Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
2 teha tábornok halála Január 31-én, 52 éves korában, tragikusan elhunyt Alexander Mucha altábornagy, csehszlovák nemzetvédelmi miniszterhelyettes. Mucha altábornagy az antifasiszta harc kiemelkedő részvevője, tapasztalt és kipróbált parancsnok volt, kommunista volt, aki mindenkor szilárdan kiállt a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei mellett, hű barátja volt a Szovjetuniónak. Az ellenállási mozgalomban való aktív részvételért, a Csehszlovák Néphadsereg megteremtésében és a szocialista társadalom építésében szerzett érdemeiért Alexander Muchát sok érdemrenddel és érdeméremmel tüntették ki. A fasizmus elleni harcban és a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregei védelmi képességének erősítésében szerzett érdemeiért ■ Mucha altábornagy megkapta a szövetséges hadseregek számos kitüntetését és a Nagy Honvédő Háború érdemrend első fokozatát. Szovjet—Szíriai A Kremlben megkezdődtek a szovjet—szíriai tárgyalások, amelyeken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin, szíriai részről Hafez Asszad miniszter- tárgyalások elnök és a szíriai párt- és kormányküldöttség tagjai vesznek részt. A szíriai vezetők hétfőn érkeztek Moszkvába, az SZKP és a szovjet kormány meghívására. HÍRLAP A Hold felé halad az Apollo—14 Technikai nehézségek az út elején — Inkább a kockázat, mint a kudarc – Kövér Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Már az első órákban kudarc fenyegette az Apollo—14 holdutazását. A felhősödés okozta 40 perces késéstől eltekintve vasárnap normálisan startolt az űrhajó, de alig hagyta el Föld körüli parkolópályáját, mindjárt a Hold felé vivő út első szakaszán váratlan technikai nehézségekbe ütközött, amelyek csaknem meghiúsították az egész vállalkozást. A már viszonylag egyszerű rutinműveletnek számító „átsorolási manőver” befejező mozzanata, a parancsnoki anyaűrhajó és a holdkomp összekapcsolása csak negyedszeri próbálkozásra, úgynevezett „kemény dokkolással” sikerült. A Föld körüli parkolópályáról a Hold felé irányított űrkomplexum még négy egységből áll, méghozzá nem abban a sorrendben összekapcsolva, ahogyan a Holdra szálláshoz érkeznie kell. Az átrendezés zárómozzanata, az úgynevezett dokkolás az első kísérletre nem sikerült: nem léptek működésbe a külső horogzárnyelvek, amelyek feladata, hogy lazán összetartsák akét egységet, amíg a belső zárnyelvekkel a szilárd rögzítés megtörténik. Ezután még két sikertelen „nekifutásra” került sor. Az Apollo—14 ekkor már több, mint négy órája volt úton, és hozzávetőlegesen 18 000 mérföldnyire távolodott el a Földtől. Shepard parancsnok javasolta, hogy az anyaűrhajó kabinját nyomástalanítva, s űrruhában kibújva a fülkéből, közvetlenül szemléli meg, mi akadályozza az összekapcsolódást. Shepard ugyanis több sérülésszerű karcolást észlelt a holdkomp hengeres bemélyedésén, s ezeket akarta közelebbről megtekinteni. A houstoni központ azonban utasítást adott, hogy mielőtt ezzel próbálkoznának, tegyenek még egy végső kísérletet, ezúttal az előkapcsolást közvetlen „kemény dokkolással”. A parancsnoki kabinban felszerelt színes tv-kamera előtt, jól látható volt a negyedszer közeledő holdkomp, majd megrázkódott, a két test az összeütközéskor, az összekapcsolás sikerült. A magyar idő szerint hétfőn hajnali 3 órakor, több, mint két órás késéssel történt dokkolás után az Apollo—14 leválasztotta a harmadik rakétafokozatot és „sorainak” ilyen váratlanul drámai rendezése után folytatta útját a Hold felé. Az űrhajósok életbiztonságát ugyan nem fenyegette közvetlen veszély, a dokkolási nehézségek azonban bizonyos aggodalmakat keltettek. A Hold körüli manőverek során már az űrhajósok közvetlen életbiztonsága is függ attól, hogy a