Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-01-18 / 2. szám
= XXII. évfolyam. 2. szám. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ 1917. január II. I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára intézendők. — Nyilttér garmand sora 40 fillér. Előfizetési felhívás ! Uj korszak küszöbére léptünk. Körülöttünk ágynk zenéje adja a dörgedelmes muzsikát, mely millióknak az örök pihenést és a még több millióknak, családoknak, népeknek, nemzeteknek a kínzó gyötrelmeket, a fájó könnyeket és a véghetetlen küzdelmeknek láthatatlan sorozatát jelenti. Ez óriási világ felfordulásban mi, az ősi Felsőbánya városának szószólói, érdekeinek képviselői megingathatatlan hazafisággal álltunk ama helyen, hova ezelőtt huszonegy évvel helyezte lapunkat Felsőbánya és vidékének közönsége. Hiszen itt, a végvidéken, egy fejlődni, haladni vágyó népnek helyi újság nélkül élni különösen a mai viszonyok között teljes lehetetlenség. Nehéz időket élünk, e nehéz viszonyok között szólunk lapunk olvasóközönségéhez és kérjük, hogy lapunkat most, mikor a huszonkettedik évfolyamába lép, továbbra is felkarolni, illetve előfizetéseivel virágzását elősegíteni méltóztassék! Szép múlt áll a hátunk mögött, hisszük és reméljük, hogy a szép múltat értékeli Felsőbánya és vidéke közönsége és tömegesen siet belépni előfizetőink sorába. A Felsőbányai Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala. Értékek devalvációja. (*) Nem a pénz s a papírok értékcsökkenésére gondolunk. Erre vonatkozólag már sok és teljesen megnyugtató kijelentést hallottunk az illetékes szakemberektől. Vannak más, a jegybanktól független, aranyfedezettel nem biztosítható értékek, a nemzeti vagyonnak igen súlyos tételei, amelyeknek valutáját a háború erős ingásba hozta, de amelyeknek szilárdságáról senki sem nyugtathat meg bennünket. A nemzet erkölcsi tőkéjét értjük. Az erőteljes nemzeti élet alapfeltételei között szerepel az önálló államiság, földrajzi és néprajzi kedvező elhelyezkedés, számításba jön a szabad közlekedés biztonsága s a természeti kincsek gazdagsága. Legdöntőbb fontossága mégis csak a nemzetekben fekvő erkölcsi erőnek van. Hollandia népének erkölcsi erejével pótolni tudja az összes többi tényezők hiányát: Babilon, Róma, Carthago mind ama tényezők bőséges birtokában is elpusztult," Franciaország pedig pusztul, mert romlásnak indult ősi erkölcsük. A nemzeti életnek e lüktető erőn, az ősi magyar erkölcsön a háborút megelőző évtizedekben már nem egy aggasztó tünetet vehettünk észre. Az a nemzetfentartó szigorúság, amely őseink erkölcsi felfogását jellemezte és fenmaradásunkat részben, viharban biztosította, lazulni kezdett, engedett hajthatatlanságából, helyet adott a megalkuvásnak. Az elvek feladása, meggyőződések, áruba bocsátása ezelőtt fehér holló volt s az elvtagadó erkölcsi halálát jelentette. Ma ez mindennapos jelenség és egész rétegeknek egyik megélhetési forrása. Ma szalonokban, keresztyén magyar urak ajkáról lehet hallani a nyílt beismerést, hogy ők közéleti állásfoglalásukat nem a jelöltek elveihez, hanem összeköttetéseihez szabják. Az üzleti becsületesség maholnap csak múzeumi emlékekben lesz található; a hivatali becsületesség, kötelességtudás és megközelíthetetlen romlásáról egyre több fekély kifakadása tesz szomorú bizonyságot. A puritán önzetlenségnek, közért mindenét odaadó áldozatkészségnek felemelő példái, hogy megkevesebbedtek ! És hogy megsokasodtak azok, akik a közterhek alól kivonják magukat s a közjavakból élesítődnek. Most élethalálharcunk folyamán fogházaink megteltek