Fejér Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

g. oldal. II francia sajtó a bagdadi egyezmény tagállamainak ankarai értekezletéről A francia sajtó a bagdadi egyezmény tagállamainak anka­rai értekezletéről egyértelműen azt állapítja meg, hogy az általános csalódottság je­gyében ért véget. A France Soir kiemeli, hogy kilátástalan vita folyt az értekez­leten a középkeleti politikai hely­zetről. A lap aláhúzza, hogy elmaradt a dolláreső és így az ankarai értekezletben min­denki csalódott. Dulles jelenléte olyan nagy dön­tésekre engedett következtetni, amelyeket azután nem hoztak meg. Az egyezmény muzulmán országai lényeges gazdasági se­gély ígéretét várták és habár ed­dig is jelentős volt a Közép-Ke­letnek nyújtott amerikai segély, a Közép-Kelet népeinek szemé­ben az, hogy nogyan adnak, majd­nem többet ér, mint az amit ad­nak. A tíz millió dolárra vonat­kozó mostani ígéretet kegyetlenül párhuzamba fogják hozni az arab milliók a Moszkva által a leg­utóbbi kairói ázsiai—afrikai kon­ferencián tett ajánlattal: „Mond­ják meg nekünk, mire van szük­ségük és mi megadjuk“. A Monde is óvatosabb fogalma­zásban arról ír, hogy Dulles ígé­rete kevés lelkesedést keltett, mi­vel a paktum muzulmán tagjai az­zal jöttek Ankarába, hogy több­­százmillió dollár segélyt fognak kapni. A Dulles által felajánlott összeg relatív elégtelensége élérnk csalódást okozott. Dulles érvei nem oszlatták el ezt a hangulatot. Jellemző — írja a Monde — hogy a legcsalódottabbak egyike Irak volt, amely petróleumából eredő egyre növekedő bevételei ellenére lényeges amerikai segélyt kért. Megfigyelők többsége úgy véli, hogy Nuri Szaid Bagdadba vissza­térve számos nehézséggel ta­lálja majd szembe magát, amelyek többé kevésbé ve­szélyeztethetik Iraknak a bag­dadi egyezményhez tartozá­sát. A Monde megállapítja, hogy a közvélemény visszahatása az ér­tekezleten elhangzottakkal szem­ben egyre inkább negatív. (MTI) Záróközlemény a bagdadi paktum értekezletéről Csütörtökön véget ért a bagda­di paktum miniszteri tanácsának értekezlete. A Reuter-iroda is­merteti az értekezleten kiadott zéróközleményt. A bagdadi paktum miniszterei a záróközlemény szerint követel­ték, hogy szűnjék meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában a vétójog­nak „vaktában való alkalmazása”. A nyugati katonai tömbökben megszokott kommunistaellenes frázisok után a közlemény minél szorosabb együttműködést javasol a bagdadi paktum és „a szabad világ más regionális kollektív biztonsági szervezetei” között. Felszólítja az ENSZ tagjait, hogy fogadják el az ENSZ fegyveres erőit zavarok esetén bevethető eszköznek. A közlemény bejelen­ti, hogy a bagdadi paktum újon­nan felállított katonai tervező ve­zérkari csoportja hamarosan együttes „hadijátékot”,, vagyis csapatok nélkül, térképen rende­zett hadgyakorlatot tart. (MTI) KERESÜNK azonnali belépésre AUTÓ- és MOTORSZERELŐT Diesel motorhoz. Jelentkezés: MEZŐFALVAI ÁLLAMI GAZDASÁG vezetőségénél. "■elefon: M­e 'falva 5. A DPA nyugat-német hírügynökség jelenti: kedvező előjelekkel folynak a német—szovjet tárgyalások Bonnban óvatos optimizmussal ítélik meg a moszkvai német— szovjet tárgyalások kilátásait. Po­litikai megfigyelőik azt hiszik, hogy a tárgyalások eddigi jó lefo­lyása hatással lesz a jövendő po­litikai érintkezésre is, amely ta­lán már belátható időn belül lét­rejöhet Bonn és Moszkva között. Bonnban nagy figyelmet kel­tett, hogy a szovjet kormány hosszas nehézségek után hajlan­dó volt tárgyalni a német hazate­­lepítési kívánságokról. Minden­esetre még bizonytalan, hogy megegyezésre, jutnak-e erről a problémáról. Lahr különleges megbízatású nagykövet, a német tárgyaló kül­döttség vezetője, aki csütörtökön este Düsseldorfból visszautazik Moszkvába, szerdán megbeszélést folytatott Szmirnov bonni szovjet nagykövettel Arra számítanak, hogy a terve­zett kereskedelmi és konzuli egyezményt kora tavasszal