holdkompot az anyaűrhajó a pontosan meghatározott pillanatban bocsássa el lereszkedő pályájára, majd még inkább attól, hogy feladatának elvégzése után a felemelkedő holdkomp megbízhatóan öszszekapcsolódjék a Hold körüli pályán parkoló anyaűrhajóval, ami nélkül az űrhajósok nem térhetnek vissza a Földre. * * A houstoni központ hétfőn délután a dokkolási mechanizmus további vizsgálatára adott utasítást. A CBS tudósítója szerint az Apollo—14 hozzávetőlegesen 400 millió dollárba kerülő útjának kimenetelétől olyan nagy mértékben függ az egész Apollo—14 program sorsa, hogy jelenleg inkább hajlanak a kockázatok, mint egy újabb sikertelenség vállalására, amely betetőzné az Apollo— 13 csaknem katasztrófával végződött kudarcát. * * Alan Shepard, az Apollo—14 parancsnoka megszemélyesíti az amerikai űrhajózás eddigi teljesítményeit: 16 évvel ezelőtt ő volt az első amerikai, aki — 3 héttel Jurij Cagiarin első Föld körüli űrrepülése után — egy mindössze 15 percig tartó „űrugrásra” a magasba emelkedett. A 47 éves Shepard nemcsak a legidősebb amerikai űrhajós, hanem egyúttal a leggazdagabb is. Személyében — ha minden program szerint megy pénteken reggel az első amerikai milliomos lép a Holdra. A veterán űrhajós ugyanis jó üzleti érzékkel kamatoztatta az „űrugrással” szerzett népszerűséget: magas összeköttetései révén busásan jövedelmező vállalkozásokba fektette be az exkluzív nyilatkozataiért kapott tiszteletdíjakat, s vagyonát ma már 1,3 millió dollárra becsülik. A parancsnok két társa, a 40 éves Edgar Mitchell és a 37 éves Stuart Roosa még újonc, ez az első űrrepülésük. Változatlan de izraeli politika fiz EAK felkészült minden eshetőségre Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter, aki a hét végén látogatást tett Szaud- Arábiában és Kuvaitban, hétfőn visszautazott Kairóba. A repülőtéren újságíróknak nyilatkozott. — Világosan kitűnik — mondotta—, Gunnar Jarring, az ENSZ közelkeleti különmegbízottja és Izrael jegyzékváltásából, hogy Izrael politikája semmiben sem változott. Az egyiptomi diplomácia vezetője kiemelte: az Egyesült Államok most igyekszik derűs színben feltüntetni a közel-keleti konfliktus alakulását. „De a helyzet további romlására vezet minden kísérlet — hangsúlyozta —, amely optimista színezetet igyekszik adni a közel-keleti fejleményeknek." Ahmed Eszmat Abdel-Magid, az EAK különleges ügyekkel megbízott államminisztere vasárnap japáni és burmai látogatásra a Távol-Keletre utazott, a libanoni fővároson átutazva a bejrúti repülőtéren nyilatkozott az újságíróknak. „Egyiptom teljesen felkészült arra — mondotta —, hogy a tűzszünet február 5-i lejárta után szembeszálljon minden eshetőséggel.” Közölte, hogy az EAK mindaddig nem vizsgálja felül a tűzszünettel kapcsolatos álláspontját, amíg „nem vált világossá Izraelnek az a szándéka, hogy csapatait kivonja az összes megszállt arab területről.’’ * Az egyiptomi kormány vasárnapi ülésén megállapította, hogy Izrael nem törekszik komolyan a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, s merev expanziós politikájával kudarcra kárhoztatja a Jarringmissziót. A kormány Mahmud Favzi miniszterelnök és Mohamed Favzi hadügyminiszter jelentése alapján elemezte az ország politikai és katonai helyzetét, s számot vetett a közel-keleti válság várható fejleményeivel. Mivel Izrael hibájából nincs haladás a közvetett tárgyalásokon, Kairó kitart amellett, hogy pozitív fejlemények híján nem járul hozzá a február 5-én lejáró tűzszünet meghosszabbításához. Szalah Gohar külügyminiszter-helyettes vasárnap kijelentette, hogy az EAK csak abban az esetben hoszszabbítja meg a tűzszünetet, ha Izrael komoly és gyors előrelépést tesz a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása felé. Amerikai szőnyegbombázások Laosz