Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-12 / 32. szám
RÁDIÓSZÍNHÁZ Zora Dirnbach: Alkhimon almája A Rádiószínház az elmúlt szombat estén egy igazi »főszezonba való« hangjátékkal lepte meg az igényes szórakozásra áhító hallgatókat. A jugoszláv írónő szatirikus komédiája nemcsak jó mulatsággal, hanem magvas gondolatokkal is szolgált. A címben szereplő Alkhimon a trójai háború egyik legközönségesebb közkatonája. Mindaddig »békésen« harcol a Párizs aranyalmája ügyében dúló ostromban, amíg a tizedik évben meg nem világosodik előtte az igazság —, hogy ti. nem is egy almáért, hanem csupán a kegyosztó királyfi mogyorójáért folyik az ütközet. Igen, a tévedés kizárva, hiszen hősünk ezt magától a nagy hatáskörű Apollon istentől tudja meg, aki — álmában megjelenve — rendszeresen felsőfokú kioktatásban részesíti. Alkhimon igazságszerető ember, még együgyűsége sem akadályozhatja meg abban, hogy tudását közhinccsé tegye. Képzelhető, hogy milyen bonyodalmak származnak ebből a kényelmetlen szókimondásból. Az igazság senkinek sem kell! Sem katonai feljebbvalóinak, sem feleségének, sem barátjának, sem tanítómestereinek, de még a bíróságnak sem. A hadsereg bolondnak nyilvánítja és leszereli, a felesége kikergeti otthonról, a barátja sírva könyörög, hogy ne kompromittálja, tanítómestere a szent megalkuvás nevében akarja jobb belátásra bírni, a bíróság pedig halálos ítéletet helyez kilátásba arra az esetre, ha nem tagadja meg rendbontó kijelentéseit, amelyeknek hatására a katonák elszöknek a táborból, a rabszolgák megtagadják a munkát. A kínos konfliktust Trója bevétele oldja meg, és habár az álma nem került meg, a győzelem tényével léte beigazolódott és senki sem törődik többé az álombéli tanokhoz rendületlenül ragaszkodó Alkhimonnal. A győzelmi lakoma sokkal fontosabb! És mivel vigasztalódik hősünk? Apollonnak a történetet záró szentenciájával: »Mi, istenek, csak megmutatjuk, hogy hol van az igazság. De megkeresni és vállalni — már a te dolgod, a tietek, embereké«. A komédiát Marton Frigyes stílusos, értő rendezésében hallhattuk. A címszerepet Pécsi Sándor alakította. Híven eddigi kiváló rádiószerepléseihez, ezúttal is eszköztelenül, az apró rányulatokat is finoman kidolgozva formált emlékezetes karaktert a görög közkatonából. Kiemelkedő alakítás Latinovits Zoltáné is, aki Apollon szerepében a darab gondolati atmoszféráját biztosította könnyed eleganciával, szarkasztikus humorral. A többi szereplő is — Olthy Magda, Csákányi László, Major Tamás, Horváth Gyula és Balázs Samu — tudásuk legjavát nyújtották a siker érdekében. Szívesen említjük meg Balázs Pál sikerült fordítói munkáját is. Barta András 19 f * ■ " ( ÉVADNYITÁS ELŐTT három budapesti színházban a néhány nap múlva kezdődő 1966—67-es színházi éved készülődéseit próbáltuk ellesni. Felkerestük a színházak titkárságait, beszélgettünk a rádióba, televízióba, vagy épp szabadságukra induló színészekkel az első őszi feladataikról. A MADÁCH SZÍNHÁZ augusztus 15-én tart társulati ülést, így azt mondhatjuk, a szezon eleji »hajrá« már megindult. A színház titkársága IBUSZ-irodára emlékeztet, Magyarics Györgyi titkárnő és Kondor Sándor üzemigazgató irányításával olasz vízumkérő lapokat töltenek ki színészek, rendezők. — Elmondom olaszországi útvonalunkat, — mondja itáliai térképekkel kezében Kondor Sándor. — Pisa, Firenze, Bologna, Torino és Milánón át haza. Bemutatandó darabjaink: az «■Egy szerelem három éjszakája« és a »Koldusopera«. Kopogás.Pártos Géza rendező érkezik, s kérésére kiírják a jövő évad első próbáját: Ibsen «Rosmersholm«jának díszletjelzéseit állítják fel Köpeczi Bócz István társaságában augusztus 5-én. — A »Rosmersholm« főszereplői — mondja a rendező —: Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári, Pécsi Sándor, Szénási Ernő, Ajtay Andor, Kelemen Éva. Szeretném a darab »kétszólamúságát« a külső cselekményt és a belső lélektani harcot egyaránt érvényre juttatni. December 2-án Sarkadi Imre művéből tartunk premiert. Az »Oszlopos Simeon« főszereplője Gábor Miklós lesz. Sarkadi Imrével annak idején sokat beszélgettünk erről a darabról is. Szeretnék visszaemlékezni keserűbölcsen elmondott szavaira. — Dubrovnikból érkeztem — újságolja a most betoppanó Béres Ilona. — Egyik legnagyobb élményem szabadtéren látott »Dundo Maroje« volt és a TV-ben előadott »Szókimondó asszonyság«, ugyanis a képernyőn Mira Stupicát, Bóján Stupica feleségét láthattam pompásan komédiázni. Délutánonként a »Szentivánéji álom« Hermia-szerepét tanultam. S már tudom is kívülről. Az elmúlt évad végén BÉRES ILONA: Dubrovnikból érkeztem... TOMANEK NÁNDOR: Csehszlovákiába indulok... TÖRÖCSIK MARI: Egy pillanatra nézőként az új Nemzeti Színház zsöllyenorai közt. Magyarics Györgyi titkárnő, Köpeczi Bócz István és Lengyel György a Madách Színház titkárságán (Laczkovich László felvételei)