Fejér Megyei Hírlap, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

WnlcJs, 1963. február 1. Hogyan fejlődik a kereskedelmi és a vendéglátóipari hálózat 1983-ban ? A Belkereskedelmi Minisz­tériumban kapott tájékoztatás szerint az idén 822 egységgel, mintegy 110 000 négyzetméter­rel bővül az ország kiskeres­kedelmi hálózata- Többek kö­zött 300 élelmiszer, 1­52 ru­házati­, 126 vegyes iparcikk­­boltot és 200 kereskedelmi vendéglátóhelyet létesítenek. Ezeken kívül 453 boltot és vendéglátóhelyet bővítenek. A már folyamatban levő beruházások közül az idén többek között megnyílik a megnagyobbított szigetszent­­miklósi áruház, Baján pedig üzlethelyiségek összevonásá­val iparcikkáruház létesül. Új szállodák is épülnek és meg­nyílik több most átalakítás alatt álló szálloda, megnyit­ják a helyreállított szegedi Tisza szállót, az újonnan épü­lő tihanyi szállót, az egri tu­ristaszállót és a salgótarjáni szállodát. Befejezik a győri Vörös Csillag, az egri park, a miskolci Avas­ korszerűsíté­sét, illetve bővítését. Az új lakótelepeken 1963- ban 185 új bolt és vendéglátó­hely épül. Szombathelyen csaknem ezer négyzetméter alapterületű áruház nyílik. Ezen kívül Dunaújvárosban, Újszegeden, Tiszaszeder­kény­ben, Békéscsabán, Kecskemé­ten, Tatabányán létesül áruház, illetve kisáruház. A kereskedelmileg ellátatlan területek üzlethálózatának fej­lesztésére a tervek szerint a tanácsi kiskereskedelmi válla­latok vidéken 75, a földműves­szövetkezetek pedig húsz pe­remboltot építenek olyan he­lyeken, ahol ezer méter kör­zetben nincs élelmiszerüzlet. Megkezdődik néhány na­gyobb beruházás kivitelezése. Elkezdik a balatonfüredi Vö­rös Csillag korszerűsítését. Tatabányán pedig egy három­ezerkétszáz négyzetméteres alapterületű áruház építését. (MTI) Fejér megyei Hírlap Politikai könyvhét a falvakban A politikai irodalomnak elsőrendű szerepe van a falusi lakosság szocialista nevelésében Az ilyen témá­jú kiadványok mindezid­e­­ig a falvak népének csak egy szőkébb rétegéhez ju­tottak el. Most a Kossuth könyvkiadó a megyei párt­bizottságok segítségével ak­ciót indított, hogy a politi­kai kiadványok a falu egész társadalmához eljus­sanak. Ehhez kíván segít­séget, kezdeti lendületet ad­ni — az ország mintegy 300 kiemelt községében — a po­litikai könyvhét megren­dezése. Az előkészületek már megtörténtek, s feb­ruár végéig több mint 50 könyv-, illetve füzetalak­ban megjelent politikai ki­advány — közöttük Kádár János válogatott beszédei, a párt VIII. kongresszusának anyagát tartalmazó füze­tek és számos más kiad­vány — kerül a falvakba. (MTI) Csak úgy mellékesen... Javában tartott a jelölő­gyűlés. A jelölt elmondja szé­pen felépített, ünnepi beszé­dét. Látom, hogy az emberek bökdösik egymást és össze­súgnak. A jelölt,­­ mintha ész­revenné megismétli előbbi szavait: ,Én nem igének semmit... Aztán elkezdődnek a hozzá­szólások, s egyszercsak feláll egy idős ember. Kezében nincs papír, nem készült a hozzá­szólásra, csak azt mondja ami a szájára kívánkozik. — Tudom, a felépített be­szédben hatásosan hangzik: én nem ígérek semmit. Tudom azt is, hogy az ígérgetésekből éppen elég volt régen, s így most divattá vált „nem ígér­ni”. Én pedig azt mondom, hogy a mi jelöltünk, aki a megyei tanácsban és a városi tanácsban is képviselni fog bennünket, igenis ígérjen meg valamit, ígérje meg azt, hogy úgy fogja ügyünket képvisel­ni valamennyiünk, az egész város érdekét, hogy mi akik bizalmat szavazzunk neki, büszkék lehessünk a válasz­tottunkra. Amikor leül, felcsattan a taps és a jelölt mi mást te­het feláll és kissé zavartan, visszavonja előbbi kijelenté­sét és ha akarja, ha nem ígér­nie kell, hogy amit kérnek tőle igyekszik betartani. Fia helyett a mama Amint elnézem ezt az idős nénit, inkább gondolnám azt, hogy amolyan mesebeli gesz­­tenyeárus, de azt semmiféle­képpen sem gondolnám róla, hogy közel két utca lakóit ő képviseli a városi tanácsban. Pedig már nem fiatal.