Fejér Megyei Hírlap, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
Kedd, 1066. augusztus 2. Ösztönző bérezés, jó hangulat, csökkenő selejt Tanulságos kezdeményezés az SZKG-ben . Vegyük tehát sorra az 1966. első félévi átlagórabéreket az öntöde fizikai dolgozóinál: Január 9,22 forint, február 10,01, március 9,94, április 9,71, május 9,66 és június 9,81 Ft/óra. Ebből önként adódik a 200 órás havi átlagok sora 1844, 2002, 1988, 1942, 1932 és 1962 forint. De ehhez már feltétlenül azt is meg kell jegyezni, hogy az öntöde fizikai munkásgárdájának csak 50 százaléka szakmunkás, 40 százaléka betanított dolgozó és 10 százaléka kisegítő. Tehát semmiképpen nem lehet alacsonynak nevezni a havi átlagbéreket. Tovább kell lépni A székesfehérvázi köszörűgépgyár öntödéjében nyugodtan lehet jónak nevezni a hangulatot. Az emberek elégedettek, s a szoros munkafeladatokon túl egyre nagyobb súlylyal foglalkoznak a szocialista munkaverseny hármas jelszavának megvalósításával. Az összlétszám 62,6 százaléka a szocialista munkabrigádcím első, illetve többedszeri megszerzéséért küzd. A többiek is valamennyien munkabrigádban dolgoznak, s kacsingatnak a magasabb szintű versenyformák felé. Ennek jó alapja van az üzemben, s a „hogyan tovább”-ra is szövegezik már a választ. — Eddigi eredményeinkre támaszkodva elhatároztuk, hogy versenyt indítunk a szocialista munka üzeme cím elnyeréséért — mondja Molnár Ernő főművezető, a párt csúcsszervezetének agit-proposa. — Ezekben a napokban a brigádvezetőkkel, szakszervezeti vezetőkkel, s műszakiakkal közösen szövegezzük meg új vállalásunkat, ami lényegében kiegészítése lesz az év eleji kongresszusi versenyvállalásunknak. Kilenc brigád 104 fővel készített vállalást pártunk közeli, IX. kongresszusának tiszteletére. Erre támaszkodva öszszegeződött az üzemi vállalás: a selejtszint további csökkentésével, az ésszerűsítések bevezetésével 1 800 000 forint megtakarítást érnek el. Ezt november 30-i teljesítési határidővel ígérték, de az új szocialista szerződésükben, a szocialista munka üzeme címért folyó versengés sorántovább kívánják szigorítani. Ami egyenlő lesz a jelenlegi selejtszint további leszorításával. — Minden az emberektől függ — mondja az üzem vezetője. — A bérrendszert jónak találtuk, mégis sokan „fáztak” annak várható kihatásaitól. Tartottak attól, hogy a mínusz harmincöt filléres óránkénti „lehetőség” elhomályosítja a plusz 120 filléres órabérnövelő tényezőt. Szerencsére szocialista munkabrigádjaink vezetőivel könnyen szót értettünk, s ők alapos felvilágosító munkát végeztek brigádjaikban. Megismerték dolgozóink a minőségi prémiumtervet, pontosan számoltak, s megértették mindjárt az elején, hogy a fehér selejt büntetőpontjainak megkétszerezése is fontos elhatározás, jelentős eredményt ígér. Fehér és fekete selejt Szokatlan a fülnek ez a meghatározás, s holmiféle öntvényminőségre gondolhatunk. Nem erről van szó. Fekete selejt az öntödében minden olyan selejtes öntés, amiről bent az üzemben kiderül a használhatatlanság. Fehérselejt az a munkadarab, amelyet már kiszállítottak az üzemből, valahol megmunkálás alá vettek, s eközben derül ki, hogy rossz munkát végeztek az öntők. Ennek csökkentése nyilvánvalóan különös figyelmet érdemel. Tizenhat külső megrendelőnek végeznek öntést. Ezeknél a tételeknél — amelyek igen jelentősek — nyilván már a szállítási költség is jelentős tonnánként. Tehát itt még veszélyesebb a fehérselejt jelentkezése. — Igen jelentős mértékben , csökkentek a minőségi kifogások a külső megrendelőktől is — mondja Káplár Gyula főmérnök. — Bontás nélkül is igen szemléletes a selejtből eredő veszteség csökkenése, ha figyelembe vesszük azt, hogy 1914-ben hatmillió forint felett, 1965-ben ötmillió forint felett, 1966 első felében már csak 1,8 millió forint selejt kárt voltunk kénytelenek elkönyvelni. S itt még egyszer alá kell húzni: ez az összehasonlítás