Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-31 / 44. szám
LENDVAY MÁRTA a »Mélóságos asszony«-ban (Andrássy úti Színház) Az élet semmit sem ad ingyen. Ritkán igazolja magát ez a bölcsesség olyan százszázalékosan, mint az új, fiatal írónő, Legindi Mária esetében. Lendvay Márta, a boldog színésznő és boldog asszony egy nap elveszti életének mindkét célját: a színpadot és a férjét. Három esztendeig fekszik reménytelen betegen, kétségek és szenvedések között, míg egyszer csak a szenvedés tengernyi könnyéből kivirágzik a csoda. Legindi Mária néven írt regénye sikert arat és egy sokat szenvedett fiatalasszony indul el új célok, új boldogság felé. De átadjuk a szót Legindi Máriának, beszéljen ő maga, élete két regényéről: — 1936-ban fedeztek fel mint színésznőt. A »Méltóságos aszszony—alirschfeld-jét játszottam az Andrássy úti Színházban és egyik napról a másikra mindenki tudott rólam. Egyed Zoltán azt írta :A Reggel-ben, — még ma is elpirulok, ha eszembe jut — hogy nem szabad rólam kritikát írni, mert a tehetségem minden bírálat fölött áll. Női Chaplinnek nevezett és hasábos interjúban mutatott be a pesti közönségnek. A gázsimat felemelték, sokéves szerződést kaptam és röviddel a bemutató után férjhez mentem életem első nagy szerelméhez. S akkor történt, hogy beborult fölöttem az ég. A »Magdát kicsapják« című film egyik főszerepét rám osztották, de a vásznon bizony kicsire zsugorodott a nagy szerep. Az ötödik felvételi napon összeestem, mentőkocsi vitt a Szent István-kórházba s azután három esztendeig feküdtem ágyban, legcsekélyebb reménye nélkül annak, hogy valaha egészséges, dolgozó ember lehessek. — Felbontották a szerződéseim és — felbomlott egy életre Antritt szerződésem is: a házasságom. Elváltam, szabaddá tettem . LIIGLNDI MAXUA »Panna és a földi nők szerzője (Angelo felvételek) az uramat, mert nem akartam, hogy ő, aki egészséges, fiatal lányt vett feleségül, élete végéig beteg aszszonyhoz legyen kötve. Nehéz volt és nagyon sokat szenvedtem. Eleinte lázadoztam. Kidobáltam a párnákat az agyamból, éjjel-nappal sírtam és — ez olyan természetes — arra is gondoltam, hogy öngyilkos leszek. Azután furcsa változáson mentem keresztül. Szinte átmenet nélkül belenyugodtam a sorsomba és vállaltam, amit kimértek rám. Átalakultam. Aktív és dinamikus emberből passzív szemlélője lettem az életnek. Már nem »csináltam« az életet, nem éltem, hanem vártam, meghallgattam, befogadtam a mások életét. És egy napon elindult a kezem a papiroson. Agyamban fekve megírtam Panna és a földi nők történetét. — Azután, mintha odafenn azt mondta volna a jó Isten, elég. És elkezdődtek a csodák. Jött valaki, leült az ágyam mellé és azt mondta, hogy szép vagyok, okos és jó és betegen is többet jelentek a számára, mint a világ összes egészséges asszonyai együttvéve. Megkérte a kezemet. Visszautasítottam. Okultam a tapasztalataimon és nem akartam még egy tragédiát felidézni. De ő nem nyugodott, meg a válaszomban. Azt mondta, ha csak azért nem leszek a felesége, mert beteg vagyok, akkor meggyógyíttat. És elkezdődött az orvoszarándoklás. Volt olyan nap, hogy egyszerre három komoly egyetemi tanár úr állt az ágyam mellett. Végül egy szerény kis doktor jött, olyandoktorbácsis, orvos, keveset beszélt és két hónap alatt talpraállított. — Esküvőm előtti csomagolás, kotorászás közben került elő a Panna kézirata. Vőlegényem elkérte és elküldte a Dante-nak. Két hét múlva levelet kaptam Erdős igazgató úrtól s mikor bementem, ötéves szerződést tettek elém az íróasztalra. Így volt... S/ C r'/ Az egyiket az Élet irta, a másikat Legindi Mária örgösllS2£D BÁK F. I/CC4 #9.