­ Közel­jár a hetvenhez s ha fáradt te már a lába, amikor kell végigjár az utcákon, beszól a házakba és intézd az ottlakók ügyes-bajos dolgait. Hogyan lett jelölt? Valamikor ebben a körzetben a fia volt a jelölt. Meg is választották, bizalmat szavaztak neki, aztán úgy ala­kult, hogy a fiúnak mindig dolga volt. Hiába jöttek az emberek, csak a mamával ta­lálkozhattak odahaza. S ő mint afféle jó mama, „nehogy haja legyen már a fiúnak” in­tézte éveken keresztül a ta­nácstagi dolgokat. Aztán eljött a jelölés napja, szóba kerültek a jelöltek s egyszer csak valaki közbe­szólt:­­ — Ha eddig is ő csinálta a munkát a fia helyett, miért ne csinálná ezentúl is, de most már úgy, hogy meg is választ­juk. A tapsvihar elnyomta vé­konyka hangját és hazafelé, amikor két oldalról két kis unokája belekarolt, már a ta­nács jelöltjeként bandukolt a téli estében. Demokrácia Van ahol csendesen folyik le a jelölőgyűlés, de van azért, ahol nagyon is vid­jarpggp. Volt rá példa, hogy még az­ elnök bele sem kezdett ünne-­­­pélyes megnyitójába, amikor­­ felállt egy ember és bejelen-­ tette, hogy a jelöltet, aki fel­ van tüntetve a listán, jobb ha­­ nem is ismerteti, mert bár elis­meri az egész utca, hogy kivá­ló szakember, de a nagyon is kifogásolható erkölcsi maga­­­ tartása miatt ők nem fogad­ják el. Legjobban maga a jelölt­­ lepődött meg. Első ízben for­­­dult elő, hogy valaki nyíltan­­ szemébe merte mondani, tiszt­­sége, beosztása ellenére is az igazságot. Hebegett valami­ mentségfélét, hogy ez nem ide tartozik, de a hátulsó sorok­ból egyszerre többen is le­hurrogták: nagyon is idetar­tozik! Becsületére legyen mondva, végigülte a jelölőgyűlést, s amikor azt a háromgyerme­kes munkást megválasztották, elsőként mondotta el róla, hogy amióta egy házban lak­nak, csak irigyelni tudja ezt az embert, példás életéért. Hólm siet­­ az agronómus ? Amikor megroppant a szán­­­­kó hátulja, az agronómus akaratlanul is elkáromkodta magát. Már alkonyodott, ami­kor befelé indult a pusztáról, hat órára hirdették meg a jelölőgyűlést s a gyűlésen ne­ki kellett volna elnökölni. Meghajtotta a lovakat, hogy időben beérjen, de amikor érezte, hogy megakad a szán­kó hátulja, tudta, hogy hiába minden. Vigasztalgatni kezd­te magát:­­ úgy sem lesznek többen, legfeljebb öten-hatan. Talán meg sem lehet tartani. Egész nap a hóval bajlódtak, örülnek ha megpihenhetnek. Úgysem fog kimozdulni senki. Aztán mégis csak elfogta a lelkifurdalás. Sietve indult meg a legközelebbi tanya fe­lé. Mire odaért,­­ kiizadt. Út­közben azon szurkolt, hogy otthon lelje a nagyobbik fiút. Tudta, hogy van egy Bervája. Szerencséje volt. Igaz a gumi­kerék alatt csúszott az út, de mikor bekanyarodott az isko­la elé, a jeges széltől megder­medt arcán is átfutott egy mosoly. Az ajtóban vagy tizen álldogáltak, cigarettázó, vára­kozó emberek. Az órájára né­zett. A jelölőgyűlés megnyitó szavait kissé lihegve, kapkod­va mondta el, aztán lássan megnyugodott, és amint vé­gigpillantott a közel 30 embe­ren, jóleső meleg járta át. Nem mondta ki, bár legszíve­sebben elmondta volna: mé­giscsak érdemes volt sietni,­­ mert lám-lám, ha valaki kissé bizalmatlan is mint ő volt odakint az országúton, a bi­zalmatlanságot szerteűzi a va­lóság. pds) Főátrinul az asztal körül L­assan véget ér a tanácselnöki