Fejér Megyei Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

1993. AUGUSZTUS II. SZERDA A divat műhelyéből A hímzett ismeretlen? Reméljük, hogy a címbeli kér­désre nemleges a válasz, mert újra — ki tudja hányadszor—fényko­rát éli a hímzés. Nagy divat a hím­zett terítő, futó, párna és sok e­­gyéb lakástextil, s nagy divat a hímzett ruha, blúz, sort és sok e­­gyéb ruhadarab. A rajzunkon lát­ható kaposmenti fehérhímzéses minta (1. ábra) mindenen jól mu­tat; finom kis motívumokból áll, amelyek együtt vagy külön-külön is jól felhasználhatók fehér vá­szonra, batisztra vagy puplinra hí­mezve. Az átmásolást ceruzaindi­góval oldjuk meg, elkészítése: száröltéssel, lyukhímzéssel és la­posöltéssel. A­ Fiatalos nyári összeállítása vékony lenvászonból. A felsőrész (az ún. röpike) derék­ fölötti hosz­­szúságú, elől középen négy cakk­­hímzés és tulipános minta díszíti. Még érdekesebb a modell, ha a ha­rangszabású sort egyik szárára a­­lul egy motívumot hímezünk. Ke­vésbé karcsú, nem egészen fiatal nőknek a felsőrész lehet derékig érő, sort helyett sima, egyenes szoknyát javasolunk. BJ Japánujjú tunika — teltkar­­csúaknak is. Az ilyen fazon szinte minden alkalomra megfelel és nadrággal, szoknyával egyaránt viselhető. Különlegesség az ele­jén levő hímzés teszi. A nyakkört, az alját körben és az ujja végét fe­­hérnema-pikóval szegjük el. DJ Térítőn, takarón is nagyon jól mutat ez a minta. Hímezhetjük a futó két végét a cakkos motí­vummal, egy-egy tulipánt pedig a két végében helyezhetünk el. DJ Párnára is kerülhet ez a fi­nom kis fehér hímzés, de—ahogy a rajzon látható — ne középre he­lyezzük, hanem egy kicsit följebb. EJ Kisebb térítőket, szalvétá­kat is kihímezhetünk a­­három­szög formájú ágas motívummal —úgy, hogy a sarkába komponál­juk a mintát. Záhonyi Lujza Kaposmenti fehérhímzéses minta OTTHON A kaktuszok hazája A kaktuszok Amerikában él­nek. Ez alatt szinte a teljes ameri­kai kontinenst kell érteni — Kana­dától Patagónia legdélibb terüle­téig, beleszámítva a kontinens kö­rüli szigetvilágot is. Egyes területeken nagyon gazdag kak­tuszvilág alakult ki, másokon el­vétve él egy-két faj. Brazília E­­gyenlítőhöz közeli területein tró­pusi őserdőkben fán lakó (epifita) kaktuszok élnek. Ezek bőséges csapadékban, meleg párás környe­zetben fejlődnek jól, megjelené­sükben kevésbé hasonlítanak a tö­vises gömb- vagy oszlopkaktu­szokhoz. Mexikó kaktuszban talán a leg­gazdagabb ország a világon. Nem véltelen, hogy a kaktusz az ország címerében is megtalálható. A nö­vények itt már mostohább körül­mények között élnek. Az erős nyá­ri időszakot egy mérsékelten me­leg, száraz tél követi. A növények a csapadékos időszakban fejlődnek, virágoznak és szaporodnak, télen pihennek. Ilyen körülmények kö­zött élnek kaktuszok Dél-Amerika több országában is: Argentínában, Uruguayban és Paraguayban. A si­vatagok és a félsivatagok forró, száraz időjárását már csak a pozs­gás növények képesek elviselni. Ezeken a területeken évente csak néhány hétig esik az eső, mennyi­sége is kevés. Kaktuszokban gaz­dag sivatagok az USA területén Arizonában, Új-Mexikóban és Ka­liforniában találhatók. Dél-Ameri­­kában legismertebb az Atcama-si­­vatag, de magas fekvése