Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-08-13 / 33. szám
Az eltűnt ipszilonok nyomában... A Színészkamara ismeretes rendelkezése folytán augusztus elsejei hatállyal mindazok a színészek és színésznők, akiknek népében születési bizonyítvánnyal nem igazolhatók, Ih, eh, vagy más ilyen magyar nemességgel kapcsolatos betűjelzés díszeleg, kötelesek nevüket úgy írni, ahogyan az valójában az anyakönyvekben szerepel. Megkérdeztük az ipszilonos művészeket és művésznőket, hogy menynyiben érinti őket ez a rendelkezés, örülnek-e neki, avagy bánatnak eresztették-e a fejüket tőle. Egyúdtal azt is megpróbáltuk kideríteni, hogy a megkérdezettek neve eredeti-e vagy művésznév csupán. Itt adjuk a válaszokat szép sorjában, böngésszék végig olvasóink illő szorgalommal... AJTAY ANDOR: — Engem tulajdonképpen nagyajtai Kovács Andornak hívnak, ebből lettem Ajtay. Ha tényleg tilos az ipszilon, hát akkor egyszerűen Ajtai leszek BORDY BELLA: — Mi Bordiakivel írjuk a nevünket s ezt az ipszilont, ami eddig a nevem végén fityegett, csak úgy szokásból adományozták nekem, nem is tudom, hogy kik, azt hiszem az újságírók. ZITTYKAY EMMI: — Az én nevemben két , ipszilon van, a középen és a végén, de mind a kettő benne van az anyakönyvben is. Én szeretem az ipszilonokat és esetleg meggondolás tárgyává teszem, hogy a keresztnevem végére is ne tegyek i-betű helyett ipszilont. DAYKA MARGIT: — Ha nem volna jobb dolgom, most zavarba idézhetnék, mert hiszen a tójp Ipszilon az én nevemnek nem a végén van, hanem a közepén. A rendelkezés pedig, úgy tudom, a nevek végződéséről szól. Egyébként, ha tudni akarja, a mi családunk rokonságban áll újhelyi Dayka Gáborral, a finomhangú régi magyar költővel. CsIRY SÁRI: — Amikor megszülettem, Baás Klára Mária Sarolta lettem. A művészet birodalmában, előbb öry, majd ördög Sára lettem és csak Budapesten Uray Tivadar tanácsára vettem fel a Déry nevet. Ezt is úgy, hogy nagy hódolója vagyok Base Eleonora emlékének és a magyar Dúsét tudvalevőleg Dérynének hívták. Különben olyan mindegy, hogy- i vagy ipszilon, fő a tehetség . . . _. FELEKY KAMILL: — A nevemben csupán az ipszilon a művészet, s egyébként rendes polgári nevem a Feleki. A rendelkezés folytán most két hétig nem adok autogramot, ugyanis a kezem az ipszilonhoz szokott és addig, amíg megfelelő átképzéssel nem gyakorolom azt, autogram-szünetet tartok. HAJMÁSSY MIKLÓS: — Az én nevem olyan öreg, mint az országút. A két s-betű és az ipezilon már szakállt is eresztett. Mégpedig olyan erős szakállt, hogy azt már bajos most leborotválni. HÁMORY IMRE: — A Hámory név ere-deti családnevem, bár az ipszilont már én szereztem meg hozzá. Körülbelül már másfél éve, hogy a belügyminisztérium hivatalosan hozzájárult az ipszilonhez. Ilyenformán tehát engem nem érint a kamarai rendelkezés. INDVÉGIY VALÉRIA: — A mi családi nevünk slecker. Viszont az akadémián Kiss Ferenc igazgató úr tanácsára a Hidvéghy művésznevet vettem fel és viseltem mind a mai napig egészséggel. Mindazonáltal megmaradok Hídvéginek, hiszen így ismernek. KELLY ANNA: — Sopron megye az én szűkebb hazám s az igazi