Ezeknek szükséges voltát minden miveit állam rég belátta, de azért még sincs annyi mint szükséges volna s úgy látszik nincs is szándék ilyeneket állitani. Különösen hiányzanak nálunk oly intézetek, melyek a falusi kisbirtokosok tanulni vágyó fiai némi előképzést nyernének. Pedig csak ily intézetek hivatvák arra, hogy az úgynevezett parasztgazdáknak hivatásukra némi ismeretet nyújtsanak. Ennél hasznosabbra nem adhatná ki pénzét az állam, mert ezer meg ezer miveit polgárt és jó gazdát teremtene s az államot szellemileg és anyagilag emelné. Mint fentebb is mondom, az állam jólétének alapja a földművelés, de hogy ez az alap biztos és tartós legyen, szükséges, hogy a népesség nagy része, mely földmiveléssel foglalkozik, mivelt legyen. A legnagyobb uralkodók, mint nagy Károly, IV. Henrik, nagy Frigyes, át voltak hatva azon meggyőződéstől, hogy a földmivelés a népek jólétének s az állam felvirágzásának alapköve, ez nemcsak az anyagi boldogulást alapítja meg, hanem a vallásosságot, erkölcsiséget is emeli, mert aki a természettel foglalkozik, annak okvetlenül istennel kell társalogni.