miatt ez kissé hűvösebb éghajlatú. Az é­­szak-amerikai sivatagok mérsékelt égövi területein élnek a télálló kak­tuszok, amelyek télen -20 C alatti hőmérsékletet is képesek elviselni. Külön kell említeni a trópusok ma­gashegyvidéki kaktuszvilágát. Itt 2500-3500 méter magasságban különös körülmények között élnek a növények. Nappal trópusi meleg, éjjel gyakran fagypont alatti hő­mérséklet a jellemző. Fő csapa­dékforrás az éjszakai harmat. Ilyen területek Bolívia és Peru területén találhatók. Kaktuszgyűjtő számára azért fontos ismerni kedvenceinek természetes életkörülményeit, mert szép, virágzó növények csak ezek figyelembevételével nevel­hetők. Lukóczki Zoltán Mitől romlik meg a befőtt? Fertőző gombák, erjedést oko­zó parányok a jól megfőzött be­főttekben, lekvárokban nincse­nek. De a levegőből, kiváltképen a befőzéshez használt edényekről, evőeszközökről, a törlőruhákról, stb. sajnos nagy számban beleke­rülhetnek az élelmeinkbe. Ezt egy pár higiéniai (és egyéb) szabály megtartásával nagy biztonsággal megelőzhetjük. Mielőtt a befőzésekhez hozzá­kezdünk, sterilizáljuk a „tavaly óta pihenő” befőzőedényeket, eszközöket, főképp a fakanalakat, fából készült passzírozókat, stb. A faeszközökön könnyen megtele­pedhetnek a befőttekre is veszé­lyes gombák, baktériumok; eze­ket vegyszerekkel, például ecettel nem célszerű elmosnunk, mert a fa rostjai roncsolódnak, és még kedvezőbb életfeltételek alakul­nak ki bennük a kórokozók szá­mára. Főzzük őket tiszta vízben, a fémedényekkel együtt legalább 20-30 percig. Szárítsuk meg, s a­­zután minden újabb használat u­­tán alaposan mossuk el, s fólia­zacskóban vagy letakarva tároljuk a következő használatig. A befőttes üvegeket, záróku­pakjait is, alaposan mossuk el, de ne törölgessük, hanem a vizet el­csurgatva, jó meleg sütőben szá­rítsuk meg, s hevítsük fel, s mele­gen rakjuk el őket. Ne használ­junk törlőruhát a befőzés művele­teihez; helyette kitűnően megfelel a viszonylag olcsó kávéházi szal­véta: ennek fóliacsomagolásán csak egy hasítékot vágjunk, s csak az éppen felhasználandókat ve­gyik ki, hogy a többi ne szennye­ződjön. Az üvegek peremét — közvetlenül a megtöltésük előtt —mártsuk be szalicilporba, s ütö­­gessük le róluk a „felesleget”. A befőttnek a halála a gomba­­fertőzés, utólag csaknem kizáró­lag e kívül összekent üvegről jut bele a — máskülönben steril a befőttbe. Ha a megtöltéskor az ü­­veg nyakát, külsejét a cukros ol­dattal összekenjük, akkor a leg­gondosabb utólagos elmosás el­lenére is maradhat belőle annyi az üvegen, amelyen már megél egy gombaspóra; ez kicsírázva látha­tatlan. A fonalaival a hermatiku­­san záró kupak ellenére is bele tud nőni az üvegbe. Ezért vegyünk egy nagyobb hőálló műanyagtöl­csért, s vágjuk le a garata fölött akkorára, hogy rajta keresztül ké­nyelmesen meg tudjuk tölteni az üvegeket, (több országban portöl­csér néven a háztartások számára is forgalmaznak ilyet); ezt a töl­csért kívül-belül minden haszná­lat előtt és után langyos ecetes víz­zel mossuk el. Ha celofánnal zár­juk le az üvegeket, a vizes celo­fánlapokat mindkét oldalán kenjük be szalicilporral! A celo­fánban lévő nedvesség ugyanis — tudjuk — a horpadás közepén egy kis foltocskában