Figyelő, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-15 / 37. szám
2 Bizonyítvány év közben (Folytatás az 1. oldalról) sem ellenőrizzék a már forgalomban lévő árucikkek minőségét is. Ez csakugyan sokoldalú és visszatérő rendszerességgel történik. Milyenek a tapasztalatok? Ami jó, ami rossz A forgalomban lévő élelmiszerek, élvezeti cikkek túlnyomó többsége megfelel a minőségi követelményeknek. Súlyosabb kifogásra elsősorban néhány húsipari készítmény, esetenként egyes konzervek, száraztészták, sütőipari fehértermékek, tojásszállítmányok adtak okot. Az ellenőrzött fehérkenyér-minták 85 százaléka, a félbarna kenyér 90 százalékra megfelelt a követelményeknek. Kiváló minőségű volt például a Hajdú-Bihar megyében árusított fehér kenyér. Ugyanakkor például az I. számú Sütőipari Vállalat 110-es váci üzemének termékei a vizsgált időszakban is kifogásra adtak okot. Több esetben torz, sületlen, égett héjú, ragacsos belű kenyeret szállítottak a boltokba. Általános tapasztalat, hogy a tej és a tejipari készítmények minősége megfelelő. Akik emlékeznek arra, hogy évekkel ezelőtt gyakorta volt panasz a tejipar árucikkeire, megelégedéssel nyugtázhatják, hogy sikerült országosan rendet teremteni, amit nem utolsósorban a minőségvizsgálatok bizonyítanak. Furcsa tapasztalatokat mutat a tojás minőségének ellenőrzése. A kereskedelem a forgalomba hozatalt megelőzően, mintegy 22 millió tojás minőségét ellenőrizte. A szállító a Budapesti Baromfiipari Vállalat volt. A megvizsgált tojás 99,4 százaléka megfelelt a követelményeknek. Ez a megállapítás akkor nyeri el igazi értékét, ha mindjárt ide írjuk, hogy egy másik alkalommal a Budapesti Zöldért Vállalat megbízására vizsgálták meg "jelentős mennyiségű tojás minőségét. Az ellenőrzött 770 000 tojás kb. 90 százaléka nem felelt meg a követelményeknek. A gok romlott, foltos, törött tojást tartalmazó tételeket a vállalat nem vette át a szállítóktól. Ha summázatként meg is ismételhetjük, hogy az élelmiszerek jó része megfelel a minőségi követelményeknek, már nem mondhatjuk el ugyanezt a hazai gyártmányú ruházati cikkekről. Szabványok — figyelmen kívül Változatlanul sok helytelenül minősített, illetőleg nem megfelelő minőségű ruházati termék kerül forgalomba. Általánosítható az a tapasztalat, hogy a gyártók továbbra sem veszik figyelembe a kötelező állami szabványokat, a kereskedelmi vállalatok tevékenysége pedig továbbra sem jár kielégítő eredménnyel. A kereskedelmi forgalomban ellenőrzött cipőknél minden harmadik, a textilruházati cikkek közül minden ötödik a ténylegesnél magasabb minőségi osztályba volt sorolva. A textilruházati gyártmányoknál az anyagok nem megfelelő színtartósága és a mosással szembeni nem megfelelő mértékállósága ad a leggyakrabban alapot a kifogásra. Női cipőknél főleg a pántos szandálok minősége, a férfi cipőiknél, legtöbbször a víkend-cipők nem megfelelő talpbélése és a bélésfelületek durva kiképzése miatt volt kifogás. Elsősorban ilyen hibákért a KERMI a forgalomban lévő ruházati termékek további értékesítését, több esetben a Hajdú-Bihar megyei ellenőrzéskor például 64 esetben — tiltotta meg vagy kötötte feltételhez. Magától értetődően nemcsak a kereskedelmi vállalatok reklamációit kell figyelembe venni. Talán sokkal inkább a vásárlók tapasztalatait, amelyek egyébként csak megerősítik a vállalati minőségi kifogásokat. A szóban forgó esetben ugyanis az derült ki, hogy a megvizsgált 3922 ruházati gyártmányra vonatkozó vevőreklamáció 66,5 százaléka alapos és jogos volt. (Egyébként 41 százalékkal több vásárlói panaszt ellenőriztek, mint az előző évben.) A reklamációk valamennyi árucsoportban növekedtek: textilruházati gyártmányoknál 31 százalékkal, lábbeliknél 56 százalékkal, a bőr-, műbőr- és szőrmeruházati cikkeknél 14 százalékkal. Talán még kiegészíthető mindez azzal, hogy 742-vel több lábbelire vonatkozó reklamációt, összesen 2075 panaszt vizsgáltak meg, mint a múlt év azonos időszakában, s az alapos reklamációk