Fejér Megyei Hírlap, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
Szombat, 1972. július 1. Költséget és fáradtságot nera kímélve: Elmaradt a fémöntő konferencia Csütörtökön sokat boszszankodtam. Érhetetlenül fogadtam a rideg tényt, s az elmondottakat, hasonlóan, mint az ügyben közvetlenül érdekelt, közel másfélszáz fémöntő szakember. Történt, hogy az ország különböző üzemeiben, intézményeiben tevékenykedő fémüntő szakemberek — ezen túl, mintegy, tíz neves külföldi szaktekintély — és az érdekelt újságok szerkesztőségei gazdag, tsirtalmas programot sejtető meghívót kaptak június 29-re és 30-ra, a székesfehérvári Nehézfémöntödében és a KÖFÉM-ben megrendezendő fémöntő konferenciára. A konferencia azonban elmaradt. A bosszúságot, az érthetetlenséget persze, nem elsősorban ez okozta, sokkal inkább az elmaradás indoka, illetőleg, amit annak hoztak fel az „illetékesek”. Az alábbiakról van szó: az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) öntödei Szakosztálya Fémöntő Szakcsoportjának székesfehé ■vári csoportja 1972., március 15-én alakult. A Nehézfémöntöde, a KÖFÉM és a Köszörűgépgyár nehézfémöntő szakembereit egyesítő csoport létrejötte már régóta indokolt volt. Megalakulásához — nyugodtan mondható — a Nehézfémöntöde új telephelyének kialakítása, a korszerű, nagy kapacitású üzemcsarnokainak üzembelépése adta a végső lökést. Természetes, hogy a csoport tagjai és vezetői nagy energiával kezdtek munkába, s mindjárt tenni, cselekedni akartak. Örömmel fogadták tehát az OMBKE Öntödei Szakosztály vezetőségének javaslatát és a Fémkohászati Szakosztály helyi csoportjával hozzáfogtak az említett konferencia megrendezéséhez. A konferencia célja ugyanis elsősorban a hazai és a külföldi tapasztalatok kicserélése, a szakmai problémák megvitatása és a fehérvári üzemek eredményeinek, jövőbeni lehetőségeinek bemutatása lett volna. S egyben propaganda, ha úgy tetszik piackutatás is. Ebből pedig legtöbbet a Nehézfémöntöde profitálhatott volna: új üzem, , kibővült szakgárdával s új lehetőségekkel, amit kevesen ismernek külföldön, Budapesten azonban, az utolsó pillanatban másként határoztak. Az OMBKE főtitkárának — akit az Öntödei Szakosztály vezetősége tájékoztatott — a konferencia elmaradásáról hozott határozata semmi érdemleges, egy esetleges kudarcot sejtető indokot nem hozott fel. De nem is hozhatott. A székesfehérvári rendezők ugyanis mindent megtettek a siker érdekében: megrendelték a szállást, az étkezést, összeállították a programot, szétküldték a meghívókat stb. S mindez az OMBKE Öntödei Szakosztálya vezetőségégének tudtával, egyetértésével történt. Legalább is a tények ezt igazolják, hiszen a Fémöntő Szakcsoport május 4-i, székesfehérvári vezetőségi ülésén — ahol a szakosztály vezetőségének két tagja is részt vett — megtárgyalták a konferencia előkészületeit is. A külföldi szakemberek meghívását, az ezzel kapcsolatos feladatokat a Fémöntő Szakcsoport budapesti elnöke vállalta magára. S ez volt minden baj forrása. Nem a munkájában volt a hiba. Formai hiba történt — az öntödei Szakosztály vezetősége szerint. Ö, a Fémöntő Szakcsoport elnöke, a szervezeti felépítés „alacsonyabb” fokán álló vezető írta alá a külföldi szakemberek meghívóját, s — uram bocsá’ — nem az OMBKE főtitkára. Lehet, hogy a szervezeti szabályzat szerint az OMBKE főtitkára hivatott erre. De ez csak június 19-én jutott az illetékesek eszébe, akkor, amikor már minden készen