Bren­tano és Gromiko írja alá Bonn­ban. Addig még több problémát tisztázni kell és tökéletesen össze kell állítani az árulistát. (MTI) Külföldi hírek London. Az angol külügyminisztérium jelentése szerint a jemeni kor­mány kérte, hogy hívják vissza Oliver Kempet, Nagy-Britannia ügyvivőjét. A kérelmet Jemen londoni ügyvivője közölte január 17-én a külügyminisztériumban. Az ügyvivő nem tudta indokolni kormányának kívánságát, úgy­hogy a külügyminisztérium fel­kérte, kérjen kormányától magya­rázatot. Ezideig semmiféle válasz nem érkezett. Jü Delhi Gandi halálának 10. évforduló­ja alkalmából L '.'■az­' ír . .vr .ios h­agygv'l'ct ta­tot­t­ brit mi­niszterelnök felszólalásában kije­lentette: egyetlen indiai kormány sem fog atombombát használni. India az atomenergiát és erőfor­rásait kizárólag békés célokra szenteli. A­z rettenetesen veszélyes és robbané­kony időszak­ba jutott. Eb­b­en ezért szükségesebb, mint valaha, hogy megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelyben a lesze­relés kérdése van. Mindenki a bé­kéről beszél, de az eljárási mód amelyet, mindenki alkalmaz, a há­borúhoz vezet. Elmúltak azok az idők, amikor egy háborút meg­üzentek. Erről már nincs több,­ szó, csupán hirtelen támadásról, amely az ellenfél megsemmisíté­sét célozza“ — mondotta­ Tokió. A japán alsóházban a Reuter iroda jelentése szerint botrány tört ki, amikor kiderült, hogy a » ' ^170+j pmnk­OTYVva+Ko e_­lejtettek bevenni egy 170 millió dolláros tételt, az Indonéziának járó jóvátétel utolsó részletét. A kéviselők majdnem összevereked­tek, a besiető teremőrök válasz­tották el egymástól a kormány és az ellenzék izgatottan kiáltozó hí­veit. Kiss miniszterelnök „mond­jon le“ kiáltások között sietett ki az ülésteremből. Behívatták a pénzügyminisztérium szakértőit, majd az ülés újrakezdése után a kormány elismerte a hibát, s fel­kérte az alsóházat, hogy az indo­néz tartozás fedez°s° ke­vüli kiutalást szavazzon meg. Ezután elnapolták az ülést. Bécs. Az osztrák nemzetgyűlés szer­dai ülésén jóváhagyta a nemzet­közi atomerőhatóság bécsi szék­helyéről és az első atomerők­ong­­resszusról szóló jelentést. A vitában a kommunista párt nevében Ernst Fischer képviselő szólalt fel, aki a többi között ki­jelentette: „Országunk semleges­sége sokkal nagyobb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy aktív módon vegyünk részt a világ eseményei­ben. Minél inkább magunkévá tesszük az igazi semlegesség poli­tikáját, annál több nemzetközi tekintélyre és bizalomra sz­ámít-­­ hatunk, annál inkább válhat Bécs a megértés városává, a béke ha­tárkövévé. Ezért szavazzunk ma­radéktalanul az atomerőhatóság­­gal kötött egyezmény mellett­. I A „Washington Post” emui fo­lyóirat „Szavak a békéről“ című szerkesztőségi cikkében a követ­kezőket írta: „Miért kell az Egye­sült Államoknak oly gyakran megvédenie saját álláspontját,­­ amikor a béke megvalósításáról van szó?“ Más szóval az újság ezt kérdezi: miért fogadják a Szov­jetunió békés kezdeményezéseit mindenütt nagy megelégedéssel, ugyanakkor pedig a vezető ameri­kai politikusok kijelentéseit a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről érdektelenség kíséri, s ezt a lap szavai szerint, „a di­csekvés, a kétkedés és a norma­­­­lizáló­ kioktatás keverékének“ te­kintik. A washingtoni lap kérdésére egyszerű a válasz. Hiszen a nyu­gati vezetők „üres szavait“ a bé­kéről elhomályosítják a szovjet kormány konkrét intézkedései és világos javaslatai a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Bulganyin már több ízben for­­­­dult levélben a nyugati kormány­­f­­őkhöz. A Szovjetunió Legfelső­ bik beszélnek és akik cselekszenek Tanácsának legutóbbi ülésén vi­lágosan körvonalazták a szovjet békepolitikát. A szovjet kormány több pontból álló konkrét javas­latot is tett a világbéke helyre­­állítására. A szovjet kormány ja­nuár 7-én kijelentette, hogy a ma­ga részéről 300 000-rel csökkenti