Fejér Megyei Hírlap, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
Vasárnap, 1961. október 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Miniszterhelyettesek látogatása a bauxitbányában A Fejér megyei Bauxitbánya Vállalathoz szeptember 26-án a nehézipari miniszter két helyettese, Lévárdi Ferenc és Szekér Gyula elvtársak látogattak el. A vállalat fejlődését, a termelékenység növekedését, s az aktív vízvédelem hatását vizsgálták. Látogatásukat bonyalárással kötötték össze. A vállalat fejlődésének egyik szép eredménye a gépesítés. 1953- óta folytatnak szervezett gépkísérleteket. Ezek kiterjedtek a jövesztésre, a rakodásra és a munkahelyi szállítás gépesítésére. Bebizonyosodott, hogy a bauxitbányászat körülményeik a leghasználhatóbb géptípus a szkreper. Egyszerű, a túlterheléseket jól bíró, olcsó szerkezet. 1959-ben az össztermelés 2,9 százalékát rakták géppel, 1960- ban már 25,3, s az év első felében 38,5 százalékát. Tervük szerint, az év végéig a kitermelt bauxit 45 százalékát rakják géppel. A munkahelyi szállítások gépesítése érdekében is többféleként kísérleteztek. Kipróbálták az általánosan elterjedt szállítóberendezéseket, gumiszalagokat, láncos kaparókat és rázócsurdákat. A bauxit nagyfokú tapadása következtében azonban valamennyi kísérlet sikertelen volt. A munkahelyi szállítások gépesítését végeredményben a szkreperekkel oldották meg. A szállítás gépesítésének aránya megközelíti a rakodásét, néhol azonban kézi csilleszállítással egészítik ki. Víznívó alatt ilyen kombinált szállítási módra rendelkeztek be. Ez a műszaki felkészültség nagy elismerést váltott ki a miniszterhelyettesekből. Tapasztalatukat a munkahelyeken tett látogatásukkal is szaporították. Az új bányába, a József II. aknába látogattak el. Elismeréssel szóltak az aknamélyítők munkájáról is, akik néha bizony hiányos felszereléssel dolgoznak, de igyekeznek, hogy a bauxitbányászok teljesíthessék tervüket. Hosszan tanulmányozták a tőtegondozást, a tűzesetek megelőzését. Bár az utóbb években csökkent, mégis gyakori a tűzeset a bányában. A fedő-irányítás egyik jól bevált módját, az omlasztást alkalmazzák a mélyművelésű üzemekben. Az iszkaszentgyörgyi bauxitlelőhely települési viszonyai következtében azonban az omlasztás után gyakran jól távolították el. Az új módok merülnek fel bányatüzek, szerrel — a nagynyomású vízsű- ! A vita során a tűzesetek meg- gárral — tökéletesebb a csille- , előzésére a tökéletes omlasztás tisztítás, jobb a kihasználás és jet lehetőségét kutatták. Megállapod-lentős a munkaerő megtakarítás. Csak hogy speciális fúrógépet szfe- A miniszterhelyettes elvtársakréz be a bánya, amellyel biztosit- résztvettek a bánya műszaki delhi atyák a tökéletes omlasztást. gozóinak tanácskozásán is, ahol A bányajárásán az 1962-es évi tervjavaslatot vi- ' /z pannajurason tatták meg. Itt már nem a legnap ] és a vita során tapasztaltakat így ßy°hb megelégedéssel beszéltek a ( foglalta össze Szekér Gyula elv- műszakiak munkájáról. A terv- társ javaslat ugyanis nem sok újat tart .Arra törekedjenek, hogy mi- TMmaz- az eddigi tényeket röginél kevesebb bauxit maradjon a földben. Bér jó az összüzemi tel- — Kezdeményexxenek , még sok ’ 3 ! VeSZtőSég bátrabban A Bauxitbánya Vállalatnál az hisz a követelmény egyre nagyobb , elmúlt években nagy erőfeszítés a bauxitbányáktól is — mondotta i seket tettek a termelékenységre Lévárdi Ferenc miniszterhelyettes , velésére. 