Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-01-14 / 2. szám
A Nemzeti Bank szolgálatában •sénél olyan szempontokat vettek ide, mint ipari termelőerők telepítése, őrületi gazdasági növekedés ateköltségvetési szervek számviteliek ellátása a bank járási fiókállami és területi igazgatási szerveti illetősége, jobb ipari központokban speakok felállítása, több városokban szakosított fióihozása, automatizált információ-feldolgozeseinek biztosítása érdekében rgj fiók számviteli munkájának speciális központba történő összsa stb. Egyes Nemzeti Bank pénzügyitevékenysége kiterjed minden a gazdálkodó szervre, kivéve a tasági, erdészeti, faipari és épvállalatokat. A bankapparátus énél világosan látható, hogy azt na kívánják hozni a szakmai koncentráció igényeivel. A mára a termelőerők koncentsősorban a pénz és hitelellátás, a számviteli munkák szakos kapcsolatos követelmény formáintkezik. Gyel Nemzeti Bank hálózati látják az állami, tanácsi és úti vállalatok hitelezését és ellenőrzését, lebonyolítják az lgi vállalatok és intézmények elszámolási forgalmát, valabbi bank ügyfeleinek pénz- és sr kiszolgálását. ki lengyel közgazdász szerint sel 7/1968) számos jel mutat ■ a bankmunka automatizálása végbemenő rendkívül gyors árán a jövőben néhány köztktóhelyre vonják össze a bankal kapcsolatos, a költségvetésiszere szolgáltatásszerűen végegyéb bankszervek részéres teljesített számviteli munügyminisztérium 1985-ig reflektívikus tervfeladatként kap: integrális, automatikus inforlgozási rendszer kidolgozását iését. A jelenlegi elképzelésekden vajdaságban és járásban információs számítóközpont,égézné a szükséges könyvelésiolgáltatással kapcsolatos műveltünk, a gazdálkodó és költtszervek, valamint a biztosító számáira. A járási számítóköztábbítanák az anyagot a vajpontokba, ahol azok a gazdalsi piramis különböző szintű megfelelően kerülnének fel. Ennek megfelelően a vajhatóközpontok a területi inforragot már megfelelő integrálás eléri be a központi adatfeldalintba. armációs rendszer és Nemzeti Bank jelenlegi tatási rendszere azonban tk belső szükségleteit elégíti szolgálhat alapul egy ország adatszolgáltatási rendszere. Ezért a banki adatszolgálstert először be kellene illeszttni adatszolgáltatási és standszerbe, ki kellene szűrni az adatszolgáltatásokat, tovább észteni a banktevékenység hat pozitívan befolyásoló adatát, tovább kellene fejleszteni az adatszolgáltatásának módjait és technikáját, ges és korszerű, népgazdaságiszolgáltatási és statisztikai «alakítása egyébként már lénk viták tárgya. Ezek eredhívta életre a Miniszteri őszén az „Egységes Nyilvánitszolgáltatási és Statisztikai idolgozására alacult Program’, amelyben részt vesznek az intézeteken és szaktárcáikon azügyminisztérium és a Lenti Bank képviselői is. izgazdász szerintWladomosci egységes statisztikai szám rendezése lenne az első lépés az hatás megjavítása felé. Ennek az állami adatszolgáltatási isi és statisztikai rendszereiben át kellene dolgozni a Nmzeti Bank adatszolgáltatási hitelezési adatszolgáltatásakéne szűrni az olyan információkat, amelyeket az egyéb statisztikai beszámolókból is meg lehet szerezni. A statisztikai jellegű adatszolgáltatás körét le kellene szűkíteni, ki kellene bővíteni a bank belső tevékenységéről szóló adatszolgáltatás körét. A rendszeres adatszolgáltatás volumenét az esetenkénti adatszolgáltatás javára csökkenteni kellene és bővíteni az egyesülési és vajdasági szintű információkat. A Lengyel Nemzeti Bank új feladataira való tekintettel arra kellene törekedni, hogy az új információs rendszer elsődlegesen segítse a bankmunka hatékonyságának fokozását. Napierkowski közgazdász hangsúlyozta, a vitában, hogy a bankinak a tudomására jutott tényekre azonnal reagálni kell. A pénzügyi tervek, a hitelkérelmek és a mérlegbeszámolók adatai alapján a bank intézkedni köteles. Ha azonban az információ későn érkezik, a bank