hadseregének létszámát. A béke iránti vágy és az együttműködés iránti jóakarat fenti, kézzelfogha­tó tényeit még a burzsoá sajtó sem tagadhatja le. Habár a leg­­reakciósabb nyugati körök igye­keznek „bebizonyítani“, hogy a fegyveres erők csökkentése „sem­mit sem jelent“, mert ugyanak­kor nagyarányú fejlődés tapasz­talható a ballisztikus rakéta al­kalmazásában. „Nyilván a nyu­gati vezetők szavai és a szovjet tettek közötti nagy különbség késztette arra a „Monde“ című francia burzsoá lapot, hogy a szovjet haderő csökkentéséről a következőket írja: Ez sajnálatos, konkrét válasz az „elvont szó­ A szovjet javaslat kedvező vissz­hangja azt bizonyítja, hogy ma már kevesen hisznek az „agresszív Szovjetunióról” szóló amerikai propagandának, amely csupán a „hideg­háborút” igyekszik igazolni. Az amerikai sajtó is gyakran elé­gedetlen azokkal a külpolitikai államférfiakkal, akik kijelentik: a Szovjetunióval nem tárgyalnak, amíg az tettekkel nem bizonyítja „őszinteségét”. Az egyik lap így ír: „Ideje már, hogy felcseréljük mezt”. A világközvélemény már úgyis tudja, — folytathatnánk a lap gondolatmenetét — hogy a tet­tek éppen a Szovjetuniótól indul­nak ki, míg az Egyesült Államok­ban csak beszélnek. Azok, akik Dulles leváltását kö­vetelik, egyben az Egyesült Álla­mok külpolitikájának megváltoz­tatását is célszerűnek tartják. Az Egyesült Államok európai szövet­ségesei — a „New York Herald Tribune” beismerése szerint — nem nagyon bíznak DuHesh­". Meg kell jegyeznünk, hogy nem­csak a tárgyalások hívei elégedet­lenek Di’n""-c"7el a körök is, amelyek „beszéljünk a tárgyalásokról” jelszóval leleplez­ni kívánják a fegyverkezési haj­szát. Még ezek a körök is kijelen­tik, hogy az Egyesült Államok je­lenlegi külpolitikája „nem eléggé rugalmas”. Az amerikai uralkodó körök véleményének megoszlását bizo­nyítja a Dulles és a Stassen közöt­ti viszály is. „Úgy látszik — írja a New York Journal and American — hogy ebben a küzdelemben Dulles győzött Tehát azok az ag­resszív körök ragadták kezükbe a kezdeményezést, amelyek a „hi­degháború folytatására töreked­nek”. Az amerikai külpolitikáról szól­va, nem feledkezhetünk meg Eisenhower elnöknek az „Unió helyzetéről” szóló kongresszusi üzenetéről. Az üzenetből nem hiá­nyoznak az Egyesült Államok bék­­kevágyát kifejező szavak, de ő­­­ket elhomályosítják „a katonai program” javaslatai. Az elnök Amerika haderei­mek gyors üte­­mű növeléséért száll síkra, s ennek érdekében még nagyobb katonai költségvetést tart szükségesnek. Gyakran használja a ,,helyi hábo­rú” kifejezést, amelyet az úgyne­vezett „Rockefeller jelentést vett. E nagy olajmonopólium ve­zetői, a helyi háborúk megvívásá­ra, különleges csapatok feláll­­ását követelik. A békéről szónokló, de valójá­ban a világot a háború szakadé­kának szélén tartó politika hívei egyre inkább elszigetelődnek. A békéért harcoló milliók megaka­­dályozzák aljas terveik vaorhaj­­tását. EJ­ÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1958. február 1. 4­1,otto nyerőszámai: 13 41, 47, 80, 87 A magyar sajtó napján Ti ezedszer köszöntjük ma a szabad magyar sajtó napját, a Szabad Nép első illegális száma megjelenésének év­fordulóját. Ünnepélyesebbek ezen a napon a szerkesztőségi szobák, meghittebbek és csendesebbek, mint máskor. Az emlékezés, s az erőgyűjtés meghittsége és­ magasztos csendje ez. A szocialista sajtó úttörőjére, az illegális Szabad Népre emlé­kezünk ma, amely 16 évvel ezelőtt jelt adott a fasizmus elleni harc­ra, s amely tiszta fénnyel sugározta a magyar nép közé azokat az eszméket, amelyek a fasiszta és háborúellenes harcban meghatároz­ták pártunk politikáját, s amely segített a fasisztaellenes nagy nemzetközi összefogás, a függetlenségi mozgalom vonzó politikáját, a tömegeket mozgósító hatalmas erővé változtatni. A párt központi lapja — az illegális Szabad Nép — a nemzet­közi összefogást elemezve szüntelenül hangoztatta, hogy