Figyelő, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 1. szám
1989. január 5. ú LYPON ---------------------------------------------------------------- m M Hé i§n$L 3 9 stabilizáció rögös útján Az 1988. évi népgazdasági terv radikális változásokat irányzott elő a külgazdasági egyensúly javításában: fordulatot és nagyon jelentős, mintegy 500 millió dolláros javulást a konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérleg egyenlegében, feszített idegenforgalmi bevételi tervet, és mindezek alapján a folyó fizetési mérleg hiányának 500 millió dollárra való csökkentését. A rubelelszámolású kereskedelmi forgalomban és fizetési mérlegben az évek óta jellemző krónikus aktívumképződési folyamat lefékezése volt a cél. A terv a külgazdasági érdekek elsődlegességéhez kapcsolódóan a belföldi felhasználás mérséklését irányozta elő, elsősorban a lakossági fogyasztás, de részben a beruházások csökkentése révén. A termelés tervezett szerkezeti változásait részben az átrendeződő piaci lehetőségek, részben a gazdasági szabályozás jelentős változásai formálták. Ez utóbbiak közül különösen fontos volt az adóterheket jelentősen mérséklő és az adózás struktúráját átrendező adóreform, a termelői árszint és árszerkezet kapcsolódó változásai, a kereskedelmi bankok pénzszűkítő és megtakarításösztönző üzletpolitikája, a hatékony gazdálkodók és exportőrök korlátozások alóli mentesítése és kedvezményezése — például a bérklub, a konvertibilis exportot lebonyolító vállalatok exporthoz kapcsolódó importellátása és az exportpályázati rendszer révén —, továbbá a tartósan veszteséges gazdálkodókra vonatkozó szabály- és intézményrendszer — a szanálás és a felszámolás — módosítása. A lakossági fogyasztás kényszerű csökkentését részben a bérfizetési korlátozások, részben a megtakarításokat ösztönző kamatpolitika, a hitelezés szűkítése, a korábbit lényegesen meghaladó áremelések és a személyi jövedelemadó bevezetése volt hivatva biztosítani. A vártnál kedvezőbb külgazdasági folyamatok A múlt év tizenegy hónapjának már ismert és decemberi várható adatai az 1988-ra tervezett, erősen feszített stabilizációs célok többségének elérését jelzik. A vártnál kedvezőbben alakultak a külgazdasági folyamatok. A nemzetközi pénzpiacok árfolyamváltozásaiból, valamint a tartozások és követelések deviza-összetételének alakulásából következő árfolyamnyereség mérsékelte az adósságállományt. A kamatkiadások egyenlege is valamelyest kedvezőbb a prognosztizáltnál. Az árupiacokon a magyar exportkínálat számára a vártnál kedvezőbb keresleti és árváltozások következtek be: a konvertibilis export volumene a tervezett 4 százalékkal szemben 10 százalék körüli mértékben nőtt, az exportból származó devizabevétel pedig mintegy 16-18 százalékkal emelkedett. Ebben a piaci lehetőségeken kívül az eredményes exportösztönzésnek is nagy szerepe volt. Az export kedvező alakulása következtében az import 6 százalékosra tervezett, sok feszültséggel fenyegető csökkentését valamelyest lazítani lehetett. A konvertibilis kereskedelmi mérleg aktívuma a tervezettnél is kedvezőbb, értéke a tervezettnél 100 millió dollárral több, mintegy 300-400 millió dollár körülire becsülhető. Az idegenforgalomban a turisták számának és költésének korábbinál kedvezőbb alakulása következtében a regisztrált konvertibilis devizabevétel jelentősen, mintegy 12 százalékkal bővült, és elérte az exportárbevétel 10 százalékát. A tapasztalatok szerint nőtt az illegális lakossági devizabevétel is. A magyar lakosság devizakiadásai azonban az utazási könnyítésekhez kapcsolódóan ennél lényegesen gyorsabban (megháromszorozódva) nőttek, s ezért az idegenforgalmi aktívum 200-250 millió dollárral rosszabb a tervezettnél. Ennek következtében a nemzetközi fizetési mérleg hiánya a kedvezőbb áruforgalmi eredmények ellenére is több az eredetileg tervezettnél. A rubelelszámolású áruforgalomban az import a tervezettnél kevésbé, körülbelül 3 százalékkal nőtt. A behozatal egyes területeken — például vegyipari alapanyagokból, fenyőfűrészáruból, papírból — bekövetkezett lemaradása termelési és ellátási zavarokhoz vezetett, illetve