fogadóóra. Az elő- 11 szobiban még ketten ülnek. Kissé szorongva, mert nem tudják, hogy ügyes-bajos dolguk megoldására odabent milyen választ kapnak. Az ajtó újra nyílik. A titkár kissé idegesen kapja fel a fejét. Már mondaná, hogy: — A mai napon sajnos már nem lehet a tanácselnök elvtárssal beszélni... Aztán megismeri a belépőt, és egyszeriben kedvessé szelídül az arca. Ez már más ügy lesz. A város ügye. Fogadóórán túl, baráti négyszemközt tárgyal majd a tanácselnök és a vállalati igazgató. A két panaszos megnyugodva távozik és a belső iro­da, a hivatali helyiség átalakul tanácsteremmé. Az asztalt mindössze három ember ülte körül. Dr. Tilinger István, a Székesfehérvári Városi Tanács V. B. elnöke, Németh Imre a MÁV Járműjavító Vállalat igaz­gatója, és e sarok írója. IdI ig elkezdődött a beszélgetés, szemem végigkalan- 1 J­dozott a szoba falain. Ha e falak beszélni tudnának. És ez az asztal. E körül ültek akkor is, midőn az ötlet megszületett: — Csináljunk a mocsaras szemét­telep helyén egy Vidám Parkot, legyen a fehérvári ifjúságnak egy olyan szórakozóhelye, ahol jól érezheti magát. És ezt az asztalt ülték körbe akkor is, mikor a lelkes fiatal mérnökök először mutatták be a Vidám Park tervét. Hogy mi mindenről tudna még beszélni ez a szoba? Talán egy regény terjedelme is kevés volna, ha el akarná mondani az ember, mert ezen az asztalon volt kiterítve a rendezési terv is, amely a város új képének kialakítá­sára készült. A József Attila úton még ott álltak az öreg, rozoga házak, amikor ezen az asztalon már az új József Attila út képe bontakozott, úgy, ahogy most ill a valóságban. A cigarettafüst is, mintha megállna a levegőben. Mintha hallgatózni akarna, meg tudja, hogy megint szü­letik valami. — Kérni akarunk — kezdi Tilinger elvtárs és kissé tréfásan megnyomja a szót — .. .ahogy szoktuk. A­z asztal túlsó oldaláról beleegyező, derűs mosoly a válasz, mint aki tudja, hogy a kérés az egész város kérése. — Miről van szó? — A Vidám Parkról? — Kisvasút? — Az? — Ami van vele? — A kiskocsikat kellene megcsinálni. A dunaújvárosi nyomtávnál szélesebb lesz az itteni. — A többit is meg kellene csinálni akkor. Egyformák legyenek. -7- Meg! Vállaljátok? — Mikor nem segítenünk? — De ezt egy pillanatra csend üli meg a szobát... — ... ezt társadalmi munkában kellene megcsinálni. — Jó volna április 4-én nyitni. Úgy avatni, hogy éppen ünnep legyen. — Meglesz! Az asztal felett találkozó két kezet nézem. Egyik sem mondta, hogy»— kezet rá! — mégis erre gondolnak mind a ketten. Odakint már elcsendesedett a folyosó, bent a kapu előtt az utolsó távozó panaszos újságolja éppen, hogy e tanácselnöknél volt. Kézenfogva tartja az örökké futni akaró lurkót. Szenvedélyesen beszél az igazáról, és arról, hogy oda­fent meghallgatták. 1.IH sem tud erről, hogy azóta odafent az asztal körül más is történt; eldőlt, hogy április 4-én üzemel a Vidám Park korszerű úttörővasútja. Domok Sándor 3­­ Nemrégiben megyénk 20 termelőszövetkezetében meg­vizsgáltuk a termelőszövetke­zeti demokrácia megvalósulá­­sát biztosító szervek és vá­lasztott bizottságok működé­sét. Megállapítottuk, hogy bár a megelőző évekhez viszo­nyítva előrehaladtunk, még sok helyen hiba jelentkez­és e területen. A vizsgálat során elhangzott véleményekből azt a követ­­keztetést vontuk le, h­ogy a ter­melőszöv­etkezeti keszelők számos gondjuk közepette a könnyebb ellenállás útján ha­ladnak. A közgyűlések össze­hívása — különösen nagylét­számú szövetkezetben — ne­hézkes, bonyolult. Könnyebb­nek bizonyult az egyszemélyi vezetés, a vezetőségek mun­­kába vonása. A termelőszövet­kezeti tulajdonviszonyok