Fejér Megyei Hírlap, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
1998. március 2., HÉTFŐ Vasas-siker a Merlinben, és ami ebből következik Hazai pályán más a siker íze, mint idegenben Minden, színpadon így vagy úgy, ilyen s olyan műfajban próbálkozó embernek szívből kívánom, hogy — ha egyszer csak az életben, akkor is — „beleálljon” egy olyan intenzitású tapsba, amivel csütörtökön este a fővárosi Merlin Színház közönsége megköszönte a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes vendégjátékát. Ha elvonatkoztatunk a helyszíntől,nem lehet: a Merlin az Merlin, hiába csűrjük-csavarjuk, ott fellépni (akár csak egyszer az életben) rang és dicsőség, meg, immár az együttes jövendő története felé kanyarítva a szót, lehetséges, mi több, nyomós érv —, nos, ha mégis eltekintenénk, hát maga a siker ténye és a fogadtatás hőfoka is megér egy bekezdést. lm. Itthon, „hazai pályán” más a siker íze. Idegenben: borzongató, elementáris élmény. „Szerelem, szerelem...”, ahogy megáll a kés a levegőben a társaság ihletett és az elválás drámai pillanataiban, ahogy beleálmodhatjuk saját csábításainkat és csábíttatásainkat, csalásainkat és csalattatásainkat, ahogy — „Adagio” — eltörik az egész bennünk, már minden mindegy, jöjjenek a gyerekek utánunk, táncolva, kacagva akár, mi már megtörtünk, hullámok csillámpora parti sziklán. „I. M. Örkény I.”: a mulatság, kacagás, burleszk. Elrajzolt alakok, groteszk történetkék, ismerős helyzet, itthon vagyunk, őket nézve kinevetjük magunk magunkat. De. A végén a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű szemüveges japán asztalitenisz-világbajnok mögött ott ballag a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. Mennek világgá, s ebben most, egyetlen pillanatra tekintsünk el a folytatástól, a fináléként tolmácsolt „Bolero” frenetikus körképétől, itt megjegyezve, hogy külön méltatást és elemzést érdemelne — van valami mélységesen igaz és nagyon szomorú. Nem először vésem e hasábokra: van egy csapat. Van egy csapat, amely — konkrétan — a novemberi bemutató óta annyi új elemet, ízt, villanást pakolt táncszínházi műsorába, hogy ahhoz képest meglepetés, mégpedig roppant kellemes meglepetés volt a vendégjátékon látott produkció. Van egy csapat, amely státusát tekintve még mindig amatőrként hoz létre életképes, vállalható, sikeres, ráadásul minden létező mércével mérve színvonalas előadásokat. Hagyjuk a „senki sem lehet próféta” lózungjait: megy a tojás, halad a karaván, hátul a táncegyüttes, mennek világgá, a fenébe, finom voltam, egyszer már ne váljon valóra e mulatságos, sírnivaló vízió... -nyzsFotó: Lázár Zsolt O Neill-dráma és az ötvenéves Mick Taylor koncertje Josie, a fehérvári színházból is ismert Börcsök Enikő O'Neill-premiert tartanak szombaton a Pesti Színházban. A Boldogtalan hold című színművet az amerikai szerző egyik legavatottabb hazai színpadra állítója, Horvai István rendezésében mutatják be. A darabot Vas István fordításában tűzte műsorra a Vígszínház kamaraszínháza. Eugene O'Neill drámája az 1940-es évek elején született. A hazai teátrumok közül elsőként 1966-ban a szolnoki Szigligeti Színház mutatta be. A budapesti publikum Horvai István rendezésében láthatta a Vígszínházban például az Eljő a jeges és az Utazás az éjszakába című O 'Neill-darabokat. Josie Hogant Börcsök Enikő alakítja. A Hogan-fivérek szerepében Csőre Gábor és Rajhona Ádám lép színpadra. Gálffi László játssza James Tyrone-t, Stedman Hardert pedig Fesztbaum Béla. A díszletterveket David Borovszkij tervezte. A jelmezek Jánoskuti Márta munkái. Allstars Blues Band nevű együttesével március 7-én Budapesten, a Petőfi Csarnokban ad koncertet