a munkás­­osztály, a parasztság, a dolgozó értelmiség és a haladó polgárság együttes harca vezethet csak el a háborúból való kilépéshez, a Hitlerrel való szakításhoz és a független, demokratikus Magyaror­szág megteremtéséhez. Ugyanakkor aláhúzta, hogy a nemzeti össze­fogás, a függetlenségi mozgalom vezetésére csak a harcokban ed­zett munkásosztály képes. A munkásegység megteremtésének még nem volt olyan lehetősége — állapította meg az illegális Szabad Nép —, mint a II. világháború alatt. Ugyanis az első világháború óta soha nem nehezedett a munkásságra annyira súlyosan az impe­rialista kizsákmányolás és elnyomás rendszere, mint a második világháború idejében. A munkásegység megteremtése, a munkásosztály vezető szere­pének biztosítása mellett a függetlenségi mozgalom éltető eleme­ként irányította rá a figyelmet a munkás-paraszt szövetségre. „Ha a párt az ország demokratikus átalakulása egyik legnagyobb aka­dályának, a fasizmussal összenőtt nagybirtokrendszer felszámolá­sáért folyó harc zászlóvivője lesz, akkor meg fogja szilárdítani a nemzeti összefogás alapját, a munkásosztály és a parasztság szö­vetségét”. Különösen fontosnak tartotta a pártszervezetek gyors fejlődését. Hangsúlyozta: csak erős, bolsevik szellemű és fegyelme­zett párttal tudjuk az előttünk álló nagy akadályokat legyőzni. Útját egyik oldalon éppen ezért bitófa és börtön, de a másik oldalon a haláltól nem rettenő kommunisták helytállása és önfel­áldozása, ezrek és tízezrek szeretete, megbecsülése és bizakodása kísérte. Amikor Rózsa Ferenc elvtársat, az illegális Szabad Nép szerkesztőjét a kivégző helyre vitték, a sötét, fasiszta reakció, a bűnös háború nyomasztó lidérce terpeszkedett az ország felett, amelyben szolga volt a nép. De a százezrek által féltett lap címoldalán harci jelszóként, riadóként ott állott a büszke ám: Szabad Nép. Akkor még kevesen tudták, hogy a háború örvényében milyen mélyre süllyed ez az ország, hogy a sír széléről kell majd felsegí­teniük a szabadságot hozó szovjet csapatoknak és az illegalitás mélyéből kilépő Magyar Kommunista Pártnak. A 16 évvel ezelőtt illegálisan megjelent Szabad Nép előhírnöke volt a szabad magyar népnek, a békeszerető Szovjetunióval örök barátságban élő, szocia­lizmust építő Magyarországnak. A magyar sajtónak nagyszerű haladó hagyományai vannak­ a múlt századokból is. Kossuth, Táncsics, Ady Endre és Móricz Zsig­­mond írtak lapjaira. Valamikor a magyar nép önálló nemzetté vá­lása szinte egyet jelentett a független magyar sajtóért vívott harc­cal. Ott buzdított az újság az 1848-as szabadságharcban, ott buz­dított a Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséért és megmenté­séért vívott küzdelemben, de életjelt adott magáról az illegális szabad sajtó az ellenforradalom véres évtizedeiben is. D­e bármily nagyok és becsesek e haladó hagyományok, saj­­tónk csak azért lehetett valóban szabad, azért szólhat az alkotó tömegekhez, mert szabad lett hazánk, népünk, mert a gaz­dasági, politikai és kulturális fejlődés egész korszakát járta be sza­bad életünk több mint egy évtizede alatt. Bátran mondhatjuk, hogy sajtónk mindig zászlóvivője volt és lesz harcunknak, hirdetője eredményeinknek. Ez a kommunista, demokratikus sajtó legfőbb hivatása. 1956 őszén megpróbálták ezt kétségbevonni és a demokratikus magyar sajtó évtizedes munkájának eredményeit bemocskolni. A párt azonban kivezette népünket a helyes útra és a párt­ sajtója — amelynek az illegális Szabad Nép olyan következetes és meg­alkuvás nélküli előharcosa volt — ott állt e hősi küzdelem harco­­sai között. A magyar sajtó munkásai ismerik szilárd és tántoríthatatlan éi elődeiket, a szabadság eszméje iránti hűségüket és ebből erőt me­rítenek. Napjaink legszebb kötelességének tartjuk, hogy a párt cél­jaiért, hazánk, népünk boldogulásáért, a békéért és a szocializmu­sért törhetetlen kommunista állhatatossággal munkálkodjunk.

Next