is­meretében elmondhatjuk: nem lehetséges az állami tulajdon esetében elfogadott, bevált ve­zetési módszer, az egyszemé­lyi vezetés. A szövetkezet vagyonával a szövetkezeti tag­ság rendelkezik. Ezért a szer­vezeti életnek olyannak kell lennie, ami biztosítja a tagság beleszólási jogát a gazdaság mindennapi életébe. Erre a beleszólásra szervezeti for­mát kell teremteni. Ezt a beleszólást a tíz de­mokrácia és annak szervezeti keretére létrehozott intézmé­nyek biztosítják. Ezek az alap­szabály, a közgyűlés, a kül­döttgyűlés, vezetőségi és bri­gádértekezlet, ellenőrző és fe­gyelmi bizottság, szociális és kulturális bizottság,­­az 1959. évi 7-es számú törvényerejű rendelettel, az úgynevezett tsz­­törvénnyel életrehívott szer­vek). A tsz-törvény szerint a tsz a tagok által elfogadott és a megyei tanács vk által jóvá­hagyott alapszabály szerint folytatja működését. Az alap­szabály mellett munka- és ügyrendet kell készíteni, ezek­nek tartalmazniuk kell mind­azt, ami a tsz belső életér­e, működésére vonatkozik. A tsz-demokrácia nagyon fontos része, hogy ezeket a szövetke­zet életében nagyon fontos ok­mányokat az egész tagság egyetértésével készítsék el. A tsz-törvény szerint az alap­szabály megalkotásához és módosításához a határozat­­képes közgyűlés kétharmados szavazattöbbsége kell. Mit tapasztaltunk ezzel szemben a vizsgálat során? Minden termelőszövetkezet­ben készült alapszabály, a ta­gok szerint azonban nem ala­pos előkészítéssel. Több he­lyen a vezetőség előtt sincs nagy tekintélye az alapsza­bálynak, hiszen Kővár­mhegyen, Dunaújvárosban és Ercsiben meg sem találták. Néhány he­lyen különféle határozatokkal „agyonmódosították”, legtöbb­­ször törvénytelenül, hiszen a módosító határozatot kevés létszámú közgyűlésen, vagy éppen vezetőségi ülésen hoz­ták meg. Munkarendet a húsz közül csak három termelő­­szövetkezetben találtunk, a székesfehérvári Kossuthban és Szabad Életben és a vájtát Petőfiben. Ezek közül 1s mindössze a Kossuthban hagy­ta jóvá közgyűlés, másutt csak vezetőségi ülés. A külön­böző­ bizottságok működésére kidolgozott ügyrendet a meg­vizsgált szövetkezetekben nem találtunk. A szövetkezeti tagság véle­mény­nyilvánításának legfőbb fóruma a közgyűlés. Ez egy­­útta a termelőszövetkezet leg­felsőbb szerve is. A közgyűlés határozatát csak a népköztár­saság érvényben lévő törvé­nyei korlátozzák, amennyiben ezekkel szembenálló rendsza­bályokat a közgyűlés sem hoz­hat. A közgyűlést legalább 3 havonként meg kell tartani. Előkészítése és összehívása a vezetőség, az elnök feladata. A tsz-törvény szerint, ha a ve­zetőség nem teljesíti feladatát és nem hívja össze a közgyű­lést, a járási tanács végre­hajtó bizottságának a feladata, hogy a közgyűlés összehívá­sát biztosítsa, és sem az ön­kényesség, sem a nemtörő­dömség ne szoríthassa hát­térbe a szövetkezeti gazdák beleszólási jogát a szövetkezet ügyeibe. A megvizsgált szövet­kezetekben általában há­rom közgyűlést tartanak évente: a zárszámadásit, a tervtárgyalót és a félévi mér­leget tárgyalót. A fő napirend mellett a tagoknak általában nincsen módjuk egyéb prob­lémák tárgyalására. Egy olyan esettel sem találkoztunk, ami­kor a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya kifogásolta volna a közgyűlések elmara­dását. A közgyűlések előkészí­tése, beszámolója sokat ja­vult, nagy az érdeklődés a közgyűlés munkája iránt. Az átlagos megjelenés nyolcvan százalék, de öt termelőszövet­kezetben százszázalékos évi megjelenést tapasztaltunk. Ja­vult a hozott határozatok tör­vényessége, minden közgyű­lésről jegyzőkönyv készül. A nagy termelőszövetkeze­tekben a tagok