Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
ív bankrendszerben lással is szabályozza a pénzvolument. Az eddigiekben azt láttuk, hogy a ju■szláv bankrendszer meglehetősen centralizált. Ugyanakkor azonban a terelőerők fejlődésével szükségszerűen létjövő centralizáció a bank- és pénzügyi ndszerekben is megnyilvánul, mégpeg két formában. Az egyik forma a Tárdalmi Könyvviteli Szolgálat, amely a Halatok és a bankok számláit vezeti, végeredményben pénzforgalmi monoliummal rendelkezik. Ellenőrzi a pénz■galmi szabályok betartását, és szükséget én adminisztratív eszközökhöz nyúl, tervezetileg óriási hálózattal rendelkez, amely az egész ország területét átgja.) Ez a szervezet lényegében a bankadszertől elkülönülten működő számlatető központ. A „decentralizált'’ bankrendszer melt tehát létezik egy kizárólag adminisztív funkcióját betöltő szerv. A bankkoncentráció másik formája a teerősebb bankok egyre növekvő gazsági hatalma és a kisbankok összeoldása fúziók útján. (A rövid lejáratú elállomány és a látra szóló betétekb mint 60 százalékával a bankok kb. százaléka rendelkezik.) A jugoszláv szakemberek a bankok ncentrálódási folyamatát éppúgy, mint sajátos vegyes profilú bankokat, a vízpiacon is uralkodó tendenciák tükröléseként és pozitív jelenségként értélik. E devizaügyletekkel való folalkozásranak teljes körében, beleértve tehát aföldi hitelfeltételek lehetőségeit és földi fizetések teljesítését) 12 banki van felhatalmazása. (Hosszú lejárókülföldi hitelfeltételekhez a Nemzetiek engedélye szükséges.) Ezt neveziky felhatalmazásinak. Ezen kívül mintr 50 bank foglalkozik devizaügylettel, csak devizabelföldiek vonatkozásat. (Ezek a „kis hatáskörű’’ bankok,) vizaügyletek vonatkozásában a legretélyesebb bank a Külkereskedelmiek. A vnzügyi tervek az 1965. évi gazdasági reform kapcsán vbe vették a fizetési mérleghelyzet gszilárdítását és a dinár konvertibusának bevezetését. Ezen a területen Hibán, a reform nem valósította meg □tűzött célokat. A jugoszláv áruk retsgképessége nem nőtt a kívánt mércén a külföldi piacokon, a belföldizínvonal gyorsabban nőtt, mint a nemközi árszínvonal. Annak ellenére, hogy év nyarán az importfeltételeket neheíték, 1970 őszéig az import 27 száékkal, az export csak 15 százalékkal növekedett. A külkereskedelemből adódó hiányok fedezésére nem bizonyul elegendőnek a „láthatatlan export”. Ezeket a problémákat — és távlatilag a konvertibilis dinár bevezetését — sajátos módon kívánják megoldani. Azt az elvet kívánják megvalósítani, hogy a devizajövedelem legyen azé, aki termelte. Másrészt meg akarják állapítani a dinár reális árfolyamát. Ezért, ahogyan Svetko Kobal — az illetékes parlamenti bizottság elnöke — mondta, „olyan valutapiacot kell bevezetni, amelyen teljes mértékben érvényesülnek a gazdasági törvények”. Létrehoznak tehát egy értéktőzsdét, ahol mint eladó és vásárló is felléphetnek az állam, a gazdálkodó szervek és a magánszemélyek egyaránt. Utóbbiak azonban csak egymás között „kereskedhetnek”. Amennyiben a devizaárfolyamokban a hivataloshoz képest 3 százaléknál nagyobb eltérés mutatkoznék, a tőzsdén, úgy különleges importilletéket, illetve exportprémiumot fizetne az állam. Végső soron felmerülhet a dinár árfolyamának esetleges leszállítása (jelenleg 12,50 új dinár 1 dollár).S. Kobal egyébként kiemelte, hogy az árfolyam szükség esetén egy-két százalékkal módosuljon. Ezzel a módszerrel esetleg sikerülhet reálisabb devizaárfolyamokat megállapítani, de ez még a dinár konvertibilitásának megteremtését nem teszi könynyebbé, hiszen ez csak egy formális követelmény megvalósítását jelenti, ettől még nem nő meg a termékek versenyképessége a világpiacon, és nem csökken a belföldi inflálódás mértéke sem. A devizarendszer átalakítása mellett más változások is várhatók a bankrendszerrel kapcsolatban; ezek az intézkedések nem jelentik azt, hogy a hullámzó árfolyamrendszert tartanák helyesnek, de lehetővé kell tenni. A banktörvény módosítását célzó javaslatok közül a szövetségi parlamentben komoly vita alakult ki, de végül a módosító javaslatot elfogadták. Ennek megfelelően a vállalatok csak valamennyi tartozásuk kifizetése után köthetik le eszközeiket. Ezzel az adminisztratív módszerrel kívánják legalább ideiglenesen megoldani a vállalatok fizetésképtelenségének problémáit , ami a túlzottan restriktív