kikényszerítette a konvertibilis import növelését. Az export volumene összességében ugyancsak a tervezettől elmaradóan, az 1987. évi szinthez közelállóan alakult. A szerződött exportszállítások elmaradásai — például könnyűipari, kohászati és vegyipari termékekből — nehezítették az importigények kielégítését, illetve egyes területeken értékesítési-termelési zavarokat okoztak. Az áruforgalmi mérleg egyenlege az aktívumképződés lefékezése szempontjából végül is kedvezően alakult, és a fizetési mérleg aktívuma is kisebb az előző évinél. Stagnáló termelés A mezőgazdasági termelésben keményedő közgazdasági feltételek mellett, a kedvező időjárás nyomán a növénytermesztésben kiemelkedően jó termelési eredmények születtek, s így a mezőgazdasági termékek megtermelt tömege csökkenő állattenyésztési eredmények mellett is 5-6 százalékkal bővült. Az ipari termelés a belföldi felhasználás mérséklése és a nem bővülő szocialista exportlehetőségek miatt, elsősorban a tőkés konjunktúrához kapcsolódva növekedhetett. A belső piacra és a szocialista országokba irányuló ipari értékesítés kismértékben csökkent 1988. I—XI. hónapjában az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Ugyanakkor a konvertibilis elszámolású piacokra az ipari értékesítés mennyiségben 10 százalékot meghaladó mértékben nőtt. Az év egészében az ipari termelés stagnált vagy szerény, fél százalékkal növekedett. Az első tíz hónapra vonatkozó részletes termelési adatok szerint az ipari szakágazatok termelésének változásait jelző indexek a 7 százalékot . A stabilizációs programot nem egy-két éves, hanem egy egész fejlődési szakaszra érvényes gazdaságpolitikai orientációként kell felfogni. Ez az időszak szükségképpen gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokkal, éleződő feszültségekkel és ellentmondásokkal terhelt, ami természetesen az 1989. évi népgazdasági tervre is rányomja a bélyegét. . ........................ a meghaladó csökkenés és a 12 százalékot meghaladó növekedési értékek között szóródnak. Figyelemre méltó, hogy az ipari szövetkezetek 10 százalék körül növelték termelésüket, továbbá, hogy a konvertibilis export bővítésében a kisebb exportőrök nagyobb teljesítményjavulást produkáltak. A kisebb vállalkozások nagyobb alkalmazkodóképességük révén eredményesebben igazodtak a piaci és szabályozási feltételek változásaihoz. A felhalmozási folyamatok körében az értékesítési gondok növekedését jelzik a háromnegyed évi vállalati és szövetkezeti mérlegek készletadatai. Az év eleji készletállomány — a kívánatos csökkentéssel szemben — a saját termelésű készletek növekedése révén körülbelül 22 milliárd forinttal emelkedett, és nőttek a nagy- és kiskereskedelem fogyasztásicikk-készletei is. A szocialista szektor beruházásai az év egészében a tervezett csökkenéssel szemben mintegy 1,5 százalékkal növekedtek. A központi és tanácsi állami beruházások csökkenése mellett a vállalati és a magánberuházások a tervezett 2-2 százalékos növekedést meghaladóan 7-8, illetve 10 százalékkal nőttek. A kivitelező építőipar termelése a beruházásokhoz kapcsolódóan a tervezettnél kevésbé, 2 százalékkal csökkent. A beruházásoknak a rövid távú egyensúlyi követelményeknek alárendelt, mérséklődő volumene érthetően a gazdasági kibontakozás egyik legvitatottabb témája. Egyesek a beruházások elégtelenségét, mások a beruházások alacsony hatékonyságát, ismét mások a beruházások kedvezőtlen összetételét hangsúlyozzák. Az elmúlt év kedvező, a kibontakozás irányába mutató fejleménye a gépi beruházások arányának növekedése — a tőkés gépimport értéke megközelítette a 600 millió dollárt —, továbbá a szocialista szektoron belül a vállalati beruházások arányának körülbelül kétharmadra történő növekedése. A gazdálkodó szervek nyeresége, s ezzel az adózás után a vállalatoknál visszamaradó források nagyobbak a tervezettnél. Ez utóbbiak várhatóan körülbelül 25 százalékkal, 30 milliárd forinttal haladják meg az 1987. évi felhasználható vállalati jövedelmeket. Az iparinál is kedvezőbben alakult a kereskedelmi vállalatok és a pénzintézetek nyeresége. Az állami költségvetés bevételei, kiadásai