úriemberekkel, nagy vagyonosok tulajdonosaival, előkelő állások betöltőivel, történelmi nevek viselőivel, akik próbákként éppen akkor szívták el a nemzet vérét, mikor annak minden csöppre szüksége van. Nálunk ezer számra akadnak fásult lelkiismeretek, amelyek a köznyomort és vért sajtoló drágaság nehéz napjaiban mások zsarolásából élnek, sőt vagyont gyűjtenek. És akármilyen nagy a hiány szükségleti cikkekben, jó pénzért mégis meg lehet kapni bármit: akármilyen szigorúak a törvények, drákóiak a rendelkezések, ezerszemű az ellenőrzés, egyeseknek mégis minden lehetséges. Hol lennénk most katonai, köz- R „Felsőbányai Hírlap" tárcája Uzsok. A püspök ur a bérmáláskor Az iskolában vizitált. Előtte a sok apró tudós Ünneplőben szép sorba állt. A sok okos kis apróság közt Legokosabb volt Nagy Pali, A püspök ur kérdéseire Mindent megtudott mondani. Olvasott szép folyékonyan . . . Egy verset is szépen elszavalt, Hittan, biblia, nyelvtan, számtan, Semmit össze nem zavart. „No még egy kérdést, kis fiacskám, — Szólott a püspök kegyesen, Hallottadé már e szót, Uzsok ? Erre felelj még meg nekem.“ S e kérdésre Pali arcát A könnyek árja önti el, Csüggő fejjel csak áll s kabátja Gombján babrál kis kézivel. „No nem baj - szólt a kegyes püspök, Plisz mindent nem tudhatsz te sem, Uzsok egy kis falucska Ungban, A mappán sincs meg rendesen . . .“ Palkó erre felemeli Bánatos, könnyes két szemét S a zokogástól alig tudja Ajkát elhagyni a beszéd: „Tudom én kérem, Uzsok hol van — Tavaly karácsony éjszakán, Mikor itthon a Jézuskát vártuk, Ottan esett el édesapám.“ Molnár Károly. A bolgár katona és a bolgár nép. A bolgár nép a Balkán egyik legbecsületesebb, legkomolyabb s legfegyelmezetebb népe. A komoly munka szeretete, a fegyelmezettség és kötelességtudás, a józanság, az egyéni érdek alávetése a nagyközönség, a nemzet érdekének, a nemzet érdekében való megértő együttműködés és összetartás becsületes önérzetességgel párosulva, egy balkáni népben sincs meg, csupán a bolgárban. Ehhez járul még a bolgároknak Ferdinánd cárjuk iránt való igaz szeretete, föltétlen bizalma, ragaszkodása és hűsége. A bolgár nép rendkívül szorgalmas és igen takarékos; semminemű munkát nem röstell, de legjobban mégis az olyat szereti, mely behatóbb tevékenységet igényel. Hiszen láthatjuk nálunk is, hogy az oly rendkívül figyelmet kívánó és az embert kora reggeltől késő estig folytonosan elfoglaló konyhakertészetnek ők a legkiválóbb művelői. Már például a kevesebb munkát adó baromfitenyésztést a bolgár éppen azért nem kedveli annyira, mert az nem igényel oly beható munkát. Ezért Bulgáriában a baromfitenyésztéssel a legtöbb helyen bevándorolt és megtelepedett magyarok foglalkoznak. Egész magyar falvak vannak ez országban, melyek lakói csaknem kizárólag baromfitenyésztésből élnek. Csak az a sajnos, hogy e magyarok ott végleg megtelepedtek, míg a bolgárok külföldön keresve is, hazájuk nagyságáért dolgoznak. A bolgár kertészek kora tavasztól késő őszig megfeszített szorgalommal kertészkednek Magyarországban, Ausztriában, sőt Németországban is, de minden év őszén, október, november hónapban összegyűjtött pénzükkel megtérnek hazájukba, hogy külföldön szerzett pénzükkel nemzetük vagyonát gyarapítsák. Katonatisztjeiket a takarékosság mellett különösen jellemzi demokrata szellemük is, ami különben Bulgáriában az egész hadsereget áthatja. És ez a demokrata szellem egyáltalában nincsen a fegyelem rovására, sőt inkább hasznára. Ez ugyanis megteremtője az öntudatos fegyelemnek, melynek alapja az önálló gondolkozás és az önfegyelmezettség. Mennyivel ha