is relatív igazságot tükröz, hiszen a selejt veszélyesebb hétöntésből az idei év első hat hónapjában többet öntöttünk, mint 1963-ban és 1964-ben egész esztendőben. S egy másik tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagynunk: a jelenlegi selejtszázalék már lehetővé teszi, hogy öntödénk kollektívája jelentősen megelőzze a késztermék előállító üzemeink ütemét, s így a legbonyolultabb öntvényeinkből is rendelkezünk olyan mennyiségű „pihenő” készlettel, ami biztosítéka a késztermék további minőségjavulásának. Összefoglalva tehát: termékgyártásunk egészére igen kedvezően hat ki az öntödei dolgozók jó munkája, s ezt annál is inkább nagy jelentőségűnek tartom, mert termékeink nagy részét exportra szállítjuk, s tőkés relációban is egyre növekvő igényekkel számolunk harmadik ötéves tervünk egész időszakára vonatkozóan. Mechanizmus-kérdésként merült fel a SZIM Székesfehérvári Köszörűgépgyárában az új, ösztönző minőségi bérezés kérdése. S oda is értünk el, bármennyire is kerülőútnak tűnt beszélgetésünk. Hiszen a gyár párt, műszaki és szakszervezeti vezetői már most megmutatták: ha az eredmények növeléséhez vezető útból csak egy tenyérnyit is meglátnak, bátran vállalkoznak az egész út megtételére. S egy nem is éppen rövid szakaszon őket igazolták a sikerek. Őket, s mindazokat, akik képesek új utakat keresni, mernek elszakadni a régitől. Akik érzik és ki is mondják: az új mechanizmus is csak akkor és ott hoz eredményeket, ahol nem mechanikusan alkalmazzák. Kátay Antal ságágú törzsvendének örül az ember szíve-lelke, ha községeinkben találkozik egy-egy új kisvendéglővel. Fehérvárcsurgón is tavaly ősszel nyitott kaput a földművesszövetkezet bisztrója. Udvarán színes napernyő alatt asztalkák hívogatják a vendégeket. Aki azonban nem néz a lába alá, könnyen megjárhatja, mert egy csapat tollászkodó lúd vendégeskedik az asztalok között. Ha soványabb lenne a kosztjuk, tán még a székekre i feltelepednének. Némi elmélkedés után még magyarázatot is talál az ember. Nyilván azt, hogy a körülkerített kulturált szórakozóhely kitűnően alkalmas arra, hogy meggátolja a gágogó népség elkalandozását idegen tájakra, de a park fái közé, ahol sok veszély leselkedhetik rájuk. Meg talán osztott műszakkal üzemel a vendéglő, a „holtszezonban” libák, a csúcsforgalomban a kétlábú szárnyatlan vendégek. De, hogy az utóbbiak nem sorolják a vidéki élet gyönyörei közé a libanyomos táncparkettet, abban bizonyosak lehetünk. — háti — ----------- Fajer mart SMa............................................................................ ..................................................-----------------3 ---------, Másodszori találkozás a Balatonnal Abu Sárszenbájev hatvan éves, Kazahsztánban él, ismert, jónevű író. Különösen kedveltek: A kapitány fia és A tiszt naplója című regényei. Neki azonban ezeken és más műveken kívül nagyon kedves a balatoni ciklus. A szovjet hadsereg katonájaként Abu Szarszenbajev 1945-ben részt vett hazánk felszabadításában. A napokban amikor másodszor járt a város körül, felelevenítette a Székesfehérvárért vívott harcokat. — Háború volt akkor, az ellenséges állásokból a halál kacsingatott felénk, mellettünk meg romok füstölögtek. Itt, Székesfehérvár környékén nem sok időnk volt körülnézésre, pihenőre, egyik öldöklő csata a másikat követte. Hosszú idő után a Balatonnál pihenhettünk meg egy kicsit. — A Balaton megigézte önt, legalább is erre vallanak versei — jegyeztük meg a kazah költőnek, aki szabadságát Balatonszéplakon, a nemzetközi Újságíró Üdülőben tölti és innen rándul át Fehérvárra, hogy a régi harcok színhelyét végigjárja. — Igen, a Balaton. Este ülök a partján, nézem lágy hullámait, hallgatom susogását. Nem messze tőlem üdülők sétálnak, kellemesen pihennek. A magyar hangokba francia, angol, német, cseh, orosz szavak vegyülnek. A járókelők megszokták már ezt, hiszen a Balaton partján a magyar üzemek, hivatali intézmények dolgozóival együtt külföldiek ezrei is pihennek. 