és hiánya egyaránt meghaladja a tervezettet. A vállalati többletjövedelmekből az adózással arányosan a költségvetés is részesedik. A 20 milliárd forint körül várható deficit lényegesen — körülbelül 15 milliárd forinttal — kisebb az előző évinél, de közel a kétszerese a tartalék nélküli előirányzatnak. A vállalatok vásárlóerejének alakulását a második félévre koncentrált, előre nem tervezett intézkedések ellenére sem sikerült teljesítményeikkel szorosabban összekapcsolni, a vállalatok és az állam közötti osztozkodási arányokat és a költségvetési kiadásokat a tervezett keretek között tartani. A monetáris szféra hatóköre, a gazdálkodó szervek és a lakosság hitelállománya az év folyamán nem változott számottevően. A megtakarítások ösztönzése érdekében emelték a betéti kamatokat. A hitelállomány növekedése meghaladta a megtakarítások növekedését, a vállalatok és a lakosság tervezett nettó megtakarítói pozíciója nem valósult meg. Struktúra és piac A lakosság reálfogyasztása mintegy 4 százalékkal csökkent, a megnövekedett magánimportot is kalkulálva azonban mintegy 2 százalékos mértékűnek, a tervezetthez közelinek becsülhető. A fogyasztás csökkenése jórészt a 16 százalék körüli fogyasztói áremelkedés és a központi bérszabályozás együttes hatásának tudható be. A nomináljövedelmek ugyancsak a tervezettet valamelyest meghaladóan nőttek. A pénzbeli és természetbeni társadalmi jövedelmek növekedése reálértékben számítva is számottevő, a bérek és bérjellegű jövedelmek nominálisan 7-8 százalékkal nőttek, a reálkeresetek csökkenése kisebb a tervezettnél. Összességében megállapítható, hogy 1988 legfőbb értéke és eredménye: a stabilizációs program a siker esélyével tovább folytatható. A gazdasági gondok fő forrása a strukturális alkalmazkodás lassúsága. A piaci verseny alkalmazkodást kikényszerítő hatását a gazdasági szabályozás által közvetített kényszerek nem tudták pótolni. 1989-ben körülbelül 15-16 milliárd forint értékű rubelexport-kapacitás átállításával kapcsolatos feladatokat kell megoldani. A vizsgálatok szerint a gazdálkodó szervek többsége a piacváltást önerőből is képes megvalósítani. A különösen kritikus helyzetbe került, a jórészt vagy kizárólagosan e piacra orientálódott gépipari nagyvállalatok átállásához, más piacokhoz való alkalmazkodásukhoz, megfelelő programok esetén a bankok és a kormányzat is támogatást nyújt. A rubelelszámolású import várható csökkenése és sajátos szerkezete összességében nem élénkíti a piaci versenyt. Ugyanakkor keressük a lehetőségeket az import bővítésére és piaci hatásainak erősítésére. Ahol ezt a szocialista partnerországok belső mechanizmusa lehetővé teszi, az állami megállapodások és kontingensek köre a stratégiai jelentőségű termékekre redukálódik, a forgalom többi részét közvetlen vállalati kapcsolatok keretében a piaci érdekek szabályozzák. Az ezzel kapcsolatos megállapodások előkészítése folyik, a megfelelő szabályozást kidolgozták. Az állami kontingensek alapján szerveződő export-import üzletekben is a szabályozás korszerűsítésével erősítjük a piaci formákat és módszereket, a gazdasági érdekeltséget (kontingensek árverése, speciális kereskedelmi szervezet, termékelvű támogatás stb.). A verseny erősítése az importverseny kibontakoztatását feltételezi. Külgazdasági változásokra érzékeny és kényes egyensúlyi problémákkal küzdő gazdaságunkban ez kockázatos kezdeményezés. Ennek ellenére ezt a lépést meg kell tenni. Ezért 1989-ben megkezdjük a gazdaság bonyolult külső védelmi rendszerének leépítését, fokozatosan liberalizáljuk a konvertibilis behozatalt, kibontakoztatjuk az importversenyt. A fokozatosságot a sokkhatások elkerülése és az alkalmazkodás lehetővé tétele indokolja. Egyes számítások szerint a konvertibilis import viszonylag teljes körű liberalizálása még igen szigorú vásárlóerő-szűkítés esetén is 600 millió dollárt meghaladó kereskedelmi- és fizetésimérleg-romlást és 2-2,5 százalékos termelés- és fogyasztáscsökkenést okozna. Ez a mai helyzetben nemzetközileg finanszírozhatatlan, s az általa okozott belső megrázkódtatások pedig alig elviselhetőek. A két-három éven