Fejér Megyei Hírlap, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1992. JÚNIUS 4. CSÜTÖRTÖK Világbank és IMF - legendák és valóság Az ENSZ két pénzügyi intézménye, a Nemzetközi Valutaa­lap (IMF) és a Világbank nevét minden újságolvasó ismeri, munkájukat, szerepüket illetően sok a félreértés s a köztudat­ban gyakran keveredik az alap és a bank szerepe - jóllehet alapvetően különböznek egymástól. A közös, hogy mindkettőt 1944-ben hozták létre, a háború utánra tervezett új gazdasági és pénzügyi rend támogatására, s hogy - napjainkra - mind­kettőnek tagja a világ országainak túlnyomó többsége. Míg azonban a Világbank feladata a Föld szegényebb, fejlődőnek nevezett országainak támogatása, addig az IMF szakér­telmével és hiteleivel a nemzetközi pénzügyi egyensúlyt, egyúttal valamennyi tagját szolgálja. A bank, formailag három in­tézményre tagozódó washingtoni központjában mintegy 6500 szakértő dolgozik: közgazdászok, statisztikusok mellett műszaki, mezőgazdasági és egyéb szakem­berek, akiknek feladata elbírálni a tagoktól beérkezett kölcsön­ké­­relmeket. A hiteleket kormá­nyoknak nyújtják, konkrét, jóvá­hagyott programokra, s azok az esetek kétharmadában az ener­gia­ellátás és a szállítás fejlesztését szolgálják. A legszegényebb orszá­gok kamatmentesen, 35-40 éves lejáratra kapják a pénzt, a módo­sabbak, mint Kelet-Közép-Európa államai, viszonylag alacsony ka­mattal és 12-15 éves lejáratra. A Világbank forrásai részben a tagál­lamok befizetéseiből származnak, de a legtöbb kihelyezett hitelhez az intézmény maga is a nemzetközi pénzpiacon, kötvénykibocsátással szerzi meg a fedezetet. A Világ­bank eddig mintegy 100 milliárd dollár értékben kölcsönzött tag­jainak, köztük az utóbbi években mind gyakrabban Magyarország­nak is, különböző területeken, a gazdaság átalakítására. A Nem­zetközi Beruházási Társaság (IFC), a bank leányvállalata, amely a magánszektort támogat­ja, többek között a Suzuki-autó­­gyár, a Tetrapak, az Unicbank, és a First Hungarian Fund megala­pítását segítette hiteleivel. Míg a Világbank lényegében beruházó pénzintézet, addig az IMF nem bank, inkább egyfajta önsegélyző szövetkezetnek te­kinthető. Vagyona több, mint 120 milliárd dollárt tesz ki, az ösz­­szeg a tagdíjakból, az ún. kvóták­ból származik, azokat az államok gazdasági fejlettsége arányában állapítják meg, s a kvóta egyúttal megszabja az illető ország szava­zatainak számát a testületi dönté­seknél. A gyakorlatban: a gazda­gabb államok szava a meghatáro­zó, az Egyesült Államok a kvóta, így a szavazatok 20 százalékával rendelkezik. Az IMF-nek saját „pénze” van, az SDR értéket, („különleges lehívási jogok”), amelyben számolnak, a dollár, a jen, a márka, a font, és a frank árfolyama alapján állapítják meg. A Világbank csak a viszonylag szegény országokat támogatja, az IMF segítségét azonban szinte valamennyi tagja igénybe vette már. Az alap elsőrendű célja, hogy - főként a valuták szabad átválthatóságával - biztosítsa a világ pénzügyi egyensúlyát. 