Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-16 / 46. szám
Naiva 68 Találkozás Venczel Verával APRÓ, TÖRÉKENY és kedves. Olyan, aki minden korosztályú nőben az anyasági ösztönt ébreszti fel, olyan, akit a férfiak is dédelgetni szeretnének leginkább. Venczel Verát valami különös tisztaság lengi körül. És ez belőle sugárzik, ő a forrás. Honnan, mitől annyira más, mint az átlag huszonkét éves? Hol tizenkét esztendősnek, máskor meg negyvennek tűnik. Nem külsőleg, úgy mindig sugárzóan fiatal. Tizenkét éves, amikor rajong, és negyvenesztendős, amikor nagy bölcsen a sikeresek felelősségéről beszél, meg a sors szabta kötelezettségek„Együtt játszani, egymást segíteni..ről, hogy nem elég elfogadni az élettől, de nyomban tovább kell azt adni valamilyen formában. És tizenkét éves, amikor úgy érzi, hogy már neki is, már eddig is, súlyos törlesztenivalói vannak, hiszen sikerült az első szerepeket megoldania, hiszen a Vígszínházhoz kerülhetett, tehát már most nyomban köteles másokért tenni valamit, másoknak a szolgálatába állni. Kisdiákok érzik ezt így, egy jól sikerült „matekpélda” után, ami aztán körbe-körbe jár az osztályban .... A siker másodéves növendék korában csatlakozott hozzá. Akkor lépte át először a Vígszínház küszöbét. Nem ismert ott senkit. Ruttkai Éva volt számára a társulat egyetlen fix pontja. Érte már mint néző rajongott. Szájtátva figyelte, és úgy érezte, hogy csoda történt, amikor a Néma leventében vele játszhatott egy színpadon. Rajongása a megismerés után sem változott. Ritkán látott alázattal beszél a példaképről. Kis apród módjára tiszteli... Mindenkit felmér. Vizsgakérdései amolyan szondák, az emberség, az igazságtalanság, a becstelenség témaköréből. Lassan egy társulat vizsgázott nála. Most már közéjük tartozik: hihetetlen készsége van arra, hogy megtalálja a hangot másokkal, azokkal is, akiket meg szeretne változtatni. Ők még nem tudják, de ez a kislány belülről hiszi, hogy minden ilyen terve sikerül majd. HOGY MIT JELENT egy társulathoz tartozni? „Jól együttjátszani, egymást segíteni."’ Az első két esztendő a színész számára a lehetőségek éve. A sanszoké, amelyek tőle gyakran függetlenek, ő még ezeket a napokat éli. „Lehet, hogy minden csak véletlen volt eddig?" — kételkedik gyakran. A Maxim remekül megoldott kislány-szerepe, .A nyár csodája, a Csók vagy a Hordók groteszk naivája is? Aligha biztatom. Ahogy hallgatja az ember a színpadnak ezt az új üdvöskéjét, az az érzése, hogy Venczel Vera folytonosan kudarcokra készül. Még kicsi a gázsija (és ez igazságos), még többnyire Valami különös tisztaság lengi körül... (Fejes László felv.)