Mick Taylor, a fehér blues egyik kiemelkedő zenésze. A Rhythm and Blues Fesztiválon rajta kívül fellép a fesztiválon több magyar együttes, köztük a PMD egy igazi memphisi vendéggel, az 55 esztendős Ed Davisszel, a Blues Fools, valamint a Takáts Tamás Dirty Bluesband. Mick Taylor az idén töltötte be ötvenedik születésnapját. Több mint harminc esztendeje van a rock és a rhythm and blues élvonalában. John Mayall Bluesbreakers nevű együttese volt az első komolyabb együttese: előbb Eric Claptont helyettesítve, majd a hatvanas évek második felében teljes jogú tagként került az együttesbe. A Rolling Stonestól 1969 nyarán kapott ajánlatot, hogy álljon a távozó Brian Jones helyére. Taylor öt éven át volt a Rolling Stones tagja, amely azokban az években jelentette meg az It's Only Rock and Roll, a Goat's Head Soup, a Get Yet Ya-Ya's Out és más, a bluestól a rock irányába hajló albumokat. A Rolling Stonestól 1974 végén távozott, saját szólókarriert kezdett, s 1979-ben önálló albumot adott ki. KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . Egy reményt keltő, részegítő korty a tiszta forrásokból Makkay János: „Pesovár Ferenc 16 millió magyar néprajzosa volt” Nem voltam mostanában olyan jókedvű sokadalomban, mint amilyen az a szombati kiállításmegnyitó volt, amelyen Kallós Zoltán gyűjteményének igazgyöngyeiből, mezőségi textiljeiből láthatunk mesés kézimunkákat. Ne mulasszák el megnézni! Gyötrelem, könny és boldogság, mámor, szépség, magánsors és történelem, élet és halál — minden benne van a varrottasokban, az írásosokban, a borzasokban, a párnavégeken, a lepedőszéleken, a fekete-fehérekben, a piros-kék-szürkékben. Sebő Ferenc, a Magyar Állami Népiegyüttes művészeti igazgatója nyitotta meg a kiállítást. Elmesélte, hogy miközben a Tilinkó zenkar muzsikált, az járt a fejében, hogy amikor Kallós Zoltánt várták a vasútállomáson, s amikor már 3 széki dallamot ők is tudtak, elkezdtek muzsikálni. A vonatról leszálló erdélyi turisták közül egy koma megjegyezte: „Még itt is ezt a zenét kell hallgassuk?! Nem elég otthon?!” Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s ma már sokan, az erdélyiek közül is egyre többen tudják, mi minden, mekkora kincs van a birtokukban. Ebben a folyamatban, ebben a hatalmas munkában meghatározó szerepe volt Kallós Zoltánnak, aki magyar barátaival fáradhatatlanul járta a falvakat. Azokban az időkben, amikor nálunk nehézkes volt a kapcsolatteremtés, a társalgás, az őszinte beszéd, ott működött, ott megnyíltak az emberek, életre szóló szakmai, emberi kapcsolatok szövődtek. A kiállítást úgy jellemezte, hogy az erdélyi kultúrából, Kallós gyűjteményéből, a tengerből csak egy csepp. Milyen lehet az a tenger, amelyből csak egy korty ilyen gyönyörűséges és gazdag?! Sebő Ferenc megemlített egy fontos momentumot: nem volt szakmai féltékenység. Odaengedték a fiatalokat, hadd igyanak a tiszta forrásokból. A felvételeket, a múzeumi tárgyakat megkapták, „letanulhatták”, nem hallották soha a várakozásra intő szavakat: „Majd csak akkor kisfiam, ha már publikáltam”. Kallós Zoltán megjegyezte: nem lehet öncélú a néprajz, hiszen kapcsolatok, egymásra hatások szövedéke a Kárpátmedence, ráadásul szerves része az egyetemes kultúrának, nem lehet szemellenzővel, önző módon tanulmányozni és gyűjteni. Olsvai Imre, a Pesovár Ferenc Alapítvány kuratóriumának nevében Wakler Annának nyújtotta át az idei díjat azért a munkáért, amit a fehérvári zeneiskolában és azon kívül is folytat a népdal módszeres tanításáért. Afféle „női igricként’’ nem csak a dallamokat és a szövegeket tanítja, a népdalok, a balladák szellemét is beülteti a szívekbe. Az országban talán csak 3 