Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-28 / 4. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖRÉHEN. Kiadó szerkesztők scherer, vörösman tv, szerkesztő társ RAJZA. --------------- wr. NEGYEDIK ÉV 3aaam. Pesten. Januárius* 28. 1810. 4. szám» Tartalom. Hazai literatura. Szépliteratura. Emlény 1840re.—Erdészet. A’magyar erdészet’ javításairól. Greiner Lajos (Gáty István). •— Visszaigazítások. A’Mezei Naptár’ ügyében (Tarczy Lajos).— Literatúrai mozgalmak. HAZAI LITERATÚRA. Szépliteratura. Emlény. Karácsoni, ujesztendei és névnapi ajándék flIDCCCXL. Öt aczélra metszett képpel. Pesten, kiadja Heckenast Gusztáv. 81 230 l. Csinos selyemkötésien 5 st ep. Igen gonosz kórjele az időnek, hogy az emberek inkább mint valaha, vásárolhatók. ’S ez annyira megy, hogy a’ ki senkinek sem kell pénzért, az magát dicséretért, mellyet a’ dicsérő nem hisz, szép szóért, mellyet mondója magjában kikaczag, adja el, olly embereknek, kik ellenségei voltak barátinak és elveinek, ’s barátai ellenségeinek ’s ellenszenveinek. Dicséret és gláncs megszűntek útmutatók lenni literaturában ’s művészetben, ’s lőnek át, emberjeiket venni és eladni. A’ gyűlölségnek gyakran nincs egyéb oka, mint egy el nem fogadott vagy szigorún bírált költemény , valamint a’ barátságnak, csapodár ’s hízelgő criticák, honnan a’ meggyőződés számkivetve van. De a’ Figyelmezö’ szelleme nem az, hogy dicséretei ’s gáncsaival lélekkereskedést űzzön, ’s az Emlény’ írói nem ollyanok, kikhez illy gyanú férhessen, azért kir. tartózkodás nélkül mondja ki nézeteit. Érjenek azok annyit, a’ miilyen alaposak ’s az iró bírálója’ ellenében sohase felejtse, hogy dicséret mint gáncs csak egy embertől jő ’s még nem közvélemény ez óni fogja az elbízakodástól, ha dicsértetett, a’ csüggedéstöl vagy haragtól, ha gáncsoltatott. Kazinczy Gábor nyitja meg a’ könyvet a’ „Dal’ leányá“val. Rémséges és borzasztó történet, hol egy úri hölgy vánkosokkal fejtatik meg ’s nem kevesli, mint két koponya zúzatik össze. A’ nélkül, hogy kir. azon erkölcsi jajveszékelökhöz állana,kik minden merészebb bűnt ki akarnának a’ költői művekből zárni, azt hiszi, hogy olly ördögi tettet, milylyen Marchesa Linarié, ki féltésből Guilietta énekesnőt egy érczkoszorúval agyon sújtja, illy szárazon és pusztán kiállítani nem szabad. Nem látjuk kebelében a’ szenvedély’ viharát, nem a’ megromlottságnak azon setét alapját mellyen egy illy iszonyú gondolat’ villáma czikázhatik. A’ csapás váratlanul jó és hihetetlenül , ’s így kezelve nem tárgya költői kidolgozásnak. E’ mellett kellemetlenül érinti az olvasót azon édeskés conversatio, melly a’ 4