Fejér Megyei Hírlap, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Szombat, 1965. május . Napi 100 holdas teljesítménnyel Etyek határszéli faluja megyénknek, de a baja ugyanaz: képtelenek vetni! Iván Ferenc üzemgazdász szerint április kilenc-tíz óta szinte folyamatos az eső. A vetésre megfelelő idő napokkal egyáltalán nem, inkább csak órákkal mérhető. Mit tehetnek az ilyen „mozdulatlanságra” kárhoztató viszonyok között? Elsősorban megszervezték az emberi és gépi munkaerőt, hogy az adott időpontban azonnal egész energiával indíthassák meg a munkát. Számbavéve a kezük ügyében álló lehetőségeket, megállapították, hogy hibátlan működéssel naponta 100 katasztrális holdat vethetnek el kukoricával. Ez az ütem elegendő, hogy május 6—7 között — megfelelő munkanapok esetén — befejezzék a fővetésű kukorica vetését. Módját keresik eközben annak is, hogy az 50 hold csalamádé és a 150 holdt silókukorica ezzel párhuzamosan elvetésre kerüljön. Emellett a talajerő pótlási és más tavaszi terveiket sem hanyagolják el A nehéz talajviszonyokkal megküzdve elvégezték 100 holdnál nagyobb terület szervestrágyázását, 107 holdon kiszórták a gyomtalanságot biztosító vegyszert. A szövetkezet traktorosai, farosai tettrekészen várakoznak, a vetőmag szakszerűen előkészítve. Így az etyeki Vörös Hajnal Tsz tagjai joggal bizakodhatnak, hogy idejében magágyában lesz az elvetésre szánt kukorica. Természetesen nem felejtik: nem elég ehhez az esős napokban megszervezett jó felkészültség, kell azis, hogy a szövetkezet vezetői a munkára alkalmas időben nagy felelősséggel és előrelátással irányítsák majd a munkát Hogy helyes irányba törekszenek, mutatta az, hogy ünnep másnapjára, azaz vasárnapra a tagokkal egyetértésiben mundv" ■ kanapot rendeltek el. A rosszidő tehát itt sem múlt tétlenül. — H. P. — Egyre gyorsabban emelkednek a falak a Horvát István úti lakótelepen. Az „A” jelű épületen Balogh István brigádja rakja a 46 lakásos ötszintes épület falait. AZ ÉLET VERSENYE Kisláng. Tulajdonképpen egy korszerűsített bekötőút bokros befejezése. Ahogyan a helybeliek mondják: egy hoszszú zsákutca vége, mert az év nagy részében az ide látogatók csak a Polgárdiból kiágazó egyetlen úton térhetnek viszsza biztonságosan a közélet forgatagában. A szomszéd falvakban nagy kerülővel juthat el bárki. Egy esetben azonban soha sem tesz kerülőt Kisláng dolgos népe, s ez az egy eset a most már egyetemesen elfogadott, szebb és kulturáltabb paraszti lét megközelítése. A hétezer holdas szövetkezeti birtokon minden motorpuffanás, gyeplőmeghúzás, csoroszlyaemelés, hidraulikus kapcsolás. Rapidtox-indítás, hintókerék-kattogás és barátságos kalapemelés mind ezt szimbolizálja. Nagyszerűen megszervezett és elvégzett tömérdek közösségi munka. Száz holdon zölden kiütköző, zsenge hagymacska, kiszámolta volna, hogy duggatáskor hányszor hajolt meg érte sok-sok érzékeny derék! ötven holdon csotorosan pattantja bimbóit a kiültetett cukorrépadugvány, bőséges magtermést ígérve a rengeteg fáradozásért. A krumpliföldeken könnyed mozdulatokkal ejtegetik gépbe vetőmagjukat a burgonyavetőik, akikor is pihenten ülve, mikor a dűlők végén új nyomra fordul a traktor, s hidraulikája utánozhatatlan óvatossággal — igazi büszke traktoros gesztussal — vetőgéppel együtt emeli magasba őket. Kérdeném a nevüket, hogy kicsodák? Minek!?... A nevük más és más, de céljuk törekvésül hegy i munkát és gyorsaságot