részaránya 69 százalék volt, magasabb, mint korábban. A vásárlók legtöbbször a következő hibák miatt panaszkodtak: talp- és sarokleválás, kéregdeformálódás, nem megfelelő minőségű felsőbőr- és bélésanyagok alkalmazása. Sajnos e hibák mind a nagyüzemek, mind a középüzemek termékeire jellemzőek voltak. Mivel a minőségi vizsgálatok eredményeiről mindig értesítik a gyártó vállalatokat, van némi remény arra, hogy változtatnak a hibákon. Ezt annál is inkább megtehetnék, mert csaknem általánosítható, hogy például a cipőgyárakban a gyártási és technológiai fegyelem megszegése okozza legtöbbször a minőségi hibákat. Feltehetően ilyen okokból állt elő például az a helyzet, hogy a kereskedelmi vállalatok megbízásából végzett ellenőrző vizsgálatok során 35 000 pár lábbeliből 25 000 pár ilyen vagy olyan ok miatt minőséghibás volt A gyáraknak tehát van még mát tenniük a minőségjavítás terén. Kifogástalan árucikkek Mondhatnánk azt is, példát vehetnének a tartós fogyasztási cikkeket előállító üzemektől, vállalatoktól. Az általuk készített árucikkek minősége ugyanis általában megfelelt a minőségi követelményeknek. Kifogástalan például a mosógépek, centrifugák, villamos porszívók minősége, bár a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó hibák, elsősorban esztétikai jellegű kifogások, itt iselőbukkantak. Általában tehát nincs baj például a rádióik, televíziók, olajkályhák, motorkerékpárok stb. minőségével, ám egyik-másik vásárlót mégis csalódás érheti. Miért? Azért, mert változatlanul jelentős az egyedi hibával forgalomba hozott háztartási gépek, berendezések, híradástechnikai cikkek száma, illetve aránya. Ami azt bizonyítja, hogy a gyári minőségellenőrző osztályok olykor felületesen vizsgálják a késztermékek minőségét. S hiába kifogástalan száz meg száz árucikk, ha köztük egy-egy rontja a gyár hírnevét. Gyakori téma, mint ahogy sajnos gyakori panasz tárgya is a bútor. Nem éppen örvendetes, hogy az ellenőrzött bútorok közül minden második hibás volt, vagy a szállítás, illetve a tárolás során sérült meg. A lakószoba bútoroknál, a szekrények, a kárpitozott fekhelyek, ülőbútorok ellenőrzött mintáinak több mint fele hibás volt. Az összes kifogáson belül a gyártási hibák aránya 73 százalék, a szállítási sérüléseké 27 százalék volt. A fekvőbútoroknál elsősorban a nem megfelelő kárpitozás, a lábak gyenge beépítése, a szekrényeknél pedig legtöbbször az összeépítés, felületkezelési hibák, továbbá az ajtók nem megfelelő vasalása adtak okot jogos kifogásra. Az ülőbútorok kárpitozása általában megfelel a követelményeknek, ám a váz, illetve a lábazatok összeépítése a megvizsgált darabok 20—25 százaléknál kifogásolható volt. Ami pedig a konyhabútorokat illeti, sajnos az ellenőrzött példányok 46 százaléka volt hibás, méghozzá úgy, hogy a kifogások 88 százaléka gyártási, 12 százaléka pedig szállítási hiányosságokból adódott. A legtöbb kifogás a hagyományos festett konyhabútorokkal szemben merült fel, elsősorban a nem megfelelő felületkezelés, szerelvényezés miatt. Mindehhez gyenge vigasz, hogy a forgalombahozott import bútorok javarésze, így a csehszlovák, lengyel, és az NDK-ból vásárolt bútorok többségükben megfeleltek a minőségi ellenőrzés követelményeinek. A jugoszláv gyártmányokkal szemben azonban, főleg szerkezeti, kiviteli hibák miatt már több kifogás volt. Megnövekedtek a vásárlói reklamációk is. Mindez viszont arra figyelmeztet, hogy fokozni kell az ellenőrzést az importtermékek átvételénél. Következetesség, hatékonyság Valahogy így fest — nagyjából-egészéből — az a minőségi bizonyítvány, amelyet év közben állíthatunk ki a hazai kereskedelmünk árukínálatának minőségéről. Természetesen éppen a fogyasztók erdeiyében messzemenően helyeselni lehet a minőségvizsgáló intézet, a KERMI rendszeres, s következetesen szigorú tevékenységét Úgy véljük egyrészt minden segítséget meg kell adni a minőségellenőrzés és a minőségvédelem hatékonyságának fokozásához, másrészt a gyártó vállalatoknak