Fejér Megyei Hírlap, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
4. oldal. 1960 nyara a Napsugár Tsz tanyaközpontjában MÉG ÖTVENNYOLC DECEMBERÉBEN hallottam egy kisapostagi ember kesernyés kitakarásét: — Szövetkezeti falut Kisapostagból? Hej kérem, örömmel parolázik az itteni paraszt különkülön minden társával, de hogy egyszerre fogjon kezet százzal és százzal, az nem valószínű. Pedig tudja mit művelhetnénk -mi parasztok, ha szövetkeznénk?!... És mondta, mondta sokszínű szép álmát, amit zsúfolt kis családi fészke éjszakáin oly szívdobogtatóra megálmodott. S hitte, nem hitte akkor, a kisapostagi százak kézfogása megtörtént, álma évről évre ígéretesebben valóra válik. — Magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan gyarapszunk — mondja őszintéig Tóth János, a szövetkezetiek elnökhelyettese. S miután kértem hogy mondja el, mit tartogat a mai Lencsés dűlő, gyönyörködve a látványban körbefordult, mint napraforgóvirág a fényes naptányér után. — Akkor elkezdem... Van itt egy vadonatúj negyvennyolc férős önitatós marhaistálló. Van egy tízvagonos modern kukoricagóré. Háromszáz férős juhhodály, ötvenférös ideiglenes lóistálló, két huszonhat-huszonhat férős sertésfiaztató, egy száz és egy háromszáz férős hizlalda, egy ötszázas és egy hatszázas törzsbaromfiól, száz férőhelyes nyári marha-karám, kovácsműhely, bognárműhely, s egy még betetőzetlen gépszín. S van még egy tíztoronás hídmérlegünk is... — Itt tartunk nyolc fejőstehenet, nyolc hízótinót, harmincnégy üszőt, tizenhat választási borjút, hetven anyakocát, kétszáz hízóban lévő sertést, száz választási malacot, ezerötszáz törzsbaromfit és ötszáz juhot. A szérvben van: kétszázhatvan mázsa tavalyi muharszéna, kétszáz mázsa idei borsószalma, háromszáz mázsa rétiszéna, nyolcvan mázsa lucernaszéna és öt jókora kazal tavalyi szalma... Eddig érve megáll a beszédben és széttárja karját. Kérdésemre, hogy ezzel mit jelez, így felel: — Azt hiszem elmondtam mindent, ami itt található. Ha netán mégis kifelejtettem valamit, nem tehetek róla, mert kapásból, csak úgy fejből soroltam a dolgokat. S jókedvűen máris nevetni kezd. — És persze, hogy kifelejtettem a Zetort is, a gumikerekű pótkocsit is, meg a fűkaszát is. ENNYI DRÁGA TERHET vett magára tavaly, nyár óta a Lencsés dűlő harmincöt hordja, s ezt nem hitte volna Tóth János, a negyven éves szövetkezeti elnökhelyettes. De hozzáteszem: a felsoroláskor nem említette a vizet, amit ide a fennsíkra egy önmaguk által, a faluban ásott kútból nyomatnak fel. Bent az istállóban azonban egy kis zsemleszínű borjú megszomjazva megnyomja orrával az önitató billenős csapját és mintha ez a borjúélet legtermészetesebb dolga volna — szívja magába a vizet. Az elnökhelyettes bólint. — Így van — mondja és mosolyog. — Meg is nézték ezt az itatási rendszert az emberek, s azt mondták rá, hogy nagyon jó. r pedig sokan nem hitték, hogy így is lehet a jószágot szoktatni. Meleg sugárkévéit az istálló tövébe eregeti a Nap. Oda ülünk beszélgetni a szövetkezeti emberrel. Közben beszédes társak is érkeznek: Horváth János ,örvénytermesztési brigádvezető és Kiss Lajos szövetkezeti tag. Leülnek mellénk, s figyelmesen hallgatják Tóth Jánost, aki éppen az emberekben történt változást fejtegeti : _— Tavaly még? ... Járnom kellett a faluban házról-házra és bekopogtatni, hogy Pista bácsi, Józsi bácsi, ilyen meg olyan dolog van máma, jöjjenek ki a mezőre hengerrel, vagy fogassal. Volt aki azt mondta, jól van Jani, kimegyek. De voltak olyanok is, akik bezárták a kaput, s hiába vártuk őket. Ma? ... Ma ugyanolyan szorgalmasak a mi falunk lakói, mint régen, mikor