családnevem ott széltében, hosszában ismeretes. így hangzik: Ézsö. Mikor Prágában táncosnő voltam, éppen egy angol regényt olvastam, amelynek hősnőjét Annie Keilynek hívták. Ez a név nem is magyartalan és azonkívül mindenféle nyelven jól kiejthető. MAKAY MARGIT: — Engem a kérdés egyáltalán nem érint, mert a nevem idestova ezeréves. Viszont a dolognak nem tulajdonítok semmiféle fontosságot, annál is inkább nem, mert hiszen az illető művészek és művésznők hiába írják a nevüket i-vel vagy ipszilonnal, a sajtóban mégis csak úgy szerepelnek, ahogy éppen a hírlapíróknak eszébe jut. MYLY GERŐ: — Engem ez a rendelkeezés egyáltalán nem érint. Mert nekem a Mály, így ahogy van, családi nevem. Apámat is így hívták, én is viselem, ameddig az Úristen engedi. Egyébként az ügy érdemére vonatkozóan csak annyit nyilatkozhatom, hogy mostanában nagyon meleg van. MEZEY MÁRIA: — Én svon Haus aast ! Mezey vagyok, bár apám, mint buzgó negyvennyolcas, csak i-vel irta a nevét, úgy vélte, hogy merőben felesleges dolog ipszilonkodni. Én sem tulajdonítok az egésznek különösebb fontosságot, ugyanis a dolgok nem ilyesmin múlnak sem az életben, sem a művészetben. VAGY KOVÁCSY ILONA: — Alföldi gyerek va- s ifyok, ott születtem valahol a Tiszaháton. A famíliánkat Kovácsnak hívták, pontosabban N. Kovácsnak. Ez az X betű úgy ragadt ránk, hogy apám, nagyapám megtermett, magas férfiak voltak, szóval nagyok. így lettem én aztán .Nagykovácsi mindig szigorúan ível a végén. OLTY MAGDA: — Én eredetileg is Otty vagyok, így: ipszilonnal. Tehát az is maradok. Arról, hogy né- ■“*' mely plakátírók a színház tájékán az ipszilonom elé megkérdezésem nélkül még egy b-betűt is adományoztak, igazán nem tehetek. SOLTHY GYÖRGY: — Én voltaképpen német nemesinévvel rendelkezem: von Sternbenz György az eredeti nevem. Éppen tegnap két Kamarától egy igazoló ebben, tekintettel a netovábbra is Solthytem a írást és mességemre, nak írtak. SZATHMÁRY MARGIT: — ősi erdélyi, nemesi , nevemre nem vonatkozik , ez a különben értelmes kamarai rendelkezés. Bár, ha tőlem függne, bizonyos pravosai rang elérése után szívesen adományoznám az arra érdemeseknek a th.t és ipszilont. SZELECZKY ZITA: — Énrám nem vonatkozik ez a rendelkezés, mert mi Szeleczkyék mindig ipszilonnal írták a nevünket. Többet a dologról nem mondhatok, hiszen ez a kérdés felfogás dolga. SZELI,AY ALICE: — A leánykori nevem Rippl Alice. Minthogy ezonban a művészet útjára már asszonykoromban léptem s az uramat szellai és jakusovazki nemes Spolarich Józsefnek hívják, kézenfekvő volt, hogy művésznevemül az uram egyik nemesi előnevét választottam. __ SZILASSY LÁSZLÓ: — A családi nevem Kjj^B Szabó László, minthogy azor,'Jan 02 a név túlsáttylagosan is általános, amikor színpadra léptem, felvettem a Szilassy művésznevet. Most már erről, érthető okokból nem mondhatok le, ezért ezentúl, ha nem lehet ,máskép, i-vel fogon írni a nevemet. TORAY IDA: — Apámat Turmayernek hívják, festőművész és Rákospalotán lakik. Az ipszilont, amelyet ő a neve közepén visel, én szerényen az új nevem végére tettem. Hát így legyen az ember szerény. Acsády Károly