kell végre az eddiginél sokkal többet tenniök a korszerűsítés, a technológiai fegyelem betartása érdekében. S persze nem utolsó sorban az üzemi, a gyári minőségellenőrzés megszigorítására is több gondot kell fordítani. A fogyasztó érdekében, de a gyártó vállalatok hatékonyabb gazdaságossága miatt is. H. Gy. Másfélszáz modellből rendezett háromnapos bemutatót Budapesten a Tisza Cipőgyár, bemutatva a kereskedelemnek 1972. I. felére szóló elképzeléseit. A közvéleménykutató cipőkiállítás számos újabb gyártási eljárásról is képet ad, hiszen például nyolc férfimodell szitavászon felsőrésszel, több színvariációban, fröccsöntött eljárással készült. Bár hagyományos ragasztott eljárással gyártották a többféle színű női szandálokat, de új formákkal és fazonokkal mutatkozott be a gyár tervezőgárdája. Szerepelt a kiállításon sokféle női csizma, s a hosszúszárú közkedvelt kismama-cipő. Valamennyi modellt már gyártják is. A bemutatón az érdeklődők közvélemény kutató lapokon szavazhattak. Reméljük, hogy később a fogyasztók igényei az üzletekben találkoznak is a kínálattal. Az OTTHON 72 kiállítás lakberendezési termékek, így bútorok, szőnyegek és más háztartási tartozékok seregszemléjeként nyílt meg a minap Budapesten a BNV területén. Kétségtelen, hogy az 1972. évi hazai kínálatot reprezentáló kiállítás minden eddiginél nagyobb, hiszen négy pavilonban, több mint 4000 négyzetméter területen, 52 kiállító mutatta be legújabb, a IV. negyedévben és jövőre forgalomba kerülő árucikkeit Mégis az a véleményünk, hogy az OTTHON ’72 még mindig csalódást okozhat a vásárlási szándékkal odalátogatóknak, hiszen az üzletek kínálata még messze van a seregszemlén felvonultatott választéktól. S abban sem lehetünk teljesen biztosak — az eddigi tapasztalatok alapján —, hogy az ígért időpontban minden vásárló hozzájuthat a kiállított bútorokhoz. Az viszont behelgezhető, hogy a lakberendezési kiállításon a házgyári lakások pontos, mérethű ,másaként rendeztek be szobákat a korszerű követelményeknek megfelelően, mintegy ötletadásként, ízlésformálásként. Az eddigi kiállításokhoz képest újszerű az is, hogy a kereskedelmi és könnyűipari vállalatok mellett első ízben a Nehézipari Minisztérium, a KGM és az Építésügyi Minisztérium vállalatai is bemutatták a lakás korszerű berendezését szolgáló termékeiket. A javító-szolgáltató ipar helyzetéről tárgyalt Budapesten a XI. kerületi Tanács végrehajtó bizottsága. Már csak azért is említésreérdemes a ■tanácskozáson elhangzott sokféle megállapítás, mert a kerületben tapasztaltak csaknem mindenütt általánosíthatók. A javító-szolgáltató ipari ellátás ugyanis sehol sem kielégítő, s ebben, főleg az játszik szerepet, hogy például a lakótelepeken elhúzódnak a kapcsolódó beruházások, köztük a javító és szolgáltató ipari egységek építése is. A XI. kerületben különösen kevés a textiltisztítással foglalkozó felvevőhely, hiszen mindössze 17 Patyolat és ruhatisztító fiók működik, természetesen állandóan zsúfoltan. A felvevőhelyek építését sürgeti, hogy jelenleg csaknem 6000 lakosra jut egy Patyolat-fiók. Hasonló a helyzet a többi szolgáltatással, így a lakáskarbantartással, az elektromos háztartási gépek és készülékek javításával is. A következő esztendők fejlesztési tervei a szolgáltatóhálózat nagyarányú bővítését ígérik, ami azt jeleníti, hogy a XI. kerületben 1975- ig csaknem 30 új szolgáltatóegység építését tervezik. Nagyjából-egészéből ilyen arányú fejlesztésre lenne szükség a főváros legtöbb kerületében. Irodaházi letétre Folytatás az 1. oldalról) paritásokat elvonnánk olyan beruházásoktól, amelyeknek megvalósítása évek óta vontatottan halad. Márpedig a termelőipari létesítmények kivitelezésének elhúzódása a lekötött eszközöket és a kieső termelést számításba véve, évről-évre milliárdos veszteségeket okoz a népgazdaságnak. Kétségtelen, hogy a felmérés során számbavett 844 irodaház, illetve székházépítési igény többsége nem megalapozatlan. Az életbe léptetett korlátozó