Fejér Megyei Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
1993. AUGUSZTUS II. SZERDA A divat műhelyéből A hímzett ismeretlen? Reméljük, hogy a címbeli kérdésre nemleges a válasz, mert újra — ki tudja hányadszor—fénykorát éli a hímzés. Nagy divat a hímzett terítő, futó, párna és sok egyéb lakástextil, s nagy divat a hímzett ruha, blúz, sort és sok egyéb ruhadarab. A rajzunkon látható kaposmenti fehérhímzéses minta (1. ábra) mindenen jól mutat; finom kis motívumokból áll, amelyek együtt vagy külön-külön is jól felhasználhatók fehér vászonra, batisztra vagy puplinra hímezve. Az átmásolást ceruzaindigóval oldjuk meg, elkészítése: száröltéssel, lyukhímzéssel és laposöltéssel. A Fiatalos nyári összeállítása vékony lenvászonból. A felsőrész (az ún. röpike) derék fölötti hoszszúságú, elől középen négy cakkhímzés és tulipános minta díszíti. Még érdekesebb a modell, ha a harangszabású sort egyik szárára alul egy motívumot hímezünk. Kevésbé karcsú, nem egészen fiatal nőknek a felsőrész lehet derékig érő, sort helyett sima, egyenes szoknyát javasolunk. BJ Japánujjú tunika — teltkarcsúaknak is. Az ilyen fazon szinte minden alkalomra megfelel és nadrággal, szoknyával egyaránt viselhető. Különlegesség az elején levő hímzés teszi. A nyakkört, az alját körben és az ujja végét fehérnema-pikóval szegjük el. DJ Térítőn, takarón is nagyon jól mutat ez a minta. Hímezhetjük a futó két végét a cakkos motívummal, egy-egy tulipánt pedig a két végében helyezhetünk el. DJ Párnára is kerülhet ez a finom kis fehér hímzés, de—ahogy a rajzon látható — ne középre helyezzük, hanem egy kicsit följebb. EJ Kisebb térítőket, szalvétákat is kihímezhetünk aháromszög formájú ágas motívummal —úgy, hogy a sarkába komponáljuk a mintát. Záhonyi Lujza Kaposmenti fehérhímzéses minta OTTHON A kaktuszok hazája A kaktuszok Amerikában élnek. Ez alatt szinte a teljes amerikai kontinenst kell érteni — Kanadától Patagónia legdélibb területéig, beleszámítva a kontinens körüli szigetvilágot is. Egyes területeken nagyon gazdag kaktuszvilág alakult ki, másokon elvétve él egy-két faj. Brazília Egyenlítőhöz közeli területein trópusi őserdőkben fán lakó (epifita) kaktuszok élnek. Ezek bőséges csapadékban, meleg párás környezetben fejlődnek jól, megjelenésükben kevésbé hasonlítanak a tövises gömb- vagy oszlopkaktuszokhoz. Mexikó kaktuszban talán a leggazdagabb ország a világon. Nem véltelen, hogy a kaktusz az ország címerében is megtalálható. A növények itt már mostohább körülmények között élnek. Az erős nyári időszakot egy mérsékelten meleg, száraz tél követi. A növények a csapadékos időszakban fejlődnek, virágoznak és szaporodnak, télen pihennek. Ilyen körülmények között élnek kaktuszok Dél-Amerika több országában is: Argentínában, Uruguayban és Paraguayban. A sivatagok és a félsivatagok forró, száraz időjárását már csak a pozsgás növények képesek elviselni. Ezeken a területeken évente csak néhány hétig esik az eső, mennyisége is kevés. Kaktuszokban gazdag sivatagok az USA területén Arizonában, Új-Mexikóban és Kaliforniában találhatók. Dél-Amerikában legismertebb az Atcama-sivatag, de magas fekvése miatt ez kissé hűvösebb éghajlatú. Az észak-amerikai sivatagok mérsékelt égövi területein élnek a télálló kaktuszok, amelyek télen -20 C alatti hőmérsékletet is képesek elviselni. Külön kell említeni a trópusok magashegyvidéki kaktuszvilágát. Itt 2500-3500 méter magasságban különös körülmények között élnek a növények. Nappal trópusi meleg, éjjel gyakran fagypont alatti hőmérséklet a jellemző. Fő csapadékforrás az éjszakai harmat. Ilyen területek Bolívia és Peru területén találhatók. Kaktuszgyűjtő számára azért fontos ismerni kedvenceinek természetes életkörülményeit, mert szép, virágzó növények csak ezek figyelembevételével nevelhetők. Lukóczki Zoltán Mitől romlik meg a befőtt? Fertőző gombák, erjedést okozó parányok a jól megfőzött befőttekben, lekvárokban nincsenek. De a levegőből, kiváltképen a befőzéshez használt edényekről, evőeszközökről, a törlőruhákról, stb. sajnos nagy számban belekerülhetnek az élelmeinkbe. Ezt egy pár higiéniai (és egyéb) szabály megtartásával nagy biztonsággal megelőzhetjük. Mielőtt a befőzésekhez