Fejér Megyei Hírlap, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

1998. március 2., HÉTFŐ Vasas-siker a Merlinben, és ami ebből következik Hazai pályán más a siker íze, mint idegenben Minden, színpadon így vagy úgy, ilyen s olyan műfajban pró­bálkozó embernek szívből kívá­nom, hogy — ha egyszer csak az életben, akkor is — „beleálljon” egy olyan intenzitású tapsba, amivel csütörtökön este a fővá­rosi Merlin Színház közönsége megköszönte a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes vendégjá­tékát. Ha elvonatkoztatunk a helyszíntől,nem lehet: a Mer­lin az Merlin, hiába csűrjük-csa­­varjuk, ott fellépni (akár csak egyszer az életben) rang és di­csőség, meg, immár az együttes jövendő története felé kanyarít­­va a szót, lehetséges, mi több, nyomós érv —, nos, ha mégis el­tekintenénk, hát maga a siker té­nye és a fogadtatás hőfoka is megér egy bekezdést. lm. Itthon, „hazai pályán” más a siker íze. Idegenben: borzonga­tó, elementáris élmény. „Szere­lem, szerelem...”, ahogy megáll a kés a levegőben a társaság ih­letett és az elválás drámai pilla­nataiban, ahogy beleálmodhat­juk saját csábításainkat és csá­­bíttatásainkat, csalásainkat és csalattatásainkat, ahogy — „A­­dagio” — eltörik az egész ben­nünk, már minden mindegy, jöj­jenek a gyerekek utánunk, tán­colva, kacagva akár, mi már megtörtünk, hullámok csillám­pora parti sziklán. „I. M. Örkény I.”: a mulatság, kacagás, bur­­leszk. Elrajzolt alakok, groteszk történetkék, ismerős helyzet, itt­hon vagyunk, őket nézve kine­vetjük magunk magunkat. De. A végén a kimondhatatlan és meg­jegyezhetetlen nevű szemüve­ges japán asztalitenisz-világbaj­nok mögött ott ballag a Dunaúj­városi Vasas Táncegyüttes. Mennek világgá, s ebben­­ most, egyetlen pillanatra tekint­sünk el a folytatástól, a finálé­ként tolmácsolt „Bolero” frene­tikus körképétől, itt megjegyez­ve, hogy külön méltatást és elemzést érdemelne — van va­lami mélységesen igaz és na­gyon szomorú. Nem először vésem e hasá­bokra: van egy csapat. Van egy csapat, amely — konkrétan — a novemberi bemutató óta annyi új elemet, ízt, villanást pakolt táncszínházi műsorába, hogy ahhoz képest meglepetés, még­pedig roppant kellemes megle­petés volt a vendégjátékon látott produkció. Van egy csapat, amely státusát tekintve még mindig amatőrként hoz létre életképes, vállalható, sikeres, ráadásul minden létező mércé­vel mérve színvonalas előadá­sokat. Hagyjuk a „senki sem le­het próféta” lózungjait: megy a tojás, halad a karaván, hátul a táncegyüttes, mennek világgá, a fenébe, finom voltam, egyszer már ne váljon valóra e mulatsá­gos, sírnivaló vízió... -nyzs­­Fotó: Lázár Zsolt O Neill-dráma és az ötven­éves Mick Taylor koncertje Josie, a fehérvári színházból is ismert Börcsök Enikő O'Neill-premiert tartanak szombaton a Pesti Színházban. A Boldogtalan hold című szín­művet az amerikai szerző egyik legavatottabb hazai színpadra állítója, Horvai István rendezé­sében mutatják be. A darabot Vas István fordításában tűzte műsorra a Vígszínház kamara­­színháza. Eugene O'Neill drámája az 1940-es évek elején született. A hazai teátrumok közül elsőként 1966-ban a szolnoki Szigligeti Színház mutatta be. A budapesti publikum Horvai István rende­zésében láthatta a Vígszínház­ban például az Eljő a jeges és az Utazás az éjszakába című O 'Neill-darabokat. Josie Hogant Börcsök Enikő alakítja. A Hogan-fivérek szere­pében Csőre Gábor és Rajhona Ádám lép színpadra. Gálffi László játssza James Tyrone-t, Stedman Hardert pedig Feszt­­baum Béla. A díszletterveket David Borovszkij tervezte. A jelmezek Jánoskuti Márta mun­kái. Allstars Blues Band nevű együttesével március 7-én Bu­dapesten, a Petőfi Csarnokban ad koncertet Mick