Fejér Megyei Hírlap, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Péntek, 1964. május X. A Déryné Színház megyei műsorából Schribe: Egy pohár víz cí­mű vígjátéka megyénkben is nagy sikert aratott. Közkívá­natra a közeljövőben újra be­mutatják a megyében. Május 17-én Pázmándon kerül kö­zönség elé. Ugyancsak nagy sikerre számíthat a Déryné Színház új műsora, a Kisor­solt menyasszony című víg­játék is. Érdekessége, hogy a színdarab együttese május folyamán Svájcban vendégsze­repel. Megyénkben, május 16- án Nagylakon, 17-én pedig Előszálláson mutatják be az új Musical Comedit. Az Állami Déryné Színház idei nyári műsora is gazda­gabb programot ígér a tava­lyinál. Tavaly egész nyáron a Csárdáskirálynő szerepelt mű­soron. Az idén a Csárdás­királynő mellett — természe­tesen a könnyű műfaj képvi­selői — a Kisorsolt menyasz­­szony, a Lili bárónő és a Já­nos vitéz című zenés játékok­kal szórakoztatják a megye színházkedvelő közönségét, s ahol erre mód van, szabadtéri színpadon mutatják be műso­rukat. A közelség titka Volt idő, amikor attól fél­tem, ha közel esik egymás­hoz május 1 és a hónap első vasárnapja, akkor az előbbi harcos, demonstratív erejé­ben, ezernyi pompájában, színes forgatagában elveszik a másik kedves ünnep, amely minden ember számá­ra születése pillanatában kezdődik. Nem az erdők, mezők, ud­varok és kertészek fehér, pi­ros, üde, hamvas virágát féltettem az anyáktól, nem is a szeretet, hiszen a­­­ver­ni­eki szívben talán az első gügyörészéstől és az érete­m végéig, s tetteink éppen az anyai, a szülői szeretet az egyetlen mozgató rugója na­gyon sokáig. S később, ami­kor már a társakhoz való tartozás, a kisebb-nagyobb közösség, a haza iránti érzé­sek is tudatosodnak, az édes­anya iránti szeretet melege izzítja legtöbbször mindeze­ket. Költőket, híres tudósokat említhetnék, sorolhatnám a haladás, a munkásmozgalom rettenthetetlen harcosait, akik még a halál torkában sem szűntek meg édesany­jukra gondolni. Anyák napja valószínűleg azért került e hónapba, hogy az újjáéledő természet zsen­ge rügyeivel, virágaival kö­­szönthesse az édesanyát a gyermek. A munkásosztály nemzetközi ünnepének is a tavasszal van kapcsolata, hi­szen az amerikai proletárok sztrájk­ja, melynek emléké­re született ez a dátum, egy olyan tavasznak az esemé­nye, mely egy új társadalom, az élő"­'"más nélküli élet előkészítője. Május­­ az elnyomás ke­serű éveiben sem csak a na­pokat tekintve volt közel a dolgozó édesanyához. Még az is, aki nem látta gondjaitól a foltos, rossz cipőktől, a sá­padt, vézna­pkerekektől a világ alakulását, a történe­lem kíméletlen osztályharcát, éppen azért, mert legalább gyermekének akart a magá­énál jobb életet lélekben, ér­zésekben , sokszor anélkül, hogy maga is tudt­a volna, azt óhajtotta, sóhajtotta, amit a munkásosztály mind erőteljesebben harsogott, kö­vetelt- s amiért küzdve szá­zak és ezrek után milliók álltak csatasorba. Az édesanyák ilyen sorsa a világ jelentős részében még ma sem történelmi múlt. Ma már azonban az új világ, a szocializmust, kom­munizmust építő népek gyer­mekseregének mosolya is egyre több bérpalota, viskó ma még komor ablakán vil­lan, oszlatva a fényt, hir­detve: a szabad alkotó mun­ka országainak gyermekei nemcsak jól tápláltak, jól öltözöttek, de biztos jövőbe tekintenek. Igaz, a gyerme­kek számától és a kereset nagyságától függően az édes­anyák gondja még nálunk is eltérő, de ezek a gondok elő­rehaladásunkkal egyre job­ban szűnnek. S az édesanyák százezrei nemcsak értik, tapasztalják ezt, hanem serény