egyénileg gazdálkodtak, de nyomásos rendszerben. Tudja mi volt az a nyomásos rendszer? Az volt, hogy a többség közösen elhatározta, hova veti a búzát, vagy a kukoricát és arra szorítottuk egymást, hogy senki se vessen a kijelölt dűlőbe mást. A mezőt hármas vetésforgóban kezeltük, az embereket pedig nyomásos módszerrel... Most a szövetkezetben mintha éppoly egységes volna a falu, mint akkor. A legtöbben jót akarnak. HORVÁTH JÁNOS közbeveti: — Igazság szerint bizony nem tűrtük mi a kevergő embert. A falu rendjét be kellett tartania minden falubelinek. Megkérdezem, ma kit mondanának kevergőnek, és ha akadna ilyen turék-e, hogy keveregjen? Gondolkoztak. Horváth János aztán a fejét kezdte csóválni, hogy az ilyen „kevergő” megjelölés kényes dolog. De az tény, hogy a munkakerülő embert Kisapostagon ma úgy vennék, mint régen azt, aki „keveregni” próbált a vetésforgó betartása ellen. Erre nekiszegeztem a kérdést: — Maga szerint tehát a munkát kerülő embert nem tűrnék? Határozott választ kérek, mert ezt, mint a maguk szövetkezetének és falujának fontos szabályát, feltétlenül közzé akarom tenni. Tessék, mondja hát!... A parasztember olyan, ami a szívén az a száján ... Hangosan nevetve újra tekergetni kezdi a nyakát, aztán ezt mondja: — Talpraesetten kell a dolgot kifejezni mindig. Én nem szeretem ezt a „kevergő” szót, de ,az biztos, hogy az olyan embert én sem tűröm, aki szövetkezetünkben kerüli a munkát. Ez csakugyan szabály. — Egyetértenek mindhárman? — Igen. S TÁVOZÓBAN, mikor a képüket nyújtják, arra gondolok: a három határozott „igen” szavatolja, hogy a Lencsés dűlőn sok szövetkezeti kéz becsületes munkájából a jövőben is gyors ütemben növekszik tovább a Napsugár Termelőszövetkezet központja. Hattajsító Pálat IV nyugalmat, biztonságot is sugároz a tekintete s ha mozdul, egyetlen mozdulata sem felesleges. Bajsza alatt füstölög a kiszívott, szépfényű pipa, s ha az utcán találkoztam volna vele, tán parasztembernek néztem volna. Pedig nem az. Munkás ember, keménykötésű, jóbeszédű, éleseszű. Támaszkodik az új meleghengermű kormányosfülkéjének ajtajában s tekintetével szinte magához öleli a hatalmas üzemet a magasba nyúló hengerállványokkal s a mélyben sorakozó görgősorokkal együtt. Kökényesi János együtt jubilál az ifjú várossal. Ahogy a homokdombok helyén szocialista város született, úgy született e várossal együtt száz meg száz új típusú ember, száz meg száz Kökényesi János. — 1950-ben jöttem ide. Akkor még Dunapentele volt. A családom idevaló a környékre, én Dunántúl másik szögletéből szakadtam ide s letelepedtünk. Hol volt még akkor az új város? Eleinte csak a hírek szivárogtak, hogy valamit tervezgetnek odafent Pesten. Aztán a szóbeszédből valóság lett. Egy napon megérkeztek az első földkotrók s nemsokára özönleni kezdtek a gépek, az emberek. Aki átélte azokat az időket, soha nem felejti el. Én sem. ily messze szalad a tekintete, a megszűkült szembogáron, mintha a tíz év előtti kavarodás emlékei villannának. Fogai között álmodozva, emlékezve füstölög a pipa és füst száll a hatalmas üzem mennyezete felé. Lassan szövi a szót, mintha válogatna magában, hogy mit is mondjon hamarjában. — Gépkezelőként dolgoztam s talán ma már meg sem tudnám mondani, mi késztetett arra, hogy még 1952-ben elkezdjem a kohász technikumot. Akkor már kezdtek kibontakozni a körvonalai a mai Sztálinvárosnak, a Vasműnek, s mint ahogy sokan, én magam is megéreztem: nagy jövő vár erre a városra. Érdemes az embernek terveket szövögetni és felkészülni az életre, mintha most született volna. Nekikezdtem. Nem mondom, nehéz volt. Sokat kellett tanulni s bizony