Fejér Megyei Hírlap, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Tasárnap, 1964. november 1. Pillantás a népgazdaságba A NAGY TARTALÉ­K A második ötéves terv eddig eltelt idősza­kában a termelékenység nem emelkedett a tervezett mértékben. Az első esztendőt kivéve nem sikerült a termelés-növekedés kétharma­dét a munka-termelékenység emelésével bizto­sítani. Íme a számok: 1961-ben a termelés­növekedés 68,7, 1962-ben 63,3, 1963-ban 48,6, 1964. első félévében 50,2 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. A foglalkoz­tatottak száma viszont a tervezettnél gyor­­sabb ütemben nőtt annak ellenére, hogy a meglevő dolgozókat sem látták el kellőképpen munkával. A túlórák részaránya, az összes ledolgozott órákhoz képest szintén emelkedést mutat. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok többségénél nem értették meg a mai helyzet követelményét, s változatlanul a régi eszkö­zökkel, extenzív módon növelik a termelést. A termelékenység és a munka­kultúra emelésének kétségtelenül nagy tartaléka a szervezés, amely viszonylag gyorsan és kis anyagi befektetéssel nagy hatásfokú javulást eredményezhet. Az oly sokat emlegetett világ­­színvonaltól is alighanem a szervezettség dol­gában lehetünk a legtávolabb. Pedig az „üze­men belüli magasfokú szervezettség” a szo­cialista gazdaságnak is sajátja, fontos követel­ménye. Ennek ellenére sokszor találkozunk a szervezőmunka lebecsülésével. Egyesek vala­miféle kampányt, divatot, mások szükséges rosszat látnak a szervezésben. Többnyire leszűkítik a fogalmat, átszerve­zést, üzem-, ügyvitel-szervezést, stb-t értenek alatta. A hazai közgazdasági irodalomban igyekeznek a szervezés általánosabb megfo­galmazására. Dr. Vilcsek Jenő professzor sze­rint a szervezés olyan tevékenység, amely va­lamely célkitűzés érdekében összefogja mind­azt, ami a megvalósítás javát szolgálja, ezeket egymás mellé, alá-, vagy’ fölé rendeli, össze­hangolja, a cél megvalósításának szolgálatába állítja És amikor a cél érdekében szükséges eszközöket, módszereket meghatározzák, ak­kor a gazdaságosság elvét a legmesszebb me­nően szem előtt tartják. Számtalan körülmény, tényező mérlegelése, összehangolása szükséges egy-egy gazdasági döntés végrehajtása. Hogy a szervezés tudo­mánya ma már nálunk is mire képes, példa rá a Lenin Kohászati Művek durvahengermű­­vének rekonstrukciója. Tervezők, építők, sze­relők, gépgyárak, mondhatni esztendőkön át összehangoltan készültek a nagy feladat vég­rehajtására, és így néhány hónap alatt sike­rült új, korszerű üzemet teremteni a régi he­lyén. A külföldi irodalomból tudjuk, hogy ma már napok alatt készülnek hatalmas lakó­házak, gyárépületek, hidak stb. A korszerű szervezés legfőbb törvénye: „ha gyorsan akarsz biztos eredményt, ne sajnáld az időt és a fáradtságot az előkészítő munkától”. A vezetéstől elválaszthatatlan a szervezés. Valamikor a gyors és határozott cselekvést a váratlan helyzetekben a legfőbb vezetői erénynek tartották. Félreértés ne es­sék, a gyorsaság és a határozottság ma is fon­tos csak sajnos ilyenkor nem lehet minden körülményt pontosan mérlegelni. Ezért a ve­zető akkor dolgozik jól, ha olyan feltételek megteremtésén fáradozik, — és ez is az át­gondolt szervezőmunkához tartozik — amely­ben minimálisra zsugorodik a sürgős és rend­kívüli ügyek számat, és a munka javarészét a vezetési koncepció, a távolra mutató fejlesz­tése és szervezési kérdések kidolgozása al­kotta. Az egyik gyorsan fejlődő vállalatnál az igazgató és a főmérnök napi tíz—tizenkét órát foglalkozott a sürgős termelési ügyekkel, — ahogy ők maguk ma utólag fogalmazzák — „tűzoltómunkával”. Ez a vezetési módszer szüntelenül újra termelte a kapkodást. A beosztott vezetők mindenre utasítást kértek s maguk nem fejlődhettek. Később szervezeti, ügyrendi, személyzeti intézkedésekkel kény­szerpályára terelték a termelési ügyek inté­zését. A főmérnök közvetlen irányítása alá tartozó termelési és műszaki, vezetők száma 27-ről (!) 