hitelpolitika következménye. A jugoszláv pénzügyi szakemberek tudják, hogy ez nem jelent végleges megoldást. Távlatilag a bankrendszerben olyan változásokat kívánnak megvalósítani, amely a bankóival és a gazdálkodó szerveket közelebb hoznák egymáshoz, ami lehetővé tenné a hitelezés terén a gazdákodó szervek érdekeinek fokozottabb érvényesítését. H. K. S. lőgépek forgalomba írásával tart majd sínben repülő járatot Európa és Japán kött. A terv értelmében a L az elkövetkezendő évben lökhajtásos álrepülőgépeket vás el és 1975-ben 42 en repülőgéppel renlikezik. Chicagón keresztül a York és Tokió két körjáratot szá adásig rendszeresíteni •5-től kezdődően, snkívül új repülőjárkat létesít Afria és Csendes-óceán déli te között, és megiszabbít három jeleni repülőjáratot. Hat év múlva a Jelena Csendes-óceán fól közlekedő óriárfőgépeket a Japán és Jópa közötti három fdszeres repülőjárats forgalomba állít az bolgárreskedelmi flotta .z ENSZ adatai szet az elmúlt évtized tamán Bulgária kekedelmi flottája felett a világon a legírsabb ütemben: 18- tosára nőtt. E rohas fejlődés eredménként Bulgária a v. legfiatalabb, következésképpen igen korszerű kereskedelmi flottájának birtokosa. Több mint egymillió tonna tartalmával, ez a flotta világviszonylatban a huszadik helyre küzdötte fel magát. Az ország exportimport forgalmának körülbelül a 84 százalékát bolgár hajók bonyolítják le. Ugyanakkor tavaly négyszer annyi külföldi terhet is szállítottak ezek a hajók, mint az előző esztendőben. A most induló hatodik ötéves terv során, a flotta is tovább gyarapodik, s tonnatartalma az előirányzatok szerint 1975- ben eléri a 2,5 milliót. Egyiptomi olajvezeték Kzíz Szidki, egyiptomi bánya-, ipar- és olajiparügyi miniszter ez Al Ahram című lap szerint — még ebben a hónapban Szuezt Alexandráéval összekötő olajvezeték építéséről szóló nemzetközi szerződést ír alá. A vezeték tervezett évi kapacitása 60 millió tonna lesz. Az egyiptomi kormány megállapodást kötött hat olajvállalattal, az amerikai Mobil Oillal, a holland—angol Shell-lel, a British Petróleummal, a French Petróleummal, az amerikai Amacoval és a francia Erap-al. Ezek a társaságok a tervezett vezetéken 10 éven keresztül évi 45 millió tonna olajat kívánnak szállítani. Nyugatnémet olajszükséglet A Német Szövetségi Köztársaság kőolajszükséglete 1970-ben 136,9 millió tonnára növekedett. Ez a mennyiség 12 százalékkal haladta meg az 1969 évi szintet. E szükséglet fedezésére 1970-ben 98,3 millió tonna nyersolajat importból (10 százalékkal többet, mint egy évvel korábban) vagy hazai termelésből fedeztek. Az NSZK-ban 1970- ben, 7,5 millió tonna kőolajat termeltek (1969-ben 7,9 millió tonnát). Ugyanakkor a földgáz-termelés nagyobb mértékben növekedett, mint 1969-ben: mennyisége az 1969. évi 8,2 milliárd köbméterrel szemben 11,9 milliárd köbméter volt. A földgázimport mennyisége az 1969. évi 2,7 milliárd köbméterrel szemben 1970-ben 3,7 milliárd köbméter volt. NUÁR 13. - PERISZKÓP.--------------------------------------------------------_ (mii sIS Anglia hitelrendszere Az angol hitelrendszer központi intézménye a Bank of England. Ez lényegében „felsőbbrendű államosított vállalatként fogható fel, amennyiben az egyéb államosított gazdasági intézményekét meghaladó jogállással működik. Így pl. vezetőjét nem a kormány, hanem a királynő nevezi ki. A pénzügypolitikát, ezenbelül a hitelpolitikát a pénzügyminiszter a bank kormányzójával együttesen határozza meg. Pl. a bankráta változását, vagy a bankok számára kötelező „speciális letét mértékét a minisztérium és a bank egyetértésben határozza meg. A bank mintegy 25 évvel ezelőtt történt államosításakor felhatalmazást kapott arra, hogy szükség esetén a bankokra kötelező „direktívákat” adjon ki. Ezek azonban kezdettől fogva abban különböztek az egyéb állami intézkedésektől, hogy szankciókra nem adtak felhatalmazást. Az eltelt idő alatt nem is került sor ilyen hitelpolitikai direktívák kiadására. A hitelpolitikai célkitűzéseket a jegybank a kereskedelmi bankokkal való tárgyalások során kialakított „egyetértő” intézkedésekkel valósítják meg. Ezeknek az „egyetértések”-nek nincs semmiféle jogszabályi kodifikálása. (Rendszerint a bankkormányzó és a clearingbankok szervezetének mindenkori elnöke közötti levélváltás az alapvető módszer.) A hitelpolitikai célkitűzéseket mindenkor ún. közvetett módszerekkel igyekeznek érvényesíteni. Ezek közül a legfontosabbaknak alanyai az ún. kereskedelmi bankok (clearingbankok, merchantbankok, diszkontházak és a Nagy-Britannia területén működő külföldi bankok). Az érvényesítés területére csaknem kizárólag az angol fontban történő hitelezés. A jelenlegi legfontosabb ilyen szabályozók a következők: 1. A betétek 8 százalékának a bankok pénztárkészletével és a Jegybanknál tartott „rendes” betétével kell fedezve lennie. E rendelkezés keretében a jegybanknál fekvő betét nem kamatozik. 