Figyelő, 1992. január-március (36. évfolyam, 1-13. szám)
1992-01-02 / 1. szám
2 TARTALOM NÉZŐPONTOK Faragó Vilmos, Farkas Zoltán, Ferber Katalin és Lázár István írásai 3 HÉTKÖZBEN Hírek, tudósítások 4 PÉNZ- ÉS TŐKEPIAC A tőzsde másfél éve 5 A Miskolci Bölcsész Egyesület Egyeteme 6 Mi várható 1992-ben a gazdasában? Lengyel László és Kádár Béla írásai 7, 9 A márkateremtés, mint stratégia 10 Interjú az MMOSZ elnökével 11 A csődtörvényről Tárgyalóterem 13 A csődtörvényről Tárgyalóterem 13 Új könyvek 14 Interjú a Tungsram Rt. vezérigazgatójával 1, 15 Vélemények a szegénységről 16 Mennyit ér a Sugár Üzletközpont 17 Mi lesz a kárpótlás után? 18 A társulási szerződés hatása a magyar mezőgazdaságra Nem azért mondom... 19 MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK Interjú az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Iroda elnökével 21 A magyar MEK- társulás mérlege 1, 22 Varsó: Az új kormány öröksége Európai Unió, vállalati szféra 23 1991-ben történt 25 Tárgymutató a Figyelő 1991. évi cikkeiről 27—30 VÁLSÁGKEZELŐ PROGRAMOK — PONTOSÍTVA A 45. számban jelent meg az SZDSZ válságkezelő programjára tett reflexióm. A közölt írást a rövidítések miatt nem tudom vállalni. Kérem az alábiak pótlólagos közlését. A program legfőbb hibáját főleg abban látom, hogy hiányzik a reális helyzetértékelés és a jelenségek objektív okainak feltárása, így a javasolt intézkedések jelentősen és elfogadható indok nélkül — lényegében a gyengébb ellenállás irányába haladva — tovább rontanák a betegek és öregek életszínvonalát. Tény, hogy jelenleg a társadalombiztosítás több olyan ellátást folyósít, mely mögött nincs munkavégzés és járulékfizetés — lényegében az állam által elvállalt ellátásokat a költségvetés helyett finanszírozza — ugyanakkor a társadalombiztosítás szűkös anyagi helyzetére hivatkozással nem kerülnek kifizetésre munkavégzés és járulékfizetés alapján járó társadalombiztosítási ellátások. A társadalombiztosítás által fizetett ellátások szabályozása, a jogosultság és a „rászorultság” figyelembevétele eléggé abszurd helyzetet hozott létre. E helyzetet kívántam szemléltetni a nyugdíjasként, illetve járadékosként megözvegyültek esetének bemutatásával. Ugyanis, amikor az országgyűlés — főként finansziális megfontolásból — úgy döntött, hogy 1990. január 1-jétől az egyedül élő nyugdíjas saját jogú nyugdíja és özvegyi nyugdíja csak 6000 forintig fizethető ki, akkor a 89/1990.(V. 1.) MT rendelet 204 § (2) úgy rendelkezett, hogy „Ha mezőgazdasági szövetkezeti tag egyidejűleg öregségi vagy munkaképtelenségi és özvegyi járadékra is jogosult, mindkét ellátás megilleti.” (így 1990. augusztus 1-jétől két ellátásra jogosultság esetén az öregségi járadékosnak 8433 forintot, a munkaképtelenségi járadékosnak 8925 forintot kellett kapnia, szemben a nyugdíjasokkal, akik csak 6410 forintra voltak jogosultak. Szükséges megjegyeznem, hogy e járadék megállapításához három év termelőszövetkezeti tagság igazolására van szükség, ezen idő alatt járulékfizetés nem szükséges, ugyanakkor 1991. január 1-jétől az öregségi nyugdíjhoz húsz év szolgálati idő (járulékfizetés) szükséges. A mezőgazdasági szövetkezeti járadék eredeti célja az volt, hogy azok a személyek, akik beléptek a termelőszövetkezetbe, ne maradjanak ellátatlanul. E járadék fedezésére a termelőszövetkezetek 1967-ig fizettek járulékot, ezt követően az ellátás fizetését a költségvetés vállalta át, ma pedig a társadalombiztosítás fizeti. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy a járadékosok tsz-tagságuk alapján jogosultak erre az ellátásra a társadalombiztosítás terhére, de jogosultak a termelőszövetkezettől szintén tagságuk alapján háztáji juttatásra, mely pénzbeli megváltás esetén 30 ezer forintig adómentes. Ez egy olyan juttatás, melyre minden tsz-tag jogosult, így a nyugdíjasok és járadékosok is, de a nemzetgazdaság más területéről nyugdíjba vonult dolgozók esetében ehhez hasonló juttatás nincs, így jövedelmi helyzetük hátrányosabb. Szükségesnek tartottam erre a jelenségre felhívni a figyelmet azért is, mert a kárpótlási jegyek életjáradékra történő átváltásának szabályozásánál ez a helyzet megismétlődhet. A nyugdíjnagyság alapján nem lehet szociálpolitikát folytatni. Az összeghatárhoz kötött emelések nem szolgálják a szociális igazságosságot, tönkreteszik a nyugdíjarányokat. Igazságtalan és ésszerűtlen az, hogy csak az alacsony összegű nyugdíjakat emelnék, mivel az állampolgárok helyzete nemcsak a nyugdíj nagyságától függ. Ha figyelembe vesszük mindazokat a körülményeket, melyeket a létminimumszámításoknál figyelembe szokás venni, megállapítható, hogy az egy főre eső azonos jövedelem lényegesen eltérő életszínvonalat tesz lehetővé egy egyedülálló esetében, mint egy családban élőnél. Az egyedül élőt a piacgazdaságra történő átállás során a költségemelkedések ugyanúgy érintik, mint a családban élőket, ahol a költségek megoszlanak, így esetükben a jogszerűen járó nyugdíj kifizetésének korlátozásával további arányeltolódást okozni összeegyeztethetetlen a jogállamiság és