1957-ben 5,46 tő/műszak elvtárs, és néhány jó tanácsot , volt a földalatti produktív telje- adott a bánya műszaki dolgozói i sítmény, 1961 első felében 6,59. nak. Megoldották a tökéletesebb esti- Az egésznapos tanácskozás, a letisztítást is. A beragadt bauxitot több órás bányajárás, baráti be- , régebben kézierővel, csákánnyal, szélgetéssel ért véget. vagy a csillét rongáló bunkózás- - Cs. M. 1 ke szomjasan iszik. Mi viszont érdeklődve nézzük addig a barna asszonykarokon csillanó karórákat. Dél múlt 20 perccel. Az aszszonyok éppen ebédelni mentek a forráshoz. De az elnök baráti és őszinte hívására most megszakítják útjukat. Élénk beszélgetésbe merülve mennek egymás mellett. Jobbról simatükrű réti forrás, ők ismerik és azt mondják rá, hogy nem jó. A lábuk belesüpped a réti fű alól nem látszó posványba, körülöttük hódítón terjengő friss békarokka illat, de ők nem törődnek vele. Pillantásukat felküldik a Hódúiéból kiszökkenő dombtetőre és mennek, igyekeznek fel, utána. És fenn egyszerre kész a vitatkozó, jót akaró mezei röpgyűlés. Eltűnik itt fenn a dombtetőn minden a világ négy tája felé röppenő emberi szemek elől, csak a szövetkezet, a szövetkezeti emberek féltve őrzött érdeke marad meg. — Mondják, azt a kukoricát mikor vágták le? — Mikor?... Bizony nem ma! És ezen kellene változtatni. Mi csak dolgozunk, dolgozunk, csomóba rakjuk a kukoricaszárat, de nem szállítja el senki. Itt hever naphosszat a tűző napon és a forróság kiszívja belőle a drága cukrot. Adjon ki elnök elvtárs szigorú intézkedést a fogatosoknak, hogy vigyék el haladéktalanul a levágott kukoricát. Vigyék frissen, ne párologhasson el belőle az élet, a cukor, mert mi bizony hiába szóltunk eddig, nem hallgattak ránk. — Jól mondtuk, helyesen akarjuk?... — Persze, persze! Szóljanak csak, tudják, hogy a szövetkezeti emberek érdekeit csak együtt védhetjük meg! Szóval így, ahogyan megbeszéltük. Látják? Megmutatja magát ez az egész kukorica tábla, hol kell levágni bepilózásra Horváth István szövetkezeti elnök hangja buzdít, szinte tüzel a helyes és fontos munkára. Emberség, melegség van benne, ami az előre vezető utat jelzi: erre, erre asszonyok, így kell egymásra hallgatnunk, így kell dolgoznunk, ha önmagunknak jót akarunk! Az őszinte, emberi szó mindig a legerősebb: a többszáz ember múltból származó hibáival szemben küzdő elnök hangja-szava sohasem lehet bántóan elutasító, harsogóan rideg. Az elnök hangja sohase kettéosztója, hanem mindig eggyéforrasztója, összeolvasztója legyen a szövetkezet tagságának, így mérlegeli azt igazában tisztán, így követi azt magabiztosan a szövetkezeti falu. Hegedűs Péter A vén ház megifjul Sztálinváros, Őpentele, Tisza utca 2. Odabenn frissen vetett ágy, Horváth Lajos lakatos csoportvezető készül pihenni térni az éjszakai műszak után. Aztán lemond tervéről, beszélgetni kezd. — Kicseréltettük nemrég a kicsiny, száz éves ablakot és most valósággal habzsolják a fényt a szobavirágok. Akárcsak mi. Mi, az öreg, száz esztendős ház boldog lakói, összesen tízezerbe került a külső átalakítás és az ablakváltás. Ketten viseltük ezt a sógorék.. Ezt a jugoszláv származású kombinált szekrényt hétezerért vettük. Jutott rá, május elseje óta csoportvezető vagyok a lakatosok közt. Ezernyolcszázról kétezerháromszázra emelkedett a fizetésem. Nagyobb persze a felelősségem, de szívesen végzem, amit tudok. Nem könnyű a dolgom, szívet, akaratot, embertiszteletet, mindent hozzá kell adnom, dehát ma mindenütt csak ezekkel együtt lehet helytállni a szebb holnapot építő emberek között. És ez jó is így. Kitárja a sógoráék ajtaját, ott is azonnal az új kombinált szekrény tűnik fel. Meg a többi új holmi. Csak a hangulat, az otthon melege itt is a régi, mint általában ahol összhangban élő, boldog munkásemberek laknak Az új bútordarabok, képek, csecse-becse szobadíszek pedig olyanok ezen a meghitt életen, mint szépítő ékek. Horváthék