közbelépése is késik, esetleg hatástalan is marad. A banknak tehát az információk elemzése során hangsúlyoznia kell a tényeket és a döntő problémákra kell koncentrálnia erőit. Ezzel időt nyerhet, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a banktevékenység eredményességének a fokozásához. A bank ellenőrző munkája egyébként nem szűkülhet le az utasítások és a különféle előírások betartásának felülvizsgálatára. A vállalati munka valóban jó hatásfokú megítélése sok közgazdasági ismeretet igényel, főleg a bank és a népgazdaság pénzügyi és hitelpolitikájának az ismeretét. A vállalati munka megítéléséhez a különböző mutatók csak iránymutatással szolgálnak, de azokat csak a kölcsönös összefüggéseikben lehet elemezni. A mutatók alakulását számtalan tényező befolyásolja pozitív és negatív irányban. A bank munkája csak akkor lehet igazán hatékony, ha képes a mutatók mögött rejlő okokat, tényeket és körülményeket feltárni és reálisan értékelni. Az igazgatók szerepe A Lengyel Nemzeti Bank Szervezési Irodája 1968 májusában kétnapos korferenciát rendezett a bankfiókok irányításáról, szervezeti felépítéséről és területi elhelyezéséről. Ezt megelőzően vizsgál,ták a fiókigazgatók és az osztályvezetők munkájának szervezettségét is. Avizsgálatok során megállapítottákKiezun tanulmánya: Wiadomosci 17/1968), hogy a hitelnyújtásra és a kamatlábak nagyságára vonatkozó döntéseket az igazgatók személyesen hozzák és az operatív tevékenységek ellátásával kapcsolatos döntéseknél is 90 százalékos az igazgatói hatásköri aránya. Ezek a vizsgálatok világosan rámutatnak az igazgatók túlzott terhelésére, munkaidejük elaprózására. Ezzel szemben aránylag kevés időt fordítanak a munka továbbfejlesztésére, jobb megszervezésére. Aránylag alacsony a gazdasági döntések átlagos időszükséglete is, ami bizonyos mértékű formalizmusra enged következtetni. Ezeknek a hiányosságoknak a felszámolása érdekében korlátozni kell az igazgatókat terhelő ,s részfeladatokravonatkozó előírásokat. A jelenleginél konkrétabb rendszert kellene kidolgozni a banktevékenység eredményeinek értékelésére, hatékonyabb gazdasági ösztönzést, szorosabb koordinációt teremteni a központi irányítás és a fiókigazgatói íratáskör között. Az említett szempontok figyelembevétele lehetővé tenné megfelelő szervezeti forma kialakítását és a feladatok, valamint a felelősség értelemszerű elosztását a fiókokon belül is. Az irányítás megszervezésének alapja a fiókigazgatós feladatainak tudományos, modellszerű meghatározása lenne. A modellt olyan rugalmassággal kellene kialakítani, hogy a gyakorlati alkalmazás során figyelembe vehessék a bankfiók nagyságát, profilját, a hozzá tartozó vállalatok körét és az egyéb objektív körülményeket. A vita tanulságaként a lengyel közgazdászok azt szűrték le, hogy ha a Lengyel Nemzeti Bankra a gazdaságirányítási reform során valóban komoly feladatokat kívánnak hárítani, akkor alaposan felül kell vizsgálni annak elvi munkáját és szervezeti felépítését, mivel a banktevékenység hatékonyságának a fokozása csak optimális feltételek mellett biztosítható. Ennek érdekében elsősorban mentesíteni kell az igazgatókat az operatív és adminisztratív feladatok ellátása alól, hogy munkájukat a főbb gazdasági, szervezési és személyzeti feladatok ellátására koncentrálhassák. (goa) A Szovjetunió A Szovjetunióban tradíció, hogy az év utolsó hónapjában összeül a Legfelsőbb Tanács, hogy megtárgyalja a gazdasági fejlődés tapasztalatait és kijelölje a következő esztendő népgazdasági tervfeladatait. Ebben az évben a szovjet nép küldöttei a nyolcadik ötéves terv (1966— 1970) eddig eltelt éveinek mérlegét készítették el, majd meghatározták a soron következő tervidőszak fő feladatait. A legutóbbi ülésszak munkáját különös figyelem kísérte, hiszen 1970-ben a szovjet nép a lenini jubileum évét ünnepli, mert ez az ötéves terv az anyagi termelés új feltételeiből