Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRL­AP VASÁRNAPI MELLÉKLET ­ A Kodály-életmű reprezentatív bemutatása Kodály Zoltán születésé­nek 90. évfordulójáról nagy­szabású zenei ünnepségso­rozattal emlékeznek meg hazánkban. Ez lesz az idei évad egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye. s meg­rendezésekor nemcsak a ha­zai, a külföldi közönség ér­deklődésére is számíthatunk. A szeptember 25-én kezdődő és december 17-én záruló jubi­leumi ünnepségekről a kö­zelmúltban sajtótájékoztatón is beszámolt az Országos Operatív Bizottság, s ennek egyes fontosabb program­pontjaira kell most emlékez­tetnünk, amikor vázlatosan ismertetjük a Kodály-jubi­­leum tartalmát, mondaniva­­lóját. A Budapesti Zenei Hetek keretében — szeptember 25. — október 26. — nyolc hang­versenyt, Kodály-emlékest­­ként rendeznek meg. A to­vábbi huszonöt koncert kö­zéppontjában is Kodály élet­művének reperezentatív be­mutatása áll. Zenekari mű­vei közül felhangzik a Nyári este és a Háry János-szvit (Ferencsik János vezényli); a Galántai táncok és a Con­certo (Lukács Ervin); a Ma­rosszéki táncok (Vaszy Vik­tor) és a Felszállott a páva (Konstantin Hiev vendég­­karmester dirigálásával). Az oratórikus művek közül a Psalmus Hungaricust, a Bu­davári Tedeumot hallhatják a koncertsorozat résztvevői. A jubileumi ünnepségek nyitányaként — Ferencsik János vezényletével — a Székelyfonót adják elő. „Ko­dály kamarazenéje” címmel négy előadáson mutatja be műveit a­ Magyar Rádió és Televízió Énekkara —, amely ezeken kívül ünnepi hangversennyel is megemlé­kezik a nagy zeneköltőről. Nem ez az első Kodály­­ünnepségsorozat Magyaror­szágon. Fontos zenei ese­mény volt a zeneszerző 70., 75. születésnapja alkalmából megrendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gár­dáját a mester útmutatásai­val is segítette. A mostani azonban — arányainál, je­lentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. Valamennyi eddigi Ko­­dály-emlékünnepség óriási lendületet adott a hazai kó­­rtásmozgalomnak. Ez volt e­­ bemutatók legnagyobb ered­ménye, ezzel igazodtak a mester szelleméhez, s ezzel vívták ki leginkább Kodály elégedettségét. Köztudott, hogy milyen hatalmas ará­nyú zenepedagógiai tevé­kenységet fejtett ki Kodály Zoltán, ő vetette meg a mai iskolai — elsősorban az ál­talános és középiskolai — zenei nevelés alapjait; ma már sok százezerre tehető azoknak az általános iskolát­­végzett fiataloknak a szá­ka, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tana­nyag segítségével ismerked­tek meg a muzsikával. Ez tükröződik a kórusmozgalom eredményeiben is. Az idei jubileumi hangversenysoro­zaton több mint háromszáz öntevékeny kórus is bemu­­tatja műsorát —, s ezeknek az együtteseknek a tagjai már túlnyomó többségükben Kodály „zenei növendékei”. A mestert roppant örömmel töltötte el életében az a tény, hogy pedagógiai munkássága termékeny talajra talált ha­zánk iskoláiban. 