kis kerekasztala közben nesztelen átalakuláson megy keresztül. Mint a mesebeli terülj-terülj asztalka, úgy fest mikor visszatérünk. Rózsaszín húsú, illatos füstölt sonka, ízesomlós füstölt szalonna, szivacsos bélű fehér kenyér, fényes héjjú zöldpaprika, étvágyra tüzelő piros cseresznyepaprika, mind ott van egyetlen, jó életről tanúskodó, kézzel fogható csendeletben. És az Őszülő néni, egyre kínálja gazdag terítékét. — Egyenek, egyenek csak aranyoskáim. Jó étvággyal, mint otthon esznek. Jaj én figyelmetlen, azt a jó kis süteményt el ig felejtettem ide tenni! A házigazda Horváth Lajos, a szigeti darulakatosok csoportvezetője pedig csak néz, néz és mondja fiúi büszkeséggel: — Ő az anyósom. Csupa szív, boldog, ha valakit megkínálhat. Nade tessék! Munkás asztal ez, nem úri, de azért megér annyit, mint az. Tessék, kinek mi ízlik. Sonka, szalonna, paprika, akinek tetszik, cseresznyepaprika étvágygerjesztőnek és Itt van melléje egy kis sör. Na együnk! Aztán egészségünkre... Mikor az árok szakadékot átívelő hídról visszanézünk a külsejében és benső életében megifjult száz esztendős házra őszhajú kínálgatónk és Horváth Lajos lakatos ott állnak a külsejében nem változott kiskapuban. H. P. VAJARN4PI ^ ■Ot«e£ ^«4mi j\sem ismerem személyesen, azt sem tudom, hány éves lehet. Gondolom, éltes már, mert aki Pusztaszabolcson a nevét említette, is ötven körül jár. Úgy mondta, az öreg Bozsoki bácsi. Nem tudok róla mást, csak a gondját ismerem, ami akkor fakadt ki belőle, mikor a szilvát szedte cefrébe. S éppen, a gondja adta kezembe a tollat, mely miközben a cefrére mutatott, így fakadt ki belőle: „Nem tudom, nem kár-e kifőzni, iszunk-e még belőle?” Nem tudom, ki hogy van vele, de engem elgondolkoztatott Bozsoki bácsi gondja, mégpedig azért, mert sok embernek a fejében fordulnak meg manapság hasonló gondolatok„ Nem, nem fogalmazza meg ezt mindenki így, sokan csak titokban viaskodnak ilyen gondolatokkal és hallottam olyanról, akit álmából sziréna riasztott és kétségbeesve fogta meg az ágy szélét, s elmúlt jónéhány perc, míg az ablakhoz merészkedett, kinézett az utcára, ahol őszi napsugár simogatta a fák aranyló koronáját. .. .■ ... Igen, a reagálások különbözőek. De a gondolatok, érzések hol kétségbeesetten, hol magabiztosabban, de sohasem aggodalom nélkül a béke és háború kérdésénél időznek. Bozsoki bácsi is ezért legyintett szomorúan, míg a cefrét gyűjtötte, „nem tudom, iszom-e még belőle?” Máskor, mint annyi más társából már a cefre látása kiváltotta az érdes pálinka-, illatot, amelyért többek között virágnyílás óta gondos figyelemmel kísérte, míg a zöldbogyó hamvassá érett. Nemcsak az ő gondja ez. Édesanyák százai, ezrei míg kis csemetéiket öltöztetik, vagy a házifeladatot segítik nekik megoldani szörnyednek meg a háború veszélyétől. Az építőmunkás, aki házat emel és a fundamentumtól elindulva a magasság felé tör, szintén gyakran elgondolkodik, mert eszébe jut, amit az újságokban az imperialisták háborús készülődéseiről olvasott. A kardcsörtetés, az imperialisták fegyveres készülődése jellemző napjainkra. Az aggodalom nem alaptalan. Az Amerikai Egyesült Államok vezető körei jelentősen megemelték a háborús célokra előirányzott összeget. Nyugat-Németországban is erősödik a revansista szellem. Háborús hisztériát keltenek és a szakadék szélén táncolnak az imperialista körök egyes vezető csoportjai. Ez a kardcsörtetés esztelenség, veszélyezteti a békét. Ő éppen az, aki Bozsoki bécsivel beszélt, mondotta el azt is, hogy leültek az öreggel, azzalvafák alá és elmondotta neki, hogy a szocialista tábor országai, milyen ellenintézkedéseket foganatosítanak. Beszélt, neki arról, hogy