felmutatni a gondjaikra bítt százharrmk holdon, hogy a határ másik részein munkálkodó, vagy a csendes otthonukban nyugdíjas napjaikat élő 150 társuknak is haszna keveredjék abból. Ezért nyargal rét fogat állandóan tele zsákokkal a gépek mellett, ezért töltik: izmos férfiak menet közben a tartályokait újra és újra maggal. És mégis: — Nálunk nincs hivatalos munkaverseny mondja a Zetorja nyeregrugóját cserélő Gallai József. Hetyei Sándor is békén üldögél a gépudvaron álló gépe vonórámáján, miközben Dudar Imre, fiatal munkagépkezelő szíves mozdulattal kínálja oda finom füstöltsonkáját — Tessék, tartsanak velünk, etitől kap erőre újra az ember. — Mindez valóban nem hat hivatalosként. A Kereszti dűlőn HCH portól fedett Király Ferenc Maulwurf vezető is inkább tűnik pihenő molnárnak, mint a szocialista címért küzdő növényvédő brigád egyik tagjának. Vastag védőruhájában félkönnyékre támaszkodva fekszik a puha szántáson, hogy néhány percen át üde, tiszta levegőt szívhasson. És mivel kényelmesebb úgy beszélgetni, mellé feküdt rövid időre Polgár József brigádvezető is, aki egyébként maga is gépen ül. Nem ugranak „hivatlos” igyekezettel masinájukra, amint észreveszik a közeledő főagronómust, nem látni itt semmi formalizmust. De a Proletár dűlőn kukoricát vető három fiatalember olyan fogalmazását adja céljuknak, gondolkozásuknak, amilyet természetes nyelvérzékkel, kislányi igényességgel maguk határoztak meg. „Szépen hibátlanul vetni. Korán kezdeni, későig dolgozni. És amikor kell, becsülettel vasárnap is munkába állni. Nincs csodálkozni való ezen, hiszen elsősorban magunkért versengünk”. — Tücsök János, Lábadi Gyögy és Szabó István párt lösz nélkül elmondott szavaik közben bizonyára nem is gondoltak arra, hogy valójában az új élet megváltozott emberének hiteles önvallomását mondják. Május 1 — az idő okozta nehézségek közben igyekvők a határ minden részén ezt a dátumot emlegették. Elvégezni e napra a tavaszi munkák zömét, megtölteni maggal a talajt. Elkészülni egy küzdelmes szakasz minden feladatával, hogy kitűzhessék az újabbakat. Zsákutca? Nem! A szomszéd falvakba vezető földutak most is bajjal járhatók csak, Kisláng ezen a tavaszon is el van szigetelve a ..külvilágtól”. De a tűz, ami fellobbant a szövetkezeti emberben, egyre-másra mutatta jótékony hatását. A beszélők szava szenvedélyesebben hangzik, akaratuk szilárdabb lesz, erejük megnövekedik. És mivel mind többen ismerik fel, hogy nem amolyan „hivatalos”, formális versenyt támogat a párt, mind többen sodorják szövik az ország közéletével, lelkesedésével összekötő szálakat otthonaikban, földjeiken, gépeik nyergében, egész falujuk megújult életében ez egyszerű, helyesen gondolkozó családok. Hegedűs Péter ! VÉNUSZ por szivópép Takarításnál Fatérmeerei Hírlap UGRÁSRA KÉSZEN A párttaggyűlés is ösztönöz Nemes Jenő főagronórmis több éve szakvezető az alcsúti termelőszövetkezetben. 