5 főre csökkent. Pontosan tisztázták az egyes munkakörök és szervek jogait,, köte­lességeit, az osztályok közötti koordináció kérdéseit. Megszűnt a feljegyzések gyártása, a belső levelezgetés. A termelés zavartalanul féljült, mert az egyes üzemek, osztály­ok önálló felelősségteljes munkája nem tűri az elmara­dást, a belső együttműködés, a kölcsönös el­számoltatás szinte automatikusan történik. Az új körülmények között fény derült rá, ki az alkalmas és rátermett vezető. Ami azelőtt ob­jektív nehézségnek tűnt, ma tehetetlenségnek minősül. Az igazgató és a főmérnök senki fölött nem bábáskodik, mindössze heti három —négy órát foglalkozik csupán napi termelési kérdésekkel. A szervezőmunka szerepe különösen megnövekedett a nagyvállalatok létrehozásával. Az összevonással tulajdon­képpen csak az új szervezeti egységek felté­tele jött létre. A termelőerők tényleges kon­centrációját — az alkatrészgyártástól a TMK- ig, az anyaggazdálkodástól a gyártmány­fej­­lesztésig — csupán az átgondolt szervezeti in­tézkedések sorozata hozza majd létre. A köz­­pontosítással járó szervezeti munka nem ve­zethet sem a fejlesztési, sem a napi termelési feladatok elhanyagolására. Ellenkezőleg, az a cél, hogy az új szervezeti keretek már a mai tennivalók magasabb színvonalú megoldását is segítsék. Közismert, hogy a termelőüzemekben a napi 480 perces munkaidő 20—40 százaléka veszendőbe megy, főként szervezési hibából. Bár nem készültek munkanapfényképek a ki­szolgáló- és segédüzemekben, a műszaki- és adminisztratív osztályokon, mégis megállapít­ható, hogy az érdemi alkotómunka hatásfoka itt sem jobb, mint a termelőüzemekben. A korszerű munkaszervezést , ezekre a területek­re is ki kell terjeszteni. Nem kétséges, hogy a termelőműhely­ek zavartalanabb, jobb mun­kája feltételezi a TMK, a szerszámüzem, az anyagbeszerzés, a belső szállítás, a technoló­giai, a gyártmányfejlesztési osztályok, az ügyvitel stb jó szervezettségét, kölcsönös ko­ordinációját. A munkaszervezés ilyen teljes szélességé­ben és mélységében válhat igazán nagy tar­talékává a termelékenység emelésének. A váratlan tényezők, a rendkívüli körülmény­ek kellő előrelátással minimálisra csökkenthetők. Aki időt akar nyerni a termelésben, nem sajnálja a fáradt­ságot, az egyes akciókat előkészítő szervezés­től. Az eredményes szervezőmunka személyi és tárgyú feltételei többnyire megvannak, iparági intézetek, vállalati osztályok és cso­portok alakultak e célból. A vezetők támasz­kodjanak­ rájuk bátran és mutassanak példát saját munkájuk jó megszervezésével is. Kovács József — Mi épül itt? — Cellulóz-gépgyár. Ez lesz a gyár előszereldéje. Melléje egy ugyanekkora épül, ott szerelik készre a gépeket. Kész gyárakat szál­lítunk majd a megrendelők­nek. — Külföldre is? — Elsősorban a hazai igé­nyeket elégítjük ki, de ter­mészetesen jut exportra is a gyárakból. — Nem széltünk be a gép­kocsiba, csak hátrafordulunk. — Ez a híres KSZK