Felvidéki Ujság, 1899 (6. évfolyam, 5-54. szám)
1899-02-09 / 6. szám
Zsolnán, 1899 J Felvidéki Xisséig. várognának s halomra döntenék kártyavárukat, melyet fellegvárnak hittek erkölcsi elposványosodásuk liderczfényénél. Már Aristoteles mondja a magára maradó ember vagy szamár vagy isten. Ez utolsó pogány beszéd, tehát az embert ha nem társadalmi lény, szamárnak veszszük, nemcsak gazdasági vagy erkölcsi téren, hanem szellemi térenis: a remete elzüllik, az anachoreta is; aczélt aczélhoz kell dörzsölni, ez adja az élet szikráját. Habár mai nap Goethe szép mondását travesztálni szokták „Esel (edel helyett) sei der Mensch, hilfreich und gut, s igaz is, hogy a jósággal sok visszásság jár, mégse válunk embergyűlölőkké, földönfutókká. Legyen minden ha autoritás, mely az egyéni szabadságot, ha nem tekint a társadalomra s ennek árt, zabolázza s legyen mindig szabadság, mely az autoritást, ha a társadalmat arczul csapja s kizökkenti, ellensúlyozza. Mind a kettő kapcsolódjék, organizálódjék a társadalmon belül, vele s körűlé, igy, de csak igy kijegyződik a tekintély is, a szabadság is kellőképpen. P. CSARNOK. Vigasztalás. Furcsa az emberi élet, bizony furcsa! Folytonos bizonytalanság az, napról napra ismétlődő egyformasággal; ebbe az egyformaságba csak a csapások és szenvedések hoznak némi változatosságot. Akkor becsüljük egy keveset az életet, mikor csapásaitól félünk, vagy mikor valami bajból szabadulunk meg. Bizonytalan az, ki merné ezt tagadni? És csak egy bizonyos benne : a félelem a kikerülhetlen végtől. Egy vigasztalás, nagy vigasztalás van, és ez következő: ha van valami, vagy ha van valaki, akinek jósága, ha csak képzelt jósága is, elfeledteti velünk az élet keserűségeit, durva bántalmait, nagy csalódásait; ha van, aki vigyáz roskadozó lépteinkre; ha hiszünk valamiben, vagy valakiben, aki végig vezeti — életünket. Ez azután a vigasztalás — az élet folytonos hullámzásában, tüneményeinek folytonos változásában. * * * Háromféle életfelfogást különböztetünk meg. Az első a személyi (vagy állati) a második társadalmi, pogány; a harmadik pedig általános (vagy isteni). Az első felfogás szerint az emberi élet csak saját személyiségében áll; az élet czélja az illető személyiség akaratának kielégítése. A második felfogás szerint az emberi élet nem áll csak■ személyiségében, hanem a személyiségek kontinuitásában; közösségiben; tehát a törzsben, családban, nemben, államban; és az élet czélja ezen közösségek akaratának teljesítésében rejlik. Végre a harmadik életfelfogás szerint az emberi élet nem áll a személyiségek közösségében és kontinuitásában, hanem az élet alapjában, forrásában vagyis az Istenben. Ezen három fokozatot megtaláljuk minden vallásban, melyek egykor léteztek és most léteznek ! Aki a harmadik felfogást követi, az feláldozza saját személyi, családi s társadalmi üdvét — Isten akarata teljesedésének. Életének rugója az absolut tiszta szeretet. Hogy az életnek igazi értelmét, mely oly egyszerű, megismerhessük : ahhoz nem szükséges sem a positív bölcsészet, sem mély tudomány; szükséges csak egy tulajdonság : t. i. az, hogy mentek legyünk az előítéletektől. * * Életünk sok bajjal van összekötve, és e bajok különfélék. Némely szenvedéseink, sajnos, eléggé igazak, főleg azok, melyeket magunk okoztunk önmagunknak; vannak azonban más bajaink is, amazoknál nem kevésbé sötétek, melyek tényleg csak a bajok szellemei, a képzelt bajok. Ezeknek ha bátran szemükbe néznénk, azt látnák, hogy nincsen sem alakjuk, sem valóságuk, hanem hogy csak beteges képzelődésünknek puszta szüleményei. Bajainknak némelyike csakugyan rosz, de nem igazi; mások igazak, de nem roszak. A legnagyobb rész önmagunkban rejlik , miért önmagunkban kell keresnünk a legnagyobb jót is. Gyakran a bajokat, a szenvedéseket mi magunk nagyítjuk , és ha jól megfigyeljük azokat, belátjuk, hogy nagyobbaknak látszanak, mint tényleg vannak. Azért okosan cselekszünk, ha előre látjuk őket; de remegni, félni tőlük — előre; oktalanság. És jobb légvárakat építeni, mint — börtönöket. Nézetem szerint e tekintetben is sok, minden függ a — lelkiismerettől. Gyönyörű gondolat, eszme az, hogy minden embernek őrangyala van; és ezen gondolat, ezen eszme igaz is, mert a lelkiismeret folyton őrködik, s mindig készen áll megóvni minket a szerencsétlenségtől. Ezt tartva szemünk