déli részén Hírzárlat a dél-vietnami invázió ügyében A dél-vietnami szabadságharcosok a hétfőre virradó éjszaka négy amerikai támaszpont ellen intéztek tüzérségi támadást. A múlt év szeptember 13-a óta ez volt egyetlen éjszaka alatt a legnagyobb számú tüzérségi akció a partizánok részéről. A partizánok tűz alá vették a Da Nang-i légitámaszpont keleti részét is, első ízben december 21. óta. Az AP tudósítója azt jelentette, hogy legalább kilenc rakéta csapott be és felgyújtotta a bázison tárolt üzemanyag egy részét. A hatalmas tűzben több amerikai repülőgép megrongálódott. Amerikai B-52-es óriásbombázók vasárnap több száz tonna bombát dobtak le a Fonsz déli részében végrehajtott, szőnyegbombázások során. A Reuter washingtoni tudósítója szerint amerikai kormánytisztviselők nem voltak hajlandók választ adni arra a kérdésre, hogy a nagyarányú bombázások a laoszi területek ellen indítandó dél-vietnami invázió előjátékát jelentik-e. Washingtoni lapok is közölték azokat, az értesüléseket, hogy a saigoni kormánycsapatok amerikai légitámogatással nagyarányú hadműveletekre készülnek Kaosz déli része ellen. A washingtoni kormány később hírzárlatot rendelt el, ennek ellenére további jelentéseket közöltek a lapok a készülő akcióról. Ez a saigoni amerikai parancsnokságot rendkívül felbosszantotta, mint arról a Reuter tudósítója értesült. A parancsnokság szóvivője ugyanakkor sem megerősíteni, sem megcáfolni nem volt hajlandó az invázió hírét, azt azonban közölte, hogy mintegy négyszáz légierő és vadászbombázó hajt végre állandó támadásokat laoszi területek ellen. A Reuter bangkoki tudósítója hivatalos forrásokból úgy értesült, hogy Thaiföld déli részén a kormánycsapatok és partizánok közti összecsapások során a múlt héten kilenc partizán és három thaiföldi katona esett el. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja hétfői számában azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy új katonai kalandokat készít elő Indokínában, lázasan újabb lépéseket tesz a háború kiterjesztésére. Mint már jelentettük, a Sxan Nol-rezsim csapatai és a saigoni rezsim katonái mintegy fél órán át harcoltak egymás ellen a kambodzsai fővárosban. Az összecsapásnak egy halálos áldozata volt. A kép a csatározás után készült: látni, hogy a viszálykodás tovább folyik, egy dél-vietnami őrnagy és egy kambodzsai tiszt vitázik. (F. m. Hírlap — Telefoto) •Kedd, 1971. február 2. így látják mások... ...az ENSZ - főtitkár utódlását „Úgy tűnik azonban, hogy a szoba lakója, U Thant ENSZ-főtitkár eltávozik. A főtitkár a napokban sajtóértekezleten jelentette be, hogy megbízatásának lejárta (vagyis 1971. december 31.) utánsemmiképpen sincs szándékában« újból vállalni az ENSZ-főtitkár tisztségére szóló megbízatást”. „Érthető, hogy a bejelentés után nyomban megindultak a személyi kombinációk. Elsőként a jelenlegi finn ENSZ-megbízott, Max Jacobson neve merült fel, akit az északi államok támogatnak. Egy nappal később Makonnen etiópiai posta- és közlekedésügyi miniszter jelentette be, hogy jelölteti magát a főtitkári tisztségre. Makonneni 1960 és lízi!) közöttEtiópia állandó ENSZ-képvselője volt. E két hivatalos jelentkezésen kívül az ENSZ- körök kombinációiban felmerült Narasimhan indiai diplomata neve, aki U Thant kabinetfőnöke és jelölésének lehetősége már 1991-ben is felbukkant. Némileg távolabbi lehetőségként említették Raul Prebiseh, a fejlődő országok problémáival foglalkozó UNCTAD főtitkárának nevét. Nem kétséges, hogy az új főtitkár személyének kiválasztása rendkívül kényes, és sokoldalú konzultációt igénylő politikai döntést igényelt Az is nyilvánvaló, hogy az új főtitkár személyét valahol a „harmadik világ’’ tájain kel keresni”. (Gümöri Endre: ENSZ. Kj főtitkár? Magyarország, 1971/5.) ...a kínai magángazdaságokat A tekintélyes angol polgári hetilap írja: Kína forradalmi hőmérséklete mérésének egyik legbiztosabb módja a parasztok egyéni kisgazdaságainak vizsgálata. Amikor Mao 1958-ban megpróbálkozott a kommunizmus azonnali létrehozásával, a kisgazdaságokat bekebelezték a kommunáknak nevezett nagy termelőszövetkezetek. Két évvel később, amikor a kaotikus gazdaságii állapotok arra kényszerítették Pekinget, hogy mérsékelje radikalizmusát, a magán kisgazdaságokat ismét visszaállították. 