Fejér Megyei Hírlap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. OKTÓBER 1. A szállítási bizottság tárgyalta Fokozott feladatok ősszel A Fejér megyei szállítási bizottság tegnap délelőtt Székesfehérváron, a Volán irodaházában tartotta meg szeptember havi ülését, amelyen részt vett Takács Béla, a KPM főosztályvezetője, a Központi Szállítási Tanács titkára és Pintér Lajos, a megyei tanács vb osztályvezetője. A bizottság először az őszi forgalomra való felkészülésről hallgatott meg tájékoztatót. A MÁV budapesti, pécsi és szombathelyi igazgatóságán úgy ítélik meg, hogy a fuvaroztató felek ingadozó (hétközben magas, hét végén alacsony) szállítási igényei nehezítik a hatékony munkavégzést. A megnövekedett feladatok eredményes teljesítése megköveteli a fuvaroztatóktól a szállítási igények pontosítását, valamint a hét végi és éjszakai árufogadás, illetve -rakodás fokozását Csak így válhat egyenletesebbé a munka, így lehet elkerülni a hétközbeni torlódásokat, így sikerülhet megakadályozni a zavarokat a kocsiellátásban. Az őszi forgalom egyik legnagyobb gondot jelentő feladata a cukorrépa eljuttatása a feldolgozó gyárakba. Legfontosabb, hogy a szállítás folyamatosan menjen, mert minden késedelem csak veszteséget jelent. A Volán 14-es számú vállalatának tapasztalatai szerint a szállítási feladatok ősszel főként a mezőgazdasági nagyüzemeknél, illetve a cukorgyáraknál (Ercsi, Ács) növekszenek meg. A Volánnál a feladatok sikeres teljesítése érdekében fontosnak tartják a járművek szombati és vasárnapi foglalkoztatásának növelését, a délutáni és az éjszakai műszaki szolgálat megerősítését, valamint több műhelykocsi munkába állítását. Az előzetes felmérés szerint a mezőgazdasági üzemeknek az ősz folyamán (75—80 munkanap alatt) csaknem 3,5 millió tonna terményt és egyéb anyagot kell megmozgatniuk. Elengedhetetlen tehát a zavartalan üzemanyag- és alkatrészellátás. A szállítási bizottság ezt követően a KPM Autófelügyelet Fejér megyei Igazgatóságának beszámolóját hallgatta meg a tehergépkocsik üresfutásának korlátozásáról, majd a lakosság szállítási igényeinek kielégítéséről és a magángépjárművek üzemeltetéséről tárgyalt. Befejezésül tájékoztató hangzott el a közületi autóbuszok közforgalmú feladatokra történő bevonásáról, valamint szállítási közösségek alakításáról. V. V. ■ r . • r r M ■tóin • Javítani a vásárlási körülményeket Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön kibővített ülést tartott, amelyen jelen voltak a MESZÖV-ök elnökei és az országos szövetkezeti vállalatok igazgatói is. Az elnökség megvitatta az áfészek, a lakás- és takarékszövetkezetek, valamint a szövetkezeti vállalatok 1983. évi főbb szövetkezeti feladatainak irányelveit. A jövő évi tennivalók meghatározásakor a fogyasztási szövetkezeti szerveknek a korábbiaknál is következetesebben kell érvényesíteniük a gazdaságpolitika fő követelményeit — hangsúlyozták az elnökség tagjai. Az 1983. évi főbb szövetkezeti feladatok közé tartozik az alapvető élelmiszerekkel és a napi közszükségleti cikkekkel a helyi igények kielégítése; a szolgáltatások körének bővítése; a boltok szerződésének további elterjesztése; a szövetkezeti közös vállalatok fokozottabb segítése a gazdaságos árubeszerzésben. A kiegyensúlyozott ellátás színvonalának megőrzése, a vásárlási körülmények további javítása érdekében célszerű a szövetkezetek és vállalatok önállóságának fokozása. Az ország külgazdasági egyensúlyi helyzetének javításához az export-árualap bővítésével és az importtermékekkel való takarékossággal járulhatnak hozzá a szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezetekben a hatékonyság javításának fontos tartaléka a szövetkezeti irányítás, a belső érdekeltség, s a belső mechanizmus továbbfejlesztése — állapította meg az elnökség. Gazdaság- és társadalompolitika Eredményesebben gazdálkodnak a Zöldértek A Zöldért-vállalatok többségénél bevált az önállóság, az állami támogatás megszűnése ellenére általában az elmúlt évinél jobb gazdasági eredményeket értek el — ez derül ki a Zöldker-központban elkészült vállalati összesítőkből. Az év első nyolc hónapjában a Zöldértek összesen 456 ezer tonna árut forgalmaztak, 5 százalékkal —, mintegy 20 ezer tonnával — többet, mint az előző év hasonló időszakában. Az önállóság nyomán valamennyi vállalat törekszik a belső tartalékok fokozott feltárására. A korábbiaknál nagyobb gondot fordítanak a szállítási távolságok csökkentésére. Sok helyen a párhuzamos munkák részbeni megszüntetésével jelentős létszámot takarítottak meg, összesen több mint 800 dolgozó változtatott munkahelyet. A nagy mennyiségben tárolt alma és burgonya minőségének fokozott megóvásával is jelentős megtakarítást értek el. Bár még nem vált általánossá, néhány helyen már a vállalatok az ügynöki tevékenység „felélesztésével” szó szerint elébe mennek a vevőnek, feltárják a még meglévő piaci lehetőségeket. Borsod és Baranya megyében például a Zöldért-ek üzletkötői a vendéglátó egységeket, a gyermekélelmezéssel, közétkeztetéssel foglalkozó vállalatokat naponta felkeresik a friss áruválasztékkal. A jó tapasztalatokat, a