meggyűlik, a gombaspórák ezen szinte biztosan megtelepednek. A leírtak szerint gondosan elkészített, lezárt üve­geket helyezzünk közepes erős­séggel előmelegített sütőbe, kap­csoljuk ki a sütőt, zárjuk be, s ott hagyjuk kihűlésig az üvegeket. A kiszedett üvegeknek a nyakrészét s a kupak peremét kenjük körbe szalicilporba mártott tiszta vatta­csomóval, s azután tegyük be őket tárolási helyükre. A hagyományos takargatásos dunsztolás sok fertőzésveszélyt hordoz; annyi steril takarónk nemigen van, amennyi a hő tartós megőrzéséhez kellene. Ha meg­­penészedett, felforrt a befőtt, dob­juk ki! Az újabb főzéssel esetleg elejét vehetjük a további fertőzés­nek, de a gombák termelte mérgek a főzés során nem bomlanak el; ezen gombamérgek között vesze­delmesek is vannak, nem szabad kockáztatnunk egészségünket! A szalicilt mint tartósítószert a tudósok „száműzték”, s fogadjuk el, hogy jogosan tették; mint anti­­szeptikus, azaz gomba- és bakté­riumölő anyagot azonban bizton­sággal használhatjuk, hiszen leg­feljebb makulányi mennyisége juthat be az élelembe; ennyi nem ártalmas, hiszen több gyógysze­rünk (Kalmopyrin, Algopyrin, Is­­topyrin stb.) a fő hatóanyaga. Az édesen, valamint az olajjal eltett (például a padlizsán, a lecsó stb.) élelmek a leírtak szerint befőzve minden tartósítószer nélkül eláll­nak, s nem penészednek meg! A savanyúságok esetében már szük­ség van a tartósítószerekre, de az eltérésük menetében az itt aján­lott higiéniai eljárásokat szintén célszerű alkalmaznunk. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7. OLDAL Kutyák, macskák és társaik A nyári fürdőzés örömei gazdának és kutyának „Az élet örömei egy kutya szá­mára elsősorban a gazdától ka­pott bánásmódtól függenek”, vé­lekedik a Nobel-díjas Konrad Lo­renz. A kutya akkor a legboldo­gabb, ha annyit lehet együtt a gazdájával, amennyit csak kíván. Miért kellene hát megfosztani őt szeretett „emberétől”, éppen az év legszebb időszaka, a nyaralás ideje alatt? Aki ennek a pár hét­nek eltöltésére a tengerpart mel­lett dönt, négylábú útitársa meg­felelő elhelyezésére, jó közérze­tére is gondolnia kell. A legrit­kább esetektől eltekintve, nyugodtan magunkkal vihetjük őt a strandra is, hiszen a kutyák is nagyon élvezik a pancsolást, szí­vesen játszanak gazdájukkal a vízben. Ösztönösen jól úsznak, de a vízhez őket is hozzá kell szoktatni, ezért első alkalmakkor a fokozatosság elve érvényesül­jön. Először csak sekély vízben játszunk vele, s csak akkor enged­jük mélyebb vízbe, ha már kellő önbizalmat érez az úszáshoz. A kutyás strandolás alapvető köve­telménye azonban, hogy legyünk tekintettel a többi fürdőző, napo­zó ember zavartalan pihenésére. Ne engedjük, hogy az eb felügye­let nélkül szabadon szaladgáljon, nem minden embernél arat osz­tatlan sikert, ha a pokrócán, nyug­ágya mellett váratlanul ott terem egy hivatlan négylábú. Naponta többször induljunk a kutyával sé­tára, lehetőleg azonban ne a leg­forróbb déli órákban. Fussunk ve­le együtt, dobáljunk neki labdát vagy gumikarikát, így az állat ki­­játszhatja, kitombolhatja magát, és a fegyelmezés is könnyebben megy majd, ha olyan helyen jele­nünk meg vele, ahol nincs lehető­ség a póráz nélküli