Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az első oldalról) működését, a népgazdaság erőforrásait. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Jól tudjuk, e célok között bizonyos ellentmondás van. A feloldás módját nem toönynyű megtalálni. Minden réteg érdekét tekintve Életszínvonal-politikánk megvalósítása során eddig mindig voltak bizonyos kényszerítő körülmények, amelyek döntéseinket befolyásolták, néha diktálták. Ma is vannak még ilyen körülmények, de most a fejlődés olyan szintjére érkeztünk, amikor lehetségessé vált, hogy hosszabb távra szóló, fontosabb részleteket is figyelembe vevő fejlesztési elképzelést dolgozunk ki. Tisztelt Elvtársak! Az elmúlt években gyakran szóba került, hogy az életszínvonal összetevői eltérően hatnak a különböző rétegekre. Régebben, a szocializmus építésének korábbi szakaszában az alacsony lakbér és közlekedési tarifa, az élelmiszerek és fogyasztási cikkek ára, valamint a társadalmi juttatások árszínvonala általában érzékelhető volt. Most ezek a fontos életszínvonal összetevőit változóan hatnak. Az árait, különösen a szabadabb árformába tartozó cikkek árai, a társadalmi juttatások és szolgáltatások árainak változásai a korábbinál nagyobbhatást gyakorolnak az életszínvonal alakulására. Mindez a nyereségre alapozott gazdálkodás és főleg az értékarányos árak kialakításának a következménye. A szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket. Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költségvetési szerveket. Einnek a helyzetinek természetes következménye, hogy az alapvető osztály, a munkásosztály soraiban jelentős differenciálódás történhet, nemcsak a teljesítmények, a munka társadalmi hasznosságának különbségei, hanem az eltérő lehetőségek miatt is. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok, vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyereségüket, mint a többi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fejleszteni a műszaki színvonalat, a munkakörülményeiket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ezmagában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ágazatokban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők el. A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt tovább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. A kapacitások kihasználatlansága, a létszámhiány miatt romlik a felhasználók, fogyasztóik ellátása. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a helyes az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mértékben függvényei a nyereség alakulásának. Szigorú rendszabályokat az árfelhajtás ellen Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. A szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának alakulását figyelemmel kísérjék, és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak, így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Az egészségügyi dolgozók béremelése, amelyre csaknem150 millió forintot fordítunk, összesen mintegy 168 ezer dolgozót érint, közülük 27 ezer orvost és gyógyszerészt, akik átlagosan 20 százalékos béremelésben részesülnek, és mintegy 75 ezer egészségügyi középkádert, akik 5—10 százalékos béremelést kapnak. A pedagógusok béremelése 640 millió forint. Ebből 110 ezer alsó- és középfokú pedagógus átlagosan 20 százalékos átlagbéremelésben részesül. Az oktatási intézményekben dolgozó mintegy 40 ezer egyéb alkalmazott átlagkeresete 10 százalékkal emelkedik. Mint ismeretes, ezek a béremelések már június 1-én életbe lépnek. Tisztelt Kongresszus! Az áraik változásainak — mint már említettük — egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne legyen negatív hatásuk az életszínvonalra. Ismét leszögezzük, hogy a szakszervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni, de az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsökkentéseket csak akkor hajtsunk végre, ha biztosak vagyunk abban, hogy a leszállított árucikkek iránti keresletet ki tudjuk elégíteni. Tapasztalatunk szerint a bérből és fizetésből élők a stabil árszínvonalat tartják a legelőnyösebbnek. Gondoskodás a rászorulókról Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a többgyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését. Az öregekről való gondoskodás is elemi, erkölcsi kötelessége szocialista rendszerünknek. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfelelő nyugdíjszínvonal kialakítása. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött év után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a többgyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. Tisztelt Kongresszus! A tapasztalatok alapján joggal állapíthatjuk meg újra, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Előrehaladásunk érdekében tovább kell fejleszteni a tervszerűséget, tovább kell erősíteni a politika elsődlegességének lenini elvét, bármennyire okos, célszerű és hasznos elv párlzsági javaslat, előfordulhat hogy mégsem szabad megvalósítani, ha politikai érdekkel ütközik. Túlóra, vándorlás, fegyelem Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. Elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése. Az említett helyzetek hozzájárulnak a nagymértékű túlóráztatásokhoz is. Az üzemi szerveknek — értve ez alatt a pártbizottságot, a szakszervezeti bizottságot és a gazdasági vezetőket — együttesen kell megvizsgálniuk: mikor és milyen mértékben indokolt a túlórák felhasználása. Rendszert a túlóráztatásból nem szabad csinálni. Az utóbbi években a gyakori munkahelyváltoztatás fejlődésünk egyik gátló tényezőjévé vált. Az okok ismertek. Megítélésünk szerint e káros folyamatban — a már említett tényezők mellett — benne van elosztási rendszerünk kikása is. Amikor távlati bérfejlesztési koncepció kidolgozását javasolom, arra törekszünk, hogy a népgazdaság számára nagyfontosságú iparágakat, üzemeket, kiemelten kezeljék. A párt a kormány fontosnak tartja egyes iparágak, vagy üzemek különleges fejlesztését és erre milliárdokat fordít, de átgondoltabb terv szerint figyelemmel kell lenni arra is, hogy ezek az iparágak, üzemek a legjobb szakmunkások számára is vonzóak legyenek mind a bérek, mind pedig szociális ellátottság tekintetében. Nem foghatjuk fel természetesnek azt, hogy modern szocialista nagyüzemekből kvalifikált szakmunkások névgazdaságilag mellékes területekre kívánkoznak, vagy ott vállalnak munkát. Csakis a notórius munkahelyváltoztatók és fegyelemsértők ellen van helyük azoknak a rendszabályoknak, amelyeket a tanácsok a legutóbbi időkben foganatosítottak, szakszervezeti szerveink szorgalmazzák, hogy mindenütt legyen vonzereje az egy munkahelyen kifejtett állandó tevékenységnek, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak a törzsgárda tagjai. A munkás tulajdonos is Tisztelt Kongresszus! Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem termeltettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értedődő lenne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkásosztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint a felemelkedés zálogára. Az üzem, a munkahely életében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szocialista munkaversenyről, a munka becsületéről, az emberekkel való bánásmódról, munkáspolitikánk helyileg is olyan szintű megvalósításáról, ami ezt a tulajdonosi érzést minden munkás számára, a mindennapos cselekedetekben újra és újra nyilvánvalóvá és természetessé teszi. Olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a munkásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén — hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. A SZOT beszámolója után szünet következett. Utána megkezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. A jelen,lévők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, akinek beszámolóját az alábbiakban ismertetjük. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszöntöm a magyar szakszervezeteik XXII. kongresszusát, a kongresszus valamennyi résztvevőjét, s az önök személyén keresztül a szakszervezetek tagságát, egész munkásosztályunkat. örömmel teszek eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatásomnak, s átadom a tisztelt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. A továbbiakban megállapította: A Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövőre vonatkozó tervekkel egyetértünk, és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializmust építő társadalmunnkban. A beszámoló híven tükrözte, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt. A magyarszakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munkáinak, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és a tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendületet adni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét, — mondotta a továbbiakban. Nemzedékek óta a szakszervezetek kiemelkedő harcosokat neveltek a munkásosztály, a párt számára. A vasasok, az építők, a bányászok szakszervezetei — és sorolhatnánk szinte valamennyi szakmát — a felszabadulás előtt egyidejűleg képviselték a munkások érdekeit és harcoltak a nemzeti függetlenségért és a haladásért. A mozgalomban megkezdett és kipróbált ezrek és tízezrek ma is teljesítik hivatásukat és öntudatosan dolgoznak a szocializmus építésének különböző posztjaim: a pártban, az állam intézményeiben, a szakszervezetekben, más társadalmi szervezetekben és tanítják a felnövekvő munkási nemzedéket. A szakszervezetek a dolgozók internacionalista és kommunista nevelésének is jó iskolái voltak, s azok ma is. Társadalmi fejlődésünk A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. Fejlődésünk nyomon követésének feltétele a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése. Tisztelt Kongresszus! A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jogokat és hatásköröket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben semmilyen komolyabb változtatásra, átszervezésre nem lesz szükség. A meglévő keretek jók. A jogok és hatáskörök elegendőek, de néhány dolgot korrigálni kell, hogy jobban szolgálhassuk a munkások, a dolgozók érdekeit. Szóvá kell tenni a szakszervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, belső törvényszerűsége teszi szükségessé, ahogyan arról a beszámoló szólott, hogy szocialista viszonyaink között, a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s magasabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése." A munkásember mindent megért, ha látja munkája értelmét, de nem tűri el a szocialista elveinkkel összeférhetetlen jelenségeket: az értelmellensséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nemkívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak, és egységesen, együttes erővel harcolnak szocialista elveink valóra váltásáért. Ezek után megállapította, hogy a szakszervezetek alapvető hivatása a munkásosztály hatalmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom felépítésének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben nevelése. A szakszervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes feladata: a munkásosztály, a különböző iparágak, szakmák, rétegek, a dolgozó kollektívák és az egyes szakszervezeti tagok jogainak, érdekeinek védelme. A több irányú feladat tulajdonképpen összhangban van egymással. Egyrészt azért, mert szocializmust építő társadalmunkban a dolgozók alapvető érdekei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az érdekvédelmi tevékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az esetekben, ha ezeket a dolgozó emberek rovására megsértik. A szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Lehetnek természetesen olyan igények is, amelyek ma még nem, vagy csak részben elégíthetők ki. Azért dolgozunk, hogy minden jogos szükséglet minél hamarabb kielégíthető legyen. Amire már ma megvan a lehetőség, az sehol és sohase sikkadjon el. Nagyon sok függ e tekintetben azoktól a vezetőktől, akik a dolgozók mindennapi neveiben döntésre hivatottak. A szakszervezetek legyenek rajta, hogy az állami, gazdasági rendelkezéseket és a lehetőségeket mindig helyesen értelmezzék. Ne ridegen és elutasítóan, hanem a segítés, a megoldás szándékával közelítsék meg a dolgozó emberek ügyeit, mindenki, akire az emberi ügyek intézését bízták, köteles megértéssel, jóindulattal és figyelemmel foglalkozni ezekkel a feladatokkal. Az érdekvédelmi tevékenység általában és az egyes esetekben is meglehetősen hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy hazánkban a munkások, a dolgozók jogait bárki is következmények nélkül megsérthesse! Ezért minden szakszervezeti tisztségviselő a maga szintjén felelős. Elsősorban választóinak, de felettes szerveinek is. Az előadó befejezésül hangoztatta : Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket, bonyolult, mert vannak olyan egyéni, szakmai és rétegérdekek, amelyek eltérnek, vagy ellentétben vannak egymással. Előfordulnak olyan igények is, melyek önmagukban helyesek, de megoldásuk feltételei még nem teremtődtek meg. Ilyenkor a szakszervezetektől azt várjuk, hogy társadalmi és politikai felelősségük tudatában keressék az összhangot, s a szocialista állam és gazdaság vezetőivel együttműködve dolgozzanak a feltételek megteremtésén. A szakszervezetek társadalmi szerepének növeléséhez, az is nagymértékben hozzájárul, hogy rendszeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közötti tárgyalások a munkások munka- és életkörülményeinek javításával összefüggő kérdésekről. Ez további teret nyitott a szakszervezetek kezdeményezéseinek, és annak, hogy a kormány és a SZOT egyeztesse álláspontját a gazdaságpolitikai, az életszínvonal- és szociálpolitikai, a dolgozók munkakörülményeit érintő és más fontos kérdésekben. Az állami irányító szervek és a szakszervezetek között, — mint ahogyan az életben, a valóságban másutt is — időnként véleménykülönbségek, nézeteltérések is adódnak. Ez természetes. Arra kell törekedni, hogy ezek felszínre kerüljenek és közös erővel megtalálják a megoldást. Helyeseljük, ha a Szakszervezetek Országos Tanácsa a törvényes rendelkezések megsértőivel szemben szót emel a kormánynál, a Központi Bizottságnál. Mint ahogy az is helyes és követendő gyakorlat, hogy a munkásállam kormánya a szakszervezetek támogatását kéri és kapja meg a munkáshatalom erősítéséhez, a gazdasági építőmunka hatékonyságának növeléséhez, a munkafegyelem és szervezettség javíttásához, az életszínvonal növeléséhez szükséges anyari feltételek megteremtéséhez. Mindezt a munkásdemokrácia fontos elemének tartjuk. Külön foglalkozott a szakszervezeteikben dolgozó kommunisták feladataival. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáik felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyőződéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsők a feladatok vállalásában. Legyenek élharcosai az üzemi demokrácia fejlesztésének. Abban a tudatban végezzék ezt a fontos pártmunkát, hogy a munkásosztály, a szocialista társadalom legnagyobb és jelentőségében, hivatásában semmi mással nem pótolható osztályszervezetében a munkások és más bérből és fizetésiből élők tömegszervezetében dolgoznak. A komi -szus ma folytatja munkáját. Biszku Béla felszólalása HÍRLAP Szerda, 1971. május 5.