1916-ban, a kulturális forradalom megindítása után a frázispuffogtatás ismét forradalmivá vált és olyan hírek érkeztek Kínából, hogy az egyéni kisgazdaságokat eltörölték. Sok kisgazdaságot kétségtelenül feszámolhak, bár nem minden területen volt egyforma a mérték. Manapság, a radikalizmus második visszavonulása után a kisgazdaságokat hivatalosan is jóváhagyták. A parasztoknak nemcsak azt engedik meg, hogy kisgazdaságaikat megműveljék, ezen túlmenően határozottan, bátorítják őket, hogy a háztáji gazdaságban disznót hizlaljanak és kisipari tevékenységet folytassanak. „Az állam védi a polgárok jogát, hogy saját jövedelemre tegyenek szert munkájukból, megtakarításaik ból, házt úgi munkájukból és egyéb létfenntartási eszközökből”, és még a nem mezőgazdasági jellegű egyéni vállalkozásokat is megengedik, „feltéve, ha azok nem eredményezik ■ mások kizsákmányolását”. (The Economist, január 22.) —az FDP képviselőcsoport nyugat-berlini ülését Az FDP tüntetőleg ugyanúgy masíroz, a mások álltal is egyengetett úton, ahogy azt a többi revansistta teszi, ezt ismételten megmutatták nekünk a nyugat-berlini provokációval. A választók más ígéreteket kaptak annak idején a Szabaddemokrata Párt vezető politikusaitól. Most mégis veszélyes vágányra siklottak, ahol az európai béke ellen haladnak. A Springer- latyóknak kétségtelenül van alapjuk az ujjongásra. A Morgenpost diadalmaskodik: „Az elnyomott boldogság sivatagában is akad oázis. Ilyen az FDP pártvezetők konferenciája Nyugat-Berlinben”. Ez a dicséret mindent világossá tesz az FDP megrendezett provokációjával kapcsolatiban — írja az NDK fővároosában megjelenő napilap. (Der Morgen, január 26.) l a nemzetiségiek jogait és kötelességeit járnia, mert ez a kötelesség már eleve megnyirbálná a kapottjogokat. Hogy mennyire nem lehet megoldani ezt a kérdést, a jogok egyszerű kötelességgé formálásával, azt leginkább a vegyesházasságok esete tanúsítja.” „A vegyesházasságból született gyermeknek semmiképpen sem lehet megparancsolni sem azt, hogy szerbhorvát, sem azt, hogy magyar iskolába járjon”. „Van azonban a jog és a kötelesség fogalmának egy más vonatkozású összetévesztése is. Az elmúlt napokban egy értekezleten, amely általában magyar nyelven folyt az eszmecsere,s egy felszólaló szerbhorvát nyelven szólt hozzá, s egyebek között kijelentette, hogylehet ugyan, hogy csak hiányos magyar nyelvtudása miatt nem értette pontosan az elhangzottakat, s ezért bizonyos dolgokkal nem ért egyet. A következő felszólaló aztán emiatt egy kissé sértődötten figyelmeztette, hogy tanuljon meg magyarul.” De hiszem akkor a magyarokra is ki lehetne mondani egy ilyen kényszerítő verdiktet, hogy meg kell tanulni ok aszerbhorvát nyelvet. Pedig ez ellenkezne a nyelvi egyenjogúság szellemével, és valljuk be, bizony vannak itt magyarok a Vajdaságban jócskám, akik bizony nem beszélik a szerbhorvát nyelvet, és nem is kényszeríti őket senki arra, hogy megtanulják — írja a szabadkai hetilap. (7 Nap, január 22.) „Azt mondtuk, hogy a magyar anyanyelvű gyereknek joga van anyanyelvűen tanulni, azaz magyar iskoláiba járni. Hozzá kell azonban mindjárt tenni, hogy ez a jog nem jeleníti egyúttal azt a kötelezettséget is, hogy mindenképpen magyar iskolába, illetve magyar tagozatra kell