előtt, helyesen fogjuk fel az életet is. És ezen helyes felfogás képessé tesz minket arra, hogy kedvtelenség nélkül megelégszünk a jelennel, hálával megemlékezünk a múltról és üdvözölni fogjuk a jövőt reménynyel s örömmel, gyanakodás, bizalmatlanság s felelem nélkül. És ez — nagy vigasztalás! — Cselkó József. HÍREK. — Személyi hir. Ráth Péter a csaczai kerület orsz. képviselője, a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatója f. hó 5-én és 6-án választó kerületében tartózkodott. Megrendítő gyászhir. Folyó hó 5-én egy gyászhir járta be a napilapok nyomán vármegyénket. Szalavszky Gyula v. k. t. t. főispánunk testvéröcscse Szalavszky Ferencz vetett véget önkézzel életének Budapesten. Megrendülve vettük e gyászhirt a mely vármegyénk szeretve tisztelt főispánjának családját gyászba borította. Enyhítse a gyászba borult család merhetlen fájdalmát az egész vármegye a Felvidék s mély tisztelői őszinte részvéte. Baross alapítvány. A Baross emlékére emelt szoborműre gyűjtött összeg maradványát tudvalevőleg özv. Baross Gáborné és Brázay Kálmán 3000 koronára egészítették ki. Ezt az összeget Baross Gábor alapítvány néven a kereskedelmi miniszer fogja kezelni és kamatait évente Baross Gábor halálának évfordulóján adják ki a bellusi m. kir. kosárfonó iskola egy szegénysorsu szorgalmas tanulójának, a ki kézi ügyessége mellett a magyar nyelvből a legjobb eredményt érte el. A mennyiben a nevezett iskola megszűnnék, az alapítvány kamatait egy szegénysorsu trencséni iparos ifjú támogatására fordítják. — Rath képviselő választói között. Folyó hó 4-én adatott át a forgalomnak a kassa-oderbergi vasút Csacza-Jablonkai vonalán épített második vágány ; ezen megnyitás azért vált nevezetessé, mert Magyarországon ez az első magán vasút, mely vonalán egy második vágánynyal bir; ezen alkalmat felhasználta a vezérigazgató, és a csaczai választókerület orsz. képviselője, hogy kerületének azon községeit, melyeket utolsó itt időzése alkalmából nem járt, meglátogathassa. Szombat délutáni 5 órakor érkezett különvonaton, Jablonka felől Csaczára; kíséretében voltak Szekula főfelügyelő, Palásty felügyelő és Szabó Ferencz titkár; a vasútnál számos választópolgárral az élén, Szeghy János főszolgabiró fogadta ; innen a zászlódiszt öltött városon keresztül a főszolgabíró lakására hajtatott, ahol megszállt; este 7 órakor Menkina János tekintélyes polgár házában, leánya esküvője alkalmából adott lakomán vett részt, amelyen a város intelligentiának szine java is megjelent ; az est folyamán számos felköszöntőben éltették a népszerű képviselőt másnap azaz : f. hó 5-én reggel nagy kísérettel ellátogatott Turzovka községbe; fogadtatására diadalkaput emeltek s a nép sokaságával az élén az elöljáróság s a papság üdvözölte ; innen a plébániára hajtatott, a hol fényes villasregekhez ültek, az nap ellátogatott még Sztaskó Zákopcse és Rakova községekbe, mely utóbbi helyen az esperes vendégszerető házában megebédeltek ; este 8 órára visszaérkezett Csaczára, s részt vett a polgárság által az ő tiszteletére rendezett tánczestélyen a mely fényesen sikerült s a jótékony czélnak is szép összeget juttatott; folyó hó 6-án folytatta körútját a beszterczei völgybe, Szeghy János s többek kíséretében itt Haydin Imre főszolgabiró kisérte ujában Ó- és Uj-Besztercze előtt diszes bandériummal lett fogadva Kapalai esperes és Giy Ede plébános és a községi elöljáróság élén. Az üdvözlő beszédet Kapalai esperes tartotta, a melyet az egybegyült nagy néptömeg lelkes éljenzéssel kisért s elkísérte szeretett képviselőjét a plébánia épületébe. Kapalai vendégszerető házánál ebédre gyűlt egybe a diszes társaság s délután az uj-beszterczei plébános, Gily Ede vendéglátó házát keresték fel, mindkét helyen a két-két háziúr, a járás főszolgabírója s a háznak ura szívélyes fogadtatása meggyőzték a népszerű képviselőt arról, hogy úgy mint barátait sikerült magához lebilincselnie, és úgy sikerült politikai ellenfeleit megnyernie s vele a nép ragaszkodását kiérdemelni, — szóval Ráth Péter orsz. képviselő örömmel és megelégedéssel emlékezhet vissza ezen útjára. — Hol maradnak a többiek ? ! ! — Zajtalan ténykedés. A kiszucza-ujhelyvárnai kerület orsz. képviselője ténykedése felől ritkán hallunk szót emelni, pedig sok dolog előmozdításánál fáradozott és fáradozik s mint megbízható forrásból ismételve értesülünk, kerülete ügyeinek és érdekeinek sikeres megoldásában úgy mint eddig a közelmúltban is hozzájárult s legújabban kieszközölte a földmivelésügyi m. kir. minisztériumnál kerülete részére, hogy a gyümölcsfaj nemesítése és a gyümölcstenyésztés előmozdítása czéljából a kisz.