intézkedések célja éppen ezért nem az, hogy adminisztratív eszközökkel végleg meghiúsítsa az elképzelések valóra váltását, hanem, hogy lecsillapítsa az elmúlt időszakban fellépő irodaház-építési „lázat”, s így a legszükségesebb létesítmények gyorsabb kivitelezését is elősegítse. Hitel nincs A rendelkezések kidolgozása során a gazdasági bizottság különbséget tett a költségvetésből, illetve vállalati forrásból megvalósuló létesítmények között. A költségvetési eszközökből épülő irodaházakkal kapcsolatban (a felmérés szerint az igények több mint 40 százaléka) a határozat előírja, hogy a beruházások megindítását 5 millió forintos értékhatár felett, az Országos Tervhivatalnak és a Pénzügyminisztériumnak is engedélyeznie kell. (A tárcák javaslatait figyelembe véve.) Az irányító főhatóságok vezetői a jövőben minden költségvetést terhelő irodaházi beruházási igényt a takarékossági szempontok szem előtt tartásával bírálnak felül, s a kivitelezés megkezdéséhez az engedélyt csak feltétlenül indokolt esetben kérik. A vállalati hatáskörben épülő irodaházak építése továbbra sincs engedélyhez kötve. A gazdasági bizottság határozata értelmében azonban a Magyar Nemzeti Bank irodaház-építéssel kapcsolatos hiteligényeket a IV. ötéves terv során nem elégíthet ki. Előreláthatólag még inkább visszatartja a vállalatokat az irodaházépítéstől az, hogy a fedezetigazolás beszerzésén kívül a tervezett kivitelezési összeg 40 százalékának megfelelő tartalékalapot kell a jövő évtől kezdve a banknál letétbe helyezni. Ennek az öszszegnek fele az esetleges többletköltségek fedezetéül szolgálhat. Egyes esetekben — amikor a népgazdasági szempontból fontosabb beruházások kivitelezését kapacitáshiány gátolja —, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium döntése alapján sor kerülhet egyes, 50 millió forintnál többe kerülő, még 10—15 százalékos készültségi fokot el nem ért irodaházak építésének leállítására, ha ennek révén más létesítmények kivitelezése meggyorsítható. Sor kerül a székházak építése révén felszabadult helyiségek felmérésére és annak vizsgálatára is, hogy a felszabaduló területet hogyan hasznosítják. új normatívák Problémát jelent még, hogy egyes intézmények az új irodaházak tervezésénél a lehetőségeinkhez képest túlságosan nagyigényűek, pazarlóak. Az egyik tervezőintézet például a szokásos normatívát (alapterület/férőhely) 25—30 százalékkal túllépve szerette volna új székházát felépíteni. Az építőipari áremelkedések mellett tehát a beruházók túlzásai is hozzájárultak ahhoz, hogy az egy irodai férőhely létesítésére jutó költségek — különösen a vállalati irodaépületek esetében —, igen gyors ütemben (két év alatt 20—30 százalékkal) emelkedtek. Ma már egy irodai munkahely létesítéséhez 45—60 ezer forintos beruházás szükséges. Éppen azért, hogy ezen a területen a helyzet ne romoljon tovább, rövidesen új, korszerű irodaház-építési normatívákat dolgoznak ki. Ennek előírásait (egy főre jutó alapterület, légköbméter, az összes alapterület és hasznos alapterület aránya) a beruházó szervek kötelesek lesznek betartani. A korlátozó intézkedések előreláthatóan csökkentik az irodaépítések ütemét, a népgazdaság ilyen irányú megterhelését. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a különböző állami szerveknek és vállalatoknak le kell mondaniuk egyben ügyvitelük korszerűsítéséről is. Egyrészt a korszerű ügyvitel megszervezése nem minden esetben követeli meg az új irodaház felépítését, másrészt, az engedélyezési eljárás során is figyelembe kell venni majd azt, hogy az új székházak építése hol jár együtt az ügyvitel valóságos korszerűsítésével. A vállalatihatáskörbe tartozó irodaház-építések esetében pedig várható, hogy a szigorú pénzügyi feltételek mellett csak akkor döntenek az építkezések megkezdése mellett, ha ennek eredményeként a korszerűbb ügyvitel és irányítási rendszerek kiépítése révén gazdálkodásuk hatékonyságát is javítani tudják. Sz. A. FIGYELŐ, 1971. SZEPTEMBER 15.