munkásai az új élet formálásának. Az anyai szeretet, a gyermek sorsának egyengetése, boldo­gabb életének kimunkálása így hozza közelebb az édes­anyát a szocializmus, a béke biztosításához, mely nemcsak az alkotás, de a gyermekka­caj forrása is. A történelem során a mun­kásosztály és forradalmi él­csapata, a kommunista párt küzdelme új világot kivívó, kimunkáló ereje ébresztette az édesanyák millióit arra, hogy az új társadalom a gyermek boldogságának biz­tosítéka is . Ezért van közel igazán egymáshoz a munka és az édesanyák ünnepe. (b. b.) yPn>1&r T YW&vej TffrTítr*3 A koratavaszi munkák mérlege Megy­énk termelő­­szövetkezetei gyakorlatilag befejezték a koratavaszi mun­kákat. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályának leg­utóbbi jelentése szerint a ta­vaszi szántásban és a lucer­­n­a vetés­ben 99, a napraforgó és a cukorrépa vetésében 96 százalékig jutottak el. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb terme­lőszövetkezetben ezeket a munkákat teljes egészében befejezték. A burgonyavetés­sel és a silókukorica vetésével is meghaladták a 80, illetve a 40 százalékot. Ez sem jelent lemaradást, mert a burgonyá­nál és a silókukoricánál figye­lembe kell venni a szakaszos betakarítást, s ezért nem is lehet mind egyszerre elvetni. Az időjárás az idei tava­szon is úgy alakult, hogy a korai munkák elvégzésére nem volt több idejük a ter­melőszövetkezeteknek, mint az elmúlt év tavaszán. Most mégis könnyebben megbir­kóztak a feladatokkal. Éveken át sokszor el­mondott jótanács maradt az őszi vetések ápolása is, amit csak nagyon szerény mérték­ben valósítottak meg. El­mondhatjuk, hogy a korábbi évekhez képest ebben is igen lényeges előrehaladást sike­rült biztosítani. Az őszi veté­sek tervezett hengerezését 60 és a küllőskapázást 80 száza­lékra teljesítették. Ez azt je­lenti, hogy mindazok a terü­letek, amelyek ilyen munkát igényeltek, meg is kapták, hi­szen ezt az ápolási módszert nem kellett és nem is lehe­tett mindenütt alkalmazni. A kenyérgabona jó termés­­eredményének biztosítása ér­dekében egyik legjelentősebb sikerként könyvelhetjük el, hogy a rendelkezésre álló mű­trágyát mindenüt idejében megkapták a növények. Az el­múlt évben ezt nagyon sok helyen nem sikerült elérni, részben azért, mert nem is volt műtrágya, vagy nagyon későn érkezett, másrészt a munkát sem szervezték min­denütt úgy, hogy a feladatot id­ében megoldják. Emlékezhetünk még arra is, hogy az elmúlt évben mennyit kellett a kukorica és a kenyérgabona vegyszerezé­sével foglalkozni. Vontatottan haladt ez a munka még azon a kis területen is, amelyen nagy nehezen sikerült megva­lósítani. A termelőszövetkeze­tek tervében most 9400 hold Hungazinozás és 42 000 hold Dikonlitozás szerepel. Ennek nagy részét — 70, illetve 80 százalékát — már elvégezték. Ez máris többszöröse a tavaly vegyszerezett területnek. El lehet mondani, hogy ahol ezt a munkát már korábban elvé­gezték, látszik is a kedvező hatás, a gyomok elpusztultak. Már most meggyőződhetnek tehát arról, hogy feltétlenül érdemes vegyszerezni, mind­addig, amíg a gabona ki nem nő a gépek alól. A feladat ez­zel kapcsolatban most az, hogy az ősszel későbben ve­tett és ritkább, fejletlenebb ka­lászosokat vegyszerezzék a to­vábbiakban. Éppen ezeket fe­nyegeti elsősorban a gyomoso­­dás veszélye, ami jelentős ter­méscsökkenést okozhat. Bármilyen jól halad­tunk azonban a koratavaszi munkákkal, a tapasztalat azt mutatja, mégis lesz néhány lemaradó a megyében. Itt-ott még lesz vetetten föld, ha nem is sok. Ezeken