1963-ban és 1964-ben is földbe tudta juttatni a kukoricát május elsejére Személyes meggyőződése, hogy az ilyen vetés mindig a legbiztatóbb. Az idén azonban: — Az időjárás, mintha megismételné önmagát — mondja joggal —, teljes egészében a tavaly őszi esős viszonyok nehézségeivel kell megbirkóznunk. Gépeink tökéletes erőbevetésre készen, traktorosainkkal, munkagépkezelőinkkel és kiszolgáló személyzetünkkel négy-öt napja beszéltük meg a komplex feladatokat. Mindenek előtt korán, úgyszólván kivilágosodáskor kell kezdenünk a munkát, s ameddig a lehetőségek engedik, folytatnunk kell minden nap. Biztató, hogy a munka részvevőivel teljes egyetértésre jutottunk. Csütörtökön este párttaggyűlésre került sor. A főagronarrius elmondotta elképzeléseit, ismertette a gépi és emberi felkészültséget Akármilyen lesz továbbiakban az idő, arra kell törekedni, hogy május első napjaiban földbe kerüljön a kukorica... — mondta. — Burgonyából még hat holdat kivetni, a többi időit kukoricavetésre használhatják. Ez reménységre jogosít hogy közös erőfeszítéssel az elképzelés megvalósulhat Tárgyilagos mérlegelés után a párttagok helyeselték afelvetett gondolatokat Kimondották, hogy mindent megtesznek a kukoricavetés mielőbbi befejezéséért Az asszonybrigád türelmetlen Tabajdon is hódít az eredményeket növelő versengés szelleme. A szocialista címért síkraszálló növénytermesztő brigád bontogatja szárnyait Zsár Endréné és Gulyás Lászlóné szervezik, fogadják az asszonyokat akik vállalják a harcot a falun is kitüntetésnek számító szocialista brigád cím elnyeréséért A szövetkezet vezetői érezhető örömmel szemlélik, segítik a sokat ígérő jelenséget; Pintér Gábor elvtárs, a pártszervezet titkára pedig egész szívével részt vesz a brigád kialakításában, útrabocsátásában. Nincs benne semm különös, hogy az új célokat ostromló asszonybrigád majdnem a legtürelmetlenebb a tabajdi szövetkezeti tagok között A brigád vezetőjelöltjeit szinte nap mint nap szólongatják: na, hát mikor kezdjük végre azt a bennünket nagyon érintő munkát?" Huszonhét asszony neve szerepel a feltételeket vállalók névsorán. 150 munkanap egy évben szövetkezeti munkában, nem holmi könnyed elhatározás, de még mindig nő a csatlakozók száma. És mi a legizgalmasabb az alakuló brigád vállalkozásában? Rendkívüli óhajról e kérdésben Tabajdon sincs szó. A szocialista brigád címért felsorakozó asszonyok szeretnének itt is minél több kukoricát termelni. De ugye, itt is az idő! Zsár Endréné, Gulyás Lászlóné azonban Tabajdon is hisznek abban, hogy a tsz vezetői a legelső kínálkozó napon megmozgatnak, munkába állítanak mindent, hogy a mag mielőbb földbe kerüljön, a kézi kapa gondozására mielőbb rászórni jön a kukorica. Ünnepi levél A MUNKÁRÓL Ásatások alkalmával, vagy a múzeum polcain, mikor őskori munkaeszközök, ajándéktárgyak kerülnek kezünkbe, bár évezredek, évszázadok választanak el alkotójuktól, ott érzem mellettem a mestert, kobaltéval, bronz vagy vas késével. Igaz, először inkább csodálom, hogy több ezer éve már volt csatorna és daruk nélkül égbemagasló piramisokat, palotákat építettek, de aztán méginkább a lényegre irányul a figyelem: a munkára. S éppen ezért, valahányszor rácsodálkozom egy régi alkotásra, a munka eredményeként létrejött munkaeszköz, termék alkotójánál kötök ki. A történelemből tudom, de mégis sokszor hihetetlennek tűnik, hogy a hatalmas szobrokat rabszolgák formálták az ormótlan kőből, s ők, akik sárkunyhóban éltek, voltak emelői a büszke palotáknak. Azt sem könnyű magunk elé képzelni, hogy a jobbágy, akit nemcsak az egyházi és világi tized sújtotta, de nyakán volt az éhség a korbács és kezdetleges eszközökkel nemcsak kenyeret termelt a földön, de kincseiért a mélybe is lemerészkedett. És később, a tőke térhódítása, majd uralma idején a minnkás, aki 16—18 órán át dolgozott naponta, de keze nyomán ruhává lesz a vászon, géppé, munkaeszközzé, közszükségletté, vagy