Fejér Megyei Hírlap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1988. JÚLIUS 29. PÉNTEK Művelődéspolitika A 43. Velencei Biennálé A szabad, kötetlen formakezelés dominál Nem könnyű tájékozódni a kortárs képzőművészet áramlataiban. Az érték- és piacmanipulációk, a mindig ügyeletes divatok, agyonreklámozott zsenik vagy doktrinér elméletgyártók „zavarnak bele” a kiválasztódás természetes folyamatába. Ezért létkérdés a világ képzőművészeti termésének javát felvonultató velencei biennálék áttekintése, mustrája, alkotónak és szakembernek egyaránt. Csak ebben az összevetésben derül ki: hol tart a kortárs magyar művészet? Mi a rangja, értéke a nemzetközi műkritika megítélésben? Szinkronban van-e a friss, újító szellemű törekvésekkel? A fehérvári múzeum kiállításainak európai hírét bizonnyal azzal vívta ki, hogy nem ragadt le a provinciális szempontoknál; azt kereste a kortárs művekben, ami rokonit, összeköt a világ más térségeiben zajló szellemi megnyilvánulásokkal. Elhelyezni, beilleszteni segített egy-egy nagyszabású magyar életművét az európai összképbe. A biennálék tájékozódási pontja mindig is meghatározó volt a múzeum két neves művészettörténésze. Kovalovszky Márta és Kovács Péter szemléletében is. Ezért a 43. biennálén szerzett benyomásairól és élményeiről kérdeztem Kovalovszky Mártát, Velencéből visszatérve. — Milyennek bizonyult az idei szemle? — Nehéz összegzésre vállalkozni. Az biztos, hogy érdekes, színes és rendkívül gazdag a mostani biennálé. Akár a tavalyi kasseli Dokumentához mérve is megállapítható ez, ott az az érzése támadt az embernek, hogy művészetben nem történik semmi lényeges. Ismert jelenségek, két-három emlékezetes kép. Egy délután végig lehetett nézni. Velencében megbizonyosodtunk: történik egy csomó dolog, miközben azért mindenki tanácstalan. Az új eklektika „lefutott”, bár nyomaival számos helyen találkoztunk. Az ismert alkotók nagyon jók most is, de észrevehetően más fajta, még szabadabb, kötetlenebb formakezelésük. Rendkívül eredetiek az olaszok, az új festészet, a posztmodern gyermekei, de túl is lépnek ezeken a hatásokon. Installációkat állítottak ki a központi pavilonban, a könnyed, latinos szellem, ironikus látásmód jellemző rájuk. Bátran nyúlnak vissza a hagyományokhoz, reneszánsz elemekhez. Nem másolnak, viszonyt teremtenek egy-egy képhez, részlethez, tökéletesen szabad felfogással. A pillanatnyi helyzetet leginkább az olasz pavilon tükrözte. A tanácstalanság és a várakozás állapota egyszerre jellemezte a műveket. Mimo Palladino, Enzo Cucchi, Sandro Chia a színvonalas anyagból is kitűntek. — És mivel hívta föl magára a figyelmet a többi pavilon? — Általában hiányzott az olaszoknál tapasztalt szakmai könnyedség, irónia. Nagyon akarnak bizonyítani valamennyien, de az erőfeszítés nincs arányban az eredménnyel. Ezért sok nemzet „múzeumi anyaggal” jelentkezett. Tehát lezárt, esetleg újrafelfedezett életművekkel. Az amerikaiak például Jasper Johns képeit állították ki; nagyszerű művek, de nem aktuálisak. Hasonlóan a szovjetek, akik Arisztarh Lentulovnak a 10-es években készült izgalmas kollekcióját hozták el. Egyébként: vérbeli festő. Ez a „múzeumi szemlélet” kísértett sok nemzet kiállítótermében. — Milyen volt a kelet-európai anyag? — Az NDK pavilonban sok-sok festőtől látunk egyegy képet, ami nem a legszerencsésebb megoldás. Izgalmakat kínáltak a lengyel Izabella Gustowska, térbeli figurái — különböző nőalakok, az el nem múlt háborús szorongások döbbenetét közvetítették. — Hogyan szerepeltek a magyarok? — Nyugodtan állíthatom: sikerrel. Három művész kapott