hozzákezdünk, sterilizáljuk a „tavaly óta pihenő” befőzőedényeket, eszközöket, főképp a fakanalakat, fából készült passzírozókat, stb. A faeszközökön könnyen megtelepedhetnek a befőttekre is veszélyes gombák, baktériumok; ezeket vegyszerekkel, például ecettel nem célszerű elmosnunk, mert a fa rostjai roncsolódnak, és még kedvezőbb életfeltételek alakulnak ki bennük a kórokozók számára. Főzzük őket tiszta vízben, a fémedényekkel együtt legalább 20-30 percig. Szárítsuk meg, s azután minden újabb használat után alaposan mossuk el, s fóliazacskóban vagy letakarva tároljuk a következő használatig. A befőttes üvegeket, zárókupakjait is, alaposan mossuk el, de ne törölgessük, hanem a vizet elcsurgatva, jó meleg sütőben szárítsuk meg, s hevítsük fel, s melegen rakjuk el őket. Ne használjunk törlőruhát a befőzés műveleteihez; helyette kitűnően megfelel a viszonylag olcsó kávéházi szalvéta: ennek fóliacsomagolásán csak egy hasítékot vágjunk, s csak az éppen felhasználandókat vegyik ki, hogy a többi ne szennyeződjön. Az üvegek peremét — közvetlenül a megtöltésük előtt —mártsuk be szalicilporba, s ütögessük le róluk a „felesleget”. A befőttnek a halála a gombafertőzés, utólag csaknem kizárólag e kívül összekent üvegről jut bele a — máskülönben steril a befőttbe. Ha a megtöltéskor az üveg nyakát, külsejét a cukros oldattal összekenjük, akkor a leggondosabb utólagos elmosás ellenére is maradhat belőle annyi az üvegen, amelyen már megél egy gombaspóra; ez kicsírázva láthatatlan. A fonalaival a hermatikusan záró kupak ellenére is bele tud nőni az üvegbe. Ezért vegyünk egy nagyobb hőálló műanyagtölcsért, s vágjuk le a garata fölött akkorára, hogy rajta keresztül kényelmesen meg tudjuk tölteni az üvegeket, (több országban portölcsér néven a háztartások számára is forgalmaznak ilyet); ezt a tölcsért kívül-belül minden használat előtt és után langyos ecetes vízzel mossuk el. Ha celofánnal zárjuk le az üvegeket, a vizes celofánlapokat mindkét oldalán kenjük be szalicilporral! A celofánban lévő nedvesség ugyanis — tudjuk — a horpadás közepén egy kis foltocskában meggyűlik, a gombaspórák ezen szinte biztosan megtelepednek. A leírtak szerint gondosan elkészített, lezárt üvegeket helyezzünk közepes erősséggel előmelegített sütőbe, kapcsoljuk ki a sütőt, zárjuk be, s ott hagyjuk kihűlésig az üvegeket. A kiszedett üvegeknek a nyakrészét s a kupak peremét kenjük körbe szalicilporba mártott tiszta vattacsomóval, s azután tegyük be őket tárolási helyükre. A hagyományos takargatásos dunsztolás sok fertőzésveszélyt hordoz; annyi steril takarónk nemigen van, amennyi a hő tartós megőrzéséhez kellene. Ha megpenészedett, felforrt a befőtt, dobjuk ki! Az újabb főzéssel esetleg elejét vehetjük a további fertőzésnek, de a gombák termelte mérgek a főzés során nem bomlanak el; ezen gombamérgek között veszedelmesek is vannak, nem szabad kockáztatnunk egészségünket! A szalicilt mint tartósítószert a tudósok „száműzték”, s fogadjuk el, hogy jogosan tették; mint antiszeptikus, azaz gomba- és baktériumölő anyagot azonban biztonsággal használhatjuk, hiszen legfeljebb makulányi mennyisége juthat be az élelembe; ennyi nem ártalmas, hiszen több gyógyszerünk (Kalmopyrin, Algopyrin, Istopyrin stb.) a fő hatóanyaga. Az édesen, valamint az olajjal eltett (például a padlizsán, a lecsó stb.) élelmek a leírtak szerint befőzve minden tartósítószer nélkül elállnak, s nem penészednek meg! A savanyúságok esetében már szükség van a tartósítószerekre, de az eltérésük menetében az itt ajánlott higiéniai eljárásokat szintén célszerű alkalmaznunk. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7. OLDAL Kutyák, macskák és társaik A nyári fürdőzés örömei gazdának és kutyának „Az élet örömei egy kutya számára elsősorban a gazdától kapott bánásmódtól függenek”, vélekedik a Nobel-díjas Konrad Lorenz. A kutya akkor a legboldogabb, ha annyit lehet együtt a gazdájával, amennyit csak kíván. Miért kellene hát megfosztani őt szeretett „emberétől”, éppen az év legszebb időszaka, a nyaralás ideje alatt? Aki ennek a pár hétnek eltöltésére a tengerpart mellett dönt, négylábú útitársa megfelelő elhelyezésére, jó közérzetére is gondolnia kell. A legritkább esetektől eltekintve, nyugodtan magunkkal vihetjük őt a strandra is, hiszen a kutyák is nagyon élvezik a pancsolást, szívesen játszanak gazdájukkal a vízben. Ösztönösen jól úsznak, de a vízhez őket is hozzá kell szoktatni, ezért első alkalmakkor a fokozatosság elve érvényesüljön. Először csak sekély vízben játszunk vele, s csak akkor engedjük mélyebb vízbe, ha már kellő önbizalmat érez az úszáshoz. A kutyás strandolás alapvető követelménye azonban, hogy legyünk tekintettel a többi fürdőző, napozó ember zavartalan pihenésére. Ne engedjük, hogy az eb felügyelet nélkül szabadon szaladgáljon, nem minden embernél arat osztatlan sikert, ha a pokrócán, nyugágya mellett váratlanul ott terem egy hivatlan négylábú. Naponta többször induljunk a kutyával sétára, lehetőleg azonban ne a legforróbb déli órákban. Fussunk vele együtt, dobáljunk neki labdát vagy gumikarikát, így az állat kijátszhatja, kitombolhatja magát, és a fegyelmezés is könnyebben megy majd, ha olyan helyen jelenünk meg vele, ahol nincs lehetőség a póráz nélküli szaladgálásra. Ha kifekszünk napozni, a kutyát tartsuk magunk mellett, vagy ha nevelése hiányos, kössük pórázra. Vigyázzunk azonban, hogy az állatnak lehetősége legyen árnyékba húzódni, mert az eb számára is fennáll a napszúrás veszélye. Amennyiben nincs árnyékos hely a strandon, vigyünk magunkkal e célból napernyőt. A másik probléma lehet strandolás idején, ha a kutyának éppen ekkor kell a nagydolgát elvégezni. Ebben az esetben a hygiénés követelmények még szigorúbbak, mint odahaza, hiszen a legtöbb ember mezítláb járkál a víz mentén, gyerekek játszanak a homokban. A kutya gazdájának kötelessége, hogy az eb által produkált „végtermék” ne szennyezze a strand területét. A kínos konfliktusok elkerülésére legyen nálunk az elengedhetetlen kislapát és zacskó, így nem érhet bennünket váratlan„kutyabaleset” Sokan aggódnak amiatt, hogy a tenger sós vize árthat a kutya bőrének, ezért megnyugtatásul nem árt tudnunk, hogy az állat bundájának tömöttebb alsó rétege és az állandóan jelenlévő szőrzsír megvédi a bőrt. Amikor a kutya kijön a vízből, alaposan megrázza magát, s megszabadul a legparányibb sós cseppektől is. Ezért tengeri fürdőzés után ne fürdessük meg kádban a kutyát, mert ezzel csak árthatunk: az esetleg még rajta lévő sómaradványokat belemoshatjuk a bőrébe. A legjobb módszer, ha átkeféljük a bundáját. A nyári forróság és a sós víz együtt alaposan szomjassá tesz mindenkit, ez alól a kutya sem kivétel. Ezért mindig vigyük magunkkal az ivótálját és egy palack édesvizet. A nagy melegben a legtöbb kutya nem eszik olyan étvággyal, mint azt tőle megszoktuk. Elegendő számára, ha a hűvösebb esti órákban táplálkozik, hiszen napközben neki sem kellemes tele hassal a vízben, a parton ugrándozni. Apropó, táplálék: különösen a déli országokban nehézségekbe ütközhet a mindennapi friss húsféleség beszerzése a kutya részére, ezért legokosabb, ha otthonról olyan mennyiségű száraz- és konzerveledellel indulunk útnak, amely a nyaralás végéig elegendő. Ha mindenre kiterjedően gondossággal készítettük elő a nyaralást, a kutya és gazdája egyformán zavartalanul élvezheti a nyár nyújtotta örömöket. A főzés tudománya A mai időkben a természettudomány módszerei mindenbe behatolnak, így nem csoda, hogy a táplálkozás tudománya, sőt művészete sem maradhat érintetlen a kémiai és fizikai eljárások hatásaitól. Jean-Anthelme de Savarin (1755-1826) szavai szerint „egy új pontjából, mint egy új csillag megpillantása”. Sir Benjamin Thompson, Rumford grófja (1753-1814) pedig így írt a kémiának a szakácsművészetre való alkalmazásáról: „Amiben a művészet vagy a tudomány újat tud hozni, az mind hozzájárulhat az ember kényelméhez és boldogságához.” Tekintettel arra, hogy a tudomány és a technika fejlődése az életkörülményekhez annyira mindenesetre hozzájárult, hogy az évezred végére közel 6 milliárd földlakóval kell számolni, akinek az élelmezése komoly, sőt súlyos gondokat fog okozni, Rumford grófjának szavait szándékosan nem az élvezetek, hanem a boldogság és a boldogulás értelmében kell vennünk. Új táplálkozási anyagok meghódításáról, a régiek élvezhetőségének (szennyezésmentességének) megőrzésével.