a Szovjetunióban a közelmúltban adták ki a világ legnagyobb, vízierőművét, ami egymaga ■ több áramot ad, mint a cdri Oroszország összes erőművei. Aztán az került szóba, hogy a kommunizmus napjaink valósága, az SZKP programtervezete közeli célként jelöli meg, . ' •■ Szó szót követett, kicserélődtek a gondolatok, és a szocialista tábor országainak, vívmányainak sorbavevése, ami országunk sikereinek felmérése erőt, bizalmat kölcsönzött Bozsoki bácsinak. ... . - Nem arról van szó, hogy egy ilyen beszélgetés felold ■minden kételyt, eloszlat minden aggodalmat. Erre csak akkor kereket sor, ha mint a Szovjetunió javasolja, sor kerül az általános és teljes leszerelésre, de mégis nagyon fontos, hogy ismerjük erőnket és felelősségünket. Mert ha erre ráébredünk, akkor meggyőződéssé válik bennünk, hogy mimagunk sokat tehetünk a háborús erők megfékezéséért, és a veszély,, elhárításáért. Azt gondolhatja Bozsoki bácsi és sokan mások is, hogy kicsi pontok vagyunk mi ehhez. .,i. !Ha egyedül lennénk, akkor nemcsak két-három, vagy 1 * száz személy bizonyulna kevésnek, de országunk is. De nem vagyunk egyedül. A Szovjetunióval, a testvéri szo-cialista országokkal vállvetve munkálkodunk a szocializmus megvalósításán és ami ettől elválaszthatatlan, a béke tartóssá tételében. Mint ahogy cseppek adják a tengert, a fitt egyéni törekvéseink, munkánk, szorgalmunk kovácsolódik erőteljes vértezetté. Igaz, néha ez különösen az aggodalom napjaiban lehetetlennek tűnik, de ha belegondol az ember, maga is ezer és ezer érvet tud felsorakoztatni az összefogás erejére. A hatalmas kohó mellett kicsinek tűnik az ember, pedig ő készítette, ő alkotta század és ezred maflával és nélküle kihunyna az ércet vassá olvasztó tűz. Vagy gondoljunk arra, hogy a csillagos égbolt alatt elidőzve néhány éve is lehetetlennek véltük, hogy ember oda felkerüljön. Ma már tudjuk, hogy a szovjet munkások, értelmiségiek munkájának eredményeként Gagarin körülrepülte a földet, Tyitov őrnagy pedig már tizenhétszer tette meg ezt az utat. Áin azt mondanám, ez kell legyen még inkább mint "eddig Bozsoki bácsinak és minden magyar dolgozónak, a világ valamennyi békeszerető emberének a gondja. Csak így tudjuk elterelni a háborús felhőket, elősegíteni, hogy a béke Napja mosolyogjon ránk . • Bányáéz Béla A látókörtágító iskola Mint már arról hírt adtunk, elkezdődött a második tanév a népművelési akadémián. A művelődésügy társadalmi munkásai részére indított iskolán megvolt az első előadás, megkezdődött a tanév. Érdemes röviden végigtekintenünk azon, hogy mi mindennel ismerkednek meg a népművelők az idei évben. A tematika gazdag és változatos. A korszerű művészeti élet problémáin kívül megismerkednek a népművelés történetének főbb vonásaival, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népművelésének eredményeivel. Igen érdekes és hasznos témának ígérkezik az, ami a felnőttek iskolaszerű rendszeres oktatását tárgyalja majd és ennek népművelési jelentőségét. De találkozunk a technika és a technológia, valamint a műszaki kérdések helye a Művelődési Otthonokban című témával is, amit nagyon időszerű megtárgyalni, mert igen sok helyen azon a helytelen véleményen vannak, hogy ez nem a művelődési otthonokba való téma. Előadások hangzanak majd el a XX. század művészeti törekvéseiről, a korízlésről és az ízlésfejlesztésről, valamint a filmművészet lehetőségeinek felhasználásáról a népművelésben. Napirendre kerül a művészeti csoportok belső nevelő munkája és a zeneművészet tömegkulturáns jelentősége is. Az előadások anyagát konzultációs viták követik, amelyeken a résztvevők megvitatják a korszerű problémákat , hasznosítják azokat 3. odaf.