gyár. Épületelemeket gy­ártunk. A város lakásépítkezése itt kez­dődik. — Hány lakás épül a vá­rosban egy év alatt? — Idén hatvanezer négy­zetméter lakást kapnak az igénylők. Ha harminccal el­osztjuk, akkor ez kétezer la­kást jelent. S amíg tovább haladunk, fel­jegyzek néhány számot. A város lakossága a forrada­lom előtt 13 006 volt. Jelen­leg 160 000-et számlálnak. S tíz év múlva negyedmilliós város lesz Petrozavodszk! Akkorra jónéhány új üze­mük lesz: a már említett cellulóz-gépgyár, bővül az elemgyár. jelenlegi kapaci­tásának kétszeresére növek­szik a világhírű, ma tízezer embert foglalkoztató traktor­gyár, megépül a rádióalkat­részgyár, és más, hasonló ipa­ri létesítmények fogadják be a munkások, mérnökök ezreit. — Nézzék, a jelenben­­ já­runk — figyelmeztet ben­nünket Krepljakov elvtárs —, ilyen szélesek az új ut­cák. Korszerű sugárút. Középen elválasztva, jobb­rs bal felén két-két sáv. Itt aztán nem csoda, ha felgyorsul a motor, a sebesség eléri néha — la­kott területen — a száz ki­lométert. Szóvá is teszem ezt. — Nem szabálytalan — magyarázza kísérőnk. — A gépkocsik jók, az utak alkal­masak arra, hogy megen­gedjük a nagy sebességet. S mindezt baleset nélkül. Nem is emlékszem rá, mikor volt gépkocsi-baleset Száguldunk hát mi is, de a titkár fékezésre kényszerí­ti a gépkocsivezetőt, mert közben magyaráz. — Látják a jelent? Új is­kolák, művelődési centru­mok, a melegben árnyat adó, fákból és virágokból, embe­ri kézzel szőtt parkok. Már a televízió adótorony tövében állunk és a gyönyö­rű panoráma édesíti szánk ízét. — Most legalább maguk is látják, mit hagyunk itt örökségbe unokáinknak — és szélesre tárja két karját a titkár —• Látják ott lent azokat az új lakótömböket? Itt is megindult a támadás. Az Észak támad. Az Észak az új képviselője. S a dom­bon meghúzódó faházak egy­­re húzódnak visszafelé. Még sokáig csengenek a fülemben a titkár szavai . Az Észak felhatol ide a dombokra is, maga alá gyű­ri a régit, a tegnapot. A ma és a holnap diadalmaskodik itt. De már búcsúzik is a fe­hérhajú férfi. Siet, értekez­letre várják. A jövő tervei­ről lesz szó ezer, a ..hadita­nácskozáson” Még engem néz, engem lát, udvarias, egyszerű szavakkal köszön el azzal, hogy találkozunk délután, akkor folytatjuk a sétát, de agya és szíve már biztosan a megbeszélésre összpontosít: mit mond el majd ezen a fórumon, hogy az offenzíva, a keserű tegnap, a két test­vér, a jelen és a jövő vias­kodik, mielőbb az utóbbi kettő javára dőljön el. Micsoda offenzíva! Milyen nagyszerű csata ez a petro­­zavodszki ütközet? Orsóvai Tibor A (folytatjuk.) n­ovember elsején kez­­dődnek és december 15-ig fejeződnek be a vezetőségválasztó taggyűlé­sek. Megyénk párttagsága 470 alapszervezetben csak­nem 2000 vezetőségi tagot választ Újjáválasztanak 40 pártvezetőséget is — a több alapszervezettel rendelkező üzemekben, községekben — az alapszervezetek munkájá­nak összehangolására. Az előkészületi munkála­tok legtöbb helyen lényegé­ben már befejeződtek. Azt tapasztaltuk, hogy megfel­elő előkészületeket tettek. A vezetőségi választásokra való készülést jól kapcsolták ösz­­sze az előttünk álló gazda­sági, politikai és egyéb fel­adatokkal. A legtöbb helyen sikeresen oldják meg a vá­lasztási munkatervekben foglalt célkitűzéseket. Pezs­gőbb, elevenebb volt az élet az előkészületek alatt. Eb­ben különösen jelentős sze­repe volt a párttagság és az alapszervezetek vezetőségei közötti széleskörű eszmecse­réknek, beszélgetéseknek. Nagyon