Felsőoktatási Szemle, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Szabó Imre: A Budapesti Műszaki Egyetem tudományos kutatási programja az ötödik ötéves terv időszakára
mányból (oktató, kutató) 753-an rendelkeznek tudományos minősítéssel. E szám a hasonló jellegű kutatóhelyek országos átlaga fölött van, és évről évre örvendetesen növekszik. Az egyetem szerepét a hazai és nemzetközi tudományos életben publikációs tevékenysége is jellemzi. Az oktatók évente mintegy 1700 publikációt jelentetnek meg hazai és külföldi szaklapokban, az elmúlt 4 évben 380 szakkönyv és 32 elfogadott szabadalom jellemzi tevékenységüket. Az egyetem szerepét az ország gazdasági és tudományos életében már önmagában az 1900 fős magasan képzett műszaki létszám is jellemzi. További lényeges motívum, hogy e viszonylag jelentős bázis szinte az ország egész műszaki kutatási területét lefedi a szakemberképzés tagozódásának megfelelően. Két kézenfekvő lehetőség következik ebből: — A szakmai tagozódásnak megfelelően az egyetem képes szinte bármely kisebb volumenű speciális célkutatás elvégzésére. — Intézményen belül, témára irányuló alkalmi teamek szervezésével alkalmas határterületi vagy komplex kutatási feladatok megoldására. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen erős kutatási bázis, amelyet elsősorban színvonala és rugalmassága jellemez, nem hagyható figyelmen kívül az országos feladatok megoldásánál. Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveiben már megfogalmazódik az egyetemi kutatómunka fokozásának és a népgazdaság vérkeringésébe történő intenzívebb bekapcsolásának igénye. Megállapítást nyert, hogy „az egyetemek részvétele a kutatási tevékenységben mennyiségileg nem éri el a kívánatos szintet, rosszabb a nemzetközi arányoknál. Az egyetemek viszonylag kevés támogatást kapnak a kutatáshoz, holott jelentős, népgazdaságilag kihasználatlan kapacitás áll rendelkezésre. A kutatási bázison belül az egyetemi tanszékeknek a jelenleginél nagyobb súly biztosítandó. A következő tíz évben ezért — részben a tanszékeknek adott szerződéses megbízásokkal, részben az egyetemi kutatásokat biztosító állami költségvetés növelésével és a felszereltség javítását célzó beruházások fokozásával — az összes kutatási ráfordításokon belül az egyetemek részesedését fokozatosan növelni kell”. Az egyetem tudományszervezési politikáját e célok szolgálatába állította. Megállapítható volt, hogy az egyetem kutatási tevékenysége méreteiből és a sok tanszékre való tagozódás miatt szervezeti felépítéséből következően rendkívül sokrétű. A kutatástámogatás egy része egészen az elmúlt évig kutatóhelyfinanszírozás jellegű volt. Mindezek következtében az egyetemen a témaorientáció csak fokozatosan fejlődött ki. A kutatóhelyek egy része az Oktatási Minisztérium, más része a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával dolgozott. Az 1972—75. évek közötti tervidőszakban az O. M. támogatású tanszékek 643, az MTA támogatásúak 213 téma kutatásával foglalkoztak. Megállapítható, hogy ebben a tervidőszakban a nagyszámú kutatási téma következtében a témákra alapozó hatékony kutatásirányítás nem volt lehetséges. Alapvető változás 1975-ben történt. A szervezeti egységek kutatóhálózat fejlesztési tervei alapján 17 témakör — amelyek mindegyike országos kutatási főirányhoz vagy országos, illetve tárcaszintű célprogramhoz kapcsolódik — kiemelt egyetemi témaként szerepel. Az egyetem kutatóhelyei az 1976—80-as időszakra 213 téma kutatását tervezték, ami az előző időszak 856 témájával szemben a kutatókapacitás számottevő koncentrálását mutatja. Örvendetes, hogy az átfogóbb, komplexebb témák kialakításához nem adminisztratív előírások, hanem egészséges szemléletváltozás révén jutottak a kutatóhelyek. A 213 téma 60%-a az előzőekben említett 17 egyetemi témakör valamelyikéhez tartozik, a fennmaradóak az egyetem universitas jellegét tükrözik, illetve a kutatási szabadság érvényesülésére utalnak. A témára orientált kutatáskoncentrációval egyidejűleg megindult az egy€-