ajándéktárggyá a vasérc, a gyémánt, a fa, a kő. Kérdezni lehetne tovább, mert rejtélynek tűnik nem egyszer, hogy a földhöz ragadt kunyhók, viskók népe miként tudott égbemeredvő gyárkéményeket, felhőkarcolókat alkotni? A munka tette emberré az embert. Ezt ma már tagadni alig merészelik, de most nem is annyira a lábonállásra, a közhasználatira gondolok, hanem arra, hogy az ember megtanult alkotni: folyót, tengert, hegyet teremtett a természet mintájára s gyárakat, melyek nemcsak a föld méhéből varázsolják elő például a gyémántot, de mesterségesen, szintetikusan is megalkotják azt Újra és újra egy dologba ütközünk, és ez az: mi adott az embernek erőt az elnyomatás éveiben remekmrvek teremtésére? A válasz: a munka, az alkotás öröme, mely nemcsak a követ csiszolta, az ércet olvasztotta ki, edzette acéllá, hanem ezzel együtt szárnyakat adott az embernek és kibontakoztatta képességeit. És nemcsak abban, hogy mindig csodásabb masinákat alkotott, mindig többet, sajátított, el a természet titkaiból, hanem a társadalom igazságtalanságának, következésképpen igazságainak felismerésében is. És mennél fejlettebb volt a kizsákmányolás módja, annál inkább ráébredt az alkotó, hogy a kis réteg, mely csek abból él, hogy valaminek a birtokosa, s a tulajdonjog alánján rendelkezik a javakkal is, gátjává válik a fejődésnek. Ez a felismerés tette harcosává, jelenének, jövőjének a munka seregét, a munkásosztályt. S a marxista párt ébresztette rá a munkásosztályt, hogy a munka, a munkásosztály ereje a szabad alkotás megteremtésére is elegendő. A mi alkotó világunk húszéves. A Szovjetunióban, a világ első szocialista országában is még csak kettő híján ötven éve alkot a dolgozó nemcsak a maga örömére, de javára, hasznára, boldogulására, emberiségére. De ez az ötven esztendő kamatoztatta ezer évek tapasztalatát az először ösztönös, majd mind jobban tudatosodó szervezkedéseket, hogy a munka, a munkás megteremtse a munka társadalmát. A munka ünnepe éppen ezért az emberiség legnagyobb eseménye, legnagyobb jelentőségű ténye, hiszen az ember formálódásának, megára és-íreségének egyik állomása és előbbrevivője. S ki tudhatná ezt jobban, mint a szocialista népek nagy családja, ahol a munkának már nemcsak az a szerepe, hogy több javat teremtsen, hanem, hogy ezzel együtt több emberséget, örömet adjon a dolgozó, munkálkodó embernek. B. B. 5 Vörtismattyiéskundái Május 3-án, délután 3 órakor ifjúsági előadásban, este 7 órakor Mesterházi Lajos: PESTI EMBEREK c. előadása. — Az Áramszolgáltató Vállalat Városi Üzemvezetősége közli a fogyasztókkal, hogy a Fiskális u. rekonstrukciója miatt az alábbi utcákban 1965. május 3—15-ig, reggel 7—19 óráig áramszünet lesz. Fiskális u., Bártfai úttól a Berényi útig eső szakasz, Selmeci u., Surányi u., Késmárki u., Lévai u., Eperjesi u., Szakolcai u., Vágújhelyi u. Kosztolányi u. Galgóci u., Pozsonyi u., a Fiskális út sarkától a Zobori u. sarkáig. 2619. — IMPORT CSIPKE KÜLÖNLEGESSÉGEK érkeztek nagy választékban 5.— Ft-tól 15.— Ft-ig. Beszerezhető: RÖVIDÁRUBOLT, Székesfehérvár, Kossuth u. Állami Biztosító mellett. 2570. Az ország egész területén lévő külső szerelési és építési munkahelyre lakatos, csőszerelő, hegesztő, kőműves és villanyszerelő szakmunkásokat, ezen szakmák betanított munkásait és segédmunkásokat FELVESZÜNK. Élelmiszeripari Javító Szerelő és a ’’tató Vállalat ’-váregysége, idapest, 1. s-zoksári u. 48. 25531