-ujhelyi járás gazdái között 2000 drb alma és 1000 drb nemesitett körtefa csemete ingyen kiosztassék. A földmivelési m. kir. minisztérium ezen adománya a járási főszolgabiró utján fog szétosztatni. A kerület lakossága hálával fogadja képviselőjének fáradozásait mint olyat, a mely közgazdaságunkat hivatva van emelni. — Gyászhir. Vármegyénk legelső családjának egyikét borította gyászba a kérlelhetlen sors. A közelmúltban még egészségtől duzzadó családfőt ragadta el övéinek kedves köréből a halál. Vármegyénk egyik tekintélyesebb nagybirtokosa száll sírba Pongrácz Ágoston gróffal. A család a következő gyászjelentésben tudatja a halálesetet. — Özv. Gróf Pongrácz Ágostonná szül. nagy-unyomi Sényi Amália saját, valamint gyermekei Rudolf és Carola, úgy az egész család és rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja szentmiklósi és óvári Gróf Pongrácz Ágoston főrendiházi tag, életének 58-ik évében, boldog házasságának 21-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után i. é. február hó 6-án d. e. 11 órakor Istenben történt elhunytét. A boldogult hült tetemei i. é. február 9-én d. e. 9 órakor a vágújhelyi prépostsági templomban ünnepélyes gyászmise után be fognak szenteltetni, a vasútra vitetni és Várnán a családi sírbolt kápolnába 10-én d. e. 10 órakor örök nyugalomra helyeztetni. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Áldás és béke lengjen drága hamvai fölött. Álarczos-bál. Ritkán esik meg a társadalommal, hogy mulatság kedvéért tegyen fel álarczot, a napi életben igen gyakran találkozunk sikerült álarczosokkal s kevésszer sikerül álarczukat a helyes időben eltávolítani. De nem ezekről akarok e rovatban fecsegni, hanem a zsolnai korcsolyázó egyesület által f. hó 4-én rendezett álarczos bálról. Ott álltam a nagyterem ajtajában, gondolataim messze szálltak, szemeimet gépiesen legeltettem a szingazdagon díszített terem díszletein; üres volt a terem — csak egy pár rendező futkosott ideoda, milyen furcsa az ilyen terem! úgy néz ki, mint ünneplő köntösbe öltözött szép leány, —várva a pillanatot, melyben magához ölelheti kedvesét. E hasonlat — mint mindegyik sántít, de az nem baj, hagyjuk e termet, mert ime egy álarczos pár közéig — a zene a „Rákóczy“ indulóval fogadja — pedig ezek nem a várva-vártak — de hát ők az elsők, nekik jutott a fogadásra szánt induló. — A zene egy dallamos, fülbe mászó áriába csapott ott és ime mintha a dallam hangjai varázserővel birnának — a terem megtelik, hullámzik a szingazdag társaság alá és fel — a szemet kápráztatja a milliónyi szili-egyveleg s mindenkitől a kíváncsiság megtudni, ki ez — ki az az álarczos. Én voltam az egyedüli, ki a tudósító Röntgen sugaras segélyével még a szünóra előtt megállapítottam a névsort. Nem könnyű dolog ez, mert a Röntgen sugarakat nehéz itt helyesen alkalmazni, gyakran csalódik az ember, a mamák pillantásaiban, csak azok a sugarak, melyekkel akaratlanul is elárulják a szép maszk kilétét. — Hol kezdjem e világ ismertetését, kezdjem a isteneknél, ezeknek nem volt helyettesítőjük, kezdem hát az Isten kertjében nyíló virágokkal s ha már itt kezdem, a természet legszebb évszaka a tavasz képviselőjénél állapodom meg, hogy elszánjak ama csinos vadvirág mellé. Innen nézem tovább e csodás virággyüjteményt, a szegfű mindig kedvencz virágom volt, ott díszeleg s ime a zene; istennője mégis leszált közéjük a hold gyönyörű sugárainál s velők egész udvar jött, ott voltak a magyar, szerb, czigány s spanyol nép száz nemének képviselő, ott egy szende virágárus leányka kínálja virágait, ott egy helyes kis kéményseprő, (nem tudom mester-e, vagy csak segéd?) gyönyörű alak egyeleg a hozzáközeledőkkel s Hungária délczegen jár alá és fel, mintha keresné a hozzátartozókat, pedig nem — nem kereste, de ő is, meg a többi is megtalálta párját, tánczra perdült a társaság a bokázó magyar fia elvitte Hungáriát, a Midhi elvitte az ő bécsi mindenségét, a spanyol grand szerb kislányt kérte fel tánezra s össze-viszszaság keletkezett a virágok oda simultak lovagjaink február hón.