Figyelő, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
, w ’ '.‘r TeLEVÍZIÓ IV : 1.60 JANUÁR 5. IRÁNY: MAGYARORSZÁG Tovább nő a fogyasztási cikkek importja 1960-ban Xin Ha december 31-én — a vállalati raktárakhoz hasonlóan — a lakások ajtajára nem is került fel a „Leltár miatt zárva" feliratú tábla, természetes, hogy az év utolsó napjaiban szinte mindannyian számba vettük, mivel is gyarapodott a „családi leltár” az elmúlt esztendőben. És ebbe a nem hivatalos, de egyéni éves mérlegünk megvonása szempontjából nagyon is fontos leltárba az elmúlt év során ismét növekvő számban kerültek be külföldi órák, bútorok, fényképezőgépek és ruházati cikkek, hűtőszekrények, töltőtollak, hangszerek és kozmetikai készítmények, nem is szólva a kávéról, déligyümölcsökről és egyéb „fogyóeszközökről” —, azaz, közgazdasági nyelvre lefordítva, tovább emelkedett a fogyasztási cikkek behozatala. Hogy milyen mértékben, arra a számok adják meg a választ : A fogyasztási cikkek behozatalának alakulása (Millió forintban) 1950 342 1952 396 1958 1368 1958 2460 (számított adat) 1960 3000 (előzetes tervszám) Fogyasztási cikk-importunk alakulásatendenciája még szembetűnőbb, ha a volumen nagyarányú növekedésén kívül azt is figyelembe vesszük, hogy ennek a behozatalnak az aránya az összimporton belül is jelentősen kibővült az utóbbi években: amíg például az 1958. évi összes behozatal nem egészen másfélszerese volt az 1952. évinek, 1958-ban csaknem négyszer, az elmúlt évben pedig kb. kétszer, 1960-ban pedig nyolcszor annyi külföldi fogyasztási cikk érkezett, ill. érkezik az országba, mint 1952-ben. A számok mögé tekintve azt is megvizsgálhatjuk, melyek azok az új vonások, amelyek jellemzik az elmúlt években fordulathoz érkezett fogyasztási importpolitikánkat, s ezek hogyan érvényesülnek, miként fejlődnek tovább 1960- ban. Nyolcmillió négyzetméter pamutszövet, félmillió pár cipő Elsősorban azt állapíthatjuk meg — s ez ma már minden vásárló, minden háziasszony előtt ismeretes —, hogy a közelmúlt évektől kezdve állandósult az ellátás a csakis import útján biztosítható fontos közszükségleti cikkekben, s ez évben még tovább javul a helyzet. És itt nemcsak a mennyiség növeléséről van szó — bár példaként említhetnénk a citromot, amelyből a tavalyi kb. 14 800 tonnával szemben terv szerint 16 000 tonna behozatalát irányozták elő —, hanem arról is, hogy az idén még nagyobb gondot fordít külkereskedelmünk a déligyümölcsök, s egyéb élelmicikkek minőségébe is, ami számos árufajta (pl. a kávé esetében) —, valljuk be —, nagyon is helyénvaló. Nemcsak, nálunk, de az egész szocialista táborban új vonás a fogyasztási cikkek behozatalában, hogy az utóbbi években az import állandóan bővül olyan cikkekből is,amelyeket itthon is előállíthatunk, annak a helyes elvnek alapján, hogy a lakosság növekvő igényeit midinkább szélesedő választékkal kell kielégíteni. Bár például az üzletek karácsonyi bősége ebből a szempontból is rekordot jelentett, 1960-ban újabb, nagy lépést teszünk előre. Éppen a választékbővítés érdekében — többek között — 8 millió négyzetméter pamutszövet, fél millió pár (elsősorban női), cipőt, 5000 db hűtőszekrényt, ugyanannyi porszívót, 250 000 négyzetméter szőnyeget, 21 millió devizaforint értékű üveg- és porcelánárut hozunk be az eddigi tervek szerint, de mindjárt hozzátehetjük, hogy az év közben kialakuló választékcsere-lehetőségek még tovább növelhetik, más egyébbel együtt, ezeket a kontingenseket is. Hasonlóképpen nem tekinthetjük teljesen végleges számnak a személygépkocsiknak — lényegében a tavalyi szinten mozgó — 3500 darabos előirányzatát sem, hiszen például az elmúlt decemberben is terven felül 350 db Wartburg- és Skodakocsi érkezett be; reméljük, az idén is lesz részünk ilyen „kellemes meglepetésben”. Visszatérve a hazai gyártásunkat kiegészítő cikkekre, ezek közül még kettőt szeretnénk kiemelni: bútorgondjainkat tovább enyhíti majd a tavalyinál kb. 10 millióval nagyobb összegben, 90 millió devizaforinttal előirányzott import (főleg az NDK-ból és Csehszlovákiából), családi ház építési programunkat pedig jelentősen segíti, hogy ajtó- és ablaktokból a tavalyinak mintegy két és félszeresét kívánjuk behozni, mintegy 65 ezer db-os mennyiségben, sőt mindennek csaknem háromnegyed részét már le is kötöttük, kötelező kontingenseket előíró államközi szerződésekkel. És ennek kapcsán mindjárt megemlékezhetünk fogyasztási importunknak a növekvő tervszerűségben megmutatkozó új vonásáról is. Ellentétben ugyanis azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a fogyasztási cikkek behozatala nemcsak volumenben szorult háttérbe, hanem csak viszonylag kis hányada (pl. 1952-ben 43,7 százaléka, 1954-ben 56,6 százaléka), talált fedezetet az államközi szerződésekben, és a fennmaradó részt az alkalmijellegű választékcsere útján kellett biztosítani. 