Taylor, a fe­hér blues egyik kiemelkedő ze­nésze. A Rhythm and Blues Fesztiválon rajta kívül fellép a fesztiválon több magyar együt­tes, köztük a PMD egy igazi memphisi vendéggel, az 55 esz­tendős Ed Davisszel, a Blues Fools, valamint a Takáts Tamás Dirty Bluesband. Mick Taylor az idén töltötte be ötvenedik születésnapját. Több mint harminc esztendeje van a rock és a rhythm and blues élvonalában. John Mayall Bluesbreakers nevű együttese volt az első komolyabb együt­tese: előbb Eric Claptont helyet­tesítve, majd a hatvanas évek második felében teljes jogú tag­ként került az együttesbe. A Rolling Stonestól 1969 nyarán kapott ajánlatot, hogy álljon a távozó Brian Jones helyére. Taylor öt éven át volt a Rolling Stones tagja, amely azokban az években jelentette meg az It's Only Rock and Roll, a Goat's Head Soup, a Get Yet Ya-Ya's Out és más, a bluestól a rock irá­nyába hajló albumokat. A Rolling Stonestól 1974 vé­gén távozott, saját szólókarriert kezdett, s 1979-ben önálló albu­mot adott ki. KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . Egy reményt keltő, részegítő korty a tiszta forrásokból Makkay János: „Pesovár Ferenc 16 millió magyar néprajzosa volt” Nem voltam mostanában olyan jókedvű sokadalomban, mint amilyen az a szombati kiál­lításmegnyitó volt, amelyen Kallós Zoltán gyűjteményének igazgyöngyeiből, mezőségi textiljeiből láthatunk mesés ké­zimunkákat. Ne mulasszák el megnézni! Gyötrelem, könny és boldogság, mámor, szépség, magánsors és történelem, élet és halál — minden benne van a varrottasokban, az írásosokban, a borzasokban, a párnavégeken, a lepedőszéleken, a fekete-fehé­rekben, a piros-kék-szürkékben. Sebő Ferenc, a Magyar Álla­mi Népiegyüttes művészeti igazgatója nyitotta meg a kiállí­tást. Elmesélte, hogy miközben a Tilinkó zenkar muzsikált, az járt a fejében, hogy amikor Kal­lós Zoltánt várták a vasútállo­máson, s amikor már 3 széki dal­lamot ők is tudtak, elkezdtek muzsikálni. A vonatról leszálló erdélyi turisták közül egy koma megjegyezte: „Még itt is ezt a zenét kell hallgassuk?! Nem elég otthon?!” Azóta sok víz le­folyt a Dunán, s ma már sokan, az erdélyiek közül­ is egyre többen tudják, mi minden, mek­kora kincs van a birtokukban. Ebben a folyamatban, ebben a hatalmas munkában meghatáro­zó szerepe volt Kallós Zoltán­nak, aki magyar barátaival fá­radhatatlanul járta a falvakat. Azokban az időkben, amikor nálunk nehézkes volt a kapcso­latteremtés, a társalgás, az őszinte beszéd, ott működött, ott megnyíltak az emberek, életre szóló szakmai, emberi kapcso­latok szövődtek. A kiállítást úgy jellemezte, hogy az erdélyi kul­túrából, Kallós gyűjteményé­ből, a tengerből csak egy csepp. Milyen lehet az a tenger, amely­ből csak egy korty ilyen gyö­nyörűséges és gazdag?! Sebő Ferenc megemlített egy fontos momentumot: nem volt szakmai féltékenység. Odaen­gedték a fiatalokat, hadd igya­nak a tiszta forrásokból. A felvé­teleket, a múzeumi tárgyakat megkapták, „letanulhatták”, nem hallották soha a várakozás­ra intő szavakat: „Majd csak ak­kor kisfiam, ha már publikál­tam”. Kallós Zoltán megjegyez­te: nem lehet öncélú a néprajz, hiszen kapcsolatok, egymásra hatások szövedéke a Kárpát­medence, ráadásul szerves része az egyetemes kultúrának, nem lehet szemellenzővel, önző mó­don tanulmányozni és gyűjteni. Olsvai Imre, a Pesovár Fe­renc Alapítvány kuratóri­umának nevében Wakler Anná­nak nyújtotta át az idei díjat azért a munkáért, amit a fehér­vári zeneiskolában és azon kívül is folytat a népdal módszeres ta­nításáért. Afféle „női igricként’’ nem csak a dallamokat és a szö­vegeket tanítja, a népdalok, a balladák szellemét is beülteti a szívekbe. Az országban talán csak 3 helyen folyik ilyen igé­nyes