gazdálkodás javítását szolgáló ötleteket a hamarosan megalakuló Zöldért Egyesülés keretében a tagok egymásnak közreadják majd. (MTI) Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után -irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket. A Minisztertanács megállapította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A lakásépítéssel és a lakásfenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a lakások 24 százaléka bérlakás. A legnagyobb terhet azok a bérből és fizetésből élő családok viselik, akik saját tulajdonukban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gazdálkodás, az új lakások építése még nem tud lépést tartani az igények növekedésével, ezért a városokban élő fiatal házaspároknak sokáig kell lakásra várakozniuk. A lakáscserék száma kicsi, s a jelenlegi pénzügyi feltételek nem is ösztönzik kellően cserére a lakosságot. A lakásépítésre és -vásárlásra, illetőleg a lakásfenntartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a települések egy részére, csak bizonyos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki, a lakásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásban élők kapnak állami hozzájárulást. 1. A Minisztertanács az ellentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatálylyal módosítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszerét az alábbiak szerint: — A lakáshoz jutásban néhány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakásként szerényebb komfortfokozatú és kisebb alapterületű lakást vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzetéhez igazodó feltételekkel — tanácsi lakáskiutalás útján, cserével, vagy önerőből való építkezéssel, illetőleg vásárlással szerezhetik meg. — Az állami lakásellátás keretében továbbra is tanácsi bérlakást kaphatnak az erre rászoruló kis jövedelmű és többgyermekes családok. E családok változatlanul az 1981-ben megállapított mértékek alapján fizetnek használatba vételi díjat. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz juthatnak, amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kívánnak lakástulajdont szerezni. E családoknak azonban vállalniuk kell, hogy megfizetik a jogszabályokban előírt használatba vételi díj többszörösét és a valóságos fenntartási költségeknek megfelelő nagyobb lakbért. A tanácsok csökkentik a szanálás miatt és a népgazdasági érdekből kiutalt bérlakásoknak a számát. Az új és a megüresedő lakásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagyméretű lakásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatba vételi díj kétszeresének-háromszorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A tanácsok és más szervezetek (pl. az OTP, az Ingatlanközvetítő) fokozottabban bekapcsolódnak a személyi tulajdonú lakások visszavásárlásába és újraértékesítésébe, s ezt a tevékenységüket lakossági szolgáltatásként végzik. A lakáscseréket segíti az is, hogy az átírási illeték 12 százalékról 7 százalékra mérséklődik. 2. A Minisztertanács elhatározta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi feltételeiben mutatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési formák között. Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. A lakásépítőknek és a lakásvásárlóknak egységesen 3 százalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható építési kedvezményes kölcsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnak. Indokolt esetben a hitelvisszafizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költségek legfeljebb 70 százalékáig, a családiház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azoknak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részének fedezetéül nagyobb kamatterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az építési hitelek összegének felső határát a Minisztertanács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvekben. A jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támogatás megszűnik, s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlásra adható — viszsza nem térítendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak. — A tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. 3. A lakóházfenntartás állami támogatásának csökkentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hozzájárulás összege 1983- ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellensúlyozására az arra legjobban rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak. A lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négyzetméterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos lakásoké 3,60 Ftról 7,50 Ft-ra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12,00 Ftra, az összkomfortos lakásoké pedig 6,00 Ft-ról 15,00 Ftra változik. A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, a műszaki állapota vagy a környezete kedvezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a lakásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, városközpont) függően — az új lakbér — 25 százalékáig növeljék. Azoknak az egykét lakásos épületekben, ahol kizárólag a bérlőké a kerthasználat joga, a növelés felső