száma és a települések szétszórtsága mi­att nehezen valósítható meg a határozatképes­ közgyűlés. Eze­ken a helyeken is biztosítani kell a tagok beleszólását a gazdálkodásba, ezért a tsz­­törvény úgy rendelkezik, hogy ahol erre szükség van, az alap­szabályban a közgyűlés jog­körét részben, vagy egészben a küldöttgyűlésre ruházhatja át Az alapszabályba a köz­gyűlés határozata alapján fel kell venni, hogy a küldött­­gyűlés csak részben, vagy egészben gyakorolja-e a köz­gyűlés jogkörét? Fel k­ell ven­ni a küldöttek választási sza­bályait, a küldöttgyűlés ta­nácskozásának rendjét. A küldöttgyűlés küldötteit leg­­­­feljebb egy évre a tagok közül­­ kell választani, lehetőleg ú­gy,­­ hogy a munkaszervezeti egy­ségeket képviseljék. Küldött az lehet, aki az alapszab­áy előírásainak eleget tesz­­,­s méltó a küldött­ megbízatásra. A küld­öttgyűlésen a tagság legalább 15 százaléká­nak kell részt vennie. Megtar­tásáról kéthavonként gondos­­kodni kell olyan módon, hogy a küldöttek a gyűlés napirend­jét munkaszervezeti egységei­ben megbeszélhessék, ugyan­akkor a közös határozatokról is tájékoztatni tudják munka­társaikat. A 20 termelőszövetkezet kö­zül nyolcnál rendszeresítettek közgyűlést és a megvizsgált időszakban évente mindössze 2—3 alkalommal tartották meg. A küldöttgyűlések mun­kájánál, jogkörük gyakorlásá­nál, a küldöttek kiválasztásá­nál többféle hiányosságot ta­pasztaltunk. Néhány helyen az alapszabályban nem fogalmaz­ták meg a küldöttgyűlés jog­körét, másutt nem habozták meg, hogy milyen időközök­ben tartják. A küldötteket sok helyen választás nélkül a gyű­lés előtt toborozzák, vagy je­lölik ki. A küldöttek éven kén­ti újraválasztása rendszerint nem történt meg A közgyűlések közötti időszakban a szövetkezet ügyeit a vezetőség intézi, amelyet négy év időtartamra a közgyűlés választ a tagok közül. A vezetőség kötelessége gondoskodni a tsz termelési tevé­kenységéről, a számviteli meg­szervezésről, a jogszabályok és alapszabály betartásáról a köz­ös küldöttgyűlések ha­tározatai­nak végrehajtásáról. A veze­tőség maga állapítja meg ügy­rendjét, és célszerű, ha ülése­it kéthetenként tartja. A vizs­gálat során megállapítottuk, hogy a vettségek működése általábaan törvényes, az ülé­sek megtartása rendszeres, ezekről jegyzőkönyv készül, amely hűen tükrözi az ülés lefolyását — a szavazás ki­vételével. Hogy a vezetőségi tagok kö­zül ki szavazta, vagy ki nem szavazta meg a határozatokat, nagy­ anyagi és büntetőpesi felelőséggel jár. Ha a vezető­ség törvényellenes határozatot hoz, a törvénytelen határoza­tot megszavazók büntetőjogi ■felelősséggel tartoznak. Amíg a határozat ellen szavazók a büntetőjogi felelősség alól mentesülnek. A szavazás pon­tos rögzítésének ilyenformán nagy jelentősége, kihatása van. A 7 el­len í­rott fegyel­mi bizott­ságok m­űködése is hiányos. Egyrészt nem tart­ják be az alapszabályban elő­írt vizsgálati határidőket, más­részt több szövetkezetben egy­szerűen nem tevékenykednek. A termelőszövetkezeti­ tör­vényben biztosított lehetőségek nem szükséges rossz, fem­le­­ges szervezési terhet jelente­nek, hanem a sajátos tulaj­­donvisz­onyon alapuló szövet­kezeti gazdálkodás viszonyai között a szövetkezetek meg­szilárdulásának, eredményes gazdálkodásának biztosítékai. Többek között a termelőerők fejlődése is nagymértékben függ a szövetkezeti demokrá­cia gyakorlásától. Éppen ezért, mindazok az intézkedések, amelyek a tsz-demokrácia je­gyében történnek, a szövetke­zetek gazdasági megerősödé­sét is szolgálják. , megyei főügyész A szövetkezeti demokráciáról — a választott szervek­­működésének tükrében Dr. Márai Pál

Next