1700 fős washingtoni apparátusának tagjai évente egy vagy több alka­lommal felkeresik a tagországo­kat: hetekig a helyszínen tanul­mányozzák a gazdaság, a pénz­­forgalom mutatóit, majd tanácskoznak a kormány illeték­eseivel, hogy megismerjék mind­azokat a gazdaságpolitikai terve­ket, amelyeknek nemzetközi ki­hatása is van. Az IMF képviselői független szakértőként­­ felhí­hatják a kormányok figyelmét ar­ra, hogy egyes lépéseik gondot okozhatnak a nemzetközi közös­ségnek - de az alapnak nincs joga arra, hogy befolyásolja, korlátoz­za a kormányok tevékenységét. Annál is kevésbé, mivel munkáját nem a washingtoni tisztviselők, hanem a tagállamok irányítják, általában a jegybanki vezetők képviselik az országokat az éven­te kétszer ülésező Végrehajtó Bi­zottságban. Az IMF „diktatúrájának” vád­ja főként akkor vetődik fel, ami­kor a hitelekről van szó. Az alap a - részben nemzeti valutában befizetett - kvóták alapján köl­csönözhet a tagoknak, amikor azok pénzügyi egyensúlyát ve­szély fenyegeti - mint például a kelet-közép-európai államokat a piacgazdasági átalakítás idősza­kában. A tagállamok kvótájuk többszörösének megfelelő össze­geket kölcsönözhetnek, mégpe­dig kedvezőbb feltételekkel, mint ha kereskedelmi bankhoz fordul­nának, ugyanakkor az IMF - a többi tag megbízásából, amelyek pénzét kölcsönadja - ellenőrzi, hogy a forrásokat megfelelően, hatékonyan használják-e fel. Nincs szó tehát arról, hogy az IMF, a világgazdaság egyfajta csendőreként előírná, milyen poli­tikát folytassanak a pénzeit haszno­sító országok. Miután azonban a hitelnyújtás egyúttal az adott or­szág gazdaságpolitikájának elisme­rése, jelzés a pénzügyi világnak - a kölcsönzők nyilvánvalóan töreksze­nek hasznosítani az IMF elismert szakembereinek tanácsait. Magyarország tavaly óta élvezi az IMF 3 évre szóló, összesen 1,8 milliárd dollár értékű készenléti hitelprogramját, amely a gazda­ság átalakítását segíti, illetve - ki­sebb mértékben - az olajár-emel­kedésből származó további vesz­teségeket hivatott kiegyenlíteni. Heltai András Központosít a cég A Puma ugrani készül A világhírű sportruházati cik­keket forgalmazó világcég, a Pu­ma vezetői számot vetettek azzal, hogy Magyarországon csökken a fizetőképes kereslet, és ha meg akarják tartani eddigi pozícióikat, akkor lépniük kell. Koncepciójuk lényege, hogy a legkorszerűbb árukat változatlan áron kínálják a magyar vásárlóknak. Ezt a kon­cepciót azonban csak akkor tud­ják megvalósítani, ha központo­sítják az összes Magyarországon forgalmazott Puma-termék terí­tését és értékesítését. Jelenleg az ország 500 üzletében árulnak Pu­ma termékeket, ebből 26 a már­kabolt. Eddig elkülönült a textil­­termékek és a cipők árusítása, mostantól azonban már minden üzletben a teljes áruskálával ta­lálkozhat majd a vevő. A Puma nagy figyelmet fordít vidéki üzle­teire, hiszen a textiltermékeik kö­zel 80 százalékát és a cipőknek is több mint 60 százalékát vidéken értékesítik. Ez azt jelenti, hogy a Puma-termékek mintegy 1,5 mil­liárd forintos forgalmából több mint 1 milliárd folyik be a vidéki üzletekből. Különösen élénk a Puma forgalma a nyugati és a déli határ közelében lévő települése­ken. Egyedül Kőszeg például több terméket forgalmaz, mint Budapest. A Pumának azonban nemcsak versenytársaival - a különféle vi­lágmárkákat képviselő cégekkel - kell megvívnia a harcát a ma­gyar piacon, hanem azokkal is, akik hamisított Puma-terméke­ket árulnak, illetve egy másik kör­rel, akik nyugati áruházakból fel­vásárolják a megmaradt kifutó modelleket és azokat értékesítik Magyarországon, néha akár há­rom, négyszeres áron is. 1990- ben a Puma cég által alkalmazott ellenőrök bejelentéseire 42 millió Ft értékű hamisított Puma-ter­méket foglaltak le Magyarorszá­gon. Az 1991-es adatok még nin­csenek meg, de ennél sokkal többre számítanak a cégnél. A központosított terítéssel párhu­zamosan az eredeti Puma-termé­keket értékesítő