a helye­ken nélkülözhetetlen az ün­nepi műszak, hogy minden kukoricát idejében elvesse­nek, kivéve a silókukoricát. De a szakemberek sürgetik a vegyszeres gyomirtás befeje­zését is, egyrészt a gabona gyors növekedése, másrészt a levegő felmelegése miatt. A jó termés érdekében akkor járnak el helyesen, ha a gépek és kezelőik, kisegítőik kedve­ző idő esetén, az ünnepek alatt is dolgoznak. A kiváló munkát végző traktorosok és segítőtársaik megértik ezt a kérést és minden bizonnyal teljesítik is. Elérkeztünk a koratavaszi munkák végső határidejéhez, május elsejéhez. Termelőszö­vetkezeteink szinte valameny­­nyi vezetője és dolgozója de­­rekas munkát végzett. Ez azonban csak egy határkő az egész év munkájában, mert beléptek egy másik fontos szakaszba, amikor már meg­kezdődik a növényápolás és a takarmánybetakarítás. Új és megint nem könnyű feladatok. A termelőszövetkezetekben hamarosan minden tagnak tudnia kell, hogy melyik az a terület, amelyet gondjaira bíz­nak a növényápolás és a be­takarítás elvégzése érdekében. A termelőszövetkezet veze­tőinek meg kell kezdeniük a területkijelöléseket, hogy a növényápolás idejében és jó ütemben indulhasson. Május elsején, legké­sőbb a hónap közepén meg­kezdik a lucerna kaszálását is. Ezzel két okból nem lehet ké­sőbb indulni. Egyik, hogy má­jus közepe után már úgysem lesz több a lucerna, csak el­vénül és sokat veszít tápérté­­kéből. A másik, hogy a máso­dik kaszálásnak semmiképpen sem szabad az idén az ara­tásba nyúlnia. Nem borúlátás, hanem tény, hogy igen nehéz aratás lesz az idei, s erre már most kell gondolni. A jó ve­tésápolás műtrágyázás, vegy­szeres gyomirtás és nem utol­sósorban az április utolsó he­tében hullott 20—25 milliméter csapadék kedvezően hatott a gabonák fejlődésére. A vetés­­terület is nagyobb, mint a múlt évben volt, s a gépi ara­tás százaléka alacsonyabb lesz. Mindezt helyes számítás­ba venni, hogy meglepetés ne érje a termelőszövetkezete­ket. A jó termés alapját le­raktuk, de további jó munka kell annak biztosításához. Ami az időjáráson múlik, azt nem tudjuk megváltoztatni, de ami rajtunk múlik, abból ne en­gedjünk. Dege György Vándorzászló a sorházépítésért Hiába kopogtunk a Marton­­vásári Építőipari Ktsz elnö­kének ajtaján, válasz nem ér­kezett. Az egyik irodai dol­gozó mondta, hogy az elnök fontos ügyben Tordasra ment. Vártunk addig, míg visszaér­kezik. Nem sok időbe tellett, míg pöfögő motorjával beka­nyarodott az udvarba Apró János. Leverte­­magáról az út porát és egyenesen irodájába sietett. — Jókor jöttek! Most iga­zán van miről beszélgetni! — Ez év márciusában egye­sültünk a Tordasi Vegyesipari Kts­-szel. Még vannak rész­letkérdések, amit meg kell beszélni, de alapjában véve már megtörténtek az egyesü­léssel járó főbb lépések. Át­néztük a tordasiak által ko­rábban vállalt munkák jegy­zékét és az a meglátásunk, hogy ezeket a korábbi válla­lásokat teljes egészében­­ ki tudjuk elégíteni. — Mi tette szükségessé a két ktsz összevonását ? — Talán azt említhetnénk elsőként, hogy a tordasiak az utóbbi időben nem tudták el­látni a lakosság részéről je­lentkező megrendeléseket. Ke­vés volt a létszám, azonkívül a gépi és technikai berende­zések is hiányosak voltak. Ez­zel szemben a martonvásári ktsz arra volt utalva, hogy az ország távolabbi­­ helyein is vállaljon munkát, mert­ a húsz és asztalos részleget másként nem tudtuk volna kellőkép­pen foglalkoztatni. Az átszervezés során a ci­pészrészlegek leváltak a tor­dasi és a martonvásári kisz­től. Ezeket Székesfehérvárhoz­­ csatolták, hiszen