kiindulva a gazdasági reform megvalósításának jegyében valósul meg. A nyolcadik ötéves terv A beszámolót N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke tartotta. Az előadó kiemelte, hogy a tervidőszak négy esztendejében a szovjet gazdasági sikeresen megvalósította azokat a célkitűzéseket, amelyeket az SZKP XXII1. kongresszusa kijelölt. A Szovjetunióban az egy főre jutónemzeti jövedelem ebben az időszakban évi átlagban 7 százalékkal nőtt, az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme 8,5 százalék, a közlekedésé szintén 8,5 százalék volt. A reáljövedelem éves átlagban 5,9 százalékkal emelkedett. Gyorsan, 170 milliárd rubellel növekedett az ipari állóalapok értéke, 1500 új nagyüzem állt munkába. A mezőgazdaság az elmúltnégy esztendőben 18 százalékkal növelte bruttó termelését. E szám értékeléseinél tekintetbe kell venni, hogy 1969-ben az igen kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság termelési értéke 79 milliárd rubellel, közel 3 százalékkal kevesebb volt, mint 1968-ban. Az elmúlt négy esztendőben 44 millió szovjet ember kapott új lakást, azaz minden ötödik szovjet állampolgár új otthonba költözött. A szám — minden kommentár nlkül — érzékelteti az építkezések társadalmi jelentőségét. A szociális vívmányok között kiemelkedik a bölcsődei és óvodai férőhelyek 20 százalékos növekedése. Az ötéves terv egyik legszembetűnőbb vonása, hogy gyorsabban növekszik a fogyasztási javak termelése, vagyis a „B”-szektor, mint az „A” szektor. Minthogy a nehézipar fejlődésének eddigi eredményei alapot adnak a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztéséhez, az ország védelmi felkészültségének állandó erősítéséhez is. A ,,B" szektor gyorsabb növekedése új gazdaságirányítási és tervezési módszerek bevezetését igénylő, elsősorban a könnyűiparágaiban. A fejlődést zavaró tényezők N. K. Bajbakov az eredmények mellett beszélt a fogyatékosságokról is, amelyek a gazdasági fejlődést zavarták. Rámutatott például arra, hogy a nyersanyag-kitermelésben és feldolgozásban igen jelentősek az anyagveszteségek, beruházások még nem voltak kellően koncentrálva és ez csökkentette a gazdasági hatékonyságot. A munkatermelékenység növekedése sem kielégítő. Egyes iparágakban nem tettek meg mindent a korszerű technika alkalmazására, a tudomány eredményeinek átvételére, a termelés ésszerű megszervezésére, s a feladatokat elsősorban a létszámemeléssel kívánták megoldani. Egyes vállalatoknál az átlagbérnövekedés gyorsabb volt, mint a termelékenység-növekedés. Megállapította: ilyen és hasonló fogyatékosságok azt bizonyítják, hogy a vállalatok és minisztériumok nem használták ki eléggé a gazdasági reform kínálta lehetőségeket. Egyes vállalatok a rentabilitás növelése érdekében megsértették az állami fegyelmet, s indokolatlan áremelést hajtottak végre. A fogyatékosságok kiküszöbölésének legfontosabb útjaként a gazdasági vezetés színvonalának további javítását, a tervezés és az anyagi ösztönzés új rendszerének tökéletesítését jelölte meg. A beszámoló részletesen ismertette az 1970. évi népgazdasági terv fő arányait és az egyes ágazatok fejlődésének célkitűzéseit. Meggyorsul a technikai haladás üteme, jelentősen változik a termelési szerkezete és javulnak a termékek minőségi mutatói. Sok tényező jelzi a szemlélet változását, a kvalitatív gazdasági összefüggések előtérbe kerülését. Strukturális változások A fejlődés egyik legfontosabb követelménye, hogy a nemzeti jövedelmet elsősorban a munkatermelékenység emelkedése növelje. 