népdal tanítás, mint Fehér­váron. Tanítványai sorra hozzák a díjakat a versenyekről, egyi­kük, Horváti Kata a népes kö­zönséget elbűvölte énekével. A megnyitó közönsége a mú­zeum másik termében folytatta a Pesovár Ferencre való emléke­zést, aki 15 éve nincs közöttünk. De velünk van a Tilinkó muzsi­kájában, az Alba Regia tánco­sainak lépteiben, vezetőinek szellemiségében, a táncházi mozgalomban. Része van abban is, hogy már öt magyar egyete­men oktatnak néprajzosokat. Andrásfalvy Bertalan, a pom­pás „négyesfogat” egyik tagja — a másik három: Kallós, Peso­vár, Martin György — levelet írt égi barátjának, amelyben jelen­tette: növekszik a tiszta forrá­sokra szomjatok serege. Soka­sodnak azok, akik az általa tapo­sott úton járnak, akik azokból töltekeznek, amelyeket ő gyűj­tött nekik. Pesovár úgy volt ma­gyar, hogy ismerte, szerette a többiek, a szomszédok dalait, zenéjét, szokásait. Ő is azon volt, hogy a Duna-medence kórusaiban mindenkinek legyen szólója, de együtt is tisztán zengjen az ének. Nő a tánchá­zakba, a táncos, a muzsikás, az énekes, a kézműves táborokba járók hada Gyimestől, Válaszút­­tól, Fehérváron és Hollandián át Amerikáig. Ezeket az ifjakat nem csak táncba vinni könnyű, dolgozni és reménykedni is tud­nak. Reménykedő szavait egy kétéves kisfiú igazolta, aki míg szülei muzsikáltak és a szóno­kok emlékeztek, ő táncikált a közönség karéjában. Makkay János régész melen­gető, jóízű emlékek felidézésé­vel, borízű történetekkel is kike­rekítette, kiszínezte a Pesovár­­képet, amelyet nem szabad en­gednünk elhalványodni, mert a következő évezredben emberi módon csak úgy élhetünk, ha megőrizzük midazt, amiből ez a kiállítás csak egy reményt keltő, részegítő korty. Zágoni Erzsébet Kulturmix Színjátszó-találkozó Csurgón Az Országos Diákszínját­szó Egyesület az idén is meghirdette a magyarorszá­gi diákszínjátszó csoportok felmenő rendszerű találko­zóját. Az országos találko­zóra műfaji és műsoridőbeli megkötés nélkül nevezhet­tek előadásokkal. A területi válogatókat március végéig rendezik meg. Az országos döntőn, amelyet Csurgón tartanak április 24—26-án, már csak a legjobb produk­ciók, csoportok vesznek részt. Szövő szakkörbe várnak új tagokat A fehérvári helyőrségi klub amatőr előadó- és alko­tóművészeti csoportjai közt a régi népművészeti hagyo­mányokat idézik fel a szövő szakkörben. A Zelei Ferenc­­né által vezetett foglalkozá­sokat minden szerdán 16-20 óráig tartják. A már működő csoportba a szövés iránt ér­deklődő, új tagokat is vár­nak. Tudománytörténeti előadássorozat Fehérváron, A Szabad­művelődés Házában tudo­mánytörténeti előadássoro­zattal emlékeznek az 1848—49-es szabadságharc és forradalom eseményeire. Az előadások középpontjá­ban a történeti folyamatok bemutatása áll, de az előz­ményeket és a szabadság­­harc „utótörténetét” is meg­világítják. A korszak törté­netének országos és helyi (regionális) vetületét egy­aránt szeretnék megismer­tetni a közönséggel. A prog­ram nyitó rendezvénye már­cius 11-én, 17 órakor lesz. A magyar reformkor fő kérdé­sei és a polgári átalakulás 1848 tavaszán címmel Hudi József levéltáros tart elő­adást. Picasso-kiállítás Velencében Velencében, a Palazzo Grassiban kiállítás nyílt Pablo Picasso műveiből. A szervezők szerint a Picasso 1917-1924 című kiállítás célja bemutatni a világhírű spanyol festő, grafikus és szobrász munkásságára gyakorolt olasz hatást. A há­romszáz műtárgy tíz ország negyvennégy múzeumából származik. A kiállításon lát­hatók lesznek olyan mester­művek, mint Az olasz nő, to­vábbá óriási méretű színházi függönyök is. A velencei Pi­casso-kiállítás június 28-ig tart nyitva. A képen az 1912- ben készült Hegedű és szőlő című műve látható.

Next