Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
Az 1969. évi és 1970 első félévi gazdasági fejlődés elemzése alapján megerősödött a felismerés: mind az import-, mind pedig az exportoldalon szükség van az árkülönbözeti tartalékalapok szélesebb körű és tudatosabb működtetésére, s ehhez több tekintetben helyesbíteni kell az import árkülönbözeti tartalékalapok — 1968. TIT. negyedében megjelent — jogi szabályozását. Eltérő külső és belső árfejlődés Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok engedélyezésének — esetenként kötelező előírásának — indítékai többfélék. Miközben a belföldi árak viszonylag stabilak, különféle termékek külkereskedelmi árában időről időre nagymértékű konjunkturális változások mennek végbe. Emellett több termék importjában és exportjában változik a két fő viszonylat — a szocialista és a tőkés viszonylat — aránya. A fő viszonylatok arányának megváltozása — figyelemmel a szocialista viszonylati és a tőkés árak eltérésére —, egyúttal az importtal kapcsolatos költségek, illetőleg az exporttal kapcsolatos bevételek jelentős módosulását is eredményezi. Az importáruk belföldi értékesítése — a rendszeresen változó külkereskedelmi árak ellenére — viszonylag széles körben rögzített, illetőleg maximált árakon történik. Mivel e termékek tekintetében a külföldi és a belföldi árak automatikus együttmozgása nem valósul meg, gondoskodni kell a konjunkturális ármozgások kiegyenlítéséről. Ennek alkalmas eszköze: az árkülönbözeti tartalékalap. A maximált és rögzített árakon kívül a szabad árak körében sem célszerű, hogy a külkereskedelmi árak mozgása nyomán a belföldi árak is folytonosan változzanak. Az áringadozások mérséklése ugyancsak árkülönbözeti tartalékalap segítségével lehetséges. Egyes kiviteli cikkeinknél időnként — a külföldi konjunktúra következtében — kiugró árnyereség érhető el, máskor viszont árveszteség mutatkozik. A kiugró árnyereség — külön szabályozás nélkül — nagymértékben növeli az exportáló vállalatok nyereségét, zavarva az anyagi érdekeltségi rendszer helyes működését. Export árveszteségek idején viszont az érintett vállalatok normális tevékenységét is csak esetenkénti pénzügyi beavatkozással lehet fenntartani. Export a hazai fogyasztó rovására? Amikor egyes termékek exportára jelentősen megnő, a termelő vállalatok a belföldi piac rovására is érdekeltek az export kiterjesztésében. Az import- és exportárak emelkedése — megfelelő ellensúlyozó intézkedés híján — áremelő hatású belföldön is. Ellensúlyul az import- és az exportkülönbözeti tartalékalapok szolgálhatnak; ezek biztosítják, hogy a külkereskedelmi árnyereség jelentékeny hányada tartalékalapként csapódjék le és csak kisebb hányada — körülbelül egyharmada — kerüljön a vállalati nyereségen át az érdekeltségi alapokba. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok rendszere lehetővé teszi a pénzügyi hidak (vám, import-forgalmiadó, import-árkiegészítés, állami visszatérítés) viszonylag stabil fenntartását, mentesíti a központi szerveket az esetenkénti beavatkozások tömegétől, eredményesen segíti az árpolitikai célokat is. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapokban felgyülemlő összegek felhasználásáról a vállalatok az előírt szabályok szerint döntenek. Az alapok alakulása fontos jelzés a gazdasági irányító szervek számára. Az alap tartós többlete vagy hiánya egyaránt a nemzetközi árszínt megváltozását jelzi, ami indokolttá teheti megfelelő árvagy pénzügyi intézkedés meghozatalát. Éített és maximált áras alapanyagok, félgyártmányok meghatározott körében kerül sor, továbbá olyan anyagoknál, amelyekből hatóságilag szabályozott árú terméket gyártanak. A