előző helyein i­kén nem volt lehetőség a rész­legnek megfelelő beruházásra. A profiltisztítás és egyesítés után olyan ktsz. jött létre, melynek fő profilja az építő­ipari tevékenység. Az új ktsz, melynek jog­utódja a Martonvásári Építő­ipari Szövetkezet, közel évi tízmillió forintnyi tervvel dolgozik. Ebből a lakossági építési terv kétmillió forint. A többi megoszlik a vikkend-, családi- és sorházépítés kö­zött. Jelenleg Gárdonyban két vikkendházat, Baracskán há­rom családi házat, Tordáson szintén három családi házat építenek a szövetkezet dolgo­zói. Fő munkaadójuk a SZOT. Ezért fordul elő, hogy Zebe­­gényben is dolgozik egy rész­leg, üdülőtatarozáson. Három brigád kizárólag a toldalék építkezésre és tatarozásra van beállítva. A létszámkérdés azonban itt is felvetődik: — Krónikus hiányunk van építőipari munkásokban, ezen­­belül főleg segédmunkásban. Nem tudjuk elérni a kívánt létszámszintet. Sajnos, ez or­szágos jelenség, nem is vá­runk közeli javulást ezen a téren. Az elmúlt évben a kisz sorházépítésre kapott meg­rendelést. Tíz lakást kell átadnia 1964 május 15-re. — Jó ütemben halad a munka, sikerül határidőre át­adni ezeket az épületeket. Úgy hallottuk, a közművesítés nem követi az építés ütemét, s úgy néz ki, ezért a lakók később költözhetnek be. Ez nem­ rajtunk múlik, mert az építők mindent megtettek. Az egyesült szövetkezetnek megnövekedett feladatokat kell ellátnia, hiszen növeke­dett a hatáskörükbe tartozó terület. Ennek megfelelően több olyan beruházást tervez­nek a közeljövőben, ami fel­tétlen elő fogja segíteni a gyors, szakszerű munkát. — 1965 januárjára betonke­verő gépet kapunk, már meg­van rá a kiutalás.* Szállítósza­lagot is kapunk, hiszen nagy szükségük lesz rá az építő bri­gádoknak. Ígéretet kaptunk, hogy kapunk egy Skoda-fur­­gon gépkocsit is, hiszen a tá­voli munkahelyekre festéket és egyéb anyagot nem gazda­ságos nagykocsival szállítani. Nagy feladatokra készül a ktsz kollektívája. Az át­szervezés megnövekedett feladatokat hozott 1964-re. Eleget kell tenni a lakossági igényeknek, családi házakat, sorházakat kell építeni. Az eddigi szép eredmények el­érésében nagy érdeme van az Okner építő brigádnak, amely az idei évben szocialista mun­kabrigád címért küzd. Rajta kívül még négy brigád húsz fővel küzd a megtisztelő cí­mért. A kisz kollektívája rendkí­vüli közgyűlésen vette át a KISZÖV vándorzászlaját, s a Kiváló szövetkezet címet. Eb­ben a kitüntetésben öltött tes­tet az elismerés, ami az el­múlt év jó munkájáért, külö­nösen a sorházépítésben vég­zett helytállásért érte a szö­vetkezet valamennyi dolgozó­ját. Bogdán Zoltán Májusok, munkásélet határainkon túl MONTALIO LAJOS: Fény és pénz Olasz­­­ országban „Róma a világ fénye, de Milánó adja hozzá a pénzt” —­ így mondják ezt Olaszországban és így tapasztaltam én is. Az olasz ipar központja Észak-Olaszország és ezen belül Milánó és Torino. A torinói Fiat Művek 100—110 ezer dolgozója, bár sza­lagrendszer van, ereje legjavát adva dolgozik. A munkások meglehetősen­­ jól keresnek, de ebbe az üzembe még segéd­munkásnak sem könnyű bejutni. Ahogy nekem elmondották, a kerületi plébános ajánló levele kell hozzá... Az ottani munkások arról is beszéltek, hogy ebben a gyárban nem működik szakszervezet, sőt szakszervezeti tag nem lehet az üzem dolgozója. A milánói Pirelli Gumigyárban viszont a mintegy 80 008 dolgozó többsége szakszervezeti tag. Nagyon erős itt a kom­munista párt is. Ezekben a nagyüzemekben a szociális juttatások (szabad­ság, üdültetés, bölcsőde) is