az embernek esténként sokszor jólesett volna valami mással agyoncsapni az időt, de hát... azért ember az ember, hogy akaratereje legyen. Nekem volt. Nem hagytam magamban eluralkodott a fáradtságot, . ..ráéremséget*. És nem bántam meg, újabb szippantás a pipából. Egy-két tömködés, néhány szótlan másodperc, aztán folytatja. — 1956-ban végeztem. Elszaladtak az évek s mire észhez tértem, azt vettem észre, hogy az egykori pentelei dombok helyén áll a megálmodott új város, a hatalmas gyár. Beszél s én hallgatom. ■** Nem lélegzetállító nagy história, egy munkásember életútjának utóbbi tíz éve. A helyét megtaláló, célralelő egyszerű ember történetének poézise megragad és tovább érdeklődöm. Elmondja, hogy dolgozott a nagyolvasztónál, aztán átkerült az érctömörítőhöz s onnan szemelték ki, hogy egyike legyen az új meleghengermű kormányosainak. Tanfolyamot végzett s most itt ül a kormányosi széken, az ablakon keresztül az előnyújtó henger hatalmas állványára és a hengerek alá futó görgőkre tekintünk. Szája sarkában ott füstöl a pipa, de kezében magabiztosan szorítja a hatalmas monstrumot mozgató kart és irányít. Megereszkedik a hangja és mosoly szalad át az arcán. A fiára terelődik a szó. — Másodéves kohásztechnikus a fiú, úgy nőtt már feli , hogy tőlem mást sem hallott, csak a Vasmű ezernyi dolgát, 3 a nagyolvasztóról, az ércöme- 3 rítőről s észre sem vettem, 3 beléoltódott a kohászat szere- 3 tete. 5 — Járt már üzemben? 3 — Hogy járt-e? Nem tem egyszer. De nemcsak itt. Tud- t ja, elég gyakran jártunk és 3 járunk tapasztalatcserére és üzemlátogatásra különböző 3 vállalatokhoz. Eddig még min- 3 den esetben magammal vit- 3 tem mindenhová. ► I 5 És tetszett neki? 13 .— Mit mondjak? Kohómér- 4 nek akar lenni. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Valóban nem kell. Az apa 3 szenvedélye, az izzó vas sze- 3 rezete átnő a fiúba s valahol 3 az egyik kohász technikum- ban egy kohómérnök nevelő-dik, akinek az apja ott áll a 3 meleghengermű kormányánál, biztos kézzel, céltudatos nyugalommal, pipázva, mosolygó arccal. Ellmozdíthatatlanul, jövő- nek integető nyugalommal áll a hatalmas gyáróriás sok-sok füstölgő kéményével s a hengermű kormányánál elmozdithatatlanul, jövőnek integető, jövőt formáló nyugalommal ül Kökényesi János füstölgő pipájával, hunyorgó tekintetével. Döntök Sándor A pipás ember FEJÉR MAGYEI HÍRLAP Kedd, 1960. augusztus 2. Új VÁGÁNYOKON -új életformaelé Még a kora tavaszon viharos a belépési nyilatkozatot, de elfettélt, mint aki jól érti a gazdástermelőszövetkezeti közgyűlésen lejtett a közösbe járni dolgozni, kotlás minden csinját-binját, vettünk részt Csabdin. Itt akkor két lovával meg ma is vígan fu- Mint tapasztalt gazda, vívta utolsó csatáit — mint tél varozgat maszek-alapon. . . a lágy tavaszi fuvallatokkal — A fiatal közös gazdaság sze . 8°f hasznos a roaradiság az okos, felvilágorencséjére ma már egyre keves tanáccsal segít sító érvekkel. Ebben a két hegy sebb azoknak a száma, akikre a szövetkezet vezetőinek Mint közé szorult kis faluban végül hatással van a kuvikolás Fzt hí- f SfV je, ..ve,om„ V1 ”T is evern+t 37 ,ii a haladó Té- Tó v , .. kuvikolas. Szt Di- fogatos, dolgozik a közösben, de is gyozott az uj, a haladó. Te- tonyitja a közös gazdaság neha evaloemunkáról van szó azt védés lenne azonban azt hinni, hány hónapos fejlődése is. A fs elvégzib^súlettel^ ’ hogy a vizet fakasztó, rügypat- szövetkezet tagjainak többsége A csabdi^ helyzetre’ nemcsak az tinto tavaszi szel egyszeriben ügyet sem vetve, a különböző • IV csak ! nelyzetre nemcsak elfúlta 37 évszázadok dohos leve- „ sem vetve a KuionDozo jelemzo, hogy pozitív ertelem- S1.