Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
'' y.' ' r"' IffmWii^ffittiFifiHMRmiB*rM^^WW^^^^fflWnTTBflrnr?^ Budapesti tervek Budapest, együtt a két nagy városrész, Buda és Pest jövőre lesz 100 esztendős. A centenárium előkészítése már ebben az évben elkezdődik. Véletlen ugyan, de úgy gondoljuk, a századik évfordulót Budapest különösen kedvező körülmények között ünnepelheti majd. A jubileum ugyanis az idén kezdődött negyedik ötéves terv időszakára esik. A főváros fejlesztésének terve még soha nem készült ilyen nagy alapossággal és körültekintéssel, mint most. Feltétlen érdemes tehát — ez alkalommal csupán nagy vonalakban — megismerkedni mindazzal, amit az elkövetkező évek Budapestnek, pontosabban a főváros lakosságának ígérnek. Hazánk fővárosának népessége a negyedik ötéves terv időszakában évenként átlagosan 15—16 ezer fővel nő, s 1975 végére várhatóan megközelíti a 2,1 milliót. A népesség gyarapodása az első ötéves tervidőszakénál kisebb mértékű, ami egyrészt abból adódik majd, hogy a születések száma a tervidőszak első felében még emelkedik ugyan, a csekély mértékű természetes szaporodás állandósul, ám a bevándorlás mértéke csökken. Számottevő változást várnak a szakemberek a főváros foglalkoztatottsági struktúrájában. Az iparban foglalkoztatottak száma például Budapesten a negyedik ötéves tervidőszak elején még kisebb mértékben emelkedik, majd stagnál, és aránya az összes népgazdasági ágazatokon belül csökken. A nem termelő ágazatokban viszont nagyobb arányú növekedésre számítanak. Fokozatosan mérséklődik a munkaképes korúak számának aránya az össznépességen belül. Nem lehet számítani az úgynevezett ingázók, tehát a dolgozni Budapestire utazók számának jelentékeny arányú növekedésére sem. A munkaerőproblémákat elsősorban úgy lehet majd megoldani, hogy emelkedik a főváros környékéhez tartozó települések munkaképes korú lakosságának száma, illetve több munkaképes korú nő vállal majd állást. Mindenesetre lényeges változásra nem számítanak a negyedik ötéves tervidőszakban sem a főváros munkaerőhelyzetében, a munkaerő -szükséglet továbbra is nagyobb arányú lesz, mint az igénybe vehető munkaerőforrás. A tervek készítésénél gondolni kellett arra is, hogy a szociális, kulturális és egészségügyi ellátás helyzetére jelentős hatást gyakorol a népesség korösszetételében várható változás. A bölcsődei és óvodás korúak száma emelkedik, ami főleg az óvodai férőhelyek számának növelését igényli. Jelentős növekedést várnak a házasságkötéseknél, ami viszont újabb lakásigényeket is támaszt. Tovább nő — mintegy 40 ezerrel — a 60 évesnél idősebbek száma, s részarányuk megközelíti a 21 százalékot. S mivel az idősebb korral együttjáró gyakori megbetegedés fokozott gondozást igényel, gyorsabb ütemben kell fejleszteni az egészségügyi és szociális intézményeket. A Fővárosi Tanács negyedik ötéves terve valóban nagyon sokrétű, kiterjed az élet minden részére, éppen ezért, nehéz a választás, mit emeljünk ki belőle. Mivel feltehetően a legnagyobb közérdeklődésre a lakásépítés tarthat számot, először erről írunk. Első helyen: a lakásépítés A fejlesztési feladatokra, a lakásépítkezésekre biztosított előirányzatok és a korszerű lakásépítési technológiák — például a házgyárak — széles körű alkalmazása a negyedik ötéves tervidőszakban nagyszabású építő tevékenység kibontakozásának lehetőségeit teremtik meg. A tanácsi lakásépítkezés ugrásszerű, a korábbi tervidőszakot 124 százalékkal meghaladó emelése megalapozza azt a célkitűzést, hogy a tanácsi és az egyéb lakásépítés során a fővárosban mintegy 85 ezer lakás épüljön fel. (Természetesen kedvező esetben további 6000—7000 lakás felépítésére is sor kerülhet.) Ha sikerül megvalósítani a terveket — figyelembe véve a lakásszanálást, lakásmegszüntetéseket is — a főváros lakásállománya a tervidőszakban 60 ezerrel növekszik, méghozzá 640 ezerről 700 ezerre. A száz lakásra jutó lakosok száma 5 százalékkal csökken. Ugyanakkor javul a lakásállomány szobaszám szerinti összetétele és kisebbedik majd a komfort nélküli lakások aránya. Kétségtelenül érdekesek a költségalakulások. A tanácsi (bér- és szövetkezeti) lakásépítéshez a tanács rendelkezésére bocsátott 19 milliárd 346 millió forintos előirányzatból mintegy 56 ezer lakás felépítése várható. Így, folyóáron számítva, az egy lakásra jutó bruttó átlagköltség meghaladja a 345 ezer forintot. Ezen belül a lakások költsége 248 ezer forint, a gyermek- és egyéb intézmények, létesítmények 30 ezer forintot, a közművesítés, a fűtés, az útépítés költségei mintegy 43 ezer forintot, a tervezési, a szanálási és egyéb költségek pedig 24 ezer forintot tesznek ki lakásonként.