Figyelő, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-04 / 27. szám
XXIX. évfolyam, 27. szám Ára: 5 50 forint 1985. július 4. KISTERMELÉS ÖREGESEN Az ország lakosságának csaknem a fele foglalkozik mezőgazdasági kistermeléssel, közvetve azonban sokkal többen kapcsolódnak ehhez a termelési formához, annak is főként az eredményéhez. A háztájikban, a kertekben az illetményföldeken termelik meg a mezőgazdaság bruttó termelési értékének hozzávetőlegesen az egyharmadát, a különféle termékek esetében azonban ez az arány igen eltérő. Az utóbbi egy-másfél évtized alatt gabonaféléken, a szarvasmarhán és a baromfin kívül gyakorlatilag minden termékcsoportban nőtt a kistermelés aránya. A mezőgazdasági kistermelés tehát jelentős mértékben kiveszi a részét az ország lakosságának élelmiszer-ellátásából, illetve — közvetve és közvetlenül — hozzájárul élelmiszergazdaságunk exportjához. Az ország lakosságának 43 százaléka falun él és a keresőkorban levő falusi népességnek több mint 90 százaléka foglalkozik a háztáji és kisegítő gazdálkodás valamilyen formájával. Mivel a munkások 48 százaléka, továbbá az alkalmazottak, nyugdíjasok stb nagy hányada is falun él, elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági kistermelésből a társadalomnak úgyszólván minden rétege kiveszi a részét. Számottevő eltérések mutatkoznak azonban a különböző életkorú, ennek megfelelően eltérő életformájú, gondolkodású, igényű nemzedékek között a kistermeléshez való kötődésük, érdeklődésük tekintetében. Többet Másként gondolkodnak, éreznek és viselkednek azok az 50 évesnél idősebbek, akik valamilyen formában még átélték a hagyományos kisparaszti gazdálkodást, másként azok, akik az 1950-es, 1960-as években, a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának kínos-keserves időszakában kezdtek önálló életet, és megint másként azok a 30 évesnél fiatalabbak, akik az 1970-es évek második felében váltak keresőkké. Az elmúlt egy-másfél évtizedben több mint 10 százalékkal csökkent a mezőgazdasági kisüzemek száma és ezen belül erőteljesebben mérséklődött a fiatalabb korosztályok aránya. Ez egyrészt a falusi népesség általános elöregedésével, másrészt pedig azzal függ össze, hogy a fiatalabbak kevésbé érdeklődnek a hagyományos módon végzett, nagy munkaráfordítást igénylő, és ehhez képest kevés és bizonytalan jövedelemmel kecsegtető ágazatok iránt. Koncentrálódási folyamat is megfigyelhető ugyanakkor: bár csökken a kistermelők száma, azok, akik vállalkoznak rá, több állatot tartanak, intenzívebb (több munkát igénylő) növénykultúrákkal foglalkoznak. Ez a törekvés különösen a fiatalokra jellemző. Ez a generáció azonban nem a hagyományos keretek között, a kisparaszti gazdaság kicsinyített másával foglalkozik, hanem a teljes termelési folyamatnak valamely, a ház körül vagy a háztáji földön is megvalósítható, kevés befektetést igénylő, tisztességes jövedelmet ígérő szakaszára vállalkoznak, amelynek keretében a nagyüzem leveszi vállukról az alapanyagok beszerzésével és a késztermék értékesítésével járó gondok és kockázatok túlnyomó részét. A kisüzemi növénytermelésre jellemzi", hogy a hetvenes évek során mintegy 23 százalékkal csökkent a mezőgazdasági kisgazdaságok termőterülete. A csökkenés azonban a különbözőkörosztályokhoz tartozó kistermelőknél eltérően alakult: a legfiatalabbaknál érvényesült a legerőteljesebben (40 százalék), az ötvenegynéhány éveseknél viszont éppenséggel növekedés figyelhető meg. Ez idő alatt mintegy negyedével nőtt a kerttel, gyümölcsössel rendelkező gazdaságok aránya, mégpedig legnagyobb mértékben a negyvenévesnél fiatalabb korcsoportoknál. Különösen szembetűnő a 30 évesnél fiatalabbaknál mutatkozó, csaknem 50 százalékos növekedés. A szőlőterülettel rendelkező gazdaságok arányát tekintve ugyancsak a fiatalabb korosztályoknál mutatkozik valamelyes növekedés. A háztáji és kisegítő gazdaságook termelési szerkezetének változásaira utalnak egyéb adatok is. Így figyelemre (Folytatás a 22. oldalon) A mezőgazdasági termékek bruttó termelésének megoszlása (folyó áron) A mezőgazdasági vállalatok és a kistermelés aránya egyes termékek termelésében, 1933 Eloszlási pályád A központosított műszaki fel. alapok pályázati úton történő eloltása a verseny révén javítja az ajánlatok és döntések megalapozottságát. (4. oldal) Nem szabát elsietni... Van aki úgy tartja, már „félidőben” vagyunk, s még mindig zűrzavaros a kép. Mások úgy vélik, mintha bizonyos „felsőbb helyekről" türelmetlenül sürgetnék az új vállalatirányítási formákra való áttérést. Megint mások szkeptikusan kommentálják azt a folyamatot, ami az áttérés szükségszerű velejárója. A témával kapcsolatos részletekről kérdeztük az Ipari Minisztérium főcsoportfőnökét, Deák Andreát. (5 .oldal) Ahogy Moszkvában látják A nemzetközi pénzügyekben tapasztalható bizalmi válság, újra