1970-ben a nemzeti jő- 1970-es terves vedelem-növekedés 85 százalékának a munkatermelékenység javulásából kell származnia, így a Szovjetunió nemzeti jövedelme a terv szerint 1970-ben 6 százalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy a terv- időszakban előreláthatóan 39 százalékkal emelkedik a nemzeti jövedelem, szemben 1961—1965-tel, amikor a növekedés 32 százalék volt. Az ipari termelés előirányzataiból kitűnik, hogy a kőolajtermelés 1970 végére 350 millió tonna, a földgázkitermelés 195,8 milliárd köbméter, a széntermelés pedig 618 millió tonna lesz. Az energetikai bázis szerkezetváltozása szénhidrogének javára tovább folytatódik. A földgáztermelés 8, a kőolajtermelés 6,4, a szénbányászat pedig csak 2 százalékkal nő. Igen gyorsan fejlődik a vegyipar. 1970-ben 26 százalékkal több műtrágyát, 12,8 százalékkal több plasztikanyagot, 19 százalékkal több szintetikus szálat, 9 százalékkal több műgumival termelnek többet, mint 1969-ben. A vegyipar gyors fejlődése biztosítja a mezőgazdaság intenzifikációját, a könnyűipar gyorsabb fejlesztését, a lakosság közvetlen szükségleteinek kulturáltabb kielégítését. Hatalmas ütemben fejlődik a gépipar, 1970-ben 922 ezer gépkocsit bocsátanak ki. 527 ezer teherautót, 456 ezer traktort, 290 traktorpótkocsit gyárt a járműipar. A szerszámgépiparban elsősorban az ■automatizáció hódít teret, az automata gépek gyártása 1970-ben 16 százalékkal, míg a szerszámgépgyártás általában 9,2 százalékkal nő. A cipőipar azelőirányzott 630—630 millió pár cipő helyett, 1970-ben már 675 millió pár cipőt állít elő. A mennyiségi előirányzatok teljesítése mellett a minőség és a divat szempontjának figyelembevétele a legfontosabb. A terv nagy gondot fordít a helyiipar termelésének fokozására. 1970-ben a helyiipar termelése 11 százalékkal növekszik. Tehát az egyik legdinamikusabbban fejlődő ágazat lesz. A helyiipar fejlődése szorosan összefügg azzal a programmal, amelyet a szolgáltatások megjavítására valósítanak meg a Szovjetunióban. Nagymértékű a fejlődés a kulturális szükségleteket kielégítő iparágakban is. 1970-ben ezeknek a termelése 11,6 százalékkal növekszik majd. Ezen belül például a televíziós készülékek gyártása 13 százalékkal, a műanyagból készített háztartási felszereléseké pedig 21,6 százalékkal. A terv ipari alkalmazásra 480 fontos műszaki célfeladatot jelölt meg. E feladatok megoldása elősegíti a legkorszerűbb technika elterjedését, a termelékenység növelését. A mezőgazdasági termelésben az évi terv tovább fokozza a leghaladóbb agrotechnika térhódítását. Ebben az évben 46 millió tonna műtrágyát kap a mezőgazdaság, tehát 20 százalékkal többet, mint 1969-ben. Jelentős mértékben növekszik a mezőgazdasági állóalapok értéke, a központi beruházás 1970-ben 7,8 milliárd rubel, azaz 15 százalékkal több lesz, mint 1969-ben volt. A jelenlegi ötéves tervben központi alapokból 32 milliárd rubellel növekszenek az állóalapok, s ez másfélszer több, mint amennyit az 1961—1965 közötti ötéves tervben az ágazatba invesztáltak. A folyó évben a mezőgazdaságban 312 ezer új traktor, 156,5 ezer új teherautó, 274 ezer traktorpótkocsi, 14,5 ezer exkavátor, 10 ezer bulldózer növeli a mezőgazdasági munka hatékonyságát. A közlekedés strukturális változásának eredményeként csökkent a vasúti szállítások részesedése. Míg 1965-ben az öszszes szállítások 70,5 százaléka,addig 1970-ben már csak annak 64,3 százaléka bonyolódott le vasúton. Ez évben a közlekedés és szállítás összes teljesítménye 6,9 százalékkal növekszik, ezen belül a légiforgalomé 10 százalékkal. Együttműködés a szocialista országokkal Az 1970. évi teljes beruházások értéke 76,5 milliárd rubel lesz, 7,8 százalékkal magasabb, mint 1969-ben. Üzembe lép a krasznojarszki és szaratovszki vízierőmű, a nyugat-szibériai és karagandai kohászati beruházások. 3 millió tonna kapacitással, a második közép-ázsiai gázvezeték, cserkaszkomi vegyikombinát és száf más más nagyüzem. A tervbeszámoló természetesen részletesen kitért az egyes köztársaságok fel-adataira, valamint az életszínvonalat javító célkitűzésekre. A külkereskedelem kapcsán Barbakov rámutatott arra, hogy a KGST XXIII. ülésszaka fontos feladattá tette a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés gazdasági hatékonyságának növelését . I.