szaladgálásra. Ha kifekszünk napozni, a ku­tyát tartsuk magunk mellett, vagy ha nevelése hiányos, kössük pó­rázra. Vigyázzunk azonban, hogy az állatnak lehetősége legyen ár­nyékba húzódni, mert az eb szá­mára is fennáll a napszúrás veszé­lye. Amennyiben nincs árnyékos hely a strandon, vigyünk ma­gunkkal e célból napernyőt. A másik probléma lehet stran­dolás idején, ha a kutyának éppen ekkor kell a nagydolgát elvégez­ni. Ebben az esetben a hygiénés követelmények még szigorúb­bak, mint odahaza, hiszen a leg­több ember mezítláb járkál a víz mentén, gyerekek játszanak a ho­mokban. A kutya gazdájának kö­telessége, hogy az eb által produ­kált „végtermék” ne szennyezze a strand területét. A kínos konflik­tusok elkerülésére legyen nálunk az elengedhetetlen kislapát és zacskó, így nem érhet bennünket váratlan„kutyabaleset” Sokan aggódnak amiatt, hogy a tenger sós vize árthat a kutya bő­rének, ezért megnyugtatásul nem árt tudnunk, hogy az állat bundá­jának tömöttebb alsó rétege és az állandóan jelenlévő szőrzsír meg­védi a bőrt. Amikor a kutya kijön a vízből, alaposan megrázza ma­gát, s megszabadul a legpará­nyibb sós cseppektől is. Ezért ten­geri fürdőzés után ne fürdessük meg kádban a kutyát, mert ezzel csak árthatunk: az esetleg még rajta lévő sómaradványokat bele­moshatjuk a bőrébe. A legjobb módszer, ha átkeféljük a bundá­ját. A nyári forróság és a sós víz együtt alaposan szomjassá tesz mindenkit, ez alól a kutya sem ki­vétel. Ezért mindig vigyük ma­gunkkal az ivótálját és egy palack édesvizet. A nagy melegben a legtöbb kutya nem eszik olyan ét­vággyal, mint azt tőle megszok­tuk. Elegendő számára, ha a hű­vösebb esti órákban táplálkozik, hiszen napközben neki sem kelle­mes tele hassal a vízben, a parton ugrándozni. Apropó, táplálék: különösen a déli országokban nehézségekbe ütközhet a mindennapi friss hús­féleség beszerzése a kutya ré­szére, ezért legokosabb, ha ott­honról olyan mennyiségű száraz- és konzerveledellel indulunk út­nak, amely a nyaralás végéig ele­gendő. Ha mindenre kiterjedően gondossággal készítettük elő a nyaralást, a kutya és gazdája egy­formán zavartalanul élvezheti a nyár nyújtotta örömöket. A főzés tudománya A mai időkben a természettudo­mány módszerei mindenbe behatol­nak, így nem csoda, hogy a táplálko­zás tudománya, sőt művészete sem maradhat érintetlen a kémiai és fizi­kai eljárások hatásaitól. Jean-Ant­­helme de Savarin (1755-1826) sza­vai szerint „egy új pontjából, mint egy új csillag megpillantása”. Sir Benjamin Thompson, Rumford grófja (1753-1814) pedig így írt a kémiának a szakácsművészetre való alkalmazásáról: „Amiben a művé­szet vagy a tudomány újat tud hozni, az mind hozzájárulhat az ember ké­nyelméhez és boldogságához.” Te­kintettel arra, hogy a tudomány és a technika fejlődése az életkörülmé­nyekhez annyira mindenesetre hoz­zájárult, hogy az évezred végére kö­zel 6 milliárd földlakóval kell szá­molni, akinek az élelmezése ko­moly, sőt súlyos gondokat fog okozni, Rumford grófjának szavait szándékosan nem az élvezetek, ha­nem a boldogság és a boldogulás ér­telmében kell vennünk. Új táplálko­zási anyagok meghódításáról, a ré­giek élvezhetőségének (szennye­zésmentességének) megőrzésével.

Next