meg újra megújuló likviditási gondok, a viharos árfolyam- és kamatváltozások jelentősen befolyásolják a szocialista és a tőkés országok valutáris kooperációját. Lapunk munkatársa a Nemzetközi Beruházási Bank és a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankja két vezetőjével beszélgetett arról, hogy a nemzetközi pénzpiac negatív hatásai milyen mértékűek és mennyire tartósak voltak, miként befolyásolták e pénzintézetek tevékenységét, és hogyan értékelik a nemzetközi pénzpiac várható fejlődését. (8. oldal) Jegyes vállalat — tiszta nyereség Átlagos tőkeerejű vegyesvállalat Magyarországon a magyar—svéd Monopharma Kft. Élenjáró, a világpiacon keresett biológiai szert gyárt, amelyben magas a szellemi ráfordítás. Az eredmény: 18 millió forintos árbevételből 13,5 milliós bruttó nyereség. (21. oldal) 1 határidős devizaárfolyamok A Magyar Nemzeti Bank 1985. július 1-től közli a konvertibilis valuták határidős árfolyam-különbözeteit. A jövőben a vállalatoknak lehetőségük nyílik az előzetesen meghatározott árfolyam-marge-ok alapján a bankkal vételi vagy eladási ügyleteket kötni, s így az árfolyamváltozások kockázatát mérsékelni. (23. oldal) Szilárd egyensúly, hatékonyabb struktúra MARCZI LÁSZLÓ 110ADÁSRA Az idei, sorrendben a 24. közgazdász-vándorgyűlésre június 27—29-én került sor Nyíregyházán. A vándorgyűlés megnyitó plenáris ülésén Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a kormány elnökhelyettese mondott beszédet. Ezt követően a vándorgyűlés szekciókban folytatta tanácskozását. A szekcióvitákat a szombati plenáris ülésen összegezték. Az egyes szekciók vitaindító előadásait előző számunkban közöltük, ezúttal Maróthy László előadását és a tanácskozás vitáinak értékelését ismertet jük. Innováció, vállalkozás, versenyszellem Maróthy László a vándorgyűlés alapvető témájához — növekedés és feltételei a VII. ötéves terv időszakban — kapcsolódva elöljáróban hangsúlyozta: egyértelművé kell tenni, hogy gazdasági növekedésen elsősorban nem a termelési mennyiségek növelését értjük. A fejlődés gyorsítása olyan értelemben célunk, hogy javuljon gazdaságunk jövedelemtermelő képessége. Hogy az így elért többletjövedelemből mind többet tudjunk belső felhasználásra, a termelő szféra fejlesztésére, illetve az életszínvonal növelésére fordítani. A miniszterelnök-helyettes ezután az elmúlt esztendők eredményeiről és nehézségeiről beszélt. A gyakorlat és az eredmények azt mutatják, hogy a sok munka, a szorgalom önmagában kevés. Célratörően és főleg racionálisabban, szervezettebben kell dolgoznunk! Gondolom, egyetértenek velem, amikor azt állítom, hogy a legkeményebb diót az „exportképesség — adósságszolgálat — fejlett technika — import" ördögi köre jelenti számunkra. Eddig állandó lépéskényszerben voltunk és egyelőre vagyunk is. Kis lépéselőnyök sorozatára kell szert tennünk, hogy az exportbevételnek egyre nagyobb hányada koncentrált műszaki fejlesztést szolgálhasson, ami által exportképességünk is erősödni fog. Csak efféle, mind lendületesebbé váló „araszolással" törhetünk ki a szorításból. Ezért sorsdöntő, hogy — a legkedvezőbb eredményt ígérő fejlesztések érdekében — behozatalunk mind nagyobb hányadát fejlett technikával töltsük ki. A továbbiakban az energiakorlát keménységéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az energiakorlát szigorúbb, mint valaha. A VII. ötéves tervidőszakban az energiafelhasználás évente 1 százalékkal emelkedhet, máskülönben az energiatöbbletek előteremtése ismét a húzóágazatok fejlesztésétől vonja el a pénzeszközöket. Ez a növekedési korlát csak az egész társadalmat átszövő, az energiaigényességet mérséklő műszaki fejlesztéssel enyhíthető. A VII. ötéves tervidőszakban alapvető célunk a gazdaság konszolidációs korszakának lezárása, a népgazdaság dinamikusabb növekedésének megkezdése. A gazdaságpolitikában továbbra is következetesen érvényesítjük az 1979 óta követett irányvonal bevált elemeit. Arra kell törekednünk, hogy a növekedéshez reálisan rendelkezésre álló forrásokat racionálisan hasznosítsuk. A növekedés megalapozásához gyorsítani kell a termelési szerkezet átalakítását. Ennek alapvető eszköze olyan exportorientált termelési, fejlesztési politika, amely lehetővé teszi a gazdasági, a piaci igényekhez alkalmazkodó termelési kultúra megvalósítását. Szellemi és anyagi erőforrásainkat — adottságaink és a nemzetközi műszaki fejlődési irányzatoknak, valamint a kereslet alakulásának megfelelően —, néhány kiemelt területre célszerű összpontosítani. Emellett nem feledkezhetünk meg az olyan jellegű beruházások fontosságáról sem, amelyek egyegy kisebb területen növelik a termelés technikai színvonalát, lehetővé teszik a konkrét piaci lehetőségekhez való gyors alkalmazkodást. A műszaki fejlesztésnek egyre inkább a mikrostruktúrát kell megváltoztatnia. (Folytatás a 3. oldalon.)