boltokat, egy - a falra függeszthető - jogosít­vánnyal látják majd el. E boltok­ban kizárólag a Puma arany színű pecsétjével ellátott csomagolás­ban kapható, eredeti termékeket árusítanak majd. Még két igen fontos intézkedés lép életbe idén, amelyek elősegíthetik a Puma­termékek elfogadható verseny­­képes árainak kialakítását. Ezek közül az egyik az, hogy a Puma központosított forgalma­zási szervezetének kialakításával ki akarja iktatni a nagykereske­delmi vállalatokat az értékesítési láncból. Ennek eredményeként szintén néhány százalékkal csök­kenthető az ár. A másik lépés a már eddig is létező magyarorszá­gi termeltetés. A Puma kezdet­ben bérfeldolgozói rendszerben próbált termeltetni Magyaror­szágon, azonban a tapasztalatok azt mutatták, hogy ez az út nem járható, mert a cégek, amelyek­kel kapcsolatban állt nem tudták teljesíteni a kötelező minőségi el­őírásokat. Akkora selejtaránnyal dolgoztak ezek a gyárak, hogy a Távol-Keletről behozott Puma­termékeket alacsonyabb áron le­hetett értékesíteni. Ezért textiltermékeket a Puma már csak a saját magyarországi gyáraiban készít. Ezek mind vidé­ki üzemek, amelyekben összesen mintegy 350 ember dolgozik. Az így gyártott ruházati termékek nagyobb részét külföldön értéke­síti a cég. A minőség megfelelő színvonaláról a külföldről ideirá­nyított Puma mérnökök és tech­nikusok gondoskodnak. A textíli­ákkal ellentétben a cipőgyártás­ban sikerült a megfelelő magyar partner kiválasztása. A PEMÜ ceglédi gyára gyárt Puma-licenc alapján sport és utcai cipőket, múlt évben mintegy 500 millió fo­rint értékben. A tavalyi termék­­váltás után a legkorszerűbb Pu­ma cipők sorozatgyártását kezd­ték meg a ceglédi gyárban. A választék bővítésében nagy lépést jelent majd az idén, hogy az üzle­tekben már nemcsak a PEMÜ gyárában gyártott lábbelik lesz­nek kaphatók, hanem a Puma teljes választéka, köztük számos olyan fajta is, amely kifejezett ré­tegigényeket elégít ki. A tömeg­sportban használatos - már 3 ezer forint alatti áron is kapható - edzőcipőkön kívül a speciális, a különféle teremsportok, speciális igényeihez alkalmazkodó cipők választéka is gazdagodik. P. P. A borjú nálunk születik­ ­ Az amerikai World Wide Si­tes cég közreműködésével a világ legkiválóbb genetikai értékű bi­káinak szaporítóanyagához tud­juk juttatni a magyar szarvasmar­ha-tenyésztőket - újságolta Akác Balázs, a két éve működő Holste­­­ in-Genetika (magyar-amerikai vegyes) Kft. ügyvezető igazgató­ja. - A kft. tagjai Magyarország legjobb tenyészetei közül kerül­tek ki. Három-négy év múltán le­het majd az igazi hasznát lemérni annak, hogy a legkiválóbb bikák spermájával megtermékenyített tehenek ellik a borjakat. - Könnyítettek a magyar szak­embereknek a vállalat megalakí­tásával, vagy Önökre csupán a kft. tagjai számíthatnak? - Minden magyar szarvasmar­ha-tenyésztő részére egyaránt megadjuk a lehetőséget. Öröm­mel számolok be arról, hogy ma­gángazdákat is be tudtunk vonni az üzletbe, példái Szolnok, Pest megyében és a közeljövőben bi­zonyára más térségekben is. Ugyanígy növeltük értékesíté­sünket a termelőszövetkezetek­ben és az átalakulóban lévő többi nagyüzemben is.­­ Igen ám, de nálunk most nem a tejhozam növelése a cél, hiszen éppen a tej eladása jelenti a prob­lémát. Hogyan tük­röződik ez a gond a kft. üzleti tevékenységében, hiszen a Holstein jól tejelő fajta? - Véleményem szerint nincs tejtúltermelés Magyarországon, csak a fogyasztás esett vissza drasztikusan. Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás ma már­­ a korábbi 200 kilogramm/fő/évről, s az 1990-es 150-es értékről­­ még tovább zuhan. Az értékesítések­ben is tapasztalható egy minimális csökkenés, de elmozdulás is, a mi­nőség irányába. E téren viszont iga­zán megfelelő a kínálatunk. (MTI-Press) 7 OLDAL ­ Új eszköz a lopott autók felderítésében Idén május 17-étől nyugodtab­­ban alhatnak Franciaországban azok az autótulajdonosok, akik egy lopás elleni microchipet sze­reltettek autójukba. A chip tar­talmazza a jármű azonosítási szá­mát és rendszámát és azt követő­en aktivizálják, hogy a tulajdonos bejelenti autójának elvesztését a rendőrségen. A chip az autó tar­tózkodási helyét jelzi. Jelenleg Franciaországban évente mintegy 300 ezer autót lopnak el, s közülük 60 ezret sohasem találnak meg. A biztosítási társaságoknak igen so­kat kell ezért fizetniük. A „Volback”-rendszerre épülő chip behelyezéséért a tulajdono­soknak 250 frankot kell fizetniük, a rendszer egy évi üzemben tar­tásának költsége pedig 530 frank. A „Volback” magántársaság ed­dig már 180 millió frankot fordí­tott a rendszer kiépítésére, nyolc minisztérium is csatlakozott a programhoz, amely arra irányul, hogy az ország egész területét felöleljék. A társaság arra szá­mít, hogy egy év alatt kb. 2,3 millió chipct tudnak majd etad­ni. HT Press Politika és gazdaság Japánban A RENDSZER KIFULLADT „Elöregedett és a szklerózis jeleit mutatja az évtizedek óta fennálló ja­pán politikai rendszer, amely ha nem történik változás, a demokrácia összeomlását vonhatja magával” - ezzel a meglepő állítással indokolták a politikai reformbizottság létreho­zását az újonnan megalakult japán mozgalom vezetői. A bizottság el­nökhelyettese, Ucsida Kenzo, a To­kai egyetem professzora egyelőre persze nem a japán gazdaság szkleró­­zisa miatt aggódik, hiszen a gazdaság változatlanul irigylésre méltó telje­sítményt nyújt a maga két-három szá­zalékos inflációjával, meg a három százalékos növekedéssel kísért „re­­cessziójával”. A szigetország hatvan legfonto­sabb vállalkozói szervezetének veze­tőit, a legnagyobb lapok főszerkesz­tőit, a szakszervezetek, egyetemek neves személyiségeit azért tömörí­tették, hogy elkerüljék a politikai rendszerből fakadó „súlyos veszélye­ket”. Japán jelenleg képtelen „gyors és megfelelő” válaszokat adni az ott­honi, meg a világpolitikai helyzetből fakadó követelményekre - mondták. Nem mintha a japán politikai pár­tok nem lennének tisztában a politi­kai rendszer visszásságaival, a politi­kai morál lezüllésével, politikusok megvesztegetéseivel, de a reformbi­zottság megalapítói szerint „a pártok képviselői státusuknál és érdekeik­nél fogva ellenzői” a változásoknak. Ezért határozták el parlamenten kívüli mozgalom beindítását, hogy a közvélemény mozgósítása révén gya­koroljanak nyomást a pártokra a vál­tozások kikényszerítésére. Ezt már Kamei Maszao, a bizottság elnöke mondja, aki egyben a Szumitomo konszern igazgatója és a Nikkeiren, a vállalkozók befolyásos szervezeté­nek tanácsadója. ,A politikusok és a kormányzati intézmények befolyá­solják a japán közvéleményt, pedig a választóknak kellene a befolyást gya­­korolniok” - hívta föl a figyelmet a pénz irányította japán politikai rend­szer legfőbb fogyatékosságára. Tény, hogy a Lockheed, majd a nyolcvanas évek elején a Recruit megvesztegetési botrány ideje óta napirenden van Japánban a politikai pénzalapok működtetésének megre­formálása, a