határa további 20 százalék lehet. A lakbért az ingatlankezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március végéig írásban közük a bérlőkkel, a bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdéseket a tanácsok bírálják el 1983 márciusától június végéig. A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű lakások lakbérét a béradó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. — A három és többgyermekes családok egységesen havi 150 Ft szociális támogatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá. — A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottaikat figyelembe véve — egy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja megaz 5000 Ft-ot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mértékéig, de legföljebb havi 150 Ft-ig terjedhet. A lakásbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. — A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociális támogatást. — Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával) meghaladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 4. 1983 júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javításának és kicserélésének költsége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházuk fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközösséget alakíthatnak. Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell E szervezetek elsősorban házkezelői szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd, továbbá műszakilag és gazdaságilag előkészítik, lebonyolítják a lakóház-felújításokat. 5. A lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex módon határozzák meg a lakásszükségletek kielégítésének legésszerűbb módjait, vagyis azt, hogy meglévő forrásaikból mennyit használjanak fel állami lakásépítésre, a magántulajdonú lakások területelőkészítésére, illetőleg felújítására, korszerűsítésére, az infrastuktúra (víz-, villany-, úthálózat stb.) fejlesztésére. A lakásigénylések nyilvántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983-ban elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrendeletekben az igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadását igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét elsősorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatbevételi díjába, illetőleg értékesítési árába. A lakásigénylés visszavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszafizetik. Ahol a tanácsok igénylési letét elhelyezését rendelik el, annak mértékét a lakásigénylő család jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg s tanácsi bérlakásoknál a lakás-használatbavételi díj mintegy 10 százaléka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1-től érvényes részletes feltételeit s a lakásra várók előtakarékosságának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabályozzák. • * * A kormány- és miniszteri rendeletek a Magyar Közlönyben jelennek meg október első felében, a helyi tanácsrendeleteket novemberben hirdetik ki, tárgyalta Intézkedések a lakásgazdálkodás fejlesztésére 3. OLDAL A táppénzes helyzetről kedvezően alakult — 1975- ben átlagosan 6,1, tavaly 5,8 százalék volt — a táppénzt igénybe vevők aránya az utóbbi években. Nem jelentős a csökkenés, de biztató, ha figyelembe vesszük, hogy korábban évről évre növekedett a keresőképtelen betegek száma — állapította meg a Minisztertanács csütörtöki ülésén, a táppénzes helyzetet ismertető beszámolót megvitatva. Ehhez az eredményhez hozzájárultak az egészségügyi tárca intézkedései. A többi között az, hogy elsősorban a kezelőorvos bírálja el a keresőképességet, s kórházi főorvosok közreműködését is kérhetik, ehhez négyhetenként pedig főorvosi bizottság, szakmai testület mond véleményt a betegek állapotáról és kezeléséről; továbbá a kórházi beutalásoknál előnybe részesítik a keresőképteleneket, és korszerűbbé vált a munkaköri alkalmassági vizsgálat is. Mindezek nyomán ma már szakszerűbben és gyorsabban állapítják meg a keresőképességet, erősödött az állampolgárok táppénzfegyelme. Más tárcák is elősegítették a táppénzhelyzet javulását. Új jogszabály irányozta elő a munkahelyi körülmények jobbítását. Felhívták a vállalatok figyelmét arra, hogy vonják felelősségre a táppénzfegyelem megsértőit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a táppénzmegvonás jogkörét a munkáltatók hatáskörébe utalta és jogorvoslati szervként a Társadalombiztosítási Tanácsot, illetőleg a Társadalombiztosítási Bizottságot jelölte ki. A tapasztalatok szerint azonban nem mindegyik intézkedés vezetett célhoz. A Minisztertanács állásfoglalása szerint a táppénzes arány további mérséklésére olyan információs rendszert kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a keresőképtelenek megbetegedési helyzetének jobb megismerését, az operatív intézkedéseket. A vállalatok is erősítsék a táppénzfegyelmet, vonják felelősségre azokat, akik visszaélnek a táppénzzel. Vagyis országszerte következetesebben hajtsák végre a táppénzre vonatkozó, 1976-ban alkotott minisztertanácsi határozatot, amely ma is megfelelően szabályozza az e területel összefüggő kérdéseket.