1945-ben, amikor a Balaton parton végigsétáltam, is mentek el mellettem emberek, vajon mire gondolhattak ők? Férjükre, apáikra, akik nem jöttek vissza a háborúból? Nekem akkor Mumbáj járt állandóan az eszemben. Velem jött Kazahsztánból. A Balaton partja fogadta be testét, egy hősi csata után. Pár pillanatig csend lesz körülöttünk. Amit a költő mondott, az mind benne foglaltatik a Balaton partján írott verseiben. Az egyik versben egy magyar aszszonyt énekel meg, aki katona férjét várja vissza, s közben szeretettel gondozza, ápolja a kertet, ő más vidék költője, miközben arra gondol, szép ez a táj, de Kazahsztánba hívja vissza őt az erdő, a tavak környéke és a milliónyi mezei virág. — Talán kérdezni sem kellene, de mégis megjegyezzük: a régi emlékek hozták el a Balaton partjára? Kedves mosollyal mondja: __ A régi emlékek, igen, de más célom is volt. Elhoztam frontnaplómat, melyet a háborúban jegyeztem fel és szeretném az egykori feljegyzéseket kiegészíteni és megörökíteni néhány sorban azt is, ami azóta történt... — Sok virág van a Balaton környékén és Magyarországon mindenütt, én azonban néhány szál koratavaszi virágra emlékezem mindig. Mumbájt a Balaton partján temettük, emlékművet állítottunk neki és a síron néhány nap múlva kinyíltak a koratavaszi virágok, a magyar lakosok ültették azokat és gondozták is a sírt. Próbáltam megfejteni, vajon személy szerint mégis ki ültette a virágokat. Nem sikerült a titok végére járni, aztán 1945 március után már le is tettem erről a szándékomról. Egy délután a faluba öreg, idős bácsi dobolt, körülvették őt az emberek. Láttam az arcokon, hogy nagyon figyelik, amit a doboló férfi egy papírról olvas. Érdeklődtem, vajon mi lehet ez? Azt mondták földet osztanak... A földeken azóta kivirult a szabad élet és olyan jó ezt látni, több mint 21 évvel az első balatoni találkozás után. Bányász Béla Vízhordók. Az ms Lengyelország ma Végéhez közelednek a lengyel államalapítás ezeréves évfordulójával kapcsolatos ünnepségek, egyre több szó esik a feladatokról, melyek eredményeként tovább kívánjuk folytatni az 1945 óta, az ország felszabadulása óta megtett utat, munkálni az új ezer év történelmét. Hazánk lakossága szorgalmasan munkálkodik az új ötéves terv végrehajtásán, és az eddigi tevékenységből leszűrt tapasztalatok alapján jelölte meg feladatait. A korábbi években gyakran előfordult, hogy az új beruházásokat a minisztériumok csak akkor hagyták jóvá, ha a tervek korán elkészültek és gazdaságosak voltak. Kétségtelen, hogy ez helyes elv, de volt olyan buktatója, hogy az egyes üzemek a tervkészítésnél csak arra törekedtek, hogy elfogadják azt. Ezért következett be, hogy a beruházások határideje elhúzódott és sokmillióval drágább volt, mint azt a tervekben feltüntették. Az új intézkedések kiküszöbölik az ilyen fogyatékosságokat és segítik a beruházások hatékonyságának növelését. Ez nálunk különösen fontos, hiszen a további előrehaladás alapját kell megteremteni. Nagy gondot fordít a terv a mezőgazdaság fejlesztésére. Lengyelország tradicionálisan mezőgazdasági vidék, de még évente gabonaimportra szorul, minden évben 200 millió dollárért kell vásárolnunk kenyérgabonát. Jelenlegi ötéves tervünk egyik legfontosabb célkitűzése, megszüntetni a gabonabehozatalt, biztosítani az ország önálló kenyérellátását. Ennek érdekében a párt és a kormány mezőgazdasági politikája szellemében mindent meg kell tennünk azért, hogy növekedjen az egy holdra jutó terméshozam. Nálunk, mint ismeretes, kevés még a termelőszövetkezet és éppen ezért a mezőgazdasági feladatok végrehajtásában az egyéni gazdaságokra kell támaszkodnunk. Társulásokat szervezünk, ezek állami segítséggel traktorokat, és más mezőgazdasági gépeket kapnak. Jelentős hitelekkel segíti az állam az ilyen társulások, vagy ahogy mi nevezzük, szakkörök öntözési és egyéb beruházásait, valamint műtrágya ellátását is. A szakmai színvonal növelését szolgálja, hogy körzetenként — egy-egy körethez négy-öt falu, település tartozik — agronómust biztosítunk. Az állami agronómus kísérleti parcellákat kap, melyeken a társulásban lévők bevonásával a korszerű agrotechnikát alkalmazza. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcslatosan mind több a jelentős beruházás. Az ezeréves évforduló és a felszabadulás 22. évének előestéjén kezdte meg működését egy új, nagy műtrágyakombinát Puawach-ban. Ez az üzem földgázt használ fel. Ugyancsak jelentősen bővült a Krakow melletti Tarnow műtrágya kombinátja. Jelentősen fejlődik majd az energia-termelés és a vasgyártás. Turoszow-ban közeli barnaszéntelepre épül egy jelentős hőerő kombinát, Plockuban pedig vegyipari üzem létesül. Korszerűsödik Nowa Hutában az acélgyártás is. Hazánkban az elmúlt években jelentősen fejlődött a könnyűipar. Nem kis részt ennek is köszönhető, hogy az úgynevezett tartós használatú, közszükségleti cikkek, mint a mosógép, a hűtőszekrény, televízió, ma már a családok jelentős részénél találhatók. Ezt az árubeszerzést jelentősen segítette a részletvásárlási akció is. A párt és a kormány politikája arra irányul, hogy anyagi erőnkhöz mérten javuljon népünk életszínvonala, ezért persze valamennyiünknek még szorgalmasan kell munkálkodni. Az anyagi érdekeltségnek nagy szerepe van a munka további javításában, de ez korántsem kizárólagos. Már csak azért sem, mert a dolgozók öntudata, a lakosság szorgos tevékenysége és az anyagi érdekeltség együttesen vezethetnek eredményre. Viszont nálunk nagyon sokan nem egyszer csak az anyagi érdekeltséget veszik egyedül számba. Ez a szemlélet helyenként jó talaja az egoizmusnak, az úgynevezett könnyű érvényesülésnek, opportunizmusnak. Néhányan hangoztatták is, hogy előbb termelni kell, meg kell teremteni az anyagi javak bőségét és aztán lehet majd kommunista szellemű neveléssel foglalkozni. Természetes, hogy pártunk küzd az ilyen helytelen szemléletek ellen és a pártszervezetek feladatává tette a párttagok és hazánk lakosainak ideológiai nevelését. Elengedhetetlen ez, mert a közösségi öszszefogás, áldozatvállalás eredményeként érhetünk csak el jelentősebb termelési sikereket, melyek lehetővé teszik az életszínvonal további emelését. Az eddigi eredményeink és a jövőbe mutató terveink is bizonyítják, hogy pártunk a kommunistákra, hazánk lakosságára támaszkodva helyesen jelöli meg napjaink, a közeli és a távolabbi jövendő feladatait. Ilyenkor, nyáridőben a turistahivatalok előtt nagyon sokan várnak útlevélre, évről-évre nő a Magyarországra és a többi szocialista országba utazók száma. Hazánk fiai az utazás során tapasztalják, hogy Magyarország milyen eredményeket ért el, örülünk és egy kicsit irigyeljük is a szocialista építésben, az életszínvonalban, a kultúrában elért sikereiket. Az itt látottak, tapasztaltak otthoni hasznosítása hozzájárul majd a szocialista Lengyelország erősítéséhez is. Andrzej Magdon Szerkesztőségünk vendégeként megyénkben tartózkodik Andrzej Magdon, a Gazeta Krakowska, a krakowi vajdaság lapjának munkatársa. Alábbi cikkét lapunk részére írta. 40 ezer tégla — műszakonként Húsz családi ház felépítéséhez elegendő égetett téglát ajánlottak fel terven felül pártunk közelgő, IX. kongresszusa tiszeteletére az ÉM Közép-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat nádasdladányi téglagyárának szocialista munkabrigádjai. Külön érdekessége és értéke e felajánlásnak, hogy a gyári dolgozók közel 70 százaléka nő, így asszonyok dolgoznak a téglapérs mellett is, s egy műszakra eső teljesítményük 40- 45 000 nyerstégla. Pillanatnyilag már túl vannak a vállalt kötelezettség felén, s ha a bányából feljövő anyag minősége megengedi tovább csökkentik az égési selejtet is, s ezzel megteremtik a lehetőséget a vállalás túlteljesítésének is.