biztosítottak. A kisebb üzemek­ben azonban mindez kizárólag a gyáros, vagy tulajdonos kedvétől függ, mivel olyan szociális juttatást, mint például a fiz­etett szabadság, a törvény nem ír elő. Dél-Olaszországban az ipar elenyésző és a keresetek is jóval kisebbek. A parasztok jövedelme az ipari munkásság keresetének egytized részét­ sem éri el. Általános jelenség, hogy a dolgozók közül nagyon sokan Nyugat-Németországba és Svájcba járnak ipari munkát végezni, elsősorban délről, de még a fejlett északról is. ■ír ------------------ it. Egy francia asszony Lapozgatok útijegyzeteimben. Elidőzök egy-egy kedvenő csoport­felvételnél és újra megcsodálom a kék égre ívelttt Eiffel torony képét. Végigperegnek előttem a magyar parla­menti delegáció közel egy évvel ezelőtti útjának élmények­ben gazdag filmkockái. A legtöbbet talán azóta is egy francia asszonyra emlé­kezem. A férjét jóval előbb ismertem meg. Párizs kacskaringés forgatagában a pályaudvaron mutatták be nekem: kommu­nista képviselő. Kezei és egyik karja helyén csonk és fénye­sen csillogó művégtag. Dél-Franciaországban volt partizán." Menyasszonya és későbbi felesége félelmet nem ismerő bá­torsággal ott harcolt mellette. A francia nemzetgyűlés palotájában Jacques Saban Del­­mas parlamenti elnök fogadásán nyújtottam először kezet ennek az elbájolóan kedves és nagyon szerény asszonynak. Néhány perc múlva már tudtam, hogy nyelvtanárnő , vagy három nyelven beszél a sajátján kívül. Elismeréssel­­ szólt arról, hogy az ellenállás éveiben férje együtt harcolt az el­nökkel. Mikor aztán Flinsben a Renault cég vendégeként ültem az ebédnél, szemben vele, fesztelenül, német nyelven társa­logva, többet is meg akartam tudni életéről. Az első pillantásra rokonszenves asszony szavai nyomán kirajzolódott előttem az a könnyűnek ugyan nem mondható, de éppen az áldozatok erejében széppé nemesedett élet, ame­lyet ez az emberpár folytat. „Tudja, sokezer kilométert utazunk — meséli — Kisa férjem Perpingnanban képviselő, s a dél-franciaországi pa­raszt-megmozdulások idején az ő helye ott volt a nép sorai­ban.” S a francia nemzetgyűlésben is éjszakába nyúló viták folynak. A kommunista képviselőnek hajnali 4-kor van ép­pen hozzászólása. A Renault munkásai már a CGT szerve­zésében figyelmeztető sztrájkokra készülnek, éppen de­monstrálva a sztrájk­ellenes törvény megszavazása ellen! Szenvedélyesen és egész erejét latba vetve harcol a parla­mentben az ellenzékinek számító képviselő. S ha a bányászasszonyok jogaikat követelve szervezked­nek, a francia nőmozgalom soraiban serénykedik ő is. tr ■•■■■­­csőt adó jó szóval, vagy ha szükséges élelemmel és anyagi támogatással is segít. Dolgozik és kenyeret keres, nehezen és keményen, mint azok, akiket a férje képvisel, s amellett fi­zetéseik egy része a párt pénztárába kerül. Egyszerűség és jóság, áldozatvállalás és a munkások ügyéért való küzdeni tudás tették feledhetetlenné számomra ezt a francia asszonyt. KEKK­AT ANDORNE: Német professzor előadása Székesfehérváron Szerdán este a MTESZ szé­kesfehérvári helyiségében nagysikerű előadást tartott Dr. Günther Thole elvtárs, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Walter Ulbricht Akadé­mia világgazdasági intézeté­nek igazgatója az NDK vegy­iparának helyzetéről, s a KGST keretein belül kialakult tudományos együttműködésről. A székesfehérvári szakem­berek kérdéseire válaszolva részletesen ismertette a szak­emberképzés új rendszerének kialakítására való törekvés eddigi eredményeit. Az előadást hasznos szak­mai vita követte.

Next