helyen folyik ilyen igényes népdal tanítás, mint Fehérváron. Tanítványai sorra hozzák a díjakat a versenyekről, egyikük, Horváti Kata a népes közönséget elbűvölte énekével. A megnyitó közönsége a múzeum másik termében folytatta a Pesovár Ferencre való emlékezést, aki 15 éve nincs közöttünk. De velünk van a Tilinkó muzsikájában, az Alba Regia táncosainak lépteiben, vezetőinek szellemiségében, a táncházi mozgalomban. Része van abban is, hogy már öt magyar egyetemen oktatnak néprajzosokat. Andrásfalvy Bertalan, a pompás „négyesfogat” egyik tagja — a másik három: Kallós, Pesovár, Martin György — levelet írt égi barátjának, amelyben jelentette: növekszik a tiszta forrásokra szomjatok serege. Sokasodnak azok, akik az általa taposott úton járnak, akik azokból töltekeznek, amelyeket ő gyűjtött nekik. Pesovár úgy volt magyar, hogy ismerte, szerette a többiek, a szomszédok dalait, zenéjét, szokásait. Ő is azon volt, hogy a Duna-medence kórusaiban mindenkinek legyen szólója, de együtt is tisztán zengjen az ének. Nő a táncházakba, a táncos, a muzsikás, az énekes, a kézműves táborokba járók hada Gyimestől, Válaszúttól, Fehérváron és Hollandián át Amerikáig. Ezeket az ifjakat nem csak táncba vinni könnyű, dolgozni és reménykedni is tudnak. Reménykedő szavait egy kétéves kisfiú igazolta, aki míg szülei muzsikáltak és a szónokok emlékeztek, ő táncikált a közönség karéjában. Makkay János régész melengető, jóízű emlékek felidézésével, borízű történetekkel is kikerekítette, kiszínezte a Pesovárképet, amelyet nem szabad engednünk elhalványodni, mert a következő évezredben emberi módon csak úgy élhetünk, ha megőrizzük midazt, amiből ez a kiállítás csak egy reményt keltő, részegítő korty. Zágoni Erzsébet Kulturmix Színjátszó-találkozó Csurgón Az Országos Diákszínjátszó Egyesület az idén is meghirdette a magyarországi diákszínjátszó csoportok felmenő rendszerű találkozóját. Az országos találkozóra műfaji és műsoridőbeli megkötés nélkül nevezhettek előadásokkal. A területi válogatókat március végéig rendezik meg. Az országos döntőn, amelyet Csurgón tartanak április 24—26-án, már csak a legjobb produkciók, csoportok vesznek részt. Szövő szakkörbe várnak új tagokat A fehérvári helyőrségi klub amatőr előadó- és alkotóművészeti csoportjai közt a régi népművészeti hagyományokat idézik fel a szövő szakkörben. A Zelei Ferencné által vezetett foglalkozásokat minden szerdán 16-20 óráig tartják. A már működő csoportba a szövés iránt érdeklődő, új tagokat is várnak. Tudománytörténeti előadássorozat Fehérváron, A Szabadművelődés Házában tudománytörténeti előadássorozattal emlékeznek az 1848—49-es szabadságharc és forradalom eseményeire. Az előadások középpontjában a történeti folyamatok bemutatása áll, de az előzményeket és a szabadságharc „utótörténetét” is megvilágítják. A korszak történetének országos és helyi (regionális) vetületét egyaránt szeretnék megismertetni a közönséggel. A program nyitó rendezvénye március 11-én, 17 órakor lesz. A magyar reformkor fő kérdései és a polgári átalakulás 1848 tavaszán címmel Hudi József levéltáros tart előadást. Picasso-kiállítás Velencében Velencében, a Palazzo Grassiban kiállítás nyílt Pablo Picasso műveiből. A szervezők szerint a Picasso 1917-1924 című kiállítás célja bemutatni a világhírű spanyol festő, grafikus és szobrász munkásságára gyakorolt olasz hatást. A háromszáz műtárgy tíz ország negyvennégy múzeumából származik. A kiállításon láthatók lesznek olyan mesterművek, mint Az olasz nő, továbbá óriási méretű színházi függönyök is. A velencei Picasso-kiállítás június 28-ig tart nyitva. A képen az 1912- ben készült Hegedű és szőlő című műve látható.