szabad árak kategóriájába tartozó termékek körében is lehet tartalékalapokat létesíteni, ha ahhoz nyomós gazdaságpolitikai, árpolitikai célok fűződnek. Az import árkülönbözeti tartalékalapok forrása általában az árnyereség. Árnyereségnek tekintendő a vállalatoknak az importtal kapcsolatos — meghatározott bázisárhoz képest mutatkozó — jövedelme. Bázisárként az egyes termékek, termékfajták, — meghatározott időszakban a vám, az import-forgalmi adó és az esetleges importárkiegészítés figyelembevételével adódó határparitásúk beszerzési átlagárát állapítják meg. Az árnyereség forrása lehet akár a határparitású beszerzési árnak, akár pedig a beszerzési viszonylat arányainak a változása — a mindenkor érvényes importszabályozók mellett. Abból a célból, hogy a vállalatok érdekeltek maradjanak a kedvező reális importpolitikában és minél előnyösebb importárak elérésében, az árnyereségnek csak meghatározott részét, kb. kétharmadát kell az alapba helyezniük. Kalkulációs tétel Az import árkülönbözeti tartalékalap fedezetéül a vállalatok az importált termékek meghatározott csoportjai árverésébe külön fedezeti sort állíthatnak. Olyan importtermékek esetében, amelyeknél a jelenlegi külső és belső árak mellett árnyereség nem keletkezik, de gazdaságpolitikai szempontból indokolt működőképes ártartalékot létesíteni, a tartalékalap pénzügyi fedezetét az illetékes pénzügyi szervek külön intézkedéssel megteremthetik. A pénzügyminiszter — az érdekelt szervekkel együttesen — kötelezően elrendelheti import árkülönbözeti tartalékalap létesítését, de import árkülönbözeti tartalékalapok létesítésére vállalati kérelem alapján is sor kerülhet. Utóbbi esetben a pénzügyminiszter engedélyezi az alap létesítését. A tartalékalap-képzés előírásakor, illetőleg engedélyezésekor meghatározzák a bázisárat; az árnyereség megosztási arányát az alap és a vállalati nyereség között; az alap feltöltésének esetleges egyéb módját; az alap felhasználásának szabályait; az alap maximális összegét, végül a követendő eljárást abban az esetben, ha az alap kimerül, illetve az alapban felgyülemlő összeg meghaladja a maximumot. A vállalati kérelemre létesülő import árkülönbözeti tartalékalap forrása előreláthatóan csak az árnyereség, illetőleg erre szolgáló árverési tétel lehet. Az alap engedélyezésekor a szabályozás, fontos része az alapba helyezhető összeg maximumának és feltöltési ütemének a meghatározása. Ez esetben az árnyereségből alapba helyezendő rész arányát nem írják elő, erről a vállalat maga dönt. Export árkülönbözetek Export árkülönbözeti tartalékalapot azoknál a vállalatoknál indokolt létesíteni, amelyek a világpiaci áringadozásoknak különösen kitett, nagy tömegben forgalmazott termékeket exportálnak. Ezeknél a vállalatoknál az exportban elért konjunkturális árnyereséget előre meghatározott szabályok szerint el kell különíteni a folyó eredményelszámolástól ; az így elkülönített többletnyereségből céljellegű, export árkülönbözeti tartalékalapot kell létesíteni. Az alap rendeltetése az, hogy jelentős konjunkturális árcsökkenés esetén közvetlen pénzügyi fedezetül szolgáljon a vállalatoknál mutatkozó veszteségre. Export árkülönbözeti tartalékalap szintén központi előírásra, vagy vállalati kérelem alapján létesíthető. Kötelező a tartalék létesítése olyan vállalatoknál, amelyek exporttermékeinél gyakran jelentős külpiaci konjunkturális árváltozások fordulnak elő, emellett az ilyen termékek számottevő hányadot képviselnek exportjukban. Az alapot, annál a vállalatnál kell létesíteni, amely az ex küszöbár Az alapképzés szempontjából azt a nyereséget kell konjunkturális export árnyereségnek tekinteni, amely az