1965-ban írta ezeket a sorokat: „A legnagyobb örömömre az szolgál, amikor a fiatalokat hallom jól, és jól énekelni. Nemrég három alkalommal volta ilyen élményben ré­szem : Kecskeméten, Vesz­prémben és Dunaújvárosban (öregember’már csak kevés helyre jut el) —, s mondha­tom, a csendes elégedettség örömével jöttem el: így éneklő ifjúság, ez az amit mindig kívántam. Bebizo­nyosodott, hogy az éneklő ifjúság óhaja nem hiú, üres ábránd, szorgalmas zeneta­nárok, tehetséges pedagógu­sok, kiváló nevelők segéd­keznek megvalósításában, nagy sikerrel”. Többször írt erről a témáról­— beszélt, nyilatkozott — s mindig ha­sonló hangnemben. A mester, természetesen, nemcsak a Kodály-művek bemutatását hallgatta élve­zettel. Sőt, mint mondotta, elsősorban annak örül, hogy az ő közreműködése is meg­könnyítette,­­egyszer így nyilatkozott: „megrövidítet­te”) a nagy zeneköltők mű­veinek megértéséhez vezető utat. Nem csekély részben neki köszönhető, hogy ifjú­ságunk tekintélyes része el­jutott Bach, Beethoven, Mo­zart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai európai komolyzene. A jubileumi koncert- és kórusbemutató sorozat kivá­ló alkalom lesz arra is, hogy határainkon túl még jobban megismertesse Kodály zene­­padagógiai munkásságának jelentősségét. Nem mintha külföldön először hallanánk róla. Zenei szakemberek — pedagógusok — évek óta ta­nulmányozzák módszerét. Most azonban, újólag ta­pasztalhatják, mint hatott a tömegekre Kodály pedagógi­ai eszméje, mint lett belőle zenei mozgalom, szellemi eredmény, kulturális cselek­vés. S láthatják a­ résztve­vők százait, ezreit, akiknek együtteseit nem valami „pa­rancs” kovácsolta össze, ha­nem a zene szeretete, meg­értése, s a Kodály Zoltán felébresztette — az ő szavai­val élve — „zenei közlés­vágy”. A külföldi közönség és a szakemberek, a Magyar Rá­dió adásain kívül, közvetle­nül is bekapcsolódnak az ünnepség-sorozatba. A Kul­turális Kapcsolatok In­tézete Kodály-hangver­senyeket rendez a párizsi Magy­ar In­tézetben, a római M­­agyar Akadémián, a bécsi C­ollegi­­­um Hungaricumban, a var­sói és a szófiai Magyar Inté­zetben és a Magyar Népköz­társaság moszkvai nagykö­vetségének előadótermében. A jubileumi ünnepségso­rozat másik fontos tartalmi jegye: előtérbe helyezi Ko­dályt, a komponistát. A háromhónapos bemuta­tósorozaton lényegében va­lamennyi Kodály-mű előa­dásra kerül. Nagyzenekari, kamara- és oratórikus mű­vek, népzenei feldolgozások. Óriási feladatokkal kell megbirkóznia a népes előa­dói gárdának. Nem a Ko­­dály-életmű ,,újraértelmezé­séről” van szó,­­ hanem ar­ról, hogy még pontosabb, még lelkiismeretesebb, a mester útmutatásaihoz még jobban igazodó produkciók szülessenek meg. A hivatá­sos együttesek, a kórusok, is­kolai énekkarok már hóna­pok óta készülnek a műso­rokra. S hogy ezt a munkát miven fontosnak tekintik, jellemzés­képpen megemlít­­jük: igen sok zenetanár, ál­talános iskolai és középisko­lai énektanár halasztotta el hosszab nyári kirándulását, tanulmányútját jövőre, hogy számíthassa a felkészülést, a próbákat. Végezetül, hadd számol­junk be röviden arról, hogy a közvetlen zenei eseménye­ken kívül milyen széles kör­ben folyik a készülődés a Kodály-jubileumra. Az Országos Filharmóniá­nál 25 koncertből álló soro­zatot készítenek elő, elsősor­ban Debrecenben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden és Vezsprémben. A Kulturális Kapcsolatok intézete Moszkvában, Hel­sinkiben és Pozsonyban Ko­­dály-emlékkiállí­tást rendez. A Zeneművészeti Főiskola ünnepi hangversenyeként tart. Kodály-előadótermet avat és megrendezi a „Szép magyar beszéd” című ver­senyt. A Zeneműkiadó Vál­lalat két Kodály-könyvet bocsát a közönség elé (Ma­gyar népzene, Utam a zené­hez) , s kiadja Szabolcsi Ben­ce, Eősze László és Gál Zsu­zsa Kodály Zoltánnal foglal­­kozó műveit. A Magyar aknalemez gyártó Vállalat megjelenteti a Székelyfonót, a Zenekari dalokat, a Kó­­rusművek új sorozatát és a Kodály Zoltán vezényel cí­­m­el 3 lemezes albumot T. I. CSfcel And L­­3 at fCJ Umjutsi (Koppány Attila rajza) Princ a Dérynében Jú­nius 10-én mutatta be a Déryné Színház Csákbe­­rényben Örsi Ferenc és Wolf Péter közös szerzeményét Princ, a civil címmel. Pet­rák Józsefet, a darab rende­zőjét kérdeztük az új pro­dukcióiról. — Miről szól a Princ? — A televízió vetítette sorozat folytatását vittük színre. A katonaságtól le­szerelt civillé vált vagányt látjuk viszont a színpadon, aki egy további életét meg­határozó választás elé ke­rült, és vívódásának ered­ményétől függ, hogy be tud illeszkedni a társada­lomba, vagy továbbra is magányos lény marad. Ez a gondolati magva ennek a zenés és táncos színműnek. — A Déryné Színház ját­szik klasszikusokat is. Hogy fér meg ezek mellett a Princ? — Sokan kifogásolják és még többen nézik gyanakod­va vegyes műsorunkat. Min­denevőnek neveznek ben­nünket és ezt sértésnek szánják. Pedig, hiszik vagy nem, a közönségnek klasszi­kusok és nem-klasszikusok egyformán kellenek. Óriási a publikum zenei igénye, s mivel színházunk a közönsé­gért van, nekünk ezeket az igényeket ki kell elégíte­nünk. Persze azt is számí­tásba kell vennünk, hogy mire képes társulatunk eb­ben a mindenevőségben. Ne­künk mindig a színvonal a legfontosabb, tehát minden darabot az eljátszhatóság szempontjából kell megvizs­gálnunk, mielőtt betanuljuk. Legfőbb vágyunk, hogy re­pertoárunkat a zenés drámai színház felé közelítsük, el­szakadva kissé a szabványos (és lassan már korszerűtlen­né váló) zenés népszínház modelljétől. Az utóbbi idő­ben erre már több sikeres kísérlet történt, hadd hang­súlyozzam: nem voltak olcsó sikerek! És a Princ is remél­hetően ezek sorát bővíti majd. — Játszható az új darab „vidéken", esetleg mosto­hább körülmények között is? Nem csökken művészi érté­ke, ha nem kőszínházban adják elő? — Ettől nem kell félni. Minden produkciót úgy ké­szítünk el, hogy kisebb he­lyen, rosszab körülmények között is eljátszhatók legye­nek. Erre már régen föl kel­lett készülnünk, mert hiszen, ha a konkurrencia, a televí­zió és a vidéki színházak mellett állni akarjuk a sarat akkor először: színházunk­nak mindent meg kell tennie a látványos és színvonalas produkciók létrehozásáért, másodszor: a megyei kultúr­­házaknak kellene megterem­­teniök a játszásihoz szüksé­ges lehetőségeket mégpedig a lehető legkorszerűbb kö­rülményeket biztosítva. Csak ezek után beszélhetünk min­denkor egyenletes és magas­­színvonalú előadásokról. — Pesten is fogják játsza­ni a Princet? — Igen a következő sze­zonban. Először vidéken mutatjuk be több helyen is, ahol igyekszünk fölmérni a hatást, szeretnénk meghall­,­gatni a véleményeket, hogy aztán nyáron korrigálhassuk műsorunkat, és a jövő sze­zonban már valóban az el­várásokhoz igazodva ját­­szuk. Igényesebb színházat akarunk csinálni, mint ed­dig. — Mi arra a garancia, hogy a Princ sikert arat? Akkor is bemutatják és játsszák, ha nem sikerül kel­lőképpen kidolgozni? — Mindenképpen be kell mutatnunk és el kell játsza­nunk. De éppen a bukás megelőzése érdekében szer­vezünk először próbaturnét, ahol majd kiderül, kell a közönségnek, vagy nem. Elő­zetes igény­fölmérést egyéb­ként is csak a cím alapján lehet végezni. Egyetlen re­ményünk az lehet, hogy a tévé­sorozatnak nagy közön­ségsikere volt. A szerző is ebben bízva írta nekünk a folytatást. Sajnos a művé­szet-szociológiai­ fölmérés még késik, nincs kellőkép­pen megszervezve, ami szer­vező-apparátusunk nem túl jó munkáját biztosítja. Van reményünk arra, hogy ez idővel megváltozik, és pon­tosan tudhatjuk majd, mer­re kell tapogatóznunk. — Szintén régi vita, hogy szabad-e „vidéki” közönség­nek „urbánus” műveket ját­szani? Mi erről a vélemé­nye? — Nem hiszek e vita ér­telmében, mert nem foga­dom el ezeket a kategóriá­kat. Emellett az a vélemé­nyem, hogy nem szabad minden darabot mindenütt eljátszani. Bár főképpen a művészi megvalósításon mú­lik, mégsem tartom helyes­nek ... — Mit tudhatunk meg a szereposztásról ? — A szereplők többségé­vel már régóta együtt dolgo­zom. Ez is a színházunkban folyó belső reformok egyik vívmánya. Úgy látszik, sike­rül létrehoznunk egy olyan társulatot (a tizenegy közül), amely három darabot játszik egész évben. Ennek sok mű­vészi, társadalmi és üzleti haszna van. Persze csak ak­kor, ha közösen, körültekin­tően és jó előre tervezzük­­megszervezzük működését. Ez a módszer összekovácsol­ja a színészeket és kialakul­hat valamiféle profil is, ami­­kimondhatalanul hasznos és fontos. A Princ szereposztá­sából Holl Jánost, Siménfal­­vi hajóst Somfai­ Évát, Gö­­möri Vendel Istvánt, Mihók Évát és Koldus Nagy Lászlót említem, akiknek nem köny­­nyű a feladatuk. Rendkívül „hőseit” játszani zenés szín­nehéz a szürke hétköznapok padon... — Szólnunk kellene a Princ színrevitelét segítőkről is... — Díszleteinket és a jel­mezeket Gombár Judit, ter­vezte vendégként, a koreog­ráfia Barta Judité, Gergely András sztopizaták A háború azért emberte­len, mert emberek csinálják. Némelyeknek szemet szúr, hogy az emberiség még min­dig felülről szagolja az ibo­lyát. Felfelé ívelő útján az em­ber gyakran eljut az asztal alá.• Valamikor az emberek megborotválkoztak, hogy meghallgassák Beethoven zenéjét. Ma esetleg Beetho­vent hallgatnak , ha borot­válkoznak. Történelemkönyv 6 mondatban A régészeiknek az a dol­guk, hogy kiássák a földből az emberiség történelmét, amelyet a politikusok ástak el oda. Lee Senki nem ártott a tör­ténelem során annyit az emberiségnek, mint az op­timisták. Ch. M. Az emberiség nem tud minden problémát megolda­ni. De a megoldhatatlanok idővel elkopnak. " Adlai Stevenson A női ösztön olykor felér a nagy államférfiak éleslá­tásával. Balzac Az Egyesült­ Államokban minden a feje tetején áll. Olyan emberek viselik a legdrágább nyakkendőket, akiknek inkább kötél ille­nek a nyakukba. Mark Twain Manapság az optimisták meg vannak győződve ar­ról, hogy néhány éven belül kövekkel fogunk táplálkoz­ni. A pesszimisták pedig úgy vélik, hogy ebből sem jut majd mindenkinek elég. A Tieri Fordította:­­Schröder Erzsébet 1972. JÚNIUS 11.

Next