2. A betétek minimum 28 százalékának megfelelő összeget a bankoknak ún. likvid eszközökben kell tartaniuk. A 28 százalékba (ami röviddel ezelőtt még 30 százalék volt) az előbbi 8 százalék beszámít. A 28 százalék azonban minimum, ennél lehet több. Likvid eszköznek korábban csupán a tényleg rövid (3 hónapos) lejáratú kincstári és kereskedelmi váltókat, külfölddel szemben fennálló havi lejáratú nostro-követeléseket tekintették. Jelenleg ideszámítanak az ún. középlejáratú fináncpiacok, elsősorban az EGGD által garantált hosszabb lejárati meghitelezések maximum 30 százaléka, illetve az ezen hitelek keretében 18 hónapon belüli esedékességek. 3. Speciális betét a jegybanknál. Ennek mértékét ezekben a napokban emelték fel november 11-i érvénnyel 2,5 százalékról 3,5 százalékra a betétállomány után. Ez a betét a bankrátával kamatozik. (A legutóbbi időben a kamattételt felére szállították le retorzióként, amiért a bankok a hitelplafont nem tartották be. Legújabban ezt az intézkedést megszüntetve, a régi kamatozást visszaállították.) Az eddig felsorolt intézkedések annyiban érintik a hitelpotenciált, hogy ezek figyelembevételével a bankok betétállományának maximum 68,5 százaléka szolgálhat hitelezést, pontosabban az ún. likvid eszközök között figyelembe vehető kintlevőséget meghaladó, vagy attól eltérő jellegű hitelezést. A jegybanki letét természeténél fogva teljes egészében korlátozza a hitelezési lehetőséget, így a speciális betét legutóbb történt emelése kifejezetten hitelmegszorítási célokból történt és ezzel is indokolták. 4. Hitelplafon megszabása. Több előzetes sikertelen és különféle jellegű kísérletezés után újabban ezen a területen a bankok által is elfogadott új, konkrét szabályozás van érvényben. Az 1970 márciusi kihelyezési állomány az ezt követő 12 hónapban maximum 5 százalékkal növelhető. Az érintett kihelyezési állományba csupán az ún. „privát” szektornak való hitelezés számít bele. A korlátozás nem vonatkozik az állami (államosított ipar, állami és helyhatósági szervek) szektorra. A privátszektorban is ki van véve a korlátozás alól a hajóépítés és egészében az exportcélú hitelezés. A pénzügyi szervezet egyéb intézményeire a jelzálogkölcsönöket nyújtó ún. „építő társaságokra”, a részletvásárlást finanszírozó „fináncházakra” és a takarékpénztárakra, valamint a postatakarékra a fentiekből eltérő szabályozások vannak érvényben, így pl. a részletvásárlásoknál a minimális előleget és a hitelezési időtartamot határozzák meg; a takarékok elsősorban a posta a begyűjtött betéteket kizárólag állami és helyhatósági szerveknek hitelezheti. Az angol fontban történő hitelezés szabályai alól nem kivételek általában a „devizakülföldiek” sem Sőt külön korlátozás áll fenn külföldi bankoknak történő fonthitelezéssel kapcsolatban, amely a jegybank külön engedélye nélkül nem haladhatja meg a 180 napos hitelezési időt. Külföldi valutában történő hitelezésre a devizabelföldiekkel szemben a devizaellenőrzés szabályai vonatkoznak. Eszerint ilyen hitelezés csak a jegybank külön eseti engedélyével történhet. 180 napnál hosszabb hitelt az exportőr sem nyújthat engedély nélkül. (ECD-garancia automatikus engedélyt jelent.) b) Devizakülföldinek történő hitelezésnek semmiféle hatósági korlátja nincs.Itt azonban a bankok törekszenek szigorú egyensúlyra. Csak devizabetéteiket ellensúlyozzák kihelyezéssel. Az angol bankok 10 milliárd font értéket meghaladó devizapozíciónál mintegy 150 millió font nagyságrendű különbség van az aktív és passzív oldalak között.) Végül: különleges helyzetben vannak az ún. multilaterális bankintézmények (angol bankok külföldi bankokkal együttesen alapított érdekeltségei), amelyekre még angol székhely esetében sem vonatkoznak sem a 8, sem a 28 százalékos korlátozások. Dr. Erős Gyula 5