-íta devszír , OK “ír108 teve mendemondákra, becsülettel te-ben fokozatosan megváltozik az gojet. Nem. Sok volt meg a szja dolát azon markodik Derí 1 , 0 , osan, mesvaltozik az visszahúzó erő gyakran hatott a 3 azon, iparkodik, embereknek a közös gazdasagvisszahuzó erő, gyakran hatott, hogy már ebben az évben is viszonya hanem az is és ka tar vdna még ma is lentős eredményeket értenek gi ' i ’ i , ✓ hat a maradi szemlélet, az el- jó munkájukkal igyekeznek a ^ velljáró^ - hogy kTMetk^ eenkedj ’ ** UJ község becsületén esett csorbát ^esen törekednek sokoldalúan genkedes. kiküszöbölni, fejleszteni gazdaságukat. A bicskei járásban Bármerre jár az ember a csak- A tavasszal például mindösz....... .. .. . di határban, mindenütt tapasz- Sze tíz üszőből állt a közös azidotajt arról volt nevezetes ez falhatja: szarvasmarhaállomány, de jelena kis község, hogy a szocializmus _ _ . ^ .ellenzékének”, néhány nagyban- a Szövetkezeti parasztok '*ukéTMk Az iTinduláskor egyetgy embernek sikerült kétnapos nem tétlenkedtek, ,en birkájuk' sem volt, most 86 .sztrájkot szerveznie”. A demaspu äs äastä ít »ül««I«*TM*»* tae« - ha **J*^«^ SSE&a S“ ta-S Ä“ Ä-. tsz CrZSTL'V: Ä So v,r„ 2S000«,bg vjtos. kérdést azóta már közmegelége- hold kukoricát egyszer kéziiatok, amit a tagok háztáji része megoldották Megindult az pával és kétszer, illetve ahol sásaiba helyeztek ki. A vételár lesre megomoulalt. íviegmauix az.. r háromszor 15 éle baromfival való törlesztése S r Sé'tS „t SSifÄLÄlÄTbhn lehnt,fa.t nyílt « lohn min. lányszáz holdas kis termelőszö az évben alkalmazzák először a TM-ashows ifTM”szövetkezet közel ezer holdas nagy- prémium-rendszert. A terven femany Kiaiatmasara, gazdasággá fejlődött. A tagok jól termelt kukorica ötven sza- Néhány hét múlva száma rövid idő alatt 130-ra nözaléka a szövetkezeti tagot illeti, ol tenvépkoca rekedett. A prémium-rendszer bevezetése ösztönzőleg hatott: a családtagok Szaporlai. Mennyire haladtak az elmúlt igyestek mind a növény- Svíz közös sertésállományt, néhány hónap alatt a csabdi ápolásban, mind az aratásban, problémát okozott a szövetkezet szövetkezeti parasztok? Hogyan A 250 hold kalászosból mindösz- vezetőinek és tagjainak a közös S tekS a 81,3,?,hidat vágtak géppel. A állatállomány elhelyezése. Az lehetsegeket. 300 hold borsó termeset _ már el- idén elkészülő két ötven férőhe-Tévedés lenne azt hinni, hogy csépelték és el is szállították. Ives szekfás istálló enyhít ugyan az elmúlt pár hónap eredménye- jelenleg az ötven hold lencse az ehelyezési gondokon, de szűkként minden úgy megy ebben a termést csépelik. Még lenne még sertésfiaztatóra szövetkezetben, mint a karika , ... , is. csapás. Akadnak még néhányan Példamutató munkát végzett A csabdi szövetkezet fejlődési szövetkezeten belül is, akik Pósfai József, aki június 30-ig szemmel látható, kézzel fogják úgy, feleségével együtt 220 munka egyható. A hangulat bizakodó a tafessék-lássék módon réget teljesített. Idős Kiss Lajos- sok körében. A pesszimizmust, a né már nyugdíjas de ha szűk kétkedést, az aggályoskodást — vesznek részt a közös munká- , va 1.. . mint ködöt a napfény — eloszlani, hogy szó ne érje a ház rég van a munkájára, szívesen taja a jól végzett munka öröklétét — és ilyeneket suttognak: segít a közösségnek. Eddig több és a szövetkezeti eszme dia— Minek törjük magunkat? mint ötven munkaegységet írtak dalában törhetetlenül hívő, előre-Persze, a sugallatot a „kéri- . . látó emberek okos, biztató, felvi-SS&WA Schmcztky Istvánt egyák, Utdlta Berger Ferenc, aki aláírta ugyan gazda korában is úgy emleget- Takács Laszi