alaphoz tartozó termékeknél (termékcsoportnál) meghatározott bázisárhoz képest, bizonyos mértéket (a „küszöbárat") meghaladva, a külföldi árak jelentős változásából származik, ide értve az árkülönbözetre jutó állami visszatérítést is. Az export árkülönbözeti tartalékalap létesítésekor meghatározzák a bázisárat, továbbá a külföldi árváltozásnak azt a minimumát, ameddig az alap szempontjából még nem kell árnyereséget kimutatni. (A bázisár és a minimális árváltozás összege az úgynevezett küszöbár.) Az árnyereség meghatározott részét a vállalat köteles az árkülönbözeti tartalékalapba helyezni, a fennmaradó rész vállalati nyereségként számolható el. A küszöbárhoz képest mutatkozó árveszteség esetén a vállalatok ugyanilyen arányban vehetik igénybe az alapot. Az osztozkodási aránynak biztosítania kell a vállalatok érdekeltségét kedvező devizaárak elérésében. Az export árkülönbözeti tartalékalapok esetében is meghatározzák az alapokban felhalmozható összeg maximumát, és a követendő eljárást arra az esetre, ha az alap összege ezt meghaladja. A kötelezően létesítendő export árkülönbözeti tartalékalapok körét a pénzügyminiszter állapítja meg, az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben. A tartalékképzésre irányuló vállalati kérelmet a pénzügyminiszter bírálja felül. Olyan egymást helyettesítő, rokon, illetve feldolgozási kapcsolatban levő termékek esetében, ahol rendszeresen van behozatalunk és kivitelünk is, a kivitelt és a behozatalt ugyanaz a vállalat bonyolítja le és az árkülönbözeti tartalékalapok létesítésének feltételei adva vannak, célszerű lehet közös import-export árkülönbözeti tartalékalapot létesíteni. A vállalatok ársulhatnak is ilyen alap létesítése céljából. Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok új keretjogszabálya előreláthatólag szeptember végén jelenik meg Október végéig meghatározzák a kötelező jelleggel létesítendő import és export árkülönbözeti tartalékalapok körét és azok működési szabályát. A vállalatok álttal kérelmezett import, illetőleg export árkülönbözeti tartalékalapok engedélyezése várhatóan az év végéig megtörténik. Dr. Vincze Imre é ssischol, Árkülönbözeti tartalékalapok Ármozgások kiegyenlítése Az import és az export árkülönbözeti tartalékalapok képzése és felhasználása jövőre módosul. Az import árkülönbözeti tartalékalapok létesítésének és működtetésének alapvető célja a rövid időre szóló ármozgások felfogása, ezzel a belső árstabilitás erősítése. Ezáltal a költségvetés mentesül a tömeges, esetenkénti beavatkozások feladata alól, a vállalatok pedig felelős, perspektívát is mérlegelő árpolitika folytatására kényszerülnek. (Nem feladata viszont az import árkülönbözeti tartalékalapnak a tartós ártendenciák átgyűrűzésének megakadályozása.) Import árkülönbözeti tartalékalapok létesítésére elsősorban a belföldön rög FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. ________________________IX33/vf A kooperáció alighanem a gazdasági szaknyelv egyik legdivatosabb, mind széleskörűbben alkalmazott kifejezése manapság. Köznapi értelemben viszonylag könnyű megfogalmazni a szó jelentését — hiszen köztudomású, hogy kooperálni azt jelenti: együttműködni —, ám a gazdasági tartalmat pontosan tükröző, árnyalt jogi definíció egyelőre szakmai viták, nemzetközi szerződési tárgyalások aktuális témája. Annyi bizonyos, hogy a nyelvi-tartalmi tisztázást meszsze megelőző kooperációs gyakorlat önmagában is bizonyítja, hogy a közgazdasági kapcsolatoknak ezt a korszerű formáját a valóság, a modern termelés-gazdálkodás igénye emelte nálunk is az érdeklődés reflektorfényébe. Aligha szorul bizonyításra, hogy — különösképp olyan méretű