állt. Közben — főként május 4-e után — nem volt idő, lehetőség az egyeztetésre, arra, hogy az OMBKE és szakosztálya ténylegesen besegítsen a szervezésbe, s ne csak az aláírás „hatalmas” munkáját vállalja magára. Ilyen körülmények között nem lett volna helyesebb eltekinteni formalitásoktól? Még lehetne a kérdéseket sorakoztatni, de ehelyett csak néhány szót erről az esetről: úgy vélem a szubjektív megítélés, az egyéni presztízs előtérbe helyezése senkinek, semmikor sem enegedhető meg. Nem tudom határozottan megítélni, hogy ebben az ügyben egyes emberek presztízsén esett-e csorba; az OMBKE-én, a szakosztályén minden bizonnyal. De nemcsak azon, hanem a három székesfehérvári üzemén, azok vezetőinek és szakembereinek és szakembergárdájának tekintélyén, is. A nagyobb baj azonban az, hogy a tapasztalatszerzés, propaganda, piackutatás vonatkozásában elesetek attól a lehetőségtől, amit a konferencia megrendezése jelenthetett volna. Ugyanakkor igen sok energia, idő és költség is kárba veszett. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak! Takács Ferenc HÍRLAP Több a növényvédőszer és az összetett műtrágya Milyen eredményeket ért el az év első felében hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, a vegyipar . Az előzetes adatok szerint 9,5 százalékkal nőtt a vegyipar termelése. Ez azt jelenti, hogy a hat hónap hét milliárdos termelési értékén belül 650 millió a többlet. A legnagyobb volument képviselő műtrágyagyártás termelési adatai alig változtak, holott a kereslet tovább nő. Ezen a területen lényeges előbbre lépést csak az új nitrogén műtrágyagyár hoz majd. Gondot okozott a több mint 50 000 tonnás kiesés, a Péti Nitrogén Művek műszaki hibája, ugyanakkor azonban a hazai műtrágyagyártás jelentős eredményeképpen megkezdték az összetett műtrágyagyártást már nagyüzemi mértékben Péten és Peremartonban. Az első félévben több vegyipari üzem fő feladatának tekintette a növényvédő szer hatóanyag, és alapanyaggyártás megvalósítását, valamint a külföldi hatóanyag kész termékké formálását. Ezek az erőfeszítések igen szép eredményt hoztak, é s ez év májusában a hazaivegyipari üzemek már 50 százalékkal több növényvédő szer hatóanyagot gyártottak, mint egy évvel ezelőtt. Még egyszer a baracsi klubkönyvtárról A Hírlap június 22-i számában cikket írtunk arról, hogy a baracsi klubkönyvtár 1970. augusztus 20-án felavatott és a Mezőfalvi Vegyesipari Termelőszövetkezet által épített helyiségein garanciális javításokat végez a ktsz. Kifogásoltuk a munka lassúságát, a munkafegyelmet, egyúttal kitértünk arra is, hogy a szövetkezet öt és félezer forintos számlát nyújtott be a baracsi tanácsnak, mert több alkalommal tárgyalásokat folytattak a Baracson tervbe vett emeletes orvoslakás megépítéséről. Most levelet kaptunk a Mezőfalvi Vegyesipari Ktsztől. Levelük lényegét közöljük: 1. Az épület műszaki hibáinak javítását a ktsz május 8-án akarta megkezdeni, ehhez azonban a baracsi tanács elnöke nem járult hozzá. A munkálatok elhúzódása tehát nemcsak a ktsz dolgozóin múlott. (A garanciális hibák kijavítása már megtörtént). 