lehetőséget bemutatkozásra — mindhármat jól ismerhetjük a fehérvári kiállításokról is — Bukta Imre, Pinczehelyi Sándor és Samu Géza. A magyar pavilon széles körű érdeklődést keltett, a biennálé jelentős teljesítményei közt tartották számon. Jellegzetesen magyar és közép-európai; az itthoni anyagok, színek, hangulatok jelennek meg a kiállítók „tárgyképeiben”. A helyhez, a lokálishoz kötődve szólnak egyetemes emberi problémákról. A könnyed komolyság, groteszk báj értő befogadásra talált. Szerencsés volt a válogatás is, hisz e három művész úgy egészítette ki egymást, hogy egyéni karakterük, arcélük pillanatra sem halványult el. S nem közömbös az sem, hogy olyan képzőművészekről van szó, akik teljesítményük csúcspontján kapták meg a biennálén való szereplés lehetőségét. A biennálé nagy kiállításán kívül, az úgynevezett ,,apertó”-ban, az egykori vásárcsarnokban, még két magyar, Bachman Gábor és Szalay Tibor mutatkozott be munkáival. — Említette, hogy a hagyományos kép alig fordult elő. — Igen. Jellemző volt, az intenzív téralakítás, „beépítés”, a sokféle műfaj egybedolgozása. Úgy tűnik, a művészek valamiféle teljességben gondolkodnak. — Mit szűrt le tanulságul a tíznapos tanulmányaiból? — Bizonyos elképzeléseimet megerősítette, s természetesen fontos szempontokat kaptam az ítéletalkotáshoz, ötleteket az újabb kiállítások „profiljához”. Péntek liftre Sandro Chia: Múlandó percek Izabella Gustowska: Viszonylagos magány Samu Géza: Nagy fegyverek „Végvár” az Öreghegyen Ki járt -nyáron a kultúrházba? Fehérváron az öreghegyi Művelődési Ház — az egykori Fanta villa — kibővített épülettel, megújult külsővel várja a környék családi házainak lakóit. A ház igazgatójával, Bikárdi Gyulával beszélgettem az itt folyó munkáról, amelynek a felsővárosiak szolgálata is szerves része. Ahogy az igazgató megfogalmazta: „Az emberek itt attól kezdve, hogy az ásó megáll a földben, egészen az új bor kiforrásáig, elvesztek a művelődési ház számára." Tavasztól őszig mindenkit lefoglal a kerti munka. A fiatalok pedig inkább a belvárosba járnak szórakozni. Egyik városrészben sincs közművelődési, közéleti rendeltetésű épület, a művelődési házat kivéve. Ezért helyiséget adnak a népfrontnak, a pártalapszervezeteknek. Mivel a közeli Kossuth Általános Iskola befogadóképessége kevésnek bizonyul a megnövekedett számú gyereksereghez képest, három alsó tagozatos osztályt a művelődési ház fogad évközben a falai közé, immár negyedik éve. Állandó helyiséggel rendelkeznek a mozgássérültek a Felsővárosban, a Csatornázási Társulat pedig az öreghegyen. Az igényekhez igazodva, inkább a gyermekeknekkínálnak elfoglaltságot. A felnőttek számára szervezett programoknak pedig mindig van valami praktikus, „aprópénzre váltható” haszna. Működtetnek kötő és csukézó, meg karate tanfolyamot, tánciskolát, nemezelő szakkört. A zongora előképzés jó alapot ad a Kossuth iskola ének-zene tagozatára jelentkezőknek. Immár ötödik alkalommal rendezték meg az idén a környezet- és természetvédelmi, a tanács ifjúsági és sportosztályával közösen pedig a társastánctábort. Többéves hagyománya van a Videoton Oktatási Központtal közösen megrendezett Bory-vári zenei esteknek. Az öreghegyi ház nagytermében tartják az iskolások szintén hagyományosnak számító karácsonyi koncertjeit. A kertbarát kör hasznos ismereteket közvetítő előadásai is nagyszámú érdeklődőt vonzanak. Működtetnek nyugdíjasklubot. Tervezik, hogy a télen gyermekruha szabás-varrás tanfolyamot indítanak. Nagy fontosságot tulajdonítanak a spontán kezdeményezéseknek. Spontánul szerveződött a házban működő ifjúsági