választókörzetek - falu­si rétegeknek kedvező - átalakítása, de a politika képtelen volt továbblép­ni a különböző javaslatoknál. - Sér­tenék a képviselők érdekeit a refor­mok - mondja az elnök és Thatcher asszony megjegyzését idézi, aki sze­rint valóban nehéz lenne rablóktól várni azt, hogy büntetőtörvényekről hozzanak döntéseket. - A lakosság nagyfokú bizalmat­lanságát mutatták a legutóbbi időkö­zi választások, Ibaraki kormányzó­ságban például húsz százalék alatt maradt a szavazók aránya - hangsú­lyozta Ucsida professzor, ami szerin­te a demokrácia összeomlásának le­hetőségét rejti magában. Akiket pe­dig ez az érv sem tudott meggyőzni, azoknak figyelmébe ajánlotta, hogy Japán elszigetelődhet nemzetközi­leg, kirekesztődhet az ENSZ család­jából. Mindez pedig a nemzetközi együttműködésre annyira ráutalt or­szág gazdaságát is hátrányosan érin­tené - mondta. Ezzel a következ­ménnyel járhat, ha Japán úgy viselke­dik, mint a Perzsa-öbölbeli háború idején, ha lassú és körülményes vá­laszt ad a Szovjetunió felbomlására, a hidegháborús viszonyok megszűn­tére. Hangsúlyozzák a mozgalom veze­tői, hogy „csak az a társadalom te­kinthető demokratikusnak, amely közvéleményének hangját képes ér­zékelni, és amelyben ennek alapján a politikusok is levonják a megfelelő következtetéseket”. Azért emelték ki ezt a nemzetközi sajtó néhány mun­katársával folytatott beszélgetésen, mert - mint mondták - a japánok rendszerint vonakodnak változtatni a meglévő helyzeten, hacsak valami nem jön közbe. A múlt században a Meidzsi restauráció „jött közbe”, a háború után pedig MacArthur tá­bornok, az általa irányított refor­mokkal, a mindenható monopóliu­mok lebontatásával, a földreform­mal. Az első Japánban belülről kezde­ményezett változásnak a vasút ma­gántulajdonba adását nevezte Kamei Maszao, aki mellesleg maga volt a reprivatizálás egyik legfőbb ösztön­zője. Azt is úgy lehetett keresztülvin­ni, hogy a televízió, a lapok, - a kom­munista párt lapjától eltekintve -, a szakmai közvélemény mind sürget­ték a reprivatizálást, ami végül is meggyőzte az ingadozó kormánypár­tot, meg az ellenzéket is a terv jelen­tőségéről. Amikor „közvéleményt” említe­nek a bizottság vezetői, jól tudják, hogy mozgalmukba ugyanazokat a befolyásos erőket tömörítik, a Kei­­dannenen, a Nikkeirenen, a Rengő szakszervezeti szövetségen át, a veze­tő újságokig, amelyek mint a kor­mánypárt, illetve az ellenzék szövet­ségesei maguk is részei az establish­­mentnek, az „elöregedett politikai rendszernek”. Mégis látszólagosnak ítélték ezt az ellentmondást az új politikai reform­­bizottság vezetői, mert szerintük a vállalkozók idővel nem fogják tovább pénzelni azokat a pártokat, amelyek­nek a közvélemény hátat fordít. Első­sorban a Liberális Demokrata Párt majd száz fős, messzebbre látó, fiata­­labb generációjú politikusait tekintik szövetségesüknek, tőlük várják azt, hogy időben felismerik: a reformok elmaradása az LDP vereségét jelenti. „Két éve még működött az a rend­szer, amelyben a liberális piacgazda­ság híve, az LDP maga mellé állította a közvéleményt és az üzleti világot, hiszen a szociáldemokraták hirdette tervgazdaság népszerűtlen volt a vá­lasztók körében. A kelet-európai vál­tozások folytán azonban módosult a képlet, a legnagyobb japán ellenzéki párt egy része is a liberális eszmék hirdetője lett, ami megfontolásra készteti az üzleti világot, a közvéle­ményt” - mondták a japán politikai mozgalom beindítói. Marton János

Next