hasznos vélemény­­cserék voltak ezek. A veze­tőségek értékelték a pártta­gok munkáját, magatartását, aktivitását, a pártmegbízatá­­­sok­ helyzetét, a párttagság, pedig elmondta véleményét a vezetőségek tevékenységé­ről, a pártélet alakulásáról. Sok hasznos tanáccsal szol­gáltak, építő bírálattal illet­ték a munkát, amit a veze­tőségek jól tudnak felhasz­nálni a beszámolóik és hatá­rozati javaslatok készítésé­nél. Sok nézetbeli probléma is tisztázásra került, ami az egység további erősödését eredményezi. A­z előkészítés jelenlegi szakaszában a tag­gyűlési beszámolók és határozati javaslatok ösz­­szen tiltása kötik le zömében a vezetőségek tevékenysé­gét. Ott cselekednek helye­sen, ahol a beszámolókra már jó előre készültek. A mezőgazdaságban dolgozó pártszervezetekben az esős időszakot jól kihasználhat­ták, így cselekedett az agár­di, a sárkeresztesi, a lepsé­nyi és még sok más termelő­szövetkezeti pártszervezet ve­zetősége. A taggyűlés náluk csak november közepén lesz, de a beszámolók már lénye­gében elkészültek. Több he­lyen viszont elmaradás van, mint pld. Kajászón, vagy­ Enyingen. Pedig most a pártvezetők mindkét keze te­le van más munkákkal. Minden percet ki kell hasz­nálni a mezőgazdaságban a vetésre és betakarításra, iparban több helyen a há­rom­negyedévi tervlemara­dások behozására. Az alap­szervezetek jelentős részé­ben kollektívvá tették a be­számolók készítését. A veze­tőségek tagjai — ki-ki a ma­ga területéről — összeállí­tották az elmúlt két év leg­jellemzőbb eredményeit, fo­gyatékosságait magukba fog­laló részbeszámolóikat. Az egyik a pártélet fejlődésé­ről, problémáiról, másik az­ ideológiai, politikai, kulturá­lis helyzetről, vagyis min­denki hatáskörébe tartozó kérdésekről. Az így össze­állított beszámoló valóban kollektíva véleményén alap­szik, könnyebb az összeállí­tása és biztosítottabb a rea­litása is. N­em lehet közömbös számunkra az sem, hogy­ a taggyűlési be­számoló mennyire tükrözi a pártonkívüli dolgozók véle­ményét. A 26-os Építőipari Vállalat pártalapszervezetei­­nek vezetőségei arra is gon­doltak, hogy a be­számolók­­ban benne legyenek a pár­­­tonkívüli dolgozók helyes el­képzeléseik, jogos gondjaik, észrevételük. Úgy gondolom, hogy e példa mindenütt, de különösen a falusi, (termelő­szövetkezeti, és községi) párt­­a­laptervezetek beszámolói­nak elkészítésénél követésre méltó példa. A pártalapszer­­vezet öröme, gondja csak­nem azonos a pártonkívülie­­kével. Egy a célunk, gon­dunk, és csakis együtt tud­juk céljainkat elérni, gond­jainkat enyhíteni, vagy meg­szüntetni. A beszámolók ké­szítésének módja persze elég változó. Azonban az egysé­gesen követelmény mind­egyikre, hogy a vezetőség megvitassa és elfogadja. Nem könnyű a vezetőségek dolga, amikor eredmények­ben bővelkedő és a fejlődés követelményei­ből természet­szerűleg sok gondot is okozó évekről kell számot adni egy órás beszámolóban. Az élet sok olyan kérdést vet fel, amely­ megéri, hogy foglalkozzunk vele. Azonban a teljességre mégsem töre­kedhetnek, ez képtelenség. Ezért alapszervezetenként meg kell keresni azokat a legfőbb, legjellemzőbb kér­déseket, feladatokat, amely­ek megoldásától elsősorban függ előrehaladásunk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a beszámoló mondanivalóját alaposan átgondolt, elemző munkával állítják össze, ha levonják a végzett munka legfőbb tanulságait és követ­keztetéseit. Mivel e nagyon fontos pártfórumon