1959-hez hasonlóan, a terv szerint 1960-ban is a fogyasztási import több mint 90%-a már az éves árucserefortalmiak,gállapodások alapján bonyolódik le. Felesleges hangsúlyozni, hogy ez milyen sokat jelent a tervszerű, folyamatos, ellátásban, különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy például erre az évre szóló fogyasztási importunk több mint 50 százalékát már 1959-ben lekötöttük, kötelező kontingensek formájában. Választékcsere és munkamegosztás Az egyre bővülő import mellett fontos szerepet tölt be és 1960-ban is tovább folyik az ún. választékcsere, amelynek keretében a belkereskedelem a hazai árualapok részbeni kicserélése útján növeli a lakosság rendelkezésére álló válaszékot. Ezzel kapcsolatban is — mint új vonást —, ki kell emelni a szocialista országok által rendezett nemzetközi vásárok nagymértékben megnövekedett jelentőségét a fogyasztási importban. Mindjobban érvényesül az a helyes törekvés (erre jó példa volt az 1959. évi Lipcsei Őszi Vásár, Brnói Vásár), hogy a fogyasztási javak széles választékának bemutatása is szolgálja ezek importjának kibővítését. Kívánatos, hogy erre a budapesti ipari vásárokon is fokozott gondot fordítsunk. A szocialista országok között a fogyasztási cikkek külkereskedelmi forgalmát illetően is mindinkább előtérbe kerül a nemzetközi munkamegosztás elsősorban olyan cikkeknél, amelyeket a megfelelő területen nagyobb gyártási tapasztalatokkal rendelkező baráti országok saját termelési költségeinknél olcsóbban és jobb minőségben bocsáthatnak rendelkezésünkbe. Ilyen — kölcsönösségen alapuló tárgyalások, elsősorban műszaki cikkekre, máris folynak Magyarország, Csehszlovákia, az NDK és Románia között. Az ily módon egy-egy országban kialakítható nagy szériák megvalósítása annál is fontosabb, mert a lakosság vásárlásait mindenütt, így nálunk is, az ún. tartós fogyasztási javak irányában tolódnak el. Amíg például az élelmiszerek és élvezeti cikkek kiskereskedelmi eladási forgalma 1952-höz viszonyítva 1958-ban I .Ostorosra emelkedett, ez, az arány az iparcikkeknél — főleg a nagyobb értéket képviselő tartós fogyasztási javak megnövekedett forgalma miatt — több mint kétszeres volt, s azóta tovább emelkedett Sürgős feladatuk tehát, hogy ezt a fogyasztói igényt az említett kooperáció útján is mind teljesebbet, kielégítsük. Ez a kiszélesedő munkamegosztás természetesen nem zárja ki, hogy a fogyasztási cikkek behozatalában a jövőben is megfelelő teret biztosítsunk a tőkés országokból származó áruknak, annál is inkább, mert ez elősegíti kereskedelempolitikai célkitűzéseinket, ahogy például az Ausztriával, mint első tőkés országgal kötött hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodásunk megkötésénél jelentős szerepet játszott a fogyasztási cikkekre vonatkozó kontingensek kölcsönös megállapítása A Kereskedelmi Mintaterem feladata Végezetül, fogyasztási importpolitikánk egyik leglényegesebb új vonása, az ipar ösztönzése korszerű, a célszerűségi és ízlésbeli követelményeknek megfelelő cikkek termelésére. Ennek hatása már eddig is jelentkezett, pl. műanyagfogyasztási cikkek, korszerűbb bútorok, divatosabb kötöttáruk, női cipők és műszál fehérneműk stb gyártásában, e tekintetben azonban még csak a kezdetnél tar■ tunk. Mindenesetre biztató kezdet, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium a gazdasági bizottság határozata alapján felállított Kereskedelmi Mintateremben kb. 1 év alatt több mint 2000 külföldi fogyasztási cikket mutatott be a szakembereknek, s ezek mintegy 30 százalékának legyártását a~ ipar vállalta is. Ez a helyes kezdeményezés 1960-ban több irányban bővül tovább: a szóbajövő árucikkeket már két mintateremben, szakmai csoportosításban mutatják be és a kereskedelem ezenkívül fényképeket, leírásokat is bocsát az ipar rendelkezésére, az állandó ,,anyagellátásról” pedig elsősorban külkereskedelmi kirendeltségeink gondoskodnak. Az ipar érdeklődé-sének fokozása azért is fontos népgazdasági érdek, mert a lakosság igényeinek megfelelőbb""kielégítése mellett újabb exportlehetőségeket is feltárhat. Follinus János • Egységes, független minőségellenőrző I-i. szervezetet • Balogh profeszor segélykiáltása • Módosították a jövedelemadó-rendeletet • Milyen közületi építési munkát végezhet kisiparos Az új év kezdetén új fényképezőgép-szállítmány érkezet az NDK-ból az OFOTÉRT-raktárba. (Szilvásy Kálmán felvétele)