* (Folytatás a 2. oldalon) .........................................../ Kollektív szerződések — aláírás előtt Az elmúlt három évben kétszer dolgozták ki, vitatták meg és írták alá a vállalati kollektív szerződéseket. 1968 és 1969 után most ismét napirendre került a téma: 1971 első felében újra ki kell dolgozni, meg kell vitatni és alá kell írni a most már öt évre szóló legújabb vállalati kollektív szerződéseket. Az érvényességi idő alapos meghoszszabbítása azonban korántsem jelenti azt, hogy az aláírástól számított öt évig semmi gond, semmi tennivaló sem lesz a szerződésekkel. Egyrészt: a munkaügyi miniszter rendelete félreérthetetlenül kimondja, hogy minden év elején a vállalatok igazgatói írásban kötelesek beszámolni a kollektív szerződések előző évi végrehajtásáról, másrészt: az ötéves határidő csak általános érvényű, amely alól két irányban is kivételt enged a miniszteri rendelet. Előre nem látható szervezési intézkedések (például jelentősebb profilváltozások, vállalati átszervezések) esetén megvan a lehetősége a szerződések módosításának is. Másfelől számolni kell azzal is, hogy a vállalatok gazdasági eredményeitől függő rendelkezéseket (például a részesedési alap felosztásának szabályait) legfeljebb csak egyévi időtartamra lehet meghatározni. Az új Munka Törvénykönyv bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai lehetőséget adtak a kollektív szerződések rendszerének továbbfejlesztésére — s mivel egy sor, elsősorban munkajogi kérdésben szükségtelen az évenkénti szabályozás — a szerződések általános érvényességi idejének öt évben való meghatározására. Két megoldási mód lehetséges: az egyik a szerződések határozatlan időre való megkötése, amely azzal a veszéllyel jár, hogy nemtörődömségből, kényelmességből vagy éppen az esetleges viták elkerülése miatt, akkor sem kötnek új kollektív szerződést, amikor a régi rendelkezései már elavultak. Emiatt döntöttek a második megoldás, az öt évre szóló szerződések mellett, amelynek rendelkezéseit időnként rendszeresen felül kell vizsgálni. Az új kollektív szerződések megkötésének irányelvei, illetve a munkaügyi miniszter erről szóló rendelete áttételesen tartalmazza a korábbi kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatait, amelyeket — éppen az új szerződések érdekében — érdemes figyelembe venni. A kormány elé került előterjesztés bevezetőben hangsúlyozza, hogy . .az új munkajogi szabályok a végrehajtás során is összhangban vannak az új gazdaságirányítási rendszerrel és elősegítik annak érvényesülését. Ugyanakkor... a célkitűzések, a végrehajtás során még nem jutnak mindenütt kellően érvényre, a Munka Törvénykönyve adta lehetőségeket a vállalatok kellő mértékben nem használják ki... Általánosítható tapasztalat az is, hogy a Munka Törvénykönyve végrehajtása során (vagyis a kollektív szerződések rendelkezéseinek gyakorlása közben) leghamarabb a dolgozói érdekeket sértő hiányoságok kerülnek felszínre és orvoslásra... A vállalati érdekeket sértő hiányosságok nehezebben bukkannak elő. " Végképpen nehezen derül fény azokra a végrehajtási hiányosságokra, amelyek a népgazdasági érdekek sérelmével járnak.” Gazdasági megalapozottság Illusztrációként nézzük a legutóbbi — az 1969—70-ben érvényben volt — kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatait, amelyeket a Munkaügyi Minisztérium 61 vállalatnál végzett vizsgálata összegezett. Ezeket az 1969 elején megkötött szerződéseket 1970 elején módosították, s a különböző törvénysértő, a vezetői jogkört korlátozó rendelkezések jelentős részét felülvizsgálták és helyesbítették. A módosítások után is megmaradt azonban a szerződések egyik alapvető hibája, nevezetesen az, hogy elsikkadnak olyan fontos gazdasági témák, mint a bér- és jövedelempolitika elvei, az anyagi ösztönzés gyakorlata. Ugyancsak általánosítható jelenség, hogy a legtöbb esetben hiányzik az egyes rendelkezések gazdasági megája(Folytatás a 6. oldalon) XV ÉVFOLYAM 2. SZÁM JANUÁR 13. ÁRA: 2 FORINT Intézkedések a termékforgalom javítására (3. old.)9 A számviteli rend továbbfejlesztése (4. old.) Vegyiparunk fejlődése (5. old.) 9 Infláció és árszintemelkedés (6. old.) 9 Vasútépítés önellátással 9 Tengeri kereskedelmünk új adriai kapuja (7. old.) (7. old.)