a szociális piacgazdaság elveivel. Azzal, hogy a társadalombiztosítási ellátásra nem jogosultak részére — megkímélve őket a megalázó segélykéréstől — alanyi jogon adna ellátást, viszont a nyugdíjasok helyzetét nem rendezné, a nyugdíjasokat kényszerítené — a megalázó — segélykérésre. Ugyanígy elemeztem az öregségi nyugdíj, a résznyugdíj, a rendszeres szociális segély, valamint a házastársi pótlék szabályozásánál mutatkozó anomáliákat, melyek közlése szintén nem történt meg, feltehetőleg azért, mert ezen ellátások nem olyan természetűek, hogy az itt mutatkozó ellentmondások közérdeklődésre tarthatnának számot. A közölt szöveg teljes mértékben mellőzi a válságkezelő program által családi ellátások körébe utalt juttatásokkal kapcsolatos észrevételeimet is, így azt a megállapítást is, hogy ezek az ellátások sem szociálpolitikai ellátásnak nem tekinthetők, de társadalombiztosítási ellátásnak sem. A részletes okfejtést, melyet az eredeti kézirat tartalmaz, nem ismétlem meg, hiszen feltehetőleg az sem tarthat igényt közérdeklődésre. A betegellátással kapcsolatosan tett megállapításaim átfogalmazása, illetve rövidítése több mint értelemzavaró. A kézirat szó szerinti szövege a következő volt: „A betegellátásnál is hasonló tendencia figyelhető meg. A közgyógyellátásra jogosult ugyanis az 1958-as szabályozás szerint ugyanazokra a juttatásokra vált jogosulttá — szociális helyzete alapján — melyeket a biztosítottak a biztosítási jogviszony alapján kaptak. 1975-ben történt egy jelentős jogkiterjesztés az állampolgári jogú ellátás bevezetésével, majd ezt a jogkiterjesztést — financiális megfontolásból — jogszűkítés követett, mely azon személyek jogosultságát csökkentette, akik eredetileg jogosultak voltak. Jelenleg a közgyógyellátásra egyéni elbírálás alapján jogot szerzett állampolgárok részesülnek fokozott kedvezményben a biztosítási jogviszonytól függetlenül, ugyanakkor a biztosítottak magasabb térítési díjat fizetnek, hacsak nem kérnek ők is közgyógyellátást.” A közölt szöveg lényegesen eltér az eredetitől. Nem kívánom az összes átfogalmazást és elhagyást tételesen felsorolni, csupán még egy elhagyást sérelmezek, ebből a témakörből, mely jól megvilágítja a tékozló takarékoskodást. Az a társadalombiztosítás, mely — financiális megfontolásból — megélhetési gondokat okoz a betegnek, így közvetve előidézője a mortalitás alakulásának, a dolgozó halála esetén gondoskodik hozzátartozóiról. Minimum összegű ellátásokat figyelembe véve a kifizetésre kerülő özvegyi nyugdíj + árvaellátás havi 14 380 forint (ha két gyermeke volt), de ha tíz gyermek volt, úgy havi 51 900 forint. Természetesen ezeket az ellátásokat a nyugdíjbiztosítás fogja fizetni, ha a betegbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás elválik egymástól, így a betegellátáson történő „takarékoskodás”, mint nyugdíjbiztosítási kiadás fog megjelenni, így ténylegesen nem csak antihumánus ez az eljárás, hanem kiadásnövelő is. Írásom végén eljutottam arra a következtetésre, hogy ha tüzetesen végigvizsgáljuk a társdalombiztosítás által fizetett kiadásokat, megállapítható, hogy több mint száz milliárd forint kerül kifizetésre olyan ellátásokra, melyek idegenek a társadalombiztosítástól. Ezt a helyzetet meg kell szüntetni, hiszen mire jó az, ha a nyugdíjasok és a keresőképtelen betegek „fizetik meg” ezeket az ellátásokat. DR. KOVÁCS ILONA Budapest Akik e héten Agip Hungária (24. oldal) Bell Iskolák (26. oldal) Debreceni Önkormányzat (4. oldal) IMC (26. oldal) Iparbankház (26. oldal) meg lapunkat: Kontrax (26. oldal) MATÁV (24. oldal) MHB (32. oldal) MMG Automatika (18. oldal) Munkaügyi Minisztérium (14. oldal) Salgótarjáni Üveggyapot (24. oldal) Swissair (6. oldal) dr. Telkes (12. oldal) Young Hungarobróker (24. oldal) nagyobb hirdetéssel tisztelték FORUM GAZDASÁGI HETILAP Az EUREPANSION tagja Főszerkesztői: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztők: Bertalanfy Judit, Varga András Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Györgyné Titkárságvezető: Kiss Jánosné Munkatársak: Fórum: Steiger Ödön Nézőpontok: Vértes Csaba Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Karsai Gábor (rovatvezető), dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Kurcz Adrienne, dr. Sebők Emília, Zsubor Ervin Magánvállalkozások: Varga András Mezőgazdasági Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Ferber Katalin, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudománytechnika: Egyed László Főmunkatárs: dr. Wiesel Iván A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-7201, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Nyomdavezető: Molnár György HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír. FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vince Mátyás, a Figyelő Rt elnöke Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HEUR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 1500 Ft félévre 750 Ft negyedévre 375 Ft A szerkesztőség fenntartja a jogot hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. JANUÁR 2.