belüli megvalósítás már reális cél. Ennek során az import liberalizálása kiterjed az ebből 1989-ben még kizárt alapanyagok és fogyasztási cikkek körére is. Az importverseny megjelenése már az idén alapvetően új piaci helyzetet teremt a gépipar, az elektronikai ipar és más alkatrészgyártók számára. A piaci verseny kibontakoztatását a kormányzat a hiányzó kis- és középvállalkozások létesítésének és működésének támogatásával is segíti. Az ezzel kapcsolatos feladatokat külön, jelenleg is formálódó fejlesztési program tartalmazza. A kormányzat deregulációs programja keretében megkezdődött a versenyt akadályozó adminisztratív korlátozások lebontása, valamint a versenyviszonyokat szabályozó új törvény kidolgozása. A deregulációs program keretében mintegy 7 ezer jogszabályt vizsgálnak felül 1989 végéig. A kibontakozó piaci verseny feleslegessé tehet néhány korábbi központi szerkezetátalakító kormányzati programot. A bérgazdálkodási rendszer kötöttségeinek oldása az ésszerű munkaerő-gazdálkodás lehetőségében, a teljesítmények hatékonyabb ösztönzésében teremt új helyzetet. A keresetek növelésében adminisztratív korlátozással már nem kell számolni, kizárólag a gazdálkodó szerv gazdasági adottságai — a vállalati jövedelem, az adóviselő képesség — szabja meg a bérezés határait. Az Országos Érdekegyeztetési Tanács ajánlásai alapján a nominálkereseteket a gazdálkodó szerveknél a 3-10 százalék közötti sávban indokolt emelni. Segítik a vállalatok alkalmazkodását a tőkepiac megnyító új lehetőségei is. Az eddig döntően saját jövedelemre és bankhitelre, esetleg állami támogatásra épülő vállalati fejlesztési kezdeményezések számára teremt új feltételeket a tőkének az új társasági törvény szerinti szabad társítása. Emellett ez év elején megkezdi működését a tőzsde, amely különböző tőkepiaci akciók intézményesített lebonyolításával teremt további új lehetőségeket a gazdálkodó szervek számára. Az áralakulás is tovább liberalizálódik. Az árak egyre szélesebb körében érvényesülhet a piaci kereslet és kínálat meghatározó szerepe. A hatósági ármegállapítás hatóköre mind a termelői, mind a fogyasztói árak körében szűkül. A termékek 67-68 százalékának fogyasztói ára szabaddá válik. A külső árhatások, a belső piaci helyzet és a támogatások leépítése függvényében a termelői árak mintegy 10-12 százalékkal, a fogyasztói árak az 1988. évinél valamivel kisebb mértékben növekednek. Alapvető fontosságú az áremelkedés tervezett keretek között tartása, amit a népgazdasági tervben előirányzott szigorú vásárlóerő-szabályozás hivatott biztosítani. A gazdálkodó szervek működését és alkalmazkodási készségét az állami támogatások is befolyásolják. A támogatások leépítésére a kormányzat hároméves támogatáscsökkentési programot dolgozott ki. Az idén ezeket körülbelül 32-35 milliárd forinttal kell mérsékelni. Ugyanakkor a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításának vállalati feladatait a kormányzat támogatásokkal is elősegíti, így például a korszerűsített exportpályázati rendszer keretében, a központi műszaki fejlesztési alapokból adott támogatásokkal, a központi gazdaságfejlesztési programok támogatásával, a nyereségadó különböző kedvezményeivel, a külföldi tőke bevonása esetén adott hozzájárulásokkal és kedvezményekkel, az infrastruktúra egyes területeinek állami erőből való fejlesztésével, a foglalkoztatási gondok megoldásának állami támogatásával. A belső pénzügyi egyensúly A népgazdasági terv a népgazdasági jövedelmi folyamatokat a termelési, külgazdasági és belső felhasználási folyamatokkal való összhangot erősítve határozta meg. A népgazdasági vásárlóerő kézben tartása központi jelentőségű, mivel a fedezetlen vásárlóerő-kiáramlás egyrészt pusztító inflációhoz, másrészt a fizetési mérleg összeomlását okozó túlzott importhoz vezethet. Tovább folytatódik az adórendszer korszerűsítése. Az 50 százalékos nyereségadó és a 4 százalékos pótadó mellett a termelési típusú adók és külön elvonások egyidejű megszűnése, valamint a beruházási forgalmi adó nagyobb mértékű visszaigénylési lehetősége összességében az állami költség/ Folytatás az 5. oldalon.)