elsősor­ban a párt tevékenysége ke­rül értékelésre, elbírálásra, ezért minden kérdést a párt­­alapszervezet tevékenysége szempontjából kell elemezni. A pártszervek tanácsko­zásain alapvető köve­telmény, hogy megvi­tassunk dolgokat és állást foglaljunk, meghatározzuk a tennivalókat. Ez vonatkozik a taggyűlésekre is, különö­sen a mostaniakra, amelyek­nek feladata a munka irá­nyának távlati, évekre szóló meghatározása. Tapasztalata­ink szerint az alapszerveze­tek többsége határozati ja­vaslatokat is készül beter­jeszteni a vezetőségválasztó taggyűlés elé. Ez feltétlen helyes. Szükséges, hogy min­den alapszervezetben néhány pontban összefoglalják a ter­melés, az ideológia, a politi­ka, a kultúra, a pártélet te­rén a legfontosabb célkitűzé­seket, tennivalókat. Párttagságunk nagy fele­lősséggel készül e jelentős eseményre. Ez érthető, hisz a döntő szó az övék a tag­gyűlésen. Dönteni három évi tevékenység felett, és állást foglalni abban, hogyan to­vább, bizony komoly felelős­ség. A vezetőségválasztó tag­gyűlés bizonyos fokig ünne­pélyes jelleget is ölt. De az ünnepély­esség mellett úgy gondolom mégis fontosabb, hogy a taggyűlés jellege in­kább munkaértekezlet le­gyen. Ez függ a párttagság­tól. Hiba lenne ha csak azért nem mondanának bátran vé­leményt, s nem vetnék fel a hibákat, fogyatékosságokat, mert nem akarnak ünnep­­rontók lenni. Szerintem az csak növeli a taggyűlés je­lentőségét, ha a szokásosnál élénkebb a vita, bátrabb a bíráló hang önmagunk és mások felé. K­ét évre választja meg párttagságunk azt a kollektívát, amely a párttagság bizalmát élvezve szervezi, irányítja majd az alapszervezet munkáját. A vezetőségi tagok többsége már az elmúlt három év alatt is tanúbizonyságát ad­ta, hogy­ alkalmas a vezető posztra, ennél fogva megér­demli a további bizalmat. A munkában élenjáró, fáradha­tatlan és egyben tapasztalt régi vezetőségi tagokra biza­lommal szavazhat a párttag­ság. De nem volna helyes to­vábbi bizalmat szavazni azoknak, akik megbízatásuk­nak nem tettek eleget, ki­vonták magukat a kollektíva előtt álló feladatok végrehaj­tásából, vagy éppen magatar­tásukkal nem vívtak ki köz­­megbecsülést. Helyettük ja­vasoljanak és válasszanak olyan elvtársakat, akik szak­mai hozzáértésüknél, politi­kai felkészültségük, példás magatartásuknál fogva erősí­tik a vezetést és tevékenysé­gük a vezetés, a munka szín­vonalának növekedését fogja eredményezni. Erre kell gon­dolni majd a jelölő bizottsá­goknak is, amikor összeállít­ják javaslataikat a vezetősé­gek tagjaira. A taggyűlések előkészí­tésének szerves része a jó szervező munka. Ezzel kell biztosítani a hatá­rozatképességet, a párttagság kétharmad többségének je­lenlétét. Ezért helyes a tag­gyűlés időpontját már jó elő­re közölni, hogy a tagság annak megfelelően oszthassa be idejét, s részt tudjon ven­ni. Üzemekben, de a mező­­gazdaságban is gondolni kell arra, hogy többen két, vagy három műszakban is dolgoz­nak. Nem volna helyes, ha a taggyűlés idején állnának azok az esztergapadok, vagy traktorok, amelyeken a párt­tagok dolgoznak, vagy az ál­lattenyésztésben ezidő alatt felügyelet nélkül maradná­nak az állatok. A vezetősé­gek segítsék elő, hogy eze­ken a helyeken műszakcse­rékkel, helyettesítéssel bizto­sítva legyen a párttagok ré­vétele. Kersák Ferenc a __ D párt vezetőségválasztó taggyűlései elé város „legkeskenyebb”, új utca­ja. A lakások korszerűek, gázzal és távfűtéssel vannak ellátva. -Fejér megyei Hírlap

Next