országban, mint a miénk —, a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztése, s a hagyományos árukapcsolatokat megelőző termelési, gazdálkodási együttműködés bővítése rendkívüli jelentőségű. A fogalom pontos definiálásának hiánya kétségkívül okoz bizonyos zavarokat e kapcsolatok szélesítésében, hiszen elég csak arra utalni, hogy a vállalatok kooperációs egyezményeit — az ösztönzés, preferálás érdekében — a konvencionális áruforgalmi szerződésektől eltérő kedvezmények illetik meg, például vám, letét szempontból, korántsem mellékes tehát, hogy milyen típusú egyezmény sorolható a kooperáció fogalmába. Ám ha már az értelmezés bozótjában próbálunk ösvényt vágni, érdemes felhívni a figyelmet még egy, s az iméntinél is jelentősebb definíciós félreértésre. Nemcsak a széles közvéleményben, de olykor még szakmai körökben is megfigyelhető, hogy egész sor olyan kooperációs kapcsolatot, amely pedig méreteinél, jelentőségénél fogva az ország számára rendkívül fontos, csak óvatosan sorolnak fogalmilag a nemzetközi kooperációk sorába. Azokra a szocialista országok közötti — részben vállalatközi, részben államközi egyezményeken alapuló — szerződésekre gondolunk, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk spektrumát számunkra roppant előnyösen szélesítik. Köztudomású, hogy a KGST 23., majd legutóbb a 24. ülésszakán hozott határozatok nagy hangsúllyal húzták alá a tagországok közötti gyártás- és gyártmány szakosító kooperációk, a különböző vállalatközi érintkezőpontok jelentőségét. Ez a kooperáció egész sor módszerrel kiépíthető: az ágazati minisztériumok egyezményeitől az iparvállalatok, külkereskedelmi cégek, kutatóintézetek közvetlen együttműködéséig, beleértve természetesen az államközi egyezményekkel szabályozott, kiemelt közös programokat is. Az együttműködésnek azonban nemcsak a szervezeti formái, de tartalmi-lényegi vonásai is sokrétűek lehetnek. Mód nyílik arra, hogy a kutatás, a fejlesztés, a tervezés — tehát a készterméket jóval megelőző fázis erői egyesüljenek, ide sorolhatók a közös kapacitások létrehozását célzó beruházási kapcsolatok, a gyártástechnológiák egymást kiegészítő összekapcsolása, az értékesítési szerződések, tehát a közös fellépés meghatározott piacokon stb. Hozzátehetjük, hogy mindez nem csupán lehetőség, de egész sor már megvalósult, illetve tárgyalási szakaszban levő szerződés bizonyítja e szocialista kooperációs kapcsolatok nagy előnyeit. Néhány példa: a Medicor és a bolgár Zema cég a röntgenkészülékek bizonyos elemeinek megosztásáról tárgyalnak, ilyen típusú a magyar— lengyel kormányközi megállapodás a gépjárműipar részegységeinek és alkatrészeinek kölcsönös szállítására, az Egyesült Izzó és az azonos termékeket gyártó román vállalat megállapodása a kooperációs gyártásra, a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint jugoszláv vállalatok egyezménye nagyteljesítményű tehergépkocsi-főegységek és alkatrészek kooperációs szállítására stb. A kölcsönös előnyökre alapozott nemzetközi munkamegosztást, a vállalatközi kooperációkat természetesen sokoldalúan bővítjük; mind több ilyen szerződést kötünk tőkés, illetve fejlődő országok cégeivel is. Fontos azonban, hogy a szocialista országokhoz fűződő, ilyen típusú kapcsolatainkat, jelentőségükhöz, gazdaságunkban betöltött szerepükhöz illő megítéléssel soroljuk a kooperációkat bővítő törekvéseink közé. 3 port kockázatát döntő részben viseli, tehát elsősorban a termelőnél. Külkereskedelmi vállalatoknál csak a saját számlás tevékenységre indokolt export árkülönbözeti alapot létesíteni. A vállalati export árkülönbözeti tartalék meghatározott termékfajtára, termékcsoportra vonatkozik.