klub. A másik öntevékeny kezdeményezés a Felsővárosban indult, a Videoton egyik dolgozója vezetésével alkalmilag verbuválódott együttes felújítja az évekkel ezelőtt egyetlen alkalommal bemutatott felsővárosi lakodalmast. Általános gond a közművelődésben, hogy kevés a szakképzett népművelő. Az öreghegyen dolgozó két népművelő is most szerez csak képesítést. A Művelődésügyi Minisztérium által öt megyében kísérletképpen bevezetett kétéves, középfokú levelező képzésben vesznek részt. A nappali tagozaton végző népművelők közül sokan inkább egyszakos tanárként helyezkednek el. Vonzó számukra a nyári szünet, s a pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülése jobb, mint a népművelőké. Az igazgató a tágan értelmezett kulturális javak közvetítésében látja feladatukat. Több, esetleg egymással ellenkező szempontokat és igényeket is figyelembe kell venniük. A sikeres munka záloga, ezek összehangolása. Kiss László Készülődés az új évadra Ötféle színházi bérlet Bár még a nyár közepén járunk, de már elkészült a Vörösmarty Színház bérletsorozati műsora az új évadra, ötféle bérletet lehet majd váltani, ezek mind négy-négy előadásra lesznek érvényesek. Valamennyi bérletfajta egyik előadása azonos: a színház saját produkciójában Marcel Achard A bolond lány című vígjátékát láthatják a nézők. A másik három előadás darabja és színtársulata a következő: „Albérlet: Gosztonyi János: Andrássy út 60, dráma, Radnóti Színpad. Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, komédia. Kaposvári Csiky Gergely Színház. Hampton: Veszedelmes viszonyok, színmű 16 éven felülieknek, Pesti Színház. „B” bérlet: Johann Strauss: Bécsi vér, nagyoperett, Pécsi Nemzeti Színház. Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára, operett, Kaposvári Csiky Gergely Színház. Szülei Harmath— Walter: Egy bolond százat csinál, zenés vígjáték. Józsefvárosi Színház. „C" bérlet: Schönthan— Kellér: A szabin nők elrablása. komédia. Győri Kisfaludy Színház. Örkény István: Pisti a vérzivatarban, színmű, Kaposvári Csiky Gergely Színház. Sík Sándor: István király, színmű, Veszprémi Petőfi Színház. „D” bérlet: Moliere: Gömböc úr, vígjáték, Thália Színház. Neil Simon: Furcsa pár, vígjáték, Pesti Vigadó. Nádas—Szenes— Mauchon: Imádok férjhez menni, zenés vígjáték, Pécsi Nemzeti Színház. „E” bérlet: Presser— Sztevanovity: A padlás, musical. Veszprémi Petőfi Színház. Siposhegyi—Hajdú: Szevasz, tavasz! musical. Győri Kisfaludy Színház. Plautus: A hetvenkedő katona, vígjáték, Radnóti Miklós Színpad. A bérletek árusítását augusztus 22-én kezdik. 1. OLDAL Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész kiállítását nyitotta meg tegnap délután Kratochwill Mimi művészettörténész Székesfehérváron, a Mészöly Géza Teremben. A tárlatnyitó közönségét zenei élmény is fogadta. Tolcsvay Béla zeneművész közreműködésével (Fotó: Rabáczy szilárd) Kiállítás Dágen Fehér László festményei A XXVII. dégi falunap kiemelkedő programjának ígérkezik július 31-én a Tácon élő és alkotó Fehér László festőművész dégi tárlata, ezúttal a helyi tájmúzeumban. Ez utóbbi tárlatán ugyan az 1970-es évekből származó munkáival szerepel, de ennek legfőbb oka a kiállítás kamarajellegéből adódik. Művészetének jelen monumentális alkotásait hamarosan a Műcsarnokban ismerhetjük meg, önálló kiállítás keretében. Egyik kritikusa — Wilfried Skreiner — szerint Fehér László, az új festészet legjelentősebb magyarországi képviselői közé tartozik. A dégi kiállítás augusztus közepéig tekinthető meg, szombaton és vasárnap 10— 16 óráig, hétközben előzetes bejelentésre bármikor V. G.