2. Az orvoslakás tervezésével kapcsolatban benyújtott számláról azt írja a ktsz, hogy nem csupán a baracsi tanácselnök által velünk közölt mértékben folytattak megbeszéléseket, amelyek kiszállással járnak és a munkahelyüktől távol volt a megbeszélések színhelye, ezért a jogszabályok szerint helye van napidíj felszámításának, hanem az orvosi lakásra több változatban tervvázlatot is készítettek, amelynek műszaki költségeit joggal számították fel. A kapcsolat a baracsi községi tanács és a ktsz között egyrészt azért szakadt meg, mert a megyei tanács nem járult hozzá, hogy Baracson emeletes orvosi lakás épüljön, másrészt pedig a községi tanács anyagi fedezet hiányában vette le a kérdést a napirendről. Búcsúzik egy népművelő A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Harangozó Istvánnak, a Videoton gyár művelődési háza igazgatójának, a népművelésben négy évtizeden át kifejtett odaadó munkássága elismeréseképpen, nyugdíjban vonulása alkalmával a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Pénteken délután a gyárban rendezett kis ünnepségen vette át Harangozó István a kitüntetést. „Afrikai paprika, Papucsba jár a liba..." EZ VOLT az első dal, amelyet Harangozó István, a Videoton művelődési házának tegnap nyugdíjba vonult igazgatója hatéves korában a nagymamától tanult. Már ekkor, pöttöm gyerekként szólót énekelt a kórusban, később a hangja erős tenorrá teljesedett ki és mint asztalosinas, majd segéd, a maroshegyi színjátszó együttesben bonviván szerepeket énekelt. — És megmaradt az éneknél? — Igen, de emellett versmondó is lettem. Abban az időben iskolán kívüli népművelésnek hívták a kulturális munkát. Éneklő családból származom, apám és nagyapám is kitűnő hangú kántálók voltak. 1931-től 1945-ig amatőrként dolgoztam a népművelésben. — És a felszabadulás mit hozott? — Negyvenöt tavaszán Pataki Józseffel, Nyitrai Pállal és Kovács Istvánnal hozzákezdtünk a 40 tagú Szabad május férfikórus megszervezéséhez. Május elsején léptünk fel először, a magyar, a szovjet himnuszt és az Internationalst énekeltük. UGYANEZEN a május 1-i ünnepségen Harangozó István elszavalta Ady Endre: A magyar jakobinusok dala című versét. Ekkor már a MÁV műhelyében dolgozik, de minden politikai megmozduláson részt vesz, mint versmondó. 1948-ban lesz hivatásos népművelő, kinevezik maroshegyi népművelési ügyvezetőnek. Ekkor indították el az akkoriban nagysikerű Szabad Föld Téli Estéket. 1950-ben a városi népművelési bizottság titkára, majd pár hónap múlva a megyei tanács oktatási és népművelési osztályán lesz népművelési előadó. 1953-ban külön választják az osztályt és Harangozó István lesz a népművelési osztály vezetője. Nyakába zúdul Fejér megye népművelésének minden gondja. 1957 júniusában veszi át a Videoton művelődési házának és a gyár népművelésének irányítását. Az azóta eltelt 15 esztendőről ugyancsak kötetet lehetne írni. A 10 ezres létszámmal dolgozó üzemóriás kulturáns szomját kielégíteni, hatalmas feladat volt. És Harangozó István igyekezett ennek a feladatnak maradéktalanul megfelelni. AZ ÜZEM aranyfokozatot elért kórusa ma már határainkon túl is ismert. Külön öröm a fiatalok bekapcsolódása az énekkari kutúrába, a kórus tagjainak átlagéletkora 28 év, ezt kevés énekkar mondhatja el magáról. Az irodalmi színpad megyénk községeiben és a gyár szocialista brigádjai körében végez értékes munkát. . A gyárban megtartott családi és társadalmi ünnepek száma meghaladta a 250-et. A Videotonban megalakult az önálló TIT szervezet. 16 tagozatú munkásakadémia működik. — A gyár vezetősége mindig bízott bennem, támogatta munkámat. Szorgalmas és tehetséges munkatársakkal voltam körülvéve, ennek köszönhetem az eredményeket. És a Szakszervezetek Megyei Tanácsával is mindig jó volt a kapcsolatom. És — amit szerénysége nem mondatott el vele — az egészségét idő előtt aláásó hivatástudat és éjt naonallá tevő szorgalom segítette, amely negyven éven át soha sem hagyta el. Balogh József 3 AZ ARRA illetékes fórumokon elmondott segítő szándékú, megalapozott bírálat nemcsak jog, hanem a párt tagjai számára kommunista kötelesség. Ha azonban a bírálat nem az arra illetékes helyen hangzik el, nem megalapozott, a legjobb szándék ellenére is visszájára fordul, s könnyen intrikának vagy demagógiának minősülhet. Miért tartjuk fontosnak hangsúlyozni ezt? Egyrészt azért, mert tapasztalható manapság egyfelől felelőtlen, kellő indok és alap nélküli bírálgatás, másfelől viszont egyesekben él olyan félelem: vajon, ha bírálok, nem minősítenek-e intrikusnak, vagy nem sütik-e rám a „demagóg” bélyeget. Az intrika és a demagógia lényegének, sajátosságainak tisztázása, feltétele tehát az egészséges, konstruktív bíráló szellem további fejlesztésének. A felelőtlen, nem megalapozott bírálgatások és ürügy lehet arra, hogy elutasítsanak egyébként jogos bírálatokat, hogy intrikusnak minősítsenek olyanokat is, akiknek bírálatában alapjában minden indokolt és jogos, csak éppen valami lényegtelen pontatlanság van. Ahol pedig a demagóg hangulatkeltéssel találkozni, a dolgozók gyakran csak nehezen tudják elválasztani, mi a jogos és mi a jogtalan kérdés, bírálat, kik képviselik az egyiket, kik a másikat. Így megeshet, hogy kellő körültekintés, mérlegelés híján a demagógia hatása alá kerülnek. De fennáll az a veszély is, hogy a jogos bírálattól menekülni akarók demagógiának minősítenek olyan véleményeket, követeléseket is, amelyek jogosak. A veszély, a kár tehát minden esetben kettős. Ártalmas az intrika, a demagógia önmagában is, hiszen valótlanságokat terjeszt, illetve indokolatlan követeléseket támaszt, de ártalmas azért is, mert elnyomhatja az építő kritika hangját, elbátortalanítja a bírálókat, alkalmat, ürügyet teremt a jogos bírálatok, kérések visszautasítására. Az intrika és demagógia, bár sok tekintetben hasonlítanak egymásra, nem azonos fogalmak. Az intrikus célpontja rendszerint egy vagy több személy, egy vezető testület, módszere pedig a valótlanságok terjesztése, elhintése minél több helyen, és minél több alkalommal. Az intrikus azt reméli, hogy a rágalmak előbb-utóbb lejáratják a célbavett személyek tekintélyét, valami mégiscsak rájuk ragad a rágalmakból, ő pedig éppen ezáltal személyes előnyökhöz jut. A DEMAGÓGIA már nem annyira személyek, mint inkább intézkedések, a helyi politika vagy a párt általános politikája ellen irányul (ilyen értelemben persze közvetve személyeket is érint). A demagóg elemek tudatosan vagy felelőtlenül, a tények alapos ismerete nélkül, sőt olykor azok meghamisításával, tendenciózus, rosszindulatú beállításával felnagyítják egyfelől a lehetőségeket, amelyekkel — úgymond — nem élnek a dolgozók javára, másfelől lekicsinylik a megtett intézkedéseket. Egy termelőszövetkezeti agronómus 28 helyre küldött tsz-elnökét, vezetőit vádló bejelentéseket. A vádak kivizsgálásakor kitűnt: a jó szándék legkisebb jelét sem lehetett felfedezni az illetőnél. Egyszerűen így akarta maga mellé állítani a tagságot, a felettes szerveket, hogy ő lehessen a tsz elnöke. Nyilvánvaló példája az intrikának, a lassú, tudatos „légkörmérgezésnek” az önző mögöttes szándékkal. Nehezebb dolgunk van abban az esetben, amikor azt kell megítélnünk, demagógnak minősíthetünk-e egy állásfoglalást, véleményt. Egyik fontos nagyüzemünk példájával érzékeltethetjük ezt. Jó néhány munkás mondogatta itt az elmúlt évben: miközben emelkednek az árak, az ő keresetük évek óta stagnál. A pártbizottság — éppen azzal a szándékkal, hogy megakadályozza a valóban demagóg hangulatkeltést a gyárban — egy felmérést végeztetett, összehasonlították a béreket 1967—1971 közötti alakulását. Kiderült, hogy a keresetek átlagosan 13,3 százalékkal emelkedtek. A külön is megvizsgált száz munkáskereset között csak egy esetben volt kifejezetten kismértékű az emelkedés. Ám ezek után sem minősítették demagógnak a fizetésükkel elégedetlen munkásokat, hiszen abból indultak ki: nyilván nem végeztek pontos számításokat, pillanatnyi hatások, hangulat alapján nyilvánítottak véleményt, esetleg éppen annak nyomán, hogy abban a hónapban kisebb volt a kereset, vagy valamilyen áremelkedés miatt keseredtek el. Azt az utat sem követték, hogy általában érveljenek, az országos átlagokra hivatkozzanak, hiszen ebben az esetben az hatástalannak bizonyult volna. Beszéljenek a tények, a számok — ezt az elvet és gyakorlatot követték, helyesen. AZ EMLÍTETT példa azonban más tanulsággal is szolgál. A pártbizottság azért tudott azonnal és hatásosan fellépni a megalapozatlan elégedetlenséggel szemben, mert időben tájékozódott róla, mert a vélemények eljutottak a pártbizottság vezetőihez. Azt mutatja ez, hogy ott lehet eredményesen küzdeni minden demagóg hangulatkeltés ellen, ahol a kommunisták ismerik a dolgozók hangulatát, ahol a dolgozók meg merik mondani a véleményüket, ki merik mondani kételyeiket, akár elégedetlenségüknek is kifejezést mernek adni. Ez teszi lehetővé, hogy időben avatkozanak be és megnyugtatóan, egyetértéssel zárják le a dolgozók körében felmerült kérdéseket De ugyanezt elmondhatjuk az intrika esetében is. Vajon küldhetett volna 28 helyre rágalmazó levelet az előbb említett agronómus, hangulatot tudott volna kelteni a tszelnök ellen a tagok között, ha a pártszervezet, a kommunisták kapcsolata a tagsággal szoros, bizalomteli? Az intrikusok, a demagóg elemek éppen ennek hiányára építenek. Arra, hogy amit mondanak és tesznek, az úgy mérgezi a hangulatot, a munkahelyi légkört, hogy az illetékesek egyelőre nem is sejtik. Amikor pedig már tudomást szereznek róla, az egész „közvéleménnyel” találják magukat szemben, amely — ezt remélik az intrikusok, a demagógok — őket igazolja. Mindent egybevetve: az intrika, a demagógia legjobb ellenszere a munkahelyi demokratizmus erősítése, s nem pedig annak szűkítése. Vannak ugyanis olyanok, akik az intrika, a demagógia megnyilvánulásai láttán a demokráciát sokallják. Megfeledkeznek arról, hogy éppen ott tudnak létezni, aknamunkát végezni az intrikus és demagóg elemek, ahol baj van a demokratizmussal. Mit jelent ugyanis a demokratizmus? A vélemények nyílt kimondását, a pártszerű, elvi vitákat, a személyre való tekintet nélküli bírálatot, a hibák, a tévedések azonnali, késedelem nélküli felvetését, s az egységes fellépést, a cselekvést a hibák megszüntetéséért, a helytelen nézetek leküzdéséért. Az ilyen légkör nem kedvez sem az intrikusoknak, sem a demagógoknak, ők itt nem tudnak megélni. EZT KELL szem előtt tartanunk nemcsak akkor, amikor már szembekerülünk az Intrikával, a demagógiával, hanem mindennap